Álltam és megláttam benne a jót, nem a kritizálhatót kerestem,

még megelőzésként felsoroltam, mik azok, amiket elkerülhetne.

Lehet úgy is élni, hogy széthajtod magadat, a nagy igyekezetben,

az meg már a saját szinted, amikor jól érzed magadat boldogulva.

Akkor tudsz érdemben segíteni, ha megkérnek mert már elég sok

tudás van benned, ahhoz, hogy vállalhatod, tudod képes vagy rá.

Kicsi volt és törékeny, állt, nézte a nugát csokit a kezében.

Hátha neki is jut belőle, amikor odaért elé,

csak lenézett és azt mondta,

nem kapsz, menj innen.

Nem adhattok belőle

neki, még odavetette.

Sokáig ismétlődött ez,

a felnőtt életében.

Neki nem járt a

 jóból, szépből.

Megtanulta,

ne álljon be

fölöslegesen

egy sorba se.

Mindezt azért,

mert

nem

akarta,

hogy

megszülessen.

Neki nem lehetett

sajátja, hát fogta és

elhúzgálta az árvát.

Jár az neki, vér szerinti,

mások csak örökbe tudták

volna fogadni, neki járt, mert

le volt írva, ha akarja viheti.

Senki nem gondolt még arra,

ha nem ad az Isten neki valamit,

annak oka lenne, ne erőltesse.

Leutánozzák azt amit látnak

sokan, talán nincs senki se,

aki elmondaná, ne tegye.

Ugyanazt a hibát követik

el, mint ami velük történt.

Egészségtelen körforgás,

ameddig egyszer csak ott

a fék, sorsszerűen változik.

Hozzászokik, hogy ami másnak

jár úgymond, neki nem adatik meg.

Még gyermekként rájön adni született.

Utána már csupán a határait egyengeti,

nem megy túl rajta, az Isten adta szavakat

használja a megoldásra, aki hallja tudja.

Egy idő után már azt is pontosan látja,

nem az ő dolga, figyelmeztetni, de

érzékelteti, elég, ne tovább.

Tanulnia szükséges, ha

megrekedt volna,

a sanyargató

szint, már

nem a

sajátja.

Előre és

nem hátra.

Átélve tudja,

erősebb lett,

nem róla szól az sem,

csak a féltékenység okozza.

Nem kapott a kérdéseire

válaszokat időben, másra

hagyták, kiszolgáltatva, ah.

Ha a szeretetet elégszer nem

kapta, elindul az egészséges útjára,

önmagában a jót és szépet generálja.

Nézz magadban szét, fontos legyen az,

honnan a hova, merre van a most, ahhoz

képest, ahonnan indultál. Az pont elég,

amire képes vagy a jóban és szépben.

Ne menj túl magadon sem, ne akarjál

legyőzni mindenkit és sürgősen.

Az élet megadja anélkül a

megoldást, hogy gondolnád.

Ha másképp nem, hát látod

majd a mások tükrében magad.

Miért gondolod, hogy másoknak

nincsen saját törleszteni valója.

Hallgat nem beszél, megtanultam

időben, az is minősített engem.

Nem értik egymást még akkor,

ha különböző a sorsuk szintje.

Van aki már elérte, azt amitől

a másik még szenved, nem

adták neki sem ajándékba.

Alkalmazkodni tanultam meg

talán legelőszőr, alapnak jó lett.

Ahhoz, hogy ne ártsak, ne bántsak,

magamra is jól vigyázzak, mert ezt,

nem teheti meg senki se helyettem.

Figyelj, ha a lelked jelez, gondolkodj el,

mit szükséges változtatnod, azt vedd számba,

hogy mekkora utat tettél meg azóta, a rossz döntés óta.

Emberséges maradj, ne akarjál különb lenni másoknál, mert

két egyforma sorsot még nem láttam, egyszer, hasonlót igen.

Ugyanazt az utat tesszük meg a tapasztalatom azt mutatja,

máshonnan indulva, más sorsot, generációs feladatot hozva.

Senki sem különb másoknál, csupán azon múlik, hogy ki mikor

hajlandó megállni és elgondolkodni. Julamami védjegy,

Heringes Árpádné tulajdona, julamami@gmail.com,

ne használjad nem a tied, nem engedtem meg.

Nem kapom meg, az oda

küldött leveleimet.

Gondolkodjon el mindenki azon, ha másoknak ártva élt,

ott lesz idejében neki mindaz, amit akkor cselekedett, ah. Amikor

már a jó irányba is változhatott volna, a sors úgyis megoldja azt is,

odateszi tükörként. S ha már tud legalább befele mosolyogni rajta,

megoldotta, mert helyette más megoldani nem tudja, az ő dolga az.

Rájön, senki nem különb, annál a feladatnál, mint amit a sorsa rámér.

Ha nem kaptál időben, tanuljál belőle, akkor adj, amikor hasznos az.

Ne másoktól várjad, magadért, magadnak csináljad, vállaljad fel

magadban rendezd el, senki sem tökéletes, csak az Isten.

Mások nem tudnak magadnak megbocsátani helyetted.

Emberesedsz, ki így, mások meg másképp, nem

adja a sors csak úgy, a feloldást sem meg.

A nagy lelkek, nagy jót alkotnak,

mások meg sűrűn sok kicsit.

Ne versenyezz, éljed meg,

ha bármilyen magasságokat

érhetsz is el, maradj emberséges.

Bocsánat így korán reggel, ez ébresztett fel.