A túlzóban hiányosan, egymást nézegetve,
a többieket méregetve, önmagukon se
segítve, élnek bele a valamibe.
Amit kontrollálni sem tudnak,
hiszen nem a saját kútfőjükből
pattant arra a gondolat, nem is
láthatják át, nem is hallják ki sem.
Édes Hazám Csodaszép, vagy-e még,
ugye nem fordulhat elő az, nem leszel.
Megkönnyítették azt, ami nem igazi,
szabad az útja, könnyen megy minden.
Látszik, van, ahol már nincsen lejjebb,
nincs választék, hát beérik azzal ami van,
nem néztek utána, mennyi ott már a kánya ára.
Valamikor még fontos volt a becsületes ott, bíztunk,
tisztességest láttuk, ma már inkább azt, aki megoldja.
Azt tartják fontosnak, mindegy mi által, menjen a szekér,
s ki mennyire látja át, a homályosat, azt a, hinnye, nahát.
Kell, hogy legyen felelőse mindezeknek is, mi lesz a
gyermekekkel, akik arra hajtanak ami mintát látnak.
Apák, anyák, igazak, emberiesek kérlek vigyázzátok,
tartsátok szem előtt, nagyon megértően a családotok,
mindent higgyetek el, amit a gyermekek mondanak.
Kontrolláljatok minden hivatalosnak tűnőt,
kommunikáljatok, ne hagyjátok magatokat,
kommunikálni, jelezni, ha van valami gondotok.
Keressétek a hiteles személyeket, ne érjétek be,
azokkal, akik tegnap még másképp viselkedtek.
Nem változtak jóvá, nem az a szándékuk sem,
ha nem jelzitek, olyan mintha nem lennétek.
Akik azóta is félnek, s szólni nem mernek,
de reménykednek valaki talán tesz értük.
Elindult a feltisztulás, kilöki azt, a felszínre
hozza, ami nem valós, sehogyan sem tiszta.
Megszűnt a tiszta jó értelmű adok-kapok,
félreérthetővé tették a hiányosak, így
a saját maguk generáltjaiban pangnak.
Élnek bele ott, a valakik által számukra
jól kigondolt, egyre nagyobb valamikbe.
Nyugodtan dőzsölve, habzsolva a semmit,
apellálva arra, az irigység helyettük dolgozik.
A hirtelen változó döntéseik következtében,
még meg sem szokják az újat, már megint mást
várnának el tőlük, így nem csinálnak hát semmit.
Megvárva, hátha felnőnek a döntéseikhez és tudják,
mit miért úgy döntöttek el, kik és hogyan képesek majd,
azt véghezvinni, ha az ötletelőknél, sincsen tudás semmi.
Mindenkinek adott az Isten tehetséget, valami szépre, jóra,
pont neki valóra, ami által felnőhetne, ha azt az akinek tudnia
kellene, tudna is róla, hogy az lenne a dolga, hogy vegye észre,
nem birtokolhatja a gyermekeket se nem, a kiszolgáltatottakat.
Ide teremtettük mi a szépet, jót, visszavárjuk azokat, a Hazánktól,
akkor, majd, ha szükségünk lesz ugyanazokra a jókra és szépekre.
A zsengék azt veszik mintáknak, amit látnak, ahogyan nevelődnek.
Étkezést, öltözetüket, nyugalmat biztosítani, hogy kihozhassák ők
magukból, megmutathassák, miben lehetnének a legjobbak, mit is
láthatnak jó példa helyett, mintának, az éretlen meg csak vigyorog.
Jobb híján, vele sem törődött senki, akkor minek foglalkozna ő velük.
Kora szerint ő a felnőtt, úgy dönt, ahogy neki a legegyszerűbb, ugyan
miért bonyolítaná azt, régóta nem használta, gondolkodásra, minek.
Átlátni és kihallani, gondolkodni születtünk, a gyakorlat által mesteri
szintre is lehetne fejlődni, a nagy jólét nem tesz jót a gondolatoknak.
Nem kap késztetést arra, amit még nem tud, meg is lehetne tanulnia.
Van aki megmarad a semmiben, mert rossz volt számára ott a minta.
Nem kapott jó késztetést sehonnan sem, menet közben a tanulásra,
ott ahol hiányos, így nem pótolódott, tanultan is hiányos maradhat.
Két lábunk, két karunk, két fülünk, két arcfelünk, agyféltekénk van.
Magunkból meríteni akkor tudunk, ha van ott már tartalékunk.
Amit hoztunk azáltal már boldogulunk, ha elfogyott a feladat ott,
akkor kell hozzálátnunk a tanulásához annak amit még nem tudunk.
Feltaláltam valami nagyon fontosat, tartást, méltóságot is adhatna,
mindenkinek aki odáig feléri, hogy neki kell a hiányát időben pótolni.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó) 20 agytornás óra által.
Bejelentkezés, a +36 30 2470 589 telefonszámon, 10.00 – 17.00 -ig.
Tisztelettel lenni, a többiek fele,
(most) tán az is jó minta lehetne.
Szeretettel.
