Hol bujkálsz szeretet,
gyere elő kérlek,
csak a magam nevében
ígérhetek.
Kiállok melletted, pedig mennyit kaptam érted.
A magam erejével sok éve védelek.
Hittem benned, ez a nehéz
időkben,
sokat
segített.
Megtanultam bánni veled.
Megláttalak az emberek orcáján.
Kézfogásán, mozgásán.
Megéreztem
a rezgésedet.
Éltem benned,
a szívembe, lelkembe engedtelek.
Jó volt tudni, itt vagy velem.
Nem hagytál el végleg,
csak néha, picit,
átmenetileg.
Oda bújtam a melegedhez,
ha fáztam, akkor is ha csak,
a tekintetemmel, körbe – körbe járhattam.
Védtelenül álltam, a sötét, hűvös, gőgős áramlásban.
Nem jártam soha nálad, nem láttam a portád, se a házad.
Birtokolni nem tudnálak, nem ismerem, az arra utaló vágyat.
Remélem sokan elférnek nálad, kérlek engedd meg nekem, hogy ne
néma követ legyek nálad. Sokan inkább szépítenek, mint az mondják
bocsánat. Tisztulni csak akkor tudnak, ha beismerik, ők sem tudták,
hibátlanul élni az addigi életüket, hinnye de erősek a különbségek.
Megszólítalak hát szeretet, hiszen tudod milyen sokan várnak.
Alázattal, kitartóan, szeretetre szomjaznak, régóta sorban
állnak nálad, nézz ki kérlek, hogy még időben láthasd.
A tekinteteddel a tisztulni vágyó,
reszketőket áthasd.
Szépen kérlek, a
megérdemelteket,
sokáig már ne várasd.
Fordulsz egyet, kettőt,
hármat, s már újra áradsz.
Tartást kapsz, s ők a kérdéseikre
választ, a támaszra várók támaszt.
Álldjon meg az Isten ugye még láthatnak.
Nem magam miatt várlak, hiszen bennem rezeg
a lenyomat, egy pici hangulat, áramlat, amíg az így hat,
megmarad. Minden jó embernek mondom, szeretetből vagy,
ha már biztonságosan teheted, áradj, magad miatt adj, adj, adj.
Ne félj, minél többen várnak, annál nagyobb áramlásban járhatsz.
Bekerülsz a körforgásba, otthon leszel, nála és nála és nála és nála…
Áramlik vissza a részedről hála, hinnye, az is bekerül a körforgásba.
Az majd az emberek tartását formálja, szeretet plusz hála,ah, nem
ítélhetnek senkit sem kiüresedésre, se ellehetetlenítő magányra.
Aki megízleli, rájön, nem idegen tőle az íze, sem a rezgése, ah.
Azt veszi észre, ott marad a tartásában, méltóságot adva.
Elindul újra a körforgása, nem áll le, csak a pillanat,
átfordítja, megújulva, megint és újra útjára indítja.
Bekerült a körforgásba már a kezdet kezdeténél,
Istennek hála, hiszen nem az ember irányítja.
