Adjon az Isten mindenből annyit,

ami akkor a legjobb, legyen már

nálatok otthonos a bőség, hogy

a szeretteiteknek bennetek is,

legyen naprakészen a segítség.

Bocsánatot most előre kérek,

ne rontsd el a mások ünnepét,

azzal magadat is minősítenéd.

Minden nap ünnep lehetne,

ha elérted a saját lelkes,

szíves, gondolkodó

szintedet,

mert

attól

kezdve

jól érzed

magadat

a bőrödben.

Ráláthatsz arra

amire addig nem,

de ha, őszinte vagy

magaddal vágytál rá,

hogy megláthasd a te

további fejlődésedhez

a lehetőségeid tárát.

Ha hirtelen éretlen,

kerültél a túlzó jóba,

azt hiszed megjárna.

Sokféleképpen láttam

már sok mindent, hát

elhiheted, inkább te is

tanuld meg hol a lent.

Ha túlfeszíted azt ami,

nem is lehetne neked,

kénytelenül ott leszel,

 talajszinten a számodra

hiányos ismeretlenben.

Az erősödő léleknek a

fokozatosság a lényeg.

Jó amikor rájönnek, ki,

mikor, hol tart, az ő

lelki fejlődésében,

ahhoz képest,

amit hozott.

Én is nagyon

meglepődtem,

nocsak, hiszen,

hát akkor,

az ember

tudja már,

merre van

az előre

neki.

Azt

hol

lehet

félbe,

abba is

hagynia,

most éppen,

egy kis időre.

Mert ha akar,

túlmegy,

azon

ami

neki a

biztos

határa,

bizony

az

élet,

 olyan,

vissza is

szokta

 pörgetni

ugyanoda.

Elképzeltem

mekkora lesz

az öröme az

embereknek,

na végre itt

a megoldás,

nem reked

meg az aki,

meglátja,

hol van

a saját

határa,

sorsa-e

az útja.

A dolgát is

csinálhatná,

hiszen

fontos,

hogy

tudja,

mi

az

ő

sorsa.

Amikor

meg arra

is rájöttem,

generációsan

ki kitől is

hozza a

feladatát,

volt-e

olyan

aki

nem

csinálta

 meg azt

amit a sorsa

neki odarakott.

S köztük kik azok

intelligensen,

akik bár

okosak,

rálátnak,

s mégis

valami

ok miatt,

várakoznak.

Mindig mások

fontoskodása,

okoskodásai

miatt van,

ami bizony,

megrekesztő

lehet egy ideig.

Amíg rá nem lát

a saját sorsára,

könnyebb már

neki attól fogva.

S kik is azok a

családokon

belül, akik

képesek

tovább

is vinni,

átadni,

azokat,

mint ott,

abban épp

fontosat,

ami miatt

várakozó

állásponton

már egész

családok is

 punnyadnak.

Gondoljad hát

át, ha olyan

feladatot

vállaltál,

elbírod-e

azt, amit

át nem

is látsz.

Ne

menj

túl, te se

magadon,

mert,

ahogy

látom,

hétszer

veti vissza

azt a sorsa.

Aki igen

bátran,

át sem

látva,

halad,

s olyan

utakat

jár be,

ahova

neki még

lépnie se

lehetne még.

Az ő alacsony

lelki szintje,

 is kiül az ő

orcájára,

vitatni se

lehet,

hisz,

nincs

rá már érve sem,

  látható mindenkinek.

Nem lehet azt

 ellensúlyozni se, a

külső felfokozottan

látszatos maszattal,

hogy mindenki ott is

van már a markában.

Lelkes, szíves, eszes,

gondolkodj el ezen.

Ne vállald túl te se

magadat, mert aztán

hiába szeretnél attól is

szabadulni, nem tudsz.

Magadra vetted azt

mint nehéz terhet,

pedig te is csak,

azt gondoltad,

miért ne, ha

mások is, az

önmaguk

fölöttiben

olyan bátrak.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép a lelkednek

tükre, mind így

érkezünk le.

S ha nem

térnének

néhányan

annyira el tőle,

mindenki csinálhatná

azt amire született,

amiben tehetséges.

Ó Istenem, milyen

 boldogulásban szép,

békés, Világ lehetne.

Becsüld meg amit

az Isten adott

tehetségként,

csináld azt, amit

éppen lehetséges,

tanulj, ha nem tudod,

ne árts, s ne bánts meg

senkit sem, s magadra

is vigyázz, hiszen téged

se pótolhat senki más.

Maradj ki abból te is,

amihez nem értesz.

Nem gátolni teremtett

az Isten, fejlődni is jöttél,

ha nem haladsz, lemaradsz.

A nő az őserő, a gyermekeket

kihordó, ez a kegy lett az övé,

a jó nevelőként szerető anyáé.

Ha már látja milyen fontos az

ő szerepe a saját családjában,

s teszi a dolgát elsődlegesként,

ha generációsan arra született,

akkor annyit tanul, hogy elérje

 ami a családján belüli dolga lenne.

Neki akkor kettős a fontos szerepe,

s el is bír vele, van hozzá lelkiereje.

Nem igen beszélnek arról, hogy

vannak akik, párhuzamosan

többfélét is képesek

megoldani,

” ász embereknek”,

mondom, nekik abban

semmi különleges nincs is.

Vannak láthatók, nem kevesen.

Bocsánat, hogy ezen Ünnepen

írom le, de együtt vagytok, ami

fontos, tervezni is lehetne azt,

amit eddig nem tettetek még.

Látható már az a családtagotok,

akinek mindig van valami fontos

újszerű ötlete, de egyedül volt

eddig abban, gondolkodjatok el

azon, hogy tehetnétek ti is érte.

Egy Haza ez csak egy, mindenki

találhatna benne, neki megfelelő

értékes tennivalót, saját szerepet.

Ne maradjon már egyetlen ember

se a lelki szintje alatt, ő is tehetne.

S majd bevonzzátok azon a szinten

ahol a legjobbak vagytok azt is, hol

vannak azok a közösségek, ahol ti

magatokat a legjobban éreznétek.

Ahol hasonló emberek időznek

és nem is különböztetnek meg,

hiszen intelligensen érzékenyek.

A 2017. év a tudásnak, a mestereknek

éve is lehetne számodra, ha a lelkednek

szintje oda felér, meglátod a lehetőségedet.

Jó szerencsét kívánok emberek, áldjon meg az

 Isten, mindenből annyival, ami a legjobb nektek,

ne essetek túlzásba, ne vigyen bele a pocsékba.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami