Emberiesnek születtünk, nem tud máshogy

járni az eszünk, abban meg is maradtunk,

  a belső kontrollunk, mutatja a helyes utat.

Ezért fontos lenne mindazt, amit nem hoztunk,

a jóban és szépben, egymástól megtanulni,

elárulom, én most tanulom a racionálist.

Lehet neves helyeken tanulni, képződni,

ami által a hatások, több éven keresztül,

hatnak rátok ott. Akkor átveszitek azt

is amit, nem is gondolnátok, hiszen ti

abban éltek, átrezeg minden rajtatok.

 Ha van alázat, önmagatok maradtok.

Abban amit a génjeitekben hoztatok,

s amivel segíteni lenne szükséges ott,

ahol születtetek. Annyival amivel nem

rontjátok el, hajaj, csak a túlzásoktól is

mentsen meg az Isten. Mindannyiunkat,

 minden ilyentől és minden szinten.

Voltam egy eseményen régen,

ahol elmagyarázták nekem,

itt az a szokás, hogy az utolsó

vasukat is kiadták arra, hogy

mindenki olyan ruhában,

úgy mutatkozzon ott,

ahogy ő élni szeretne.

S azt sem bánja, ha arra

rámegy az utolsó utáni fillérje,

 megmutatja a világnak, ő is van.

Jó lett volna felkészülten menni,

tudtam abból is, volt is mit tanulni.

Felfogva, önmagatokat erősítitek és

azt ami nem változtat meg, nem fordíthat

ki magatokból, beépítitek mint többlet tudást,

 folyamatosan kontrollálva, attól, ki nem fordulva.

Nem szabadna a saját lelked rezgése

fölé menni, helyeztetni magadat, mert

a visszaút is megvan ám egy pillanat alatt.

Ha elvettél valahonnan, ott most hiány van,

ne lepődj meg majd, ha neked ott, csak pénzért

lesz minden és a szeretet, pénzért át nem adható.

Ha szeretetlenül és érdemtelenül gazdagodtál meg,

hát fizess oda, annyit, amennyit akkor elvettél onnan.

Úgy tán, a lelked a szeretetlenségtől való kiüresedésétől

megóvhatod, hiszen, adni születtünk, tán, mindannyian.

Beszélnek a bakancslistáról, ezt meg, sorsnak hívják.

Szeretetben élni

megtanulható,

amikor elindul

a jóérzés a

lelkedben és

hozzá a ritmus

a te szívedben, na

akkor van ott az ideje,

felfogva azt, adni igen jó.

Ha, a szeretetet kifele mutatod,

magadat lopod meg, onnan ahol van,

ellopni nem lehet, azzal működik már.

Hahó, mindig oda és akkor, annyit,

adjál, ahol az megoldás lehet,

nem lesz látványosan

nagy az eltérés.

Nem okozhat,

irigységet, a

 többiektől,

nagyon

nem tér el. A fokozatosság felismerése.

 Ne változzon meg az a miliő anélkül, hogy

felfogná, tudna is arról, mit szól a környezete.

A jóérzésből való jóból, lehet csak, építő a jó,

beépül a lelkedbe, szívedbe, agyadba is.

S amikor megérint a pillanat ereje, na az,

amit elfelejtened soha sem lehet, a tied lett.

Mindig oda és annyit, amennyivel nem ártasz, a

 legjobb szándékod nem elég, minél több az adni tudó,

annál emberibb a visszaáramlása, az idő azt megoldja.

Van amikor már bevett, gyakorlattá vált az, hogy

hova menjen, a sok és csak, egyszeri a jó,

aminek a hiánya nagyobb mint volt.

Ahol felhalmozódik a sok

nem szeretetből való,

ott az már ártó, hahó.

A lelkesedés még nem

elég, a szívesség, ah,

félreérthetővé vált.

Motiváltan tudod,

abban hoztad a

tehetségedet.

Másoknak, az a

kezdet, tanuld meg,

a nagy igyekezeted,

ne árthasson senkinek.

Mert nekik, azután is ott

kell élniük, amikor már az

irigység felütötte a fejét.

Ne várd azt, hogy amit te

már felfogsz, másokkal

is úgy legyen, mert ha

ők azt tudnák tán ők

lennének a helyeden.

Vannak ők, akiknek, az

irigység már alacsony fok.

Ne húzd rá, a sablonodat,

a többieknek az életére.

Magad oldjad meg azokat

amit te hoztál, feladatnak,

azzal törleszted a hozottad.

Az Isten idetette, minden,

fokozatossághoz, azt is, mint

lehetőséget. Ha nem éltél vele,

hanem hirtelen léptél bele, a

megcsillanó végtelenbe,

ahol soha nincs az

igényeknek vége.

Hát ülj le és most

gondolkodjál el te

azon, mennyire is

mentél el, attól is,

ahol felnőttél. El onnan,

túl korán, ki is rohantál, miért

is, menekültél, ennyire előre.

Hátra nézni nem mersz, hisz

ott van tán, minden romokban,

ami a hiányokat menet közben

okozta. Ha valaki, nincs a helyén,

lelkileg, szívében és gondolkodva,

ne vállaljon, kérem szépen, olyat, hát,

ami annak, az emberséges alapja volna.

Már letörlesztettem, amit úgy tudtam,

le kell, jóérzésből tettem, megtanultam,

mit jelent a szeretettel adni kifejezés is.

Az online világában, a szolgáltatásaimmal

megtanultam hát, a különböző kultúrákból,

annyit, amit az oktatásom alatt át is adok.

Oktatom is amikor megtisztelnek és

 bejelentkeznek, akik arra érettek.

A tisztelet szép, a szeretet jó,

vigyázzunk rá, ki ne üresedjen

hát, a tiszta szó. Tán, mindegy

mit hozott és mit kell tanuljon,

de anélkül, hogy ne adott volna,

el semmit se várjon, abból lehet

merítenie, amit maga teremtett.

A többi az csak a látszat, csak a

 felszín, már átlátható minden.

Átfordultunk a címe annak

a festésemnek, ami a könyvem

fedele lett. A csoda az, ami ott van

minden emberben, legfeljebb

még fel nem ismerte, de

az idén az is meglesz.

Szeretettel. Julamami