Átmenetileg letöröltette valaki, Julamami Generációs Jelek oldalam,

védjegyes, mert benne van a Julamami szó, mint védjegy, ne rongáld.

Nem használhatja más, a saját tulajdonom, nem a tied, kérem vissza.

Napok óta, nem tudok oktatni, nevelni a julamami@gmail.com által.

Nem jönnek át a leveleim, most, nem tudok, szolgáltatni sem ott.

webtenyer@gmail.com, hnagyjulia@gamil.com, szolgáltatok,

az oktatás, nevelést is, onnan kezdeményezhetitek.

Úgy látom, kivárja azt, amíg jogászhoz fordulok.

Heringes Árpádné = Julamami

heringesarpadne@gmail.com

Ó, ha tudnák, látnák, mit tesznek velük, a túlzások, ha

körbeértek, miért nem a tehetségükből merítenek.

Nem arról írok, hogy generációsan, sorszerűen

mit érhettek el, a tehetségükkel, sorsszerűen.

Hiszen pont arra lenne szüksége mindenkinek.

Gyakran érettebbek a gyermekek, mint akiknek

születtek, talán jobb is ha máshol időznek, mint,

makacsul elvárják azt, amitől ők is szenvedtek.

Az egy szinten lévők értik egymást, mindegy,

melyik oldalon érték el, a sikereiket, hinnye.

Ha tanácsokat kívűlről kérik, nem biztos, hogy

ők éppen, nem az irigyeik, gondolkodni nem ártana.

Ne árts, ne bánts, magadra is jól vigyázz hát, mert, ha

belebonyolódsz az ártásba, nem tudsz kijönni belőle.

S egyszer csak, minden ott lesz, a saját tükrödben.

Mind a két oldalunk szerint, teljesíteni kellene,

ah, ne csak a szürke minden ötvözete legyen.

Láthatóan fordultok ki, az igaz valótokból, ah,

akkor, ha beálltok, a látszatosoknak soraiba.

Az intelligens, minek sértődne meg, hiszen,

tudja, van egész életében, fejlődni valója.

Aki lemegy oda, ahol a könnyűt keresve,

szeretne, gyors eredményt elérni, vessen

magára, azt tapasztalja amit nem kellett volna.

Az alázatot megtanulni, emberiesnek maradni,

a tudást fejleszteni, a tehetséget gyakorolni.

Van még az oktatási, nevelési lerajzoltamból,

bőven, megtanulni valója, aki ezt nem érti.

Azt, a, elhiszi tisztelik, de csak félnek attól,

amit, a felhalmozottakból elérhetett, ah.

Vagy álmodnak arról, nekik is lehet.

Messze vagy még, az emberiestől,

ha azt hiszed, pénzzel pótolható, a

  tisztelhető tudás, megbecsülése.

Mindki és minden rezeg, hinnye.

Kiteljesedni csak abban tudhat,

ami belülről jövő, a sajátja az, ah.

Mindenki hozott tehetséget, azt a.

Könnyebb alkalmazkodni, ahhoz,

ami a könnyűséget sokszorozza.

Az irigységnek, erős az ereje,

sokakat gátol és tart távol,

az igaz valójától, azt a.

Ugyan, mi lehetne az

irigylésre méltó,

a sorsát megélőnél, mint

a nehezítményt is törlesztőnél.

A nehezítmény kifejezést használom,

akkor, amikor addig, senki nem csinált

semmit, azért, hogy jobb életünk legyen.

Maradt hát, arra az egyre, aki megértette.

Nem adhatja tovább, a saját sarjainak, mindazt

és még a saját el nem végzettjét is, a szeretteinek.

Mert akkor másról sem szólna az életünk, mint arról,

 megismétlik, ugyanazokat, amit senki, nem, csinált meg.

Könnyebbnek tűnik, nem csinálni semmi nehezet, viszont,

a tapasztalatom az, hogy a könnyűnek tűnő, már mint kész

csomag vár, a következő generációkra, mert egy, nem bírná el.

Ugyan miről beszél, amikor ő maga, nem is a nehezet törlesztve él.

Adnám tovább, a feltaláltamban megtapasztaltakat, életszerűvé,

tehetnék a hétköznapjaikat, azoknak is, akik azt hiszik, nem tudják,

megoldani. Hiszen nem látják át, nem hallják ki, gondolni sem merik,

megoldódhatna. Ha aki már igényes, a saját sorsának, felismerésére,

természetesnek venné, ha a nehezet vállalja fel, megoldani is képes.

Győzz meg, hagyom, hogy legyőzzél, azt is, hogy ostobának nézzél.

Ostobának azt mondom, aki bár tudja, érzi már a tudásnak a hiányát,

mégsem tanulja meg, mert az olyan macerás, vállalni, amit nem tud.

A hamis szót, hagyd magadban, nem jó azt, éretlenül learatni. Ami

nincs még bent, tiszta forrásból merítve, valósan, a köztudatban, ah.

Felelős vagy, mindazokért, akiket érint a döntésed, akkor is, ha ők,

 még fel sem fogták, az addig megteremtett dolgaikat el is vehetik.

Miért foglalkozna, a többiek életminőségének megtartásával,

ha ő nem tett a sajátjáért semmit, mégis pottyant, mindaz, ah.

Lehet egymásra ráhordani a sarat, az attól nagyobb lesz csak.

Tanulj meg kommunikálni úgy, hogy az átmenjen, még idejében.

Csőlátásban élni, azon kívűl semmit sem látni, mosolyogtató az már,

hogy nem mondhatja ki senki, ah. Különben hiába minden,feltaláltja,

ha nem kerülhet be, tiszta forrásként, belőle meríthetően a feltálalja.

Julamami Generációs Jelei oldalamat várom vissza, szükségem van,

rá, az oktatásban, nevelésben, hányszor kellett már, elkezdenem,

megint és újra, mert az aki át sem látta, ki sem hallotta, döntött.

S úgy döntött, hogy jó lenne azt, úgy feltüntetni, ne kelljen, azt,

aki feltalálta beengedni, elég úgy tenni, mintha más találná fel.

Nem megy nélkülem, csak én tudom még oktatni, nevelni általa.

Ha megvették a feltaláltamat, betanítok sokakat, akik arra már

elég érettek, emberileg, nem életkor függvénye persze, az sem.

Átnéz rajtam, nem köszön, látszik a szemében a felsőbbrendűség,

még nem tudja, tudás nélkül, már hiába minden addigi, nem megy.

Meggyőzően érvelni, ahhoz ott van a mögöttes tudás, tapasztalás.

Nem ilyen, vagy olyan, az ember, alkalmazkodni tanul meg időben.

Ha beleragad a punnyadásba, milyen minta a sajátjainak, üresedik.

A fontos, az jól látható, mindenhol elől, nem életszerűen tolakodó.

Aki érti, az életnek az ízét, tudja, az egyszerűben, a nagyszerű van.

Minek sietnék, hova rohannék, akkor, nem élném át, ami láthatóan

ott van, mint fontos apró, kicsi porszem. Többlet az intelligensekben.

A rohanás elfedni igyekszik a lényegest, belefutva, az előkészítettbe.

Nélkülük nem érdemes hozzákezdeni, nevetségessé lesz ami látható.

Ki ne szeretne egy jót kacagni, már érti, van az Isten természetesen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami