Hinnye, ide a jó öreg alázattal, amiből
nekem már van bőven, még tartalékban is,
a bocsánatot kérek, jobb ha napi szintű itt.
Édes Hazám Csodaszép, ne menj még,
tudjál róla, hogy a jót és a szépet,
amit ide beleteremtettünk,
mi is szívesen megélnénk.
Milyen furcsa gondolat az,
hogy megtartják maguknak,
így nem tudnak kibontakozni sem
a már tehetségek, s még emberségesek.
Nagyon eltávolodott a természetestől az
amit elvárnak, az egyensúly hova lett már.
Nem tervezik, hogy olyan irányt vennének,
ami életszerűen megtartja a gerinceseket,
ha túlzó az eltérés, sok lesz a veszteség.
Na hiszen mindenhez a legmagasabb
szintekre értek és az is látszik, hogy
csak maguknak, értük terveztek.
Emberség is szükséges ám
ahhoz, hogy a tengernyi sok
pénz emelje a Népünk szintjét.
Kérlek Isten, tedd munkássá őket,
ne menjenek el a saját sorsuk
mellett, a többieknek nem
hagyva jó minőségű életeket.
Ha már jól belakták mindazokat,
amit megkaptak megelőlegezve,
azáltal már jól is működtethetnék a
közös Hazánkat, eltérni ne tudjanak.
Azt a, vajon van-e még a talpa alatt
talaj a Népnek, ki tudhatja, hinnye.
Vagy minden ugyanoda megy,
ha átneveztek mindent már,
akkor a lelkiismeretükkel
szükséges egyezkedniük.
Maguknak csinálták, hát
talán elbírnak azzal és meg
is oldják, a terhüket elbírják.
Rájönnek közben, hogy amit
lehet, azt azért nem szabad.
A belső kontrolljaik hiánya,
azt is jelenti nincsenek még
beérve arra emberileg, azt ah.
Feltaláltam valami fontosat,
ahogy látom beérett minden
arra, hogy nem mennek jól
a mondvacsináltak. Hiszen
eltértek, az egyenesektől,
ha hiányzott az emberséges
tartás, oda lett a méltóságos.
Ha ráébredsz a valóságra,
ne uraljon el a bánat,
úgy lépjél jól előre,
hogy a jövőd mindazért,
megveregethesse a vállad.
Nem ártok, nem bántok, a
saját ritmusomban haladok,
megélhetem-e a sorsomat, ah.
Tartásosan méltósággal élek,
hogy megalapozhassam,
a jó minőségi életüket,
tartásosan a következő
generációknak, hinnye már.
S mond titeket még mi tart össze,
a régmúltbéli természetesnek vélt,
oda vissza, vagy attól eltértetek-e.
Vagy működik-e a látszatotok a
hűséget mutatva,
őszintétlenül,
álságosokba
bonyolódtok,
mert már ami
volt az elfogyott.
A régmúlt elmúlt,
vannak feladatok
mindenki számára.
Arra nem gondolnál,
hogy te is változzál meg,
a következő feladatodat,
is naprakészen tanuld meg.
Magatokat jól lejáratjátok
ha havonta, évente, vagy
már vezényelve se váltotok,
nem működik, de reményét
vélitek látni, hogy majd csak.
Egymást is jól kibeszélve éltek,
ugyan nem mondjátok, utánzatok,
ennyit ért a sok amit felépítettetek,
tán hiányossá lett az amit elértetek.
Ah, ha felépítettetek egy életet,
s amikor elértétek mindazt,
amiről álmodtatok,
egymáshoz
tartozás
helyett
váltotok.
Kifordulva,
a helyzettől,
magatokat
nevetségessé téve
a hamisak hatására,
láthatóvá váltatok.
Pedig
már
van
hozzá
korotok,
felfogható
lenne, hogy
az emberek
nem a
felszínt
kiszolgáló
robotok.
Mond-e
nektek
valamit
az a szó,
hogy lélek.
S lelkesen és
szívesen teszek,
de néha csoda,
hogy élek.
Hiszen
össze
szedtek
minden
lehetőséget,
akkor is ha
ahhoz nem
értetek.
Akkor is
ti mondjátok
meg, mit hogyan
tegyenek a többiek.
Egy döntéssel már
tanácsadók lesztek,
van aki felemel oda
a zsebében minden.
Hiszen egy kézből
a másik kezébe
megy ugyan
annak az
embernek.
Gyorstalpalón
magatokhoz
veszitek,
gyakorlati
tudás nincsen,
a kontroll nélküli,
felszívódik mire,
már keresik.
S jól
lejáratják,
a lélek minden
létező értelmét is.
Ez nem lehet üzlet,
jól megérdemelten,
jól élni is lehetne belőle.
A teremtő Isten megengedő,
lehetnének ezek a hiteles alapok,
hogy ne legyen a végére hitehagyott.
Így már érthető, rajtunk csapódik le,
hogy mennyi a hozzá nem értő,
kontroll nélküli ellenző.
Valahogy
bejutnak
oda, ahova
akárkiket tán
be nem engednek.
Zárt körben megy,
pedig látszik ám,
hogy minden
egy tőről,
egy
zsebbe
landol.
Tessék
mondani,
ki ellenőrzi
ott, ahol fontos
a szaktudás,
szükséges
lenne és
mégis
belülről
történik
az is.
Nem
lenne
szükséges
esetleg ezeket
megosztani,
hogy is van
az, azokkal
akik
itt
laktak
előtte is, ez a
szülőhelyük.
Mert már
nem is
láthatóak
lefedetten, befékezve.
Amikor ott voltunk régen,
még nagyon igényesek
voltak a szaktudásra,
szigorúan vették az
emberies hozzáállást.
Volt aki mindenkinek
odanyújtotta a kezét,
megadta a módját,
tisztelni tudtuk.
Mások meg már
régen kiégtek,
meglátni sem képesek,
azt sem ami látható.
Tartás, emberi méltóság,
szaktudás, tisztesség,
becsület, ha szabad,
ha még lehet, ah.
Ha nincs mit
elfedni ott,
akkor a
saját,
rendes,
többéves
szakmai képzésük
által, sokéves gyakorlati
tudással rendelkező
külsősöket oda be,
miért nem engedik, hinnye.
A valóság a legjobb kontroll,
megnyugtatóbb is lehetne,
hiszen a tudás ott van benne.
A felszín az csak a látszat,
attól tartanak, hogy látnak
olyat, amit nem szeretnének, hogy
hozzáértő kritikusa is legyen annak.
Csak azt nem értem, hogy
miért nincs még rá igényük,
hogy ők is átlátni tudják azt.
Összefüggésében látást,
önismeretet, önbecsülést,
minden felelős helyen.
Van a tehetségünk,
s van amihez nem
értünk, s tanuljuk
attól aki azt hozta.
S bekerülne így minden
tehetséges a körforgásba,
a jó minőséget bele is adja.
Persze tudom,
nekik ezeket
úgy szabták
meg, hogy
kivel, mikor és
nem ők döntöttek.
Élni és élni hagyni,
hallottak-e erről,
összefüggésében látás.
Egy Haza ez csak egy,
engedjetek itt bennünket,
a saját minőségünket megélni.
Tisztelni, becsülni, tanuld meg,
s ne vidd túlzásba a szöveget,
ha a Hazaszeretet érzése,
neked még nincsen meg.
A saját tudásszinted fölé
ne menj, mert ha te döntesz,
abban is amihez nem értesz,
sanyarog az Isten adta Nép,
sok már közte az intelligens.
Legalább azt vállald fel, hogy
tán te sem lehetsz tökéletes,
mert az csak az Isten.
Amit nem tudsz tanuld meg,
hogy jó minta legyél a többieknek.
S ne azt mutasd, hogy mindent lehet,
leginkább azt, hogy már tisztelettel élsz.
Szeretettel: Julamami