Ideje, bocsánatot kérek, volt már
gondom, fékek, gátak is bőven.
Esetleg lehetne, hogy ne kezdje
el ismétlésben, ha csak a másik oldalon
éli már az életét, nem tudhatja. Már nincsen
lejjebb, hiszen átfordultunk, a jóban vagyunk,
alkalmazkodni, adni is tudunk, generációsan.
Mindenkinél más időben, más körülmények
között és más szinten, de megtörténnek ezek.
Mivel letörlesztettem minden olyat amit,
oda tett a sorsom és gátként kaptam meg,
hogy oldam meg, mert anélkül nem tudunk
tovább haladni és megérdemelten jól élni.
Viszont ahhoz, hogy mekkora tömegnek
számít az, akik megtiszteltek és láthattam a
felém kinyitott tenyereiket leolvashattam.
Ahhoz mérve elszaladt az idő mindazzal
felettem, a 70. évemet élem, továbbra is
naponta gyakorlom a hivatásomat, sorsolvasó
lehettem már, ennyi engemet megtisztelő
ember által, a bizonyíték az Oklevelem,
Sorsolvasó, lett ráírva, az 1994. évben.
Emberesedni akkor tudunk igazán, ha már
a gyermekeinket is megértjük, hogy miért
nem ugyanúgy élik meg, hát mert nem azt
hozták a sorsuknak, nekik saját sorsuk van.
Az alapokat tudjuk megadni, ki miben hogyan,
ne legyen elvesztegetett idő, minek ismételni.
Az egészséges körforgás adja az egyensúlyt,
bocsánatot kérek, azért ha még nem tudnák.
Körbeértünk 8. éve a jó energiák hatnának,
akik ezt észlelik, megélik, hiszen van az Isten,
tudás nélkül, jó minőséget hazudni nem lehet.
Aki ezt nem vette észre, nagyon sokat tévedhet,
ideje lenne bepótolnia mindazt, amit nem tud.
Aki meg a gyakorlati életében bizonyította,
hogy képes vezetni emberségesnek maradva,
annak mit tudnának még megtanítani, azt a.
A két oldalunk bizonyítja, ki racionálisan,
ki meg lelkes, szíves, gondolkodóként érte
el ugyanazt a szintet. Nézik egymást, mintha
nem is lenne nekik is két oldaluk, lehet, nem
tudják, az Isten ilyennek teremtett bennünket.
Azt látom, emberségesnek születtünk mind,
az Isten adta Nép korosodó gyeremekeiként.
Szükséges lenne megélnünk a teremtésünk
általi jólétet, mert hisszük, itt is van olyan,
a saját Hazánkban szeretnénk megélni.
A lehetőséget szükséges megkapnunk
ahhoz, hogy a saját tehetségünk által,
megdolgozva érte, jó minőségben éljünk.
Az irigység, nem magyaros virtus,
édes Hazám ne menj még, hiszen
a szép és jó lehetőségeinkkel még
meg sem jöttél, sok itt a tehetség.
Ha még nem ismered fel azt sem,
hogy a magas rezgésűek a tudásukkal
nem valók az alacsony szintre, hát tudj
meg többet róla, ne pusztuljon ki,
az, ami a szintje alá van beszorulva.
Emberismeret, hozzáértő tudás nélkül,
már a jó minőségnek a látszata se megy.
Tanuljál, fejlődjél, hogy sok mindent
abból, amit addig még nem, megértsél.
Jó lenne megismerkedned azzal is,
hogy mit nem tudsz róla, ne az idegen
kultúráktól félj. Add meg a tiszteletet
ismerd meg, ha ott van dolgod neked,
hogy tudjál, ahhoz alkalmazkodva
élni, ha ott időzől, ha úgy döntenél.
A megelőzésben találtam rá
a hivatásommá lett, ami azóta,
már 27. éve, a napi gyakorlatom,
sokféle kutúrával találkozom,
most egy ideje csak online.
Igen nagy a különbség,
minden ember mást
hozott sorsaként és
vannak akiknek már
már könnyebb az élete,
mert az elődei megcsinálták,
mindannyian még időben, a
a generációs feladatukat.
Azt is tudnod lehetne,
már gyermekként
megmutatkozik,
az a többlete, a
tehetsége, ami
azért van benne,
hogy előre is vigye.
A kulcsot ehhez
hála Isten, megleltem.
Amikor megtisztelnek a
sorsolvasásomért Online,
ugyanazt látom a felvételen,
mint amit személyesen látnék.
Mert előtte fényképezik le a
tenyereiket, ők is azt látják
amit én, ha belenéznek a
saját tenyereikbe akkor.
A legpontosabb, amit
tudni fontos látható,
mindannyiunkról ott van,
a tenyereinkben. Ahhoz
értek, még megelőzésben,
olvasom le, amikor találkozik
ott tart, abban, amit mondtam,
tudja, hogyan előzze meg azt,
ami mellé vinné a sorsától.
Prevenciósként vagyok
nap mint nap, ha online
megtisztelnek, leolvasom
a sorukról, amit látok mindent.
Adni születtünk mindannyian,
ha az megkopna valakiknél, ott
van a módja a tenyerükben,
hogyan igazodhatják vissza
az egészséges tartásukhoz.
Tapasztalt tudásom mindez,
a tenyerek adják a tudásomat,
amikor az emberek kinyitják
felém a tenyereiket, leolvasom.
Ehhez szükséges volt mindaz,
hogy a sorsomban benne volt,
adjam akkor is a tudásomat,
ha a pénzüket efogadni
azért nem tudtam, hiszen
úgy volt szükséges törlesztenem.
Azzal, hogy grátisz voltam, akiknek
azt éppen akkor volt szükséges
átélniük, abban a formában.
Ott és általam megélniük
azt, hogy úgy adjam oda, el is
tudják fogadni, kapni tanuljanak.
Nem tudom mit éltek akkor
át, nem mindenki tudta azt
megköszönni, lehet nem
élt még addig át olyat.
Tudtam, hogy valami jó
történik velük, akkor,
azt átélve, történik majd
utána, hogy jó életük lesz.
Szükségük volt arra, hogy
ki ne billenjenek abból amit adni
hoztak és gyakorolni nem tudták.
Nyilván nem hívnak akkor fel azért, hogy
mikor miben változott jóra az
életük, viszont amikor újra
megtisztelnek és leolvasom
a tenyereiket, már tudhatom.
A lelkesedés ki ne kopjon, hinnye.
Megtanulni adni amikor már van
bőven miből és nincsenek azzal
kiszolgáltatva, gyakorolhatnák.
Hiszen két oldalunk van, amivel
mindannyian születtünk,
a tisztelet és a szeretet, az
alapja. Emberségesnek maradni,
a jólétben nem tudom milyen,
csupán azt tudom, mi a módja
annak, amit a nehézben élve
gyakoroltunk tíz hosszú évig.
Átfordult a sorsom, már azt az
oldalamat tanulom, ami a racionális
létemet biztosítani tudja, a jólétet
nem felejtettem el, hosszú az út
oda tudom, hát nem adom fel.
Önmagadon túlmenni ah,
tán nem kellene, persze
ha adnál a minőségre,
akkor tanulnod kéne.
Vagy, ha úgy is jó az,
azoknak akikkel te
kapcsolatban vagy,
ahogy te csőlátod,
akkor ki ne mozduljál ah,
se a következő, de emberies
szintedre se, azzal nem jutsz el.
Oktatnám mindezt is nektek,
a szülőknek, a nevelőknek is,
ha igényetek is lenne erre,
ne szenvedjenek azok se,
akik többlettel születtek.
Nektek van ebben nagy
a felelősségetek, akik
onnan indultak el.
Ahova mások most is,
általatok is lekerülhetnek,
ha nem ismeritek a sorsotok,
sem, a generációs határaitokat.
Akkor ugyan miből merítesz,
csak nem a mendemondáknak
hiszel, meg sem bizonyosodva.
Amit nem értesz, tanuld meg,
s ha bármilyen magasságokat
érsz el, abban is maradj ember.
Túlmentél, ha még nem látod
meg azt, hol van a te határod,
azt gondolod, minden a tied.
Hát nem osztozkodsz, nem
adsz oda ahol a saját szintjükön,
a generációs feladataikat is ismerve,
igyekeznek, teljesíteni képesek lennének.
Tesznek magukért, hogy nekik is legyen,
úgy élnek, tudják, másoknak is szüksége
van a bevételre, a jó életminőségére.
Nem vállalnak olyan feladatokat,
amikre ők nem képesek még
emberileg, nem érettek arra.
Köszönöm Istenem, felfogtam,
mára már megérthettem,
milyen nagyszerű is az
érzés, hogy ennyire
egyszerű, értem.
Szülő figyelj erre,
milyen jó is lenne,
ha nem nevelnék,
pont azt ki belőle,
ami az ő többlete.
Te honnan jöttél,
merre mennél,
kinek az ága az,
apai vagy anyai,
ami által tovább
is mehetnél,
ha látnád,
merre van, hol is van
most az előre neked.
Hol vannak a generációs
határaid a családod és
magad tekintetében is.
Másképp látod ugyanazt,
ha túlzásban vagy, másképp,
látod akkor, ha szerény vagy, a
hiány s a többlet sem állandó ám.
A magadhoz képest túlzásokban
gazdag életed, nem használhat a
lelkednek, a szívednek, sem a
józan eszednek, hisz azokat
nem használod már, minek,
kiszolgál minden tégedet.
A gyötrő szegénység pedig,
megnyomorítja a lelkedet,
nem tudsz már látni mást,
mint azt, ami nincsen neked.
Adok – kapok a működőképes,
mert ha időben nyitottad meg,
a szelepet, nem rongál a többleted,
ha nem tudsz még, adni tanulj meg.
Tudnod is lehetne, két oldalunk
van, ha eljutottunk oda,
hogy teljesíteni
tudjuk amit
mi is hoztunk,
sorsszerűnek.
Szépen kérlek,
a teljesítésünk
szintjén legalább
add meg a tiszteletet.
Ha ezek eszedbe sem
jutnának, annyira adjál
magadra, kérdezz meg
emberségeseket, ők
mi módon nem
alázzák meg
az embereket.
Önmagunkért és
a családunkért is,
akkor továbbléphetünk s
azzal a Hazánkért is teszünk.
A saját szintünkön már mind
boldogulni fogunk, és azzal a
Hazánként is tettünk,
egymást már értjük.
Íme, szintkülönbségek,
rálátások, kihallások,
megérzések, a gondolkodók.
A korlátok, amikor erősen
kordában tartva,
nevelődnek a
gyermekek.
S nincs nekik
szerencséjük,
mást is látni,
mint amit,
aktuálisan
felettük
és jónak
döntöttek.
Akkor ne
várják aztán
tőlük, hogy
megtudjanak
különböztetni,
egymástól
a jót
és a
vásottakat,
életük során.
Majd, ha két
lehetőség
közül,
dönteniük
is lehetne már.
Amikor a jeleiket
megláttam a
sorsaikban és
generációs
jeleiknek
neveztem el,
ott voltak az
összefüggések
is, hát volt miből
merítsem hát a
tájékoztatót.
Egymáshoz
illettek,
mint
az ikrek,
s mégis
mások
voltak rájuk,
a lépéseik,
a hatások,
az elvárások.
A tenyereik leolvasása
közben erősen
megmutatkoznak,
hogy kitől mit
hoznak,
mint
teljesíthető
feladatukat.
S mennyi
halmozódott fel,
abból és melyik ágon,
amit addig senki tán,
észre sem vette, hát
nem is teljesítették.
Így ott van a többlet,
amivel nem tudtak
mit kezdeni a elődei.
Viszont meglátva azt,
tudja, ő az, aki már,
azon
többlettel
született le,
ami által teljesíteni
is képes. S van az a
pillanat, amikor
arra rá is ébred,
hát tovább is léphet.
A rálátása már meglesz, mi
függ össze mivel és mennyire.
Ezek az emberek vezetni
születtek, megvan már
bennük minden ahhoz,
jól átlátva, jól kihallva,
megérzik az összefüggéseket,
képesek azzal segíteni a többieket.
Nem mondvacsináltan, értve élnek.
Mindezeket mással pótolni nem lehet.
Győzz meg, legyőzni könnyű
engemet, nem harcolnék
ellened sem, hiszen ide is az
oktatás lehetősége miatt jöttem.
Különös oktatás, nevelés tréning,
+36302470589, 06707253808,
telefonszámok a bejelentkezéshez,
heringesarpadne@gmail.com által,
írásban is meg tudjuk oldani.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból,
Önismeret,
Önbecsülés.
Online Oktatása, ha
bárhol éltek a Világban.
Szeretettel:
Julamami