Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

akik már értik, felelősen vállalják fel, tudják mit

tanulnak meg általa, a feltaláltam  jól működik.

Tíz éve fel kellett adnunk, nem volt hogyan és az

sem miben tovább, úgy, hogy boldogulni tanultunk.

Generációs feladatunk volt, hogy megcsináljuk azt,

amiben az elődeink jó döntést hozni nem tudtak.

Tudtuk, nem adhattuk fel, nem rogyhattunk bele,

hát megismertem az online világot, ismert lettem.

Azt mondják, minden rosszban van valami jó, íme,

 megrajzoltam, emberismeretként nevelek általa.

Sok ember még tapasztalva akarja megtanulni,

nem akar másoktól tanulni, a sorsát megismerni.

Nem elég lelkesedni, a kezdet és a vég között, jó

minőségben lenne fontos az eredményét megélni.

A gyakorlat teszi a mestert mondják és jól teszik,

a saját tapasztalt tudás nélkül, hiába a tanultság.

Lelkesítő beszéd  és utána, már nem szívesen lát,

azt gondolja az  volt az ő dolga, gondolkodás

nélkül, már tovább is megy.

Pedig értelmeznie is szükséges

lenne, minden szinten, segíthetnék,

ha egy értő eldöntené, ez is mehet.

Ha nem vetettünk volna a jóban,

miért várhatnánk azt, hogy

egyszer jó eredménye lesz.

Ne kérdezzenek tőle,

nem ismeri a választ.

Nem ért hozzá, nem

az ő találmánya,

de jól bebiflázta,

így át nem látja,

üres a játszmája.

Nem várja meg,

van-e

eredménye,

vagy ki, hogyan

fogja azt fel.

Mit hoz ki

belőlük, az

esetleg

túlzó

lelkesedése,

csak az eredményt

várja, az neki jót hozzon.

Mit okoz az emberekben,

mindaz levezetés nélkül,

ugyan már kit érdekel.

Neki van terve, a

többiek abba,

vagy

beleférnek,

vagy nem.

Miért

érdekelné,

elég neki a

lelkesedés

szintjét

elérte.

Lett

sikerélménye,

a többiek meg

néznek ki a fejükből,

számukra nincs miértje.

Marad minden a régiben,

megint nem abból indult ki a

 lelkesítő, hogy élhetően jó legyen.

Jól kommunikálni tanuljál meg, hogy

a mondandód, még időben átmenjen.

Részese lenni a vetésnek, a kapálásnak,

a gondoskodó locsolásnak, a gazolásnak,

 akkor aratni, amikor az beérett az ő számukra.

Tapasztalva haladtam, a hivatásomat, naponta

gyakoroltam, amikor kiteljesedett összeállt,

szavakba önthető lett, lerajzoltam, készen van.

Oktatnám nagyban, féket kaptam bőven, döntője

nincsen, nincs hova fordulni se, az értőt keresem.

Felelős vagyok azért, amit megteremtek, én igen,

nem hagyom lefegni a szavakat, érthetővé teszem.

Végigviszem a mondandómat, amikor leolvasom

a tenyerekben látható, előre figyelmeztető jeleket.

Hinnye, megelőzésként lenne fontos  tudniuk róla, ah.

Honnan jöttek, hova tartanak, kik voltak azok, akik,

törlesztettek az életük  során, kik hagyták meg a

többieknek, akkor is van, ha nem örülnek neki.

Boldogulni tanulni még időben, nemcsak

úgy, benne lenni valamiben, ami

nem érte szól. Hiába a

kérdése, ha nincs

aki időben

érthetően

válaszolna, hinnye.

 

 

A sokból még csak kevesen tanulták meg, az ismétlés

vagy a sorsuk felismerése miatt. Öt éve már látszik ami

látható, a felszínen van, minden jó és kevésbé működő.

Tudod-e, hogy van a lelkes, szíves, gondolkodó éned, a

belső kontrollod, mint ami lényeges és fontos.

Tudod-e, hogy hol érzed a belső határod,

mikor, mire lenne szükséges

figyelned,

nem

halogatnod.

Lehet, csak úgy

beleélned, abba,

ami éppen van.

Viszont azt is

lehet, hogy

betartod,

a saját

határaidat.

Fontos lenne

tudnod, hogy

a generációs

feladataidat,

teljesítened

szükséges.

Ahhoz,

hogy

a

téged

követők,

ne legyenek

túlterhelve.

Azzal amit

nem végeztél

el a saját idődben, hinnye.

Ha már mindenki  mindenkire

fúj, akkor a méltatlanok elérték

a céljukat, megint piszkosul.

Az Isten a tehetségünket,

nem azért adta, hogy

vegetáljunk általa.

El ne felejtsék

kérem szépen,

különböző

kultúrájú

és szintű

embereket

vállaltak fel.

Elbeszélnek

egymás

mellett az

emberek.

Fordítókra

szükség lenne,

az egyforma

anyanyelvűek,

de más szintűek

között is hinnye.

Segíthetnék,

ha kérnének,

oktathatnék,

igényeseket.

A Hazánk ez,

csak ez az egy,

ragaszkodunk hozzá,

építenénk, szépítenénk,

jól élhetővé tennénk, hinnye.

Vagyunk sokan, akiket nem a túlzások

éltetnek, gyakoroljuk naponta a hivatásunkat.

Jó lenne, ha nem úgy szemlélnének bennünket,

mint a szerencséjüket biztosító létszámot, hinnye.

Ha nem mondhatja ki ami ott van összegyűlve benne,

figyelmeztetni fogja a belső kontrollja az egészséges

ürítésre, örüljön neki ha még idejében lesz, hinnye.

Az emberek kommunikálni születtek, kimondani,

időben a jó szót, hogy ne váljon csúnyává az

idő alatt, mire végre kimondhatja, hinnye.

Ugye még fontos az emberséges lét.

Egyszer fordul ki, utána már

nehéz lesz újra visszatalálni.

Ha időben hangoznak el a szavak,

jó helyre landolnak, meghallják azokat.

Az érzéseket megfogalmazva, már a belső

lelkes, szíves, gondolkodó énünkhöz is szólnak.

Megnyugtató az, ha az összefüggéseket felismerjük.

Tapasztaltan, hozzátanulva, a tehetségünkből merítve,

nem  rutinból, hozzáértőn a hivatásunkat gyakoroljuk.

Emberségesnek születtünk, azt mindannyian hoztuk.

Úgy nyújtsad a kezed,  hogy annak  igényét belül érzed,

ne erőltess magadra semmi olyat, ami neked is árthat.

Mond ki, mond el, ott ahol még lehet, kérjél  időben

segítséget, nem  született senki sem fölöslegesnek.

Amit felvállaltál, emberségesen időben teljesítsed.

Nem szitokszavak ezek, az élet élni szeret, hinnye.

A bocsánatot nem írnám le,  ha idegen lenne tőlem.

Hiány – többlet, még működőképes a saját idejében.

Egy fontos dologról meg ne feledkezz, ne a könnyűt

válasszad, időben emberesedj, korosan nehéz lesz.

Paks és környékén mától nem láthatják amit írok,

aki szereti olvasni azt amit a valóságról írok, íme.

Amikor a gyermekeknek szóló helyért küszködtem,

akkor ugyanez történt, nem hordták ki itt az újságot,

amiben megjelent, egy az ügyben segítő cikk rólunk.

Hiába no, nem a segítőkről szól, ha meggyőzik arról.

Nekem ez, meg a Facebook, a hirdetési lehetőségem,

hiszen, pont a plusz bevétel lehetőségétől esek így el.

Miért kellene nekem szégyellnem, hogy küzdelem

az egész életem, tartalékom nem lett, de megélek a

 tehetségemből. Eladnám a feltaláltamat, remélem,

sikerül, mert akkor pótolni tudom ami még hiányzik.

Megvan a napi sikerem, amikor valakinek segíthetek,

a feltaláltam, a tehetségemből eredő tudásom által.

Nem gond az nekem, hogy nem tisztelnek azok, akik

a hatalomért megteszik ezt velem, bizony hátrányos

helyzetbe hoztak már tíz éve, önmagamhoz képest.

Nem értem miért nem jó az nekik, hogy emberesedni

oktatom azokat, akik már arra igényesek, hogy aztán

nem rakják a következő családtagjaikra a nehezet.

Három a bocsánatkérésem, így is hátrányos lettem.

Sikeresnek érzed-e magad, vagy csak a szerinted

  legsikeresebbhez képest méred magadat.

Bocsánat, csak keresem a

magyarázatát annak,

hogy az emberek

egy része,

miért

halmoz.

Mi okozza

számára az

elégedettséget.

Amikor tervezi az

életét, ki szerint teszi azt.

Az aktuálisan megmondó

szerint, van-e más motivációja.

Vagy csak bele él abba, amit akar

az aki erősebbnek mutatja magát,

éppen a többiekhez képest, hinnye.

Vajon aki eltervezi, hogy vezetőnek áll,

tisztában van-e az emberies oldalával.

Tudja-e mire képes azért, hogy a többieknek

is a maguk szintjén jó minőségű élete legyen.

Vagy nem is érti mit vállal, nincs hozzá a saját életében

rálátása sem, tán az egyik szülője volt már emberiesen

segítő sikeresen és arra alapozva vállalja, viszi tovább

a másik talpak alatti oldalt is megerősítené sikeresen.

Ki mondhatja meg azoknak az embereknek, hogy nem

sikerült az elképzelésük, mert az emberségesek nem

tudnak azonosulni olyan elképzelésekkel,  ami nem

ad, csak elviszi az életerejét a megszokottakból,

kiléptet és nem ad másik élhető élethez erőt.

Bocsánat, de öt éve annak, hogy megfestettem

szilveszter éjfélkor jött hozzá a késztetésem.

“‘Átfordultunk” címet adtam neki, azóta már

aszerint segítem az embereket megelőzésben.

Sok a türelmetlen, az igazságát kereső ember,

talán nem volt aki elmondja nekik, hinnye.

Ami a te igazságod, az másoknak nem az.

Így aztán nehezen érnek el oda, hogy

az elégedettség érzésük meglegyen.

Pedig biztosan vannak olyanok amik

már beteljesültek az életükben, csak

annyira erős a vágya a sikernek, hogy

azt sem veszik észre, az elődeikhez

képest, mekkora az amit teljesítettek.

“Műhely a megelőzésért”, a neve az apró

pénzes nettóból számolt, nyugdíjamhoz

kiegészítésnek váltottam ki vállalkozásnak.

Prevenciós a végzettségem, 25. éve vállalkozom.

Oktatás, nevelés van, a feltaláltam védjegyében.

Elértem azt, hogy körbeért bennem a tapasztalat és

lerajzoltam, egy szuszra, egy nap alatt, hát oktatom.

Nem gondoltam volna, hogy nem engedik meg, ennek

    az egyedi, különleges formáját bevinni az oktatásba.

Hiszen olyan mint az emberi gerinc, tartást ad, ha

megtalálják benne az emberek, a saját sorsukat.

Mert megtalálják benne, eddig mindenkinek

jót tett valamilyen formában, lett tartása.

Csak óvatosan csendben mondom, nem

használható semmiféle hamiskodásra.

Nehogy valaki azért akarja tanulni,

hogy legyőzze a többieket általa.

Az emberséges gerinc adja a

külsőt, a lelkes, gondolkodó,

szívesen hozza a döntést.

Ami számunkra a legjobb.

Felépül egy belső tartás,

amit motivál a lelkünk,

a szívesen megmarad,

a gondolkodó agyunk,

meghozza a jó döntést.

Nem több ennél, ennyi az,

amit megtanítok a 20 óra alatt.

Nincs benne se ködösítés, sem

varázslat, a színtiszta valóság az.

Az ember nem csapható be, akkor,

ha a belső kontrollja szerintit éli.

Amivel szembesül az oktatáson lévő,

be  tudja illeszteni, a saját sorsának

megfelelően éli az életét, hinnye.

Nincs már sok éve irigység sem

bennem, az igazamat sem

keresem, alázattal vagyok.

Akik eljutottak már oda, hogy

van igényük megismerni önmagukat,

a saját tenyerükben lévő sorsuk által.

Hívjanak fel a +3630 2470589 számon,

vagy kérjenek tájékoztatást írásban, a

heringesarpadne@gmail.com által.

Minél később szembesülünk azzal,

amit elkerülni nem lehet, annál több,

a ránk rakódott, megpakolt terhünk.

Anélkül vetik el az oktatás lehetőségét,

hogy ismernék a tartalmát a feltaláltamnak.

Az meg milyen már, nem jó a babaleves, mert

azt mondták azok, akiket még nem érint meg,

a hiánya, mert más szinten élik az életüket, ah.

Családon belüli megértések vannak az oktatás

következtében, a kínlódás, szenvedés helyett.

Nem is győzködök senkit sem azért, hogy

jobb legyen az élete, csak elmondom,

van megoldás, a sorsszerűség, a

generációs feladat ismerete.

A felfelé nem lefelé,

az előre nem hátra,

legyél igényes hát,

figyelj a sorsodra.

 

Vannak akik generációsan elértek oda, hogy a

jólétük, a következő generációjuknak megalapozva.

Van aki hirtelen jutott el oda és lett a saját szintjénél

feljebb, annyira sikeredett, hogy hatalmat szerzett.

A szeretet szó miatt, egy általam, nem engedélyezett

felvétellel nevetségessé tett.

Az ellenvéleményem miatt,

a szülőhelyem számára,

véglegesen megsemmisített.

Azt csinált amit akart, senki se

mondhatott neki, sehol sem ellent.

Ma még nekem,  holnap másoknak,

amikor csak a tehetségem óv meg.

Hol  az eleje, van-e vége, tíz éve.

Aki ezt eltervezte, így tervezte,

tudta-e, hogy kikkel állt össze.

Most jön a bocsánatot kérek.

Valaki eljött mert, Pécsre, az

 ellopott igazolványaimmal,

járt egy nő kezelésre,

kíváncsi volt,

mert nem hitte el,

hogy az a másik én

lennék, meg akart győződni róla, azt a.

Nem kaphat munkát a családom sok éve, csak

kevesen vállalták azt fel, hogy adnak munkát,

a szülőhelyemen, mi történik hát kérem szépen.

Nem teszi be a lábát hozzám bejelentkezve senki,

ezért szoktam mondani, mi csak itt lakunk tíz éve.

Nem is szeretném tudni, mivel mocskolnak éppen,

közben a Világban, sokan megismertek hála Isten.

Látszott rajta, a szintje felettiben elvolt, nem tudta

leplezni, határtalan elégedettség volt az orcáján, azt a.

Mondják, hogy mindent szabad néhányaknak, hinnye.

Mennyire ráálltak, a mindenáron szerzésre, hinnye.

Már mindent

szeretnének,

mert úgy

érzik,

megtehetik.

A belső kontrolljuk

pedig figyelmeztetné,

ha nem mentek volna el

attól, olyan messzire.

Saját magam adhatom csak el.

A könyvem, megrendelhető,

heringesarpadne@gmail.com

által, tájékoztatlak róla.

Van az Isten, ha

hiszitek, ha nem,

majd megtudja mindenki,

a saját idejében, hinnye.

Rakom össze a könyvemet,

“Az agg is lehet gyermeklélek”, a

 gyermekek lelke, egy ártó pillanatba

bele is öregedhetnek, hinnye.

Gyűjtőnek is eladó az

oktatási anyagom,

védjegyesen.

Ide jut el

minden

tehetséges,

ha nincs hozzáértő,

aki tudja, mikor mit fontos,

megengedően előre engednie, ah.

Mert már kellőképpen beérett arra,

 a Hazánkat nevesíti a minőséget adva.

Íme megismertek, alaposan a nagy Világban.

Telített energiának mondom, nem  veszik észre

még nagyon sokan, belefutnak mint jó emberek oda.

Ahol a jól kitalált arra vár, hogy megerősítse a tiszta.

  Hiszen, átlátni, megérezni, kihallani, nem megy az

csak keveseknek, az összefüggésében látást,

az Isten adja hozzá. Tanuljátok meg,

pénzen  megvenni, ezt hinnye, nem lehet.

Önismereti oktatás, műhely a megelőzésért.

Ha gátolod a nép számára jót  és szépet,

a hozadékával is el kell bírnod majd.

Ha nem hagyod a szintjére kerülni.

A megelőzés lenne a lényege, az

 életminőséget, mindenkinek megadva.

Egy Haza ez csak egy, becsüljük hát meg.

Van aki hirtelen jutott el oda és lett a saját

szintjénél feljebb, ez látszik ám rajta, csak ő azt

nem is tudja. Feszíti már a telített energia, tárolni se

tudja, kilátszik a lónak a lába, a körömcipő, hogy állna

rajta, mehet-e,  az aktuálisan rászorulókról szóló bálba.

Nem rophatja hát szabadon, a sokaságban, ott vannak,

a mindenféle hatalmakat megcélzó kezdők, gyűjtők is.

Jól járhatnak a mondvacsináltan felfedezők is, hinnye.

Felkészületlenek, ah, gyorsan pördült minden, aki még

nem látja át mindezt, maradjon, a saját szintjén, ott jó.

Van mindenkinek saját lelkes, szíves,  gondolkodó énje,

 mások sorsa nem a sajátja, hiába utánozná mellé viszi.

Sorsszerűség, generációs feladatok, vaj, hallott-e róla.

A gondokat az okozhatja, hogy a nagy kapkodásban, az

alaposság kimaradt, nem  kerülhet be jól kitaláltan, oda

ahol az egészséges körforgás  van. Kimarad, lemaradva

szomorkodik csak, miért nem maradt abban, amihez jól

értett. Mindenkinek megvan ám, a biztonságos határa.

Ha nem becsülte meg magát benne, kipördült már oda,

az is érte szól, fogjon másba, ami éppen azt okozhatta.

A körforgás megoldja azt, amit kezdőként leutánozott,

túl sokat adott,  amikor a túlzóknak adta a bizalmát.

A tehetségét beleadva, hinnye, kiüresítették, ah.

Minden sors korrigálja, a még nem túlzást,

a túlbillenés még figyelmeztetés csak,

annak az ismétlése már nem oda hat.

Van akinek a szeme már meg sem

rebben, olyan profi módon fékezi a

 jókat naponta, a haszontalanná.

Nem  tudja,  hogy magának

csinálta a gondot, nem

kérdezett hozzáértőt,

hát  bele is ballagott.

Ugyanabba, amit

másoknak  okozott.

Önismereti oktatás,

tartás és méltóság.

A visszatapsolás

meghozta hát,

ah, alázat

nélkül,

nem megy ám.

Látszik már ami

sokaknak látható,

sok az ügyeskedő és

majd megtapasztaló.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, önismeret neked, érted.

Mellé nem mehetsz, a sorsodat megéled,

visszaterel, ha a kontrollodra figyelsz.

Lelkes, szíves, gondolkodó az éned.

Az élet szép, ha hallod már a

lelkedben a csendzenéd.

Kívánok, minden emberségeshez,

jóhoz és széphez, jó szerencsét.

---

Régen nem fontos, hogy miért nincs igazam,

    hiszen tudom, másoknak még igaza kell legyen, ah.

           Ki hol tart emberileg, ki most is a sablonokat

    gyártatja, mert ha abba beleférnének sokan, no lám,

hinnye, neki megint igaza van. Szenvedhetett eleget,

adott helyzetekben, már rá is figyelnek.  Ha még nem,

hát tesz érte, hogy arra terelődjenek, nincs más út.

Időben észleltem, az intelligencia rezgése hasonló,

mint a túlzásokat  sokszorozóknak az energiája,

megtévesztő a hatása, a tapasztalatlanokra.

Pedig csak a szerzésre irányulnak, hinnye.

Jól kitalálta, ah, nem gondolt arra, az emberek,

nem tárgyak, gondolkodva élnek, hinnye.

Remélik egyszer eljön az ideje

annak, hogy boldogulhatnak.

Abban amit mások hagynak,

élettérnek, életminőségnek.

Vannak akik nem hisznek,

abban, hogy van következő

lehetőség, vagy másik élet.

Ezért aztán gondolkodnak

azon, mivel hogyan lehet,

megélni a saját életüket.

Nehéz lenne úgy élniük,

hogy másokra bízzák,

azt amit sorsuknak

tudnak, megélik.

Vagy

generációs

feladatuknak,

azt is teljesítik.

Ezért úgy élnek,

hogy legalább ne

ártsanak, magukra

is jól vigyáznak.

Tudják,  hogy

adni tudni,

vagy

megtanulni,

a valóságban, a

jelenben élni.

A tudásuk

által érvelnek,

megtanulják mit

jelent számukra

az üzletmenet.

Megigazítják

a tartásukat,

az emberi

méltóságuk

megmarad.

Saját életet élnek,

ami által fejlődhetnek.

Nem hagyják hátra a

következőknek a terheket.

Alapokat adnak a családjuknak,

hogy ők is felépíthessék a saját életüket.

Nem helyettük értük tesznek, minden olyat,

ami benne van a sorsukban, megoldanak ám.

Tartásos az emberséges, nem  a könnyű felé

megy, nem azt nézi, hol csaphatja be a

többieket, mellettük haladva él.

Ha nem kérdezik a valóságról ír.

A régi sablonok elkoptak, akik

 nem vették észre még,

 az üres keretükben,

 szoronganak.

Hát, meg ne

lássák a többiek,

elfogytak már,

ötleteik sincsenek.

Önismereti oktatás.

Tanuljad meg a jelenben

megélni a saját

sorsodat, ah le ne maradj.

Tudás, tisztelet, alázat a kulcsa

a boldogulásunknak, hinnye.

 

Ugyan miért nincs emberség próba, az egyszerű,  hétköznapi emberek  álmai  miért nem válhatnak valóra.  Miért csak azokat a divatosakat

mutatják, miért,  minek alapján

ők  a  jó minták.

A többiekről

a nagyközönség

miért nem  tudhat, hinnye.

Ki  mondja meg mit szabad és

mit nem,  neki miért lehet mégis,

ugyanazokat, amik mások számára tilosak.

Ki az ötletelő és ki írja a szabályokat és minek alapján,

ő maga betartja-e azokat, vagy számára csak szavak.

  Mindenki más feladatot hozott,

másban  tehetséges, akkor meg  ugyan, hogyan

lehetne jó  ugyanaz  mindenkinek.  Egyedül fájta meg

mindenki  amikor megszületett, levegőt egyedül vett.

Bár ha valaki levegőt nem vett, késztetésre már vett

és sírni kezdett,  ugyan miért a sírás  az első amikor az

ember  a világra  jön.Tán valami gond lehet azzal, 

hogy megszülettem,

gátakat  már kaptam eleget.  Nyugdíjam  helyett  csak

aprópénz lett,  pedig dolgoztam egész életemben, ah.  Hinnye talán ki kellene  próbálni a  próbababán  előtte, ha  nem pusztul bele, a bánásmódba,  a világot veszi a  nyakába. Hallom talán nem  is szükséges minden nap fürdeni,  na akkor biztosan olcsóbban ki lehet jönni.

Isten óvjon attól, hogy valakitől szívességet kapjak, ah.

Abból már volt   keserűségem  bőven, már tudom, a

a  pénz  fontos dolog, sokba  kerül  az ingyenes.  Azt is megtanultam,  ha sokat adtam, azért még nem jár, mert  megfizetni azt a sok jót  úgysem lehet. A pénz fontosabb mint az emberséges  lét. Mindenki attól várná a jó minőségű megoldást, mások tudása által,

hogy ne  kelljen a  nehezeket felvállalnia, könnyen  menjen  minden. Csupán annyit elárulhatnék, ha

megkérdeznék,  mindenki  megkapja a nehezeket.

Na  az nem mindegy hány évesen kerül abba  a  helyzetbe,  amikor elkezd dolgozni  a lelkiismerete.

Ezért talán túlságosan komolyan nem  szabadna venni

magatokat, hátha megmutatja a belső tükrötök,  az igazi arcotokat. Ha nem  tudtok nevetni a saját, emberi gyengeségeteken,  majd nevetnek mások. Amikor már

a valóságtól eltérésben térdig jártok és a tudás hiánya mögé nem bújhattok,  megjelenik az igaz valótok, ah.

Elveszítetek minden jó embert, minden barátból  letudott lesz, nem lesz hova fordulni  már, ej de kár.

Bocsánatot azért kérek,  hogy ne legyen gondom abból,

hogy nem  mások  szája íze szerint írom,  a gondolatom.

Szerkeszteni még mindig nem  tudok, össze – vissza megy mindenfelé, nem én irányítom  az írásom  formáját. Tetszik, nem  tetszik, ez van, nincs más.

Édes Hazám Csodaszép,  ide születtem, itt  élném  a jó minőségű életemet, nem adom fel, várom  már tíz éve.

A tapasztalatom az, hogy a

sorsfeladatunkban és

generációsan is hozzuk

a jeleket,  feladatainkat.

A várakozásnál, nézelődésnél,

jobb ha az utadat járva tapasztalsz.

Önismeret nélkül azt sem tudod ki vagy,

ha alacsonyabb rezgésszinttel azonosulsz úgy,

hogy rábízod magadat a lesz ami lesz állapotra,

sanyarogsz csak,

a külső kritikák nyomot hagynak rajtad,

megkeseredhetsz, ah, hinnye.

Mielőbb ismerd meg az embertársaidat,

óvatosan csak,

mindenki másképp reagálja le azt ami rá erősebben

hat. A tapasztalat hiánya viszont,

egész életedben visszavághat és

sok ismétlés lesz belőle.

A lelkes, szíves, gondolkodó tükrünk belül van,

mint kontrollunk.

A tudás hiánya mögé sokáig nem bújhatsz,

mert túl

mégy a belső kontrollod határain,

majd mások mutatják ám meg a

visszautat.

A többleted az Isten adta tehetséged,

előbb – utóbb ráébredsz,

becsüld meg magadat,

hogy mások is jól

meg tudjanak becsülni

tégedet.

Önismereti oktatás a gyűjtőneve annak,

amit oktatok,

viszont,

az

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, Julamami

védjegy.  Ha egyszer az utadra találsz, boldogulsz,

ami az előszobája

a boldogságnak.

Útjára viszi a vándort,

megérti menet közben.

Ez az

én nehéz, küzdelmes,

lelket erősítő, tiszteletről,

szeretetről, alázatról szóló

utam. Nem kapkodtam,

nem sürgettem,

tudtam, az élet arra való,

hogy megéljük, amit nekünk szánt a sorsunkkal az Isten.

Ha nem én szerkesztem,  nem  fordulhat meg az írásom.

Magyarország Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne

menj még, hiszen amit ide teremtettem,

szépet és jót, azt nem  élhettem  meg.

Nincs olyan nyugdíjam, amiből

meglehetne élni, ha már a

szerkesztést is mások

szabják meg, akkor,

elvették a következő

lehetőségemet, hinnye.

Nem lenne egyszerűbb azt

amit feltaláltam  megtanulni,

összefüggésében látóvá válni.

Fordítókat oktathatnék, a különböző

szintek között átjárása lehetne a szónak.

Hiába minden, nekem adta az Isten, nem

tudja más még, nem tanítottam azt se meg.

Nem rögzítettem sehol sem a kulcsát ennek.

Eladom  az oktatási formáját, annak,  amit

a tenyerekben meg és  feltaláltam.

Jó szerencsét jó emberek,

áldjon meg a teremtő,

minden olyannal,

amit megérdemeltek.

Tisztelet,  szerencse,

legyen a zsebetekben,

hogy adni tudjatok, a saját

jól megérdemelt szinteteken.

 

.

A tapasztalatom az, hogy aki tudja hol tart, mert időben tervez,

megkeresi a megoldást és begyűjti a megteremtettjének a

gyümölcsét és sikeresnek érzi magát.

A kapcsolatokban mindenféle

sorsú emberek vannak.

Ha nem ismerik a

másik ember

sorsát,

törleszteni  valóját,

az értetlenségből viták

lehetnek fölöslegesen, ah.

Párkapcsolatokban élnek  úgy,

emberek, hogy azt sem tudják,

mi a feladatuk egymás sorsával.

Felfedeztem a tenyerekben,

a generációs feladatokat.

Azon családokban,

ahol nem tudják,

hogy dolguk lenne, a

saját sorsukban azzal,

amit nekik szánt az Isten.

Sok a bonyodalom, na meg,

az ismétlések generációsan. Ötödik

 éve,  az oktatások közben, tapasztalom azt is,

hogy akik ismerik a saját sorsukat, boldogulnak.

Nem szőnek magukhoz képest nagy terveket.

Hiszen tudják melyik ágról mit hoztak,

tevékenyen, dolgozva, telik a napjuk.

Nem vállalnak fel olyanokat,

amihez nem értenek.

Ismerik a sorsukhoz

a megoldásokat,

nem

azt nézik,

mások miért

döntenek másképp.

Nem hiszik el azt amit

mások azért tálalnak

számukra, hogy

elvegyék a

feladatuktól

az idejüket,  ah.

Tudják, ők még,

nem mondják ki,

 az őszinte nemet.

Észre sem veszik

és már megromlott

a  kapcsolatuk miatta.

A jó kapcsolatokban ah,

nem nyüstölik egymást,

olyanokért,  amit a másik

képtelen még megoldani.

Hagyják a saját

sorsában

jól

lenni,

azt tenni,

ami őt is előre viszi.

Mindennek megvan a

maga ideje, hinnye.

A jó mintájukkal

élhetőt mutatnak.

Hiszen hat minden,

mindenre, mindenkire.

Ah, megváltozott hirtelen

minden egy napon, nem

kérdezték kijelentették.

Sokan érzik azóta, hogy

nem róluk szól ez most.

Viszont ha terveznek,

abban amiben

lehet,

ugyanoda

érnek, mint az

elődeik, körbejárnak.

Mint a nyomtató lovacska,

se eleje sem vége annak,  hiszen,

csak rájuk  rakták a hámot, hinnye.

Nem fáradhatok bele, abba sem,

hogy mondjam, írjam, van kiút.

Általános műveltséget

növelő “Tenyérolvasó”, ami

által, mint megismert önismeret,

boldogulhatnak sorsszerűen,  azt a.

Szombatonként 18 órától van, online.

Lelkes, szíves, gondolkodó gazdagságra

utalok, ami megerősítve a belső tartást,

meghozza a sorsukban a boldogulást.

Megnő a tananyag által a térlátásuk.

Azt is tudják utána, akik még nem

ismerték fel, a sorsuk tervezhető,

lemaradva a szintjük alá kerülnek.

Önismeret, kölcsönös tisztelet,

még várom ám a jelentkezőket.

heringesarpadne@gmail.com

A sorsom az, hogy eladjam,

betanítva hozzá sokakat,

adják tovább a tudást.

Bizonyított már sokat,

bizonyít nap mint nap.

Mindenki nem tudja

megtanulni, viszont

nincs is szüksége rá.

A bölcs lelkek hozták,

nem az életkor függvénye ez.

Többfélét tálalva lehetőségként

megjöhet mindenkinek az étvágya, a

tudás iránti érdeklődés éhsége, hinnye.

Boldogulást tanulva, legyen szép ez a nap.

 

 

 

 

 

 

Ha te mindent látsz és mindent hallasz, helyettem szerkeszted azt

amit írok, az jelenik meg, amit gondolsz,  akkor te én vagyok.

Ki van kiért, vagy kinek előnyös az, hogy nem azt

csinálok, amit szeretnék,

hanem amit

megengedsz.

Most akkor, ha

megengeded,

azt gondolom,

ez végre

értem

van.

Na

meg

azt is,

micsoda

kegy ez

nekem.

Értem szól,

nehogy olyat

írjak, ami nem

férhet bele a

napi hangulatba.

Védjegy az van odaírva,

ez lenne az, hogy fogják és

megvédenek attól,  hogy azt

adjam át szó szerint ami jött.

Miért nem lehet az, hogy mielőtt

meghalnék ebben az összevisszaságban

úgy érezzem, nekem  is volt olyan ami értem.

Minél lejjebb, annál feljebb, a biztos  talajt keresi

a  lába mindenkinek,  ez a hely ahova születtünk, a

Hazánk nekünk. Hol érezzük magunkat úgy, hogy

otthon vagyunk, ha nem ahol a születési helyünk.

Máskor védett kornak számított az életkorom,

most csaknem egy fölösleges gond vagyok.

Édes Hazám Csodaszép,  kérlek ne

menj még, hiszen a széppel  a

jóval, amit ide teremtettünk

nekünk még meg sem jöttél.

Csak van jó megoldás arra,

hogy ne ilyeneket írjak,

talán jól is lehetne

magamat éreznem.

A magam egyszerű

életében, nagyszerűen,

ahogy sok évig így volt.

Olyan nyugdíjam lenne,

amiből meg lehetne élni.

Nem hívnák fel a figyelmemet,

hogy költözzek  el, mert megjött

valaki ide helyettem, na  ez milyen.

Netán a feltört autónkból ellopott

igazolványaimmal lehet itt élni,  ah.

Azóta már csak  itt lakom, hinnye.

Mindent megtettek, hogy a tervük

sikerüljön, a legegyszerűbb módját

választották, önmaguk  szerint.

No lám,  itt a bizonyíték,

ha nem egy szinten

van a lelkes “én”,

úgy intézik,

hogy igazuk

legyen és kész.

Miért is tanulnának,

ha mindent megvehetnek.

Csupán azt nem gondolják,

hogy attól még, hogy nagyon

előreszaladtak,  magukhoz

képest kiemelkedtek.

Azáltal, alaposan

betartottak

maguknak,

mert azok

akik tettek

a  fejlődésükért,

természetes módon

mellettük elhaladtak  rég.

Azt tapasztaltam, hogy amikor

az egyik feladatunkat teljesítettük,

lehet felfejlődni ahhoz,  hogy a másik

oldalunk is jól  érezze magát a bőrében.

Észre sem  vették menet közben kikopott

a  fék, elszaladt a szekér és száguld össze-

vissza kacskaringózva, most már olyan

a ritmusa, amit a természet neki hagy.

A gondolkodó ember, lelkesen, szíves,

hiszen önmagának kerekíti a napját,

azon belül  amin lehet, talán ennyit

hagyhatna a többieknek is, hinnye.

Nem költözöm el innen, csak akkor

ha jó körülmények közé kerül a

családom, mert megvették

az  oktatási anyagomat.

A lakhatás itt marad,

generációs ház ez.

Hiszen nekünk ez a

vagyonunk. Nincs

se autóm, se hajóm

és sorolhatnám még.

Ugyan minek,  ezek közül

egy autóra vágytam, de nem

jelentett semmi túl nehezet,

hogy többet érjen az, amit

a tenyerekben, meg és

feltaláltam.

Hiszen

segítőnek

születtem,

hagyják,  hát,

élném az életemet.

Tiszteletet adj,  hogy

majd talán, azt is kapj,

hiszen szeretetből vagy.

 

 

.

 

 

 

 

 

 

Ünnepeltek, dörgött csapkodott felettük, viharfelhők gyülekeztek, elszántan beszéltek.
Kimondtak mindent, ami nyomta a begyüket, jöttek a negatív ígéretek és be is tartották azóta azokat.
A nép ilyet talán nem hallott még, olyan volt mint egy dübörgés, amit visszatükrözött rájuk az ég.
Tisztelet, szeretet, szerencse, jó minőségű jól megérdemelt életminőség, a tehetségünkben kibontakozás úgy, hogy jól megéljünk belőle.

Ha nem fejlődtél lemaradtál, ha elhitted érted is teszik a jót, elmegy melletted az intelligens szint utáni tettrekészség, késztető ereje, hinnye.

Nem mindegy mi marad a következő generációknak, értelmes élhető élet, vagy az amit az elődök megszenvedtek, folytatódik, amiért tettél semmivé válik.

Ne feledd, ha egészséges körforgásban vagy, hol a lelkes éned,
hol a pénzed által lehetsz gazdag.

Ne akarjál felkapaszkodni oda, ami nem illet meg emberileg. Hosszú utat tettek azért meg családokon belül  generációsan, hogy kiemelkedhessen, közülük, aki vezetni született.

A nézelődésnél jobb, ha az utadat járva tapasztalsz.
Generációsan is egyéniségünk tekintetében is hozzuk a feladatainkat.

Ha a sajátodnál alacsonyabb rezgésszinten sanyarogsz csak, egész életedben dolgoztál és a nyugdíjadat, nettóból számolták, abból megélni nem lehet, hát dolgozol  egész életedben, hinnye.

Önismeret nélkül azt sem tudod ki vagy, így a külső kritika nyomot hagy.
Mielőbb ismerd meg embertársaidat, s az összes “életfeladatodat”.
A tapasztalat hiánya, hamar visszahathat. Az igazi szép belül van,
amit kívül látsz az más, az már a divatossá tett hatás.

A tudásnak megtartó ereje van, a hiánya mögött sokáig nem bújhatsz, akkor sem, ha úgy érzed neked megjár minden kiváltság.

Hát nem mondta senki  sem, hogy azért mert csak te látod, az még nem a  tied, nem veheted el, mert ahol megjárna oda nem jut majd.

Tartás, méltóság,  mindenki így született, hogy mikor kopott az ki, talán szükséges lenne újratervezni, a természetestől ennyire, nem szabadna eltérni.

A többleted az Isten adta tehetséged, becsüld meg, hiszen ahol tehetségesek élnek, tevékenykednek
ott megemelik a tudásukkal a szinteket.

Ők nem ártanának senkinek, mert az életfeladatuk az, hogy
kiteljesedésük közben segítenek, ahol szükséges, ahol még lehet, csak ott tudnak,
ahol értik őket és ahhoz a többiek is partnerek.

Vannak akik félreértik ezt és azt hiszik azért látják őket jóknak, mert, hogy kihasználhatóak.

Jó nagy hiba az, ha visszaélnek a helyzetükkel és a segítő információk helyett, a saját zsebeiket túlzással tömik meg.
Ha majd kitisztulnak a fejek és a tájak, meglátják a sajátjaik tükrében ők is önmagukat, hinnye.

Rájönnek, jobb lett volna maradni apró porszemeknek, gyakorolva az alázatot nap mint nap.

Minden elődjük helyett, hogy ők is fejlődhetnének lelkileg, ne csak a pénzszerzésért vállaljanak mindent és lépjenek bele  a számukra ismeretlenbe.

Önismereti oktatás,

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, hogy végleg el ne tévedjen senki se.

Időben lássa be, milyen lelkes, szíves, gondolkodó énje szerinti feladatot lenne szükséges,
ah, önmaga felé és a családja tekintetében teljesítenie.

Legyen szép napja, életszerűen működőképessé váló tanulni valója, minden jó érzésében kiteljesedni vágyó embernek, hinnye.

Nézz szét a gyertya lángja tiszta.
Figyelj a mára a most pillanatára.
A sok ember megható, imádkozó áramlatára, a jó sorsukra várva.
Megbocsátásra,tisztulásra várás helyett, felkészületlenül mennek el sorba.
Miért sietnél, hova mennél, hiszen a jót és szépet,
még ott ahova teremtettél meg sem élhetted.
Jól kommunikálni tanuljál meg időben,
addig mondjad,amíg értelme van, honnan tudnák mi bajod van, hinnye.
Ki becsülne meg téged,ha magadat nem becsülöd meg kellőképpen.
Emberséges tartásos, emberi méltósággal, lelkes,szíves, gondolkodóként.
Lelkünk tiszta tükre, mind így születtünk,
mások meg elfelejtették a túlzott jóban, hogy mi is létezünk, hinnye.
Azzal, hogy feljebb kerültek a saját szintjüknél,
még felelősen is megoldhatnák, amit felvállaltak.
Ha nincs a felvállaltjukhoz meg, bennük a tudás,
hát tanuljanak emberismeretet, tudás nélkül jó minőségben nem megy.
El ne felejtsd, a lelked az életednek a tükre.
Ha azt sem becsülöd meg, aki által eljuthattál oda ahova,
már csak a hasonlókhoz fordulhatsz, mint te magad.
Engedd el a múltat,figyelj a mára, a most megélhetőkre.
Fokozottan figyelj a tieidre, a többi lelkes, szíves, gondolkodóra.
Érezd át a hangulatot, legyen alázatod,elengedő, másokra figyelő napod.
Becsüld meg amit az Isten sorsodul adott, igyekezz megoldani a generációs feladatod.
Ne hagyjad hátra a sok megoldatlant,amit neked könnyű lett volna, a következők meg,
majd úgy emlegetnek, meghagytad nekik a számukra szenvedést okozó kezelhetetlent.
Adjon az Isten minden földi jóból, annyit amiért tettél és amit azért megérdemelsz.

Mégy, megyegetsz, úgy érzed nem haladsz, ki nem emelkedsz.

A hétköznapjaid monotonná teszik az életedet,

pedig, ha egy kicsit változtatnál rajta,

láthatnád, mennyi

mindent

jól

csinálsz.

Ha tudod honnan

jöttél és hova tartasz.

Minden lépésednél

rájössz, haladsz,

a sikered

felé.

Ha

már

túl sok

amit ott

nem szabad.

Válassz más

irányt, tanulj

meg úgy élni,

hogy legyen

ami adhat,

minden

nap.

Amikor

rájöttem, a

 tenyereinkben

 jelzések vannak,

a saját sorsunkra,

hát jól felkeltette

az érdeklődésemet.

Minden olyannak örültem,

amit még hozzá tudtam

olvasni, gondolkodva

élhettem, volt mire

várni megint.

A várakozási

idő fontos,

azzal együtt

tudod aztán,

jól értékelni,

sikerélményként

újra és megint, hiszen

már másképp is láthatod.

A múlt elmúlt, gondolj

a mára, a most fontos

pillanatára, a holnap

a küszöbödön úgyis

megvár, hidd el.

Tisztelet, szerencse,

legyen bőven a zsebedben,

hogy adni tudjál, ha arra

szükség lenne.

 

 

 

 

Nem tudom, látottak-e olyat, sokfélék, a hétköznapi életüket élő

emberek. Lassan hetven leszek, de nem hetvenkedhetek,

hiszen nem vettem észre időben. Nem fontos,

a döntőknek, mi jó a hétköznapjainkban.

Vagy működőképes-e, az amit

jól kitaláltak üzleti szempontból.

Szerintem mindegy milyen úton,

ugyanoda jut minden jóakaratú.

Most tényleg, úgy működik ez,

hogy vannak a megmondók

és aszerint fogunk élni mindannyian.

Úgy hallottam a már hitelesítettektől,

hatalmas a tudás és a tisztelet ereje.

Vicces lenne, még elképzelni is, hinnye,

 hozzám hatalmaskodó eljönne tanácsért, ah.

Ugyan mivel érvelne, miért nincs annyi nyugdíjam,

hogyha már nem tudom gyakorolni a hivatásomat,

abból meg tudjak majd, szerényen élni, hinnye.

Ahol kezdte oda ér vissza, a nem intelligens energia,

bekerülni nem tud oda, ahol a tisztán adni tudók vannak.

Biztosan van annak is mondvacsináltja, vagy leginkább

már beleszületnek az emberek abba, hogy mindent lehet.

Nem változtatnak rajta, mert ha jól bevált, hát minek, aközben

meg a saját kínjaiktól fejlődnek az emberek. Remélem, hogy azt

azért elmondják ott, ahonnan a megmondóknak megmondják.

Ahova születtünk, emberségesre nevelkedjünk, ott tanuljuk meg

először a saját alapjainkat, hiszen úgy rezgünk mint a Hazánk.

Jó életminőségben élni jöttünk mind, alázatra van szükség a

fontos feladatunkhoz, tudatosan emberségesnek maradni.

Két oldalt tapasztalok, életszerű, bal és jobb oldalunk is van.

Amit naponta látok, a hétköznapi hivatásom gyakorlása közben,

az megmutatja, hogy a bal csuklónál van az apai, a jobbnál az anyai.

Generációs jeleknek neveztem el, mivel kapcsolódik ahhoz, ahol a

magzati szakaszt találtam meg, gondoltam összeolvasom, sikerült.

Folyamatosan kapok felfedezni valókat, mint a képletek olyanok.

Van a védjegyes formája az oktatásomnak, az alapja a továbbiaknak.

Már megvannak a magyarázatai annak, hogy ki milyen ágról hozta a

sorsát, generációs feladatát, sok mindent megmagyaráznak a jelek.

Nekem ezt adta sorsomul az Isten, hogy leolvasva az emberek

csuklóján, tenyerén lévőt, segítségükre legyen a sorsuk értésében.

Miért is annyira más, még az egypetéjű ikreknél is a lelkes, a szívesen

gondolkodó kontrolljuk, ah. Megengedő a teremtő, naponta kapok

összefüggéseket, jeleket, meg is köszönöm, amikor lehet mindezt.

Gyermekként láttam, megtanultam, a felnőttnek mindig igaza van.

Azt is hagyom, hogy gyereknek nézzenek, majd rájönnek,

magukat csapták be, a mindenáron szerezni vágyukkal.

Körbeért a sorsom, átadnám a tudásomat, igényeseknek,

jó lenne látni, jól boldogulnak a saját szintjükön az emberek.

20 éve, annak is már, megtaláltam azt ahol tanulhatnék még.

Amikor már megéltem, amit lehetett, rájöttem kevés a tudásom.

Tanultam hát, amit magamhoz vehettem és volt rá maradék pénzem.

Mert nem az volt az első, hanem a végére hagytam, hiszen akkor már

tudtam, felelős vagyok azokért, akik általam teremtődtek meg, ah.

Nem értem miért nem engedik be információként a hatalmasok,

azt ami hétköznapi, életszerű. Sokan vagyunk egyszerűek,

lehetne esetleg, hogy nekünk is végigmehessen a

sorsunk. Megtettünk érte mindent, amit

emberileg tudtunk, a pénzhez nem értünk.

Máshoz értünk, másban van a tehetségünk.

A jobb oldalon helyezkedik el az anyai ágról

hozott sors, a magzati szakaszokat onnan.

Egy családon belül is változatos a felállás,

ha nem ismeri az ember az eredőjét,

nincs magyarázata, elkallódhat,

ha nincs mibe kapaszkodnia.

Miért gondolja a másik másképp.

Hát mert az a sorsa, generációs

feladata, vigye tovább a jót és a szépet.

Erősítse meg a belső tartását, kontrolláljon

mindent amit döntésként odatett a sorsa, ah.

Ha ismernék az emberek a családtagjaiknak a

hozott sorsát, megértenék a miérteket, hinnye.

Az idén már nagyon várom azt az emberségest,

aki megveszi tőlem, hogy nekem is legyen pénzem.

Ha már egyszer így találták ki a fontosak, hogy a

tehetséges nem egyformán fontos, a pénzessel, ah.

Nem adhatom ajándékba, nem adtam át azt ami nem

tartozik még oda, ahol csak a sikert hajszolnák általa.

Először az alázatot fontos megtanulni hozzá, hogy

úgy olvassa le a sorsokat, hogy építő legyen az.

Megelőzésben fogalmazva oktatom, ezért

vannak benne esetleg nem igazán érthető

szavak, kifejezések, védelmemül szántam.

Nélkülem nem tudják alkalmazni, néhányan

már mondták, hogy egy idő után visszafordultak a

 kezdetekhez. Nem tudják a tudásomat használni,

nélkülem nem megy, az Isten nekem szánta ezt.

Akikben nincs elég alázat ahhoz, hogy mások

sorsát is tiszteletben tartva, haladjanak a saját

maguk által kapott sorsukban maradva, hinnye.

A saját döntésük, viseljék azt amivel az járhat.

A kezd el még egyszer már sokaknak bevált.

Nem lehet elvenni, kihasználni sem,

tiszta a forrása, az emberek sorsa.

A lelkük azonnal jelzi, ha érintetteknek.

Felelősségtudat van a belső tartásunkban,

motiválja erősen, ha valaki el akarna térni tőle.

Nem lehet a lelkes, a szívesen, gondolkodó énünket

becsapni se, na meg ki az aki még magát is becsapja.

Van egy nagyon jól látható jele a nem egyenesnek.

Nehezen veszik rá magukat az emberek, hogy

megismerjék a saját tenyerüket, pedig van

a mondás, ismerem mint a tenyeremet.

Ha magamat nem ismerem, tisztelem,

ugyan, hogyan tehetném azt másokkal.

Sok évre volt szükségem nekem, hogy ezt

fontosnak tartsam, tapasztaltam hát tudom.

Érvelni tanulj meg, ahhoz viszont szükséges a

feltisztult saját tudásod, hiába biflázod be a másét.

Tanulj, tedd le vizsgákat, azért mert, ez az elvárás, az

 ad egy magadhoz mérhető belső tartást és méltóságot.

Hasznára váltam már sok – sok embernek, a tudásommal.

Addig van lehetősége megtanulni, az arra már igényeseknek,

amíg ebben, a jó minőségben tudom átadni, ahogy szeretném.

Nem hiszem, hogy ne lenne egy értő ember, aki megérti, a most

fontos része a sorsunknak, hogy generációsan jó alapot adjunk.

Sorstalanná ne váljunk, azért, mert nem értették, mit vállaltak.

Ha alázat benned nincsen, kezed inkább csak legyintsen,

jobb legyintéshez szokni, mint megalázó kezeket fogni.

Legyen ez a nap szerencsét hozó minden emberségesnek.

 

 

 

 

 

 

 

Azt gondoltam, nem kérek gyakran bocsánatot, mégis szükséges, ah.

Nem tudhatom ki milyen hangulatban ébred, ne rajtam gyakoroljon.

 Van akinek a mércéje magához mért és nagyon alacsony szintű, ah.

Nem azt látta, nem tanulta, nincs is róla fogalma, naponta hiányolja.

Felvállaltam gyakran, hogy hülyének nézzenek, nem gond az nekem.

Sokadik gyermekként megszoktam, nem minden jár, hát jár a szám.

Ne maradjon fölösleges energia, fontos a jó tevékenység, a jó munka.

Ismerve a generációs feladataimat, igyekszem teljesíteni, hogy ne az

legyen majd az utánam jövőknek a beszélgetésében, jól elrontottam.

Az még csak nem tilos, a sors kommunikálásával élek 25 éve, hinnye.

Aprópénz a nyugdíjam helyett, ugye, nem gondolják azt komolyan,

hogy ilyen embereket mint én magam, a gyermekeink tartsanak el.

Hátha jót tesz tán jól érinti akinél a jó minőségű életünk kulcsa van,

jól jöhet neki is, ha néha van miért dicsérni, ne mindenki szidja, ah.

Kinek jó az, ha sokan élnek önmagukhoz képest sanyarogva, hinnye,

pedig megtettek a jóért, mindent amit magukhoz képest lehetett, ah.

Amikor eljutsz oda gondolatban, mihez képest tartasz ott ahol. Már

érezni fogod, hogy hálás lehetsz mindazoknak, akik őszinték veled.

Nagyszerűen lenni az egyszerűben, megmaradni tevékenyen a

hétköznapokban, akkor is, ha minden mást mutat jónak.

Te magad döntsd el mi a jó neked, úgy igazítsd,

hogy lehetőleg, legyen sikerélményed.

Keresd meg abban amiben vagy,

mi a legjobb lehetőség neked.

Az agynak a siker a tápláléka.

Ha nem jelzed a hiányodat,

amit egyedül már

megoldani

nem

tudsz.

Honnan

tudnák, hogy

mi az ami nem jó

neked, abban amiben

a hétköznapjaid zajlanak, ah.

Ha nem mondod, nem kérdezel,

nem jelzed, hogy neked nincsen,

jó érzésed ott, azon a helyen, ah.

Azért születtünk oda ahova,

hogy beletegyük mindazt,

a jót és szépet, alkotást,

munkát, gondolatot.

Attól lesz színes,

szíves, lelkes,

a világunk,

ha nem

zárjuk

magunkba,

kimondjuk oda,

ahol abból meríthetnek.

Nettóból számolva, nincsen

50.000.-Ft a nyugdíjam, hinnye.

Ha nincs megfelelő információ,

miről lenne, jó kommunikáció.

Tán jó lenne azt is tudni, hogy

mit nem szabad megosztani.

Túl sokszor változik, hinnye,

ki tud naprakész lenni ezekből,

tájékoztatás, információ. Értem

én, ha nem akarják tudatni azt,

mennyire szigorúak velünk, ah.

Leélni az életünket úgy, hogy

azt hittük nyugdíjasként, majd

jó minőségű életet élhetünk.

Nem várnánk mást, csak azt,

amit mi is ide beletettünk.

Ha nincs önkontrollja annak,

aki beletopicskolhat oda, ahol

már a hozzáértés lenne fontos.

Rálátni, kihallani, megérezni,

gondolkodva dönteni, hinnye.

Jó vezető akkor lesz, ha akik

ott élnek boldogulhatnak, a

 saját életüknek megfelelően.

Senki se született fölöslegesen,

kapja meg a tehetségének

megfelelő kibontakozási

lehetőségét, a Hazája ez.

Mindenki eljuthatna oda,

hogy a tehetségét, a saját

hivatását már gyakorolja.

Egyszer fordul ki és már

láttatja is, neki mindent

lehet, mert úgy fogta fel.

Azt gondolta, ha belejutott

a jónak, szépnek tárházába,

akkor önmagát, kiszolgálhatja.

Tartás, méltóság, belső kontroll,

persze meríthetsz a lazaságosból,

csak tudjál megállni időben, hinnye.

Belső tartás, belső kontroll nélkül,

átmehet könnyűbe, könnyen jött,

könnyen gyűjti be, könnyűvé lesz.

Azért tanulnak az emberek,

hogy egyre többet tudjanak.

Legyen rálátásuk olyanokra,

amit a születésükkel, ők

nem hoztak, tanulják.

Ha már ismerik a

sorsukat, tudják

van generációs

feladatuk nekik is.

Nem esnek túlzásokba,

akkor se ha azt láthatják, ah,

magukat nyugodtan szolgálják ki.

Hiszen honnan tudnák a többiek,

hogy az mindenkiről szólna, hinnye.

Ha nincs benne a köztudatban, azt a,

kinek hol van, a hivatalos határa, ah.

Ha már vakmerően nyúl bele mindenbe,

az jön le a többieknek, hogy neki azt is szabad.

Talán fontos információ lenne, mit nem szabadna.

Ah, el ne felejtse senki sem, egy Haza ez csak egy.

Ha ide születtünk, hát itt lenne fontos megtanulni,

mindazt, amit nem hoztunk tehetségnek. Hogyha

több tudásra vágyva belenéznénk a nagy Világba.

Legyen tartásunk, méltóságunk, ne érezzék azt,

a többiek, túl laza, se tartása, sem méltósága.

Abból veszik le milyenek vagyunk, akik által

láthatóvá válunk a nagy Világ számára, ah.

Jó szerencsét minden, emberségesnek.

 

Nem értem még el odáig, hogy egy hozzáértő megvegye a feltalált és

megrajzolt, oktatási formámat, működhetne már nagyban is.

Vajon ki találja ki, hogy kik azok, akik megérdemlik,

a Hazájuk megbecsülését, beengedik őket.

Hiszen ide születtek, hinnye.

Itt élnek, szóba sem

jöhetnek,

mintha

nem is

léteznének.

Pedig itt születtek,

ide teremtették a jót

és a szépet, hinnye.

Prevenciósként

nehéz volt azt,

tudomásul vennem,

 a megelőzés nem fontos.

Hát, nem tudom észlelték-e

körbeért, már látszik,

ami kiteljesedett.

Fontos, hogy

legyen abban,

aki felvállalta,

a maga feje után,

hogy jó szervezőként

megoldja valamivel ezt is.

A kulcs lehetne maga a sors,

a generációs feladatok a jövő.

Ha nem kérdeznek, ugyan,

hogyan, mire válaszolnák.

Ha csak a kezdet és a vég

a fontos és közte meg,

oly mindegy, milyen,

róluk szóló életet

élnek, hinnye.

Miből jönne

a tartás és a

méltóság.

Van-e

olyan út,

amin menni

lehetne, mert

előre viszi azt,

aki megértette.

Miért gondolják,

hogy az embereknek

nincsen véleménye se.

Sorsa és generációs

feladata van mindenkinek, ah.

Ha egyforma lenne az embereknek

a feladata, egyszerre születtünk volna.

Egyféle lenne az étek, meg minden más,

amit magunkhoz vennénk, várakoznánk.

Az én, a saját, a család, az érdeklődési

forma mind egyforma, lenne, hinnye

Miközben vannak hasonló energiák,

ahova vágyódnak az emberiesek.

Különböző módon, más utakon

haladva, ugyanoda érünk mind.

A gyermekkor fontos alapja, a

 ráháruló felelősségtudatnak,

megalapozza a jövőképét, ah.

Ejha nem vállalnának olyat,

amihez nem értenek, nem

vennék el másoktól

a lehetőségüket, hinnye.

Nem ad az, csak látszatra nekik,

a lelkiismeretüket megterhelhetik.

Gondolkodj el, mielőtt cselekszel,

ugyanaz megtörténhet veled is,

az energiája ott marad rajtad, ah.

Ismétlés lehet belőle a következőkre.

Elszédülhet, aki visszafelé forog,

a vízzel szembe menni, azt is

jelenti, tudomásul venni azt,

erősebb az egyes embernél.

Lehet szembe menni bármivel,

viszont ha elindulsz és mégy,

az utadon, tisztelettel szólsz,

oda ahol várják a jó szavakat.

Életszerű érvekkel mondod el.

Jönnek ám melletted, érzik, nem

hamis a szavad, az életük is olyan,

összefüggésében mindenkiről szól.

Ha  valaki csak bemondaná azt,

hogy mi a jó nekünk mára,

mindent eljátszva,

nem szükséges

törődnünk a

holnappal.

Majd akinek az

a dolga kitalálja

azt is holnapra.

Ha meg nincs mit

gondolkodva csinálni,

ah, várjunk talán az elmúlásra.

Lelkesnek, szívesnek, gondolkodónak

születtünk mind, pont oda ahol szükséges,

hogy ott legyen a gondolkodó életenergiánk.

Ah, az emberségesből ki ne forduljál, a hamis,

miért szeretné, hogy neked jó legyen, hinnye, ah.

A belső tartásunk jelez, hol vannak a határaink,

mindenkinek más a sorsa, a generációs feladata.

Ennyit tapasztalva, lerajzolva, bebizonyosodott,

működik, akik már megtanulták, használják mind.

Ha megéled a sorsodat, a gyermekeid is tudják.

Az övékké vált ennek a tudásnak az energiája.

Nem csak úgy néznek bele a más terveibe,

megélik benne, a saját sorsukat, hinnye.

Párhuzamos világban is lehet megélni

azt, ami megadatott, de van már hozzá

egy jól illeszkedő palló, ami már járható.

Átlátni, átérezve élni, nem ártani se nem

bántani, magunkra is jól vigyázni, adja azt a

belső kontrollunk. Gondolkodva dönt, mert

szépre, jóra, sikerre teremtődött az agyunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolni, oktatni születtem. Az

utamra találva, megcsináltam az

állapot, ahova elértem. Eladnám,

a tudásomat, feltaláltamat, oda,

ahol jól tudják, mit találtam fel.

Legyen idő arra érdemben, hogy

úgy tanítsam meg, be, azokat akik

tovább oktathatják, hogy a magam

megelégedésére működő legyen.

Hiszen egyenlőre nem tudja ezt

más, csak egyedül oktatom még.

Nem a fiókba szántam, életszerű

jó minőséget adó, oktatási forma.

Ne mondjatok le róla, mielőtt

megismernétek. Önismereti

oktatás címszó alatt írtam

róla, elég sokat, hogy legyen

sokféle megközelítése a jónak,

a szépnek, az életszerűségnek.

Ha átmegy az ott leírt szövegem,

már csak az marad, iratkozzon be,

egy számodra hiteles, az oktatásomra.

Kinek mire jó az éppen, milyen jóban erősíti meg,

ne ábrándozzon senki sem, a hamisban nem működik.

Elnézést kérek mindazoktól, akik máshoz vannak szokva,

a megelőzésben vagyok sok éve, hivatásomul adta az Isten.

Az emberies jelnyelv, így neveztem el az oktatás formáját,

érthetővé válik, ha megismered, a mögöttes tartalmat.

Nagyon sok emberrel találkozva, összefüggésében

rajzoltam meg, maradsz abban amiben és rálátsz,

arra is amire az addigi életed során, még nem.

Jó szerencsét emberek, tisztelettel élni könnyebb.

 

 

Nem vagy készen még arra amit felvállaltál, ha

csak viszi az energiád, a most motivációja fontos.

A túlzások nem motiválnak, ah, magamutogatóvá

válhatsz tőlük, lesz irigység is, körülötted bőven.

Ha nem tiszta a kommunikáció, át sem megy, hinnye.

Az emberségeseknek megjár az, amit beletettek oda.

Vagy nem a jobbra, szebbre készülsz, fáradhatatlan,

pihenni ráérünk, ha már nem tudunk mást csinálni.

Nem magyaros virtus a punnyadás se, mért gyakorlod,

erősítve azzal, a tehetetlenségnek az ártó energiáját.

Megtanulható, milyen módon generálható az energiád.

Könnyű úgy szint alatt tartani azokat akik feltaláltak,

ha úgy veszik őket, mintha nem lennének. Nem veszik

a fáradtságot, hogy elmélyüljenek a feltaláltjaik között.

Ha könnyen veszed a mások életminőségét, akkor mivel

bizonyítod legalább magad felé, hogy arra érdemes vagy.

Tapasztaltan tudom, időben megdolgoztat, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, hogy lelkiismeretfurdalásod ne legyen.

Ah, amikor nincs más dolga már, mint a kényelmes élet,

nem fokozatosan került oda, nincs hát motivációja se.

Adni születtünk mindannyian, ki mi által, miből adhat,

megtettem amit lehetett, sorszerűen, generációsan.

A feladatom volt, hogy ne vetüljön a következőkre.

A kényeskedés a földön járás tanulása helyett, hinnye.

Ahelyett, hogy mindent átlátva az értékeset, hasznosat,

segítené a nála lelhető információ halmazokkal, ejha, azt a.

Az általa elérhető szint fölöttit, mutatja a többieknek, hogy

mennyire könnyen jött az neki és el is hiszi, hogy megilleti.

Valakivé vált, aki úgy nőtt fel, hogy ráhagytak mindent.

Nem tanították semmi jóra, se szépre, sem az

egészséges, adok – kapok működésére.

Azt tartja jónak, ahogy esik puffan,

az a jó csak, ami neki jó, hinnye.

Azt hiszi révbe ért, pedig még

el sem kezdődött, a felvállaltja.

Mindannyian azért születtünk ide,

hogy itt jól boldogulhassunk, hinnye.

Rákapott, hogy mindent megtehet.

Amit meglát a szeme, már vinné a keze.

Eszébe sem jut, hogy megvegye, mert az a

többieknek az életműve. Könnyen sorstalanná

válhat általa bárki, ha nem egy szinten intézi a

másikkal, nem törődik csak a saját sorsával.

Figyelj, ha a lelked jelez, nem jól van az, ha

nem figyelsz másokra, egyedül maradhatsz.

Úgyis addig vagy fontos, amíg megfelelsz ott.

A rezgésed, óvatossá teszi veled kapcsolatban

a többi embert, mert a belső kontrollod jelzi, ha

eltérsz, az egészséges működésedtől, hinnye.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, a kontrollja

minden pillanatunknak, legalább ne árts, se ne

bánts, magadra is jól, megfelelően vigyázz.

Szép szíves, lelkes, gondolkodó is lehet,

a teremtő által megalkotott Világ.

Tapasztalva is tanulhatunk ám, ah,

színes az alkotó palettája, hinnye.

Ne menj el odáig, hogy háborogjon a

 lelkiismereted, a könnyen jöttek miatt.

Ha legnagyobb amit önmagadért tehetsz,

legyőzöd önmagadat. Ha mindent magadnak

akarsz csak, megtanulod elengedni ami jár,

annak aki tett érte és nem keveset, hinnye.

Nélküle nem boldogulhattál volna, vedd észre.

Amit legyártunk magunknak, nekünk szükséges

feldolgozni és a lelkiismeretünkkel együtt működni.

A túlzó, a könnyen jött, nem ad tartást, se méltóságot,

pedig az emberek legnagyobb értéke ez, ne herdáld el.

Feltaláltam valami fontosat, önismereti oktatás oldal.

Adjon az Isten, minden földi jóból annyit amiért,

tett eleget, fejlődhetett általa, megérdemli azt.

Tudja, milyen nagyszerű az egyszerűben élni.

Akkor mutatkozik meg, milyen ember vagy, ha már mindent lehet

neked. Mások viszik el a balhét, hogy megoldhasd a problémáidat.

Úgy intézed, hogy mások életművére alapozol, rögtön nagynak

látszol, ha folytatod, a másoktól összeszedettel és azzal lefeded.

Úgy egy katyvasz lesz már minden, igazodik a saját szintedhez.

Nem szabadna a saját lélekrezgésed fölé helyezni magadat.

Mert a visszaút, egy pillanat töredéke csak, ha nincs

 meg ahhoz, a belső tartásod, méltóságod.

A szeretet nem kapó, hanem adó.

A szeretet nem vehető,

de a szeretethez

vezető útra

vezethető,

ami nem

 eladható.

 Sokasodó

viszont,

a látványosan

magamutogató, ah.

Ha elvettél valahonnan,

ott annak hiánya van, ne  lepődj

majd meg, ha neked ott, nem jár tisztelet.

Ah, meg neked, csak nagy pénzekért van,

ami másnak ingyenes, úgy korrigálható.

Ha szeretetlenül, érdemtelenül

gazdagodott meg, hát fizessen érte.

Sok pénzt oda, ahol az gátakat vetett,

hogy a lelke, szíve, a szeretetlenségtől

szabadulhasson, még időben meg.

Szeretetben élni, megtanulható,

amikor elindul a jóérzés a lélekben,

 hozzá a ritmus a szívben, számára

akkor van ott az ideje, hogy

megtanulja, adni jó.

A szeretetet,

nem lehet meglopni, hahó,

mindig oda és annyit kapnak,

amennyi oda éppen adható.

A jóérzésből való jóból,

lehet csak építő a jó.

Minél több az adó, annál

jobban visszaárad, az idő

 megoldja azt is, hahó.

A szeretet is energia,

magas lélekrezgésben már látható.

Lélektől  lélekig, szívtől a szívig ható,

ha nem üres a szó, hahó.

Látványossággal,

ha nincs jelen a

szeretet energiája,

dúskálásra szánva, az

 sokkoló, ah, sokkal sem pótolható.

Mert jön a hétköznapi holnap, az akkor

már erősen hiányossá váló, hiszen megérezte,

hogy ott minőséget adott neki, a jóra fordító.

Ahol felhalmozódott a sok nem

szeretetből való, ott az már ártó.

A tisztelet szép, a szeretet jó,

vigyázzunk, ne telepedjen rá az

üresség feltűnő csillogása, hahó.

Akkor aktuális, ha már beértél rá,

hogy a következményeit viseljed.

Attól a pillanattól kezdve,

valami életre kelhet

vele,

benned, hahó.

Ha egyszer már elérted

a legmagasabb lehetőségedet,

hát köszönd meg a teremtőnek.

Élj benne amíg lehet, azután pihenj meg.

Mások is fejlődni szeretnének, hiszen senki sem

született fölöslegesnek, segítsd, hogy tájékozott legyen.

Ha túlmégy a túlon és mindent magadnak szerzel meg,

jöhet a kiüresedés, elhagyod a megszokott helyedet, a

 következő szinten meg már látják, hogyan érted el.

A két szint között is lehetsz sikeres, elvégzed

azokat, amiket addig magadhoz képest,

túl gyorsan érhettél el, tapasztaló leszel.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá,

hogy ki ne üresedjen, még mielőtt beérne a szó.

Műhely, a megelőzésért, önismereti oktatás férfiaknak,

hogy rálássanak a női lélek működésére, a különbségekre.

 

Kérem ne olvassa, ha nem a valóságra vágyna.

Legyünk őszinték, valljuk be, ah, szenvedünk

attól, ha nem kapjuk meg a tiszteletet, a

 megbecsülést a tudásunkhoz mérve.

Kiket, milyen szinten, hogyan

érint az üresedés. Nyomja,

ameddig el nem éri azt,

amit betervezett.

Aki igazodni

képes ehhez,

fejlődhet tőle,

na nem úgy,

mint aki a saját

sorsát végigviszi.

Elfogyhat a

lelkesedés, ha

nincs szívesség,

csak agyalás, ah.

Nem tud megállni,

mindent akar,

amit meglát a

szeme, hinnye.

Hahó, hahó, hahó,

összefüggésében

látja-e valaki, ah.

Ha nem becsülik

meg azt ami van,

mire alapozzák azt,

ami még pénzt hozhat.

Az intelligensek bizony,

alkalmazkodnak, az

 adott helyzetekhez.

A megmaradás a

legfontosabb és

a tehetség még,

ami hozott.

Aki nem tud

alkalmazkodni,

kő keményen

végigviszi,

egészen az

ürességbe érve.

Ha nem becsülik

meg a tehetségeket,

az intelligenseket,

a segítésre

születetteket.

Magukra számíthatnak

csak, nem lesz akit

megkérdezzenek.

Hát úgy is lehet,

hogy lesz ami lesz.

Ugyanoda érnek el,

mintha Isten hívők

lennének, csak

a matériába

tették a

hitüket.

Nem lenne

gond ezzel sem,

ha nem az üresedők

mozgatnák a szálakat.

Mert olyan erős a rájuk

tapadt kapaszkodók

áradata, hogy

“ember”

kell,

ahhoz,

hogy elbírja, ah.

Nem engedhetem,

hogy elgyengülésbe

menjenek át, azok

akik eldöntötték,

 megtisztelnek

és meg is érkeznek.

A szintje alatt, mindenki

kiszolgáltatott lehetne.

Nekem az a dolgom,

erősítsem meg

abban, a

jóban,

szépben ami

a legjobb nekik.

Azután már tudnak,

szintet is

váltani.

Amikor

megláttam,

a magzati szakaszt,

már láthattam a miérteket is.

A generációs összefüggéseket.

Ne csodálkozz rajta kérlek,

nekem ez, a hivatásommá lett.

Benne van ah, a tapasztaló 25 évem,

ki – be jártak rajta, az éppen aktuálisak,

nyugodtan belenézhettek, vihették, ha az

kellett. Lehet, hogy nem számoltak azzal,

hogy ami az én felfedezésem, az nekik

nem működhet, mint a sajátjuk.

Védtelenné nem válok,

van az Isten és

 a tudás

megvéd.

Akik már

hallották, a

honnan a hova.

Elment tíz év úgy,

mintha az idő

elfáradt volna,

vánszorog, akkor, ha

 átadnám már a tudást.

Eladnám, egy értőnek,

betanítanék oktatókat,

nevelőket, hogy értők legyenek,

oktassák, tanítsák, neveljenek általa.

A megélésekre utal, a tervezésre terel,

valamiről meg elfeledkezett,

hol van a sorsokhoz

az elődök által

megteremtett,

a talpalatnyi talaj.

A hozzáértő tudja,

mire építkezzen, a

 sorsok különböznek.

Az emberek egyenként

születtek, az anyjukkal

voltak összekötve.

A férfiaknak más

a feladatuk,

hinnye, azt a.

Kérem ne erőlködjön,

aki ezt nem tehetségként hozta.

Nem lehet csak úgy a hivatása, ah,

mert azt mondja, attól nincs tudása.

Tízezernél több férfi ült és hallgatta,

amit leolvastam a tenyeréből.

Biztosan nem beszélnek

arról, hogy miben

volt a segítségükre,

amit elmondtam, ah.

Hallgat, nem beszél,

egyedül dolgozza fel,

 a tartásra, méltóságra

utaló mondatom ez.

Csoportos oktatást

indítok, az arra igényes férfiaknak, ah

és külön a nőknek, azután, akiknek arra

van igénye, egy csoportban lesznek.

Önismereti oktatás a címoldala.

Ha befizettek az

oktatásomra,

az alázat is

velejárója.

Tartás,

méltóság, nem,

térünk el tőle.

Mert ezzel még,

nem elfogadóak, ah.

Az időhöz igazodóan

lesz a fejlettségük, ah.

Azon vagyok,

legyen otthon,

minden

családban

ez a tudás is,

a férfiaknak is.

Prevenciós vagyok,

alkalmazkodni tudok.

Ketté vált már ez is,

feltisztulttá lett,

az emberismeret,

csak leolvassuk.

Várakozom

tíz éve már.

Aki átlátja,

nem lehet

gondja sem,

akkor se, ha

a családjában

felüti a fejét,

az üresedés.

Jót tesz

az ismerete,

az üzleti életben is,

azoknak, akik lelkileg

nem szívesen bádogosodnának.

Mert, hát, törik, szakad, a lelkesedés, ah,

 ha arra nem gondoltak, az ember nem gép.

Legyen ez a nap is szép, kívánok, jó szerencsét.

 

Ugrik felfele, mielőtt jól körülnézne, másoknak se jött az be,

az van amit alátoltak, ingatag, tudáshiányos ünnepelő életvitel.

Nem jól bánik, nem törődik a meglévőkkel, tervezi a többit,

a hangzatos szövegek, a hétköznapi megélések

nélkül, üresek, nem hatnak,

csak csapongnak.

Leépíteni, nem

megbecsülni,

üresedéshez vezet.

Emberismeretet is

adok át az oktatással.

Szerintem a fejlett Világhoz

tartozás, megadja az igényt,

hiánypótlása annak,

amit nem hozott,

napi szintre hozhatja.

Önismereti oktatás oldalon.

Hinnye, már megint nincs

munka, így van ez,

visszatérően,

 hatalmat árasztóan,

megmutatja ki a főnök, ah.

Maga köré kerekíti mindazt,

amit másoknak okozott.

A tiszteletlen és nem

teljesít önmaga felé sem.

Megelégszik az ígérgetéssel,

nem teljesít oda, ahol a szükség lenne,

elvárná, hogy tiszteljék, nincs miért.

Nem becsüli

meg azt, ami

bizonyítottan

jól működik.

Nincsen

mögötte

hiteles

tartalom,

csak ígéretek.

Tanulhatna, hinnye.

Túl nagy a falat,

se a hitelesség,

se odaadás nincsen,

üresen lebegő mondatok,

csak a szavak adják a falakat.

Jól nézd meg, kinek hiszel,

életszerű-e az, amit mond,

vagy önmagát biztosítja be,

az intelligenciáddal, tudásoddal.

Jól érezhető, nem a hétköznapi életet

élőkről szól, hiszen akkor lenne dolguk is vele.

Nem megy át az, aminek nincsen értelme régóta,

csak a szerzésekről szólna, abbahagyni nem tudja,

nem tudná elviselni, ha nem lenne mindenben igaza.

Szükség lenne, az értőkre, az intelligensek sokaságára,

az abban képzettekre, a gyakorlatban tapasztalókra, ah.

A nép nélkül nincsen, működőképes, értelmes élet, hinnye.

Lehet megpróbálni a sajátjuknál szintekkel feljebb kerülve jól élni.

Azt gondolva, ha nem kerül szóba, akkor nem baj, ha nincs miből jól

élnie, azoknak, akik pedig megtettek azért mindent egész életükben.

Hiányzik az ami az alapokat adná, az emberséges jó életminőség,

fejlődve, kiteljesedve, hisz, mindenki másban hozott tehetséget ám.

Generációsan is lenne,fontos megoldandó feladata, ha ellébecolja,

akkor tisztában kellene lennie, azzal, amit nem csinált, megmaradt.

A következőkre rakódik mint hozadék, keresgélhetik a megoldást.

Úgy aztán, a nagyon vágyott dicséret helyett, szomorúságot okoz.

Jobb ha tudja, mintha nem is sejti, mi fordítja vissza oda, ahonnan

úgy emelkedett ki, hogy nem teljesítette a feladatát, hiányos lett.

Nem tisztelik, pedig megtesz érte mindent, hogy megkapja azt.

Csupán érezhető rajta, hogy még azt sem tudja ő maga kicsoda.

Ugyan, hogyan tudna ott hatni a többiekre, ha nem pótolja be.

Alázat a tudáshoz, alázat az emberekhez, megadja az alapot.

Mindent elölről, hiszen a tegnap elment, fejlődést hozott.

Az ismétlések megadják azt, ami még nem adott, megtanulja,

hogyha sokat tesz az élhető életért, meghozza az a holnapot.