Nem ártasz, nem bántasz,
önmagadat ismerve
teszed-e a dolgod.
Tudod, ez a sorsod,
azt is tudod, honnan
tudod, adja azt a belső
tartásod és méltóságod,
a megtapasztalt tudásod.
Nem ártanál senkinek, te
már tudod, magadnak se
szabadna, minta vagy.
Nem szeretnél te is
ismételni, mint
addig minden
családtagod.
Érzed neked
fel lehet azt
is vállalnod,
hiszen át is
látod, ki is
hallod már,
a megoldás
abban hol van.
Felelősséggel
teszed azt ami
nemcsak a te
jó dolgodat,
készíti elő.
A te sorsod
a te dolgod.
Vagy mégy a
többiek után,
s te is azt teszed,
amit az akkor, éppen
aktuálisan erős hatású mond.
Óvatosan mondom, mind egyedül
születtünk, hoztuk a tehetségünket.
Tudod-e önmagad szerint, neked
mi a hozzáadott feladatod.
A családod tekintetében,
merre vinne a sorsod,
ha már a sajátodat,
megoldottad, biza
fontos lenne azt
tudnod, van még
tennivalód, akkor
kapod meg, ha már
érted, hogy miért te
kapod azt, akkor meg.
Mert te vagy abban a
legmagasabb lelkes,
szíves, gondolkodó.
Átlátod, megérzed,
kontrollálod a többi
ember hatásának
megfelelően,
átérezve
azt amit
mások
nem.
Két
oldalú
az ember
és kettős az
ő feladata.
Mivel az
erősebb
hatású
hatása
kézzel
fogható
erővel
hat,
hát
az lesz
amit ő
választ.
Bár lehet,
hogy a belső
tartása nem
azt érezteti
vele, de mi
az neki,
nem
veszi
komolyan,
hogy neki
már jelez,
inkább ő is,
a
többiek
után megy.
Nem vállalja
fel azt, hogy
leintse őket,
megelőzés.
Így elérik az
elégedettségi
felső szintjüket,
azt hiszik, hogy
boldogok lettek,
elhiszik véglegesen.
Életszerűtlenül teszik,
száguldoznak benne,
a tudattalanban,
teljesen tudatlanul,
tömegeket vonzva oda.
Megelőzés, megelőzés.
A fokozatosságot nem
ismerve, boldogulást
kihagyva, hiányosan.
Átszellemülve élnek,
önmagukkal elégedett
emberek, azt sugározva
lám, lám, elértek valahova.
S valóban elérték azt amivel
esetleg dolguk sem lett volna.
Hiszen, hogy jön ahhoz valaki,
aki önmaga felett százszoros
magasságban, felvállal olyat,
amiről azt sem tudja mi az.
Viszont van miből tegye,
senki sem meri már
elmondani neki,
negatív minta,
önmagának és
másnak, ártva.
Hiszen nem is
értené miről
beszél a másik,
hát láthatóan ő
elérte azt is, amit
a másik hiába lenne
dolga vele, nem fog
és soha sem, hiszen,
az ő szerepét is átvette,
megmutatva, neki lehet.
Tudjuk, mi honnan hová
tartunk, az utunkat járva,
megtettük-e azokat az adott
feladatokat, hogy emberiesnek
maradva is elértük a felső határt,
hogy megálljunk és kifújjuk magunk.
Hiszen az első te vagy, s magamnak én,
mert miből adjál, ha nincs miből adnod neked,
hát te először hozzálátsz és tisztán teremtesz.
A hosszú tapasztaló időm által tudom, van Isten,
megcsináltam, mindent amit lehetett, feladatként
önmagamért, egy időben azzal, tettem a többiekért.
Hiszen átlátva, megérezve, kihallva, gondolkodva már
könnyebb, tisztelettel, szeretettel a hétköznapokban
is megélni azt, amiről mások azt hiszik, a minden.
S amikor rájönnek, hogy még nem is csináltak
semmit a többiekért, de már a legfelsőbb
szinteket is kifényesítve ők döngetik.
Mindent megcsinálnak, ami emeli
az ő hiányosságuk által őket,
hátha azt nem látja már
senki, mit hogyan és
miért is tettek.
Nem a valóságnak
megfelelően élnek,
ők a saját világukhoz
mérve, érettnek tűnnek.
Ezért nem mozdulnak ki
onnan, ott az összetett
energia által magukban
erőt éreznek, s azt is,
hogy mindent lehet.
Egyedül születtünk,
saját sorsot, életet hozunk,
azért jöttünk, hogy fejlődjünk,
azt tanuljuk meg, amit nem hoztunk.
S ne abban megrekedve éljünk, amivel
születtünk, tanulni, fejlődni, lenne az,
ami előrevisz akkor is, ha mások
nem szeretnék a fejlődésünk.
Édes Hazám Csodaszép,
ne menj még, hiszen a
széppel és a jóval, amit,
mi mind ide teremtettünk,
nekünk még meg sem jöttél.
Online oktatás, tanácsadás,
hogy ne unatkozva töltsd
el az ünnepeket, hátha
változást hoz neked,
e hasznos ismeret.
Vagy tedd rendbe
azt ami elromlott,
érkezzél másképp
mint eddig tetted a
tieidhez, a rokonokhoz.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami
