Tiszteletem. 2022.11.30. Magyarországról, Paks, HergálHázból.

Egy napos végzettként érkeztem, 1994. évben, egy tanfolyamot

elvégezve, meghívtak oda, egy nemzetközi táborba engem.

Körbeért 1999. évben a sorsom, a tehetségemből eredő,

hivatásommá lett. Nemzetközi akadémia által, kitűnő

megajánlott, számomra, szakmai diplomaként adott,

 a feltaláltamnak, az oktatáshoz, a végzettségem.

Egy nagyon nagytiszteletű hölgy is, jelen volt,

ahova, nemzetközi találkozóra, érkeztem.

Azonnal kivitték, a létezésem hírét,

azokba az országokba is, ahol ők

éltek, ahonnan oda eljöttek.

Behívatott a faházba, a

 hölgy, kísérője, egy idő után.

Nem látott már, csak meg

tapogatta, a tenyereimet és

azt mondta, kisleányom téged

az emberek megsegítésére szült

az anyád, írd le minden szavadat és

gondolatodat, ami benned megérett.

Világhírű ember leszel, írsz egy óriás

könyvet, a Világ hasznára leszel vele.

Attól a naptól kezdve jöttek és jöttek,

egymásnak mondták el a tapasztalást.

Mindenre magamtól jöttem rá, nem

tudtam megtanulni senkitől sem, a

tehetségem és a tapasztalataim,

voltak a tudásomhoz adottak.

Különös oktatás, nevelés tréning,

tán, Julamami védjegy, bejegyezve.

Eddig sorsszerűen, volt és sok olyan,

ami fontosabb lett, saját magamnál.

Szeretném hát, a saját sorsomat,

olyan szintre, elhelyezni, ami

által, jól megérdemelten, már,

egész életem során, jól eltart az.

Megcsináltam mindent, amiről azt

éreztem, nekem adta a sorsom azt,

a nehezekkel, lett bőven dolgom.

Mindent, teljesítettem, a lelkes,

szíves, motiváló feladatomhoz,

most adott, megismernem.

A racionális oldalamat, amit eddig nem

kontrollálhattam, azt gondoltam nincsen.

A jól megérdemelt jó anyagi helyzetem, nem

rajtam múlott, az, eddig sem, kívülre raktak.

Valamiért, be nem engednek, azért teljesítek,

teljesítek és teljesítek, amíg már megérkezem.

Nem bántó az nekem, az iskoláimat elvégeztem,

lehet, hogy másoknak is adhatna az oktatásom,

megismerve önmagukat, beengednének engem.

A legnagyobb gond az, hogy nem tartozom se ide,

se oda, tartozom hát a tudásom által mindenhova.

Magyarországon lakom, itthon naponta írok erre az

oldalra, máskor meg máshova, a julamami.com az

ami által megtalálnak az emberek, itt vagy ott is.

Nagyon  sokat tapasztalhattam a sokféle ember

által, aki megtisztelt és bejelentkezve, érkezett.

Adtam a tudásomból, kaptam a tiszteletből, a

 sok év alatt, adtam is belőle, nem keveset.

Jó szerencsét jó emberek, itt tartok,

kivárok, áldjon meg az Isten,

annyi pénzzel titeket,

ami nem ront

el benneteket.

Hatféle tenyér,

hatféle sors lenne,

ha ismernék azt az

emberek, hogy mi

van az ő tenyerükben.

Megvan rajzolva már a

csecsemő tenyerében is,

hogy gazdagságra, alázatra,

vagy kivárásra, született- e.

Hiszen a kettő közöttit, sem

ismerik fel az emberek, mert

csak a pénz általi gazdagságot,

ismerik jórészt. Sokan még nagyon

tapasztalatlanok ahhoz, nem fogadják

el, ha valaki lélekben, szívesen, él, mégis,

a gondolkodó agya által gazdagodik.

Íme, az 1994. évtől tapasztalom

azt, hogy ki ebben, ki meg abban

hozza a gazdagságát, s jó látni azt,

ha a pénzben gazdag emberek nem

romlottak el, a túl sok pénzük miatt.

Tiszteletem, megtetszett jönni, így

mondom, amikor az oktatásomra

jelentkezik a gazdagsága mellé,

szeretné megtanulni, hogy mit

fedeztem fel. Hátha jól lesz tőle

lelkileg akkor is, ha éppen nem

gyarapodik a megszokott módon.

Aki pénzbeni, gazdagságra született,

pedig szegény mint a templom egere,

ott van ahhoz is, leolvasni valóm. Ott

van a tenyerében a lehetősége,

vagy nem vette észre,

akkor, időben, tán

leutánozza a

többieket.

Mindenkinek

más és más az

ideje ahhoz, hogy

ki is tudjon lépni,

a megszokottjából.

Ott vannak az ő saját

kulcsaik a tenyereikben

az embereknek. Ahhoz,

hogy ki mikor is tudna, úgy

előre lépni, hogy másokat se

 csapjon be, ah. A lehetőségét

másnak ne vegye el, csak úgy,

mert éppen ahhoz van kedve.

A fordítottja is látszik, amikor

azt kell látniuk ott volt ám az a

rossz minta, a sajátjai számára,

s megjön annak is a maga kára.

Nagyon szép élettörténetek is

vannak ám biza a tenyerekben.

Mindenkinek más és más

hasonlók lehetnek, de még

egyetlen másokéval, meg is

egyezőt, nem olvastam le.

Amikor különböző a sorsa

az embereknek, de hasonló

életszakaszukban vannak,

a tapasztalatim alapján,

bevonzzák egymást. Úgy,

hogy azt sem tudják, mi

az amiért, szimpatikusak

egymásnak, mert annyira

különbözőek ők.

Ha ismernék

a tenyereiket,

felismernék az okát

azoknak a miérteknek.

Amikor, mint kisgyermeket

valaki, őt elhagyta, ott maradt

annak a hiánya. S ha azóta, nem

találkozott olyan erős lelkű

emberrel. Amit rögzített,

magzati szakaszában,

mint a hiányának a rezgése,

hát keresi azt, egész életében.

S ha valami hasonló rezgést

észlel az élete során, az

mindannyiszor, meg is

állítja, elgondolkodtatja,

mi is lehet, ami őt ott tartja.

Valaki azt mondta nekem,

csak egy emberről tud,

akit hetven éves kora

körül, beengedtek a

az ő beért, sikerébe.

Úgy, hogy anyagi javai

is lehettek már belőle,

mert előzőleg, vesztese

volt a próbálkozásainak.

Én most tartok ott, hogy

várom azt, beengedjenek,

megjöjjön, a vevője, eldönti,

hogy hasznos-e, az amit én

feltaláltam. Mert időt is

szán arra, az oktatásom

eredményességét ő

meg is tapasztalja.

Hiszen, hiszek az

embereknek, a született,

tehetségében, tisztaságában.

Megláttam a különbségeket,

abban is, hogy mindenkinek

van sorszerű, olyan dolga is,

amit akkor meg is old, amikor ő

rájön arra, hogy ott az ő ideje.

Amikor adni szükséges ahhoz,

hogy ne üresedjen ki lelkileg se.

Lépjen ki, a körbe csak körbe,

ismétléseiből, hiszen tudja, hogy,

ott van, megélheti már azt. Eljött,

számára, a sorszerű törlesztésnek,

az ideje, életszerű, adott, elérte.

Érett már arra, hogy azt amit

felvállalt, érdemben megértse,

hagyjon, maga után olyat is, ami az

 embereknek, a boldogulásáért jött

létre. S ebben az összevisszában is,

önmagához mérve, a lehetőségét,

megélve, megoldhatja a sorsát.

Van értelme, a sorsok kivárásának,

hogy a következő generációknak is,

legyen mire alapozniuk, ne menjen

minden a szürkeség, ürességébe bele.

A következő generációknak jó minta,

lehet, ha tisztelettel vannak, egymás iránt.

Abban is, mindenkinek más a megélhető sorsa,

más időben képesek, azt hasonlóan, teljesíteni.

Énszerintem, már, 8. éve annak, hogy körbeért,

az Isten adta lehetőségünk, azóta, aki azt

észlelte, már a saját sorsát megéli általa.

Így hát, nem lehetne, senkinek sem oka,

az irigységre, ha nem teljesített időben.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek, nem menj

még, hiszen a széppel és a jóval, amit

mi ideteremtettünk, nekünk még,

meg sem jöttél, várunk régóta.

Nem adjuk fel, hiszen nincs

több Hazánk, csak ez az,

egy. Benne szeretnénk,

boldogulni, magunkat,

a tehetségünk általi,

teljesítésünkkel,

jól eltartani.

A születési

helyünket,

s azáltal,

a Hazánkat, úgy,

 gazdagítani, hogy az

egész életünkben adott,

beleteremthetőink által,

nekünk is meghozza a jókat.

Adjon az Isten, miden földi jóból,

mindenkinek, akinek van arra igénye,

mindenből annyit, ami éppen

 szükséges és a legjobbkor.

Szeretettel. Julamami

Az agg is lehet,

egész életében gyermeklélek,

a gyermekeknek, egy ártó

pillanatba, a lelkük, bele is öregedhet.

Gondolom nem mondták neked még, ah,

látszik ám,  hogy a saját kontrollodon,

régen túlmentél, üresben vagy már.

Nem tanultál, se nem fejlődtél fel  ahhoz,

amit emberismeret nélkül felvállaltál, azt a.

Nem akarod megismerni a másik oldaladat,

hátha hatna, tán a végén még megtetszene, ah.

Finomítsd le a vagánykodó hozzád nem illő szavakat,

besorolnak oda,  olyannak gondolnak általa, hinnye.

A felnőttek, gyakran, csak későn figyelnek fel arra,

mi történik a gyermekeikkel, a hétköznapokban.

A velük foglalkozók hozzáértőek-e, vagy csak

teljesítenek, megfelelő emberismeret nélkül, hinnye.

A hivatástudat, az emberies, fontos része a tudásnak.

Ha nem fontosak az emberségesek, inkább figyelsz arra,

ami növeli a vagyonodat, akkor a foglalkozásod is legyen az, ah.

Ha ami történik, nincs megbeszélve, nem tanulja meg,  mi a fontos

számára, ami lehet tán lényegtelen is másoknak. Ah, ha gyanazon a

szinten nevelkednek, mint akik mellé mentek, hinnye. Mindazokáltal,

bennük  önismereti,  önértékelési hiányok

keletkezhetnek,

cipelhetik egész életükben. Azokért kapnak,

amiket ők el sem követnének, azt a,  hinnye.

“Feljött benne az érzés, gyakran érezte,

olyankor felmelegedett a lelke.

Erős ember volt, de ha

meghatódott,

ki – ki

csurrant

a könnye.

Nem bánta,

ugyan miért

szégyellte volna.

A nagyapja gyakran

mondogatta, az erős

emberségeseknek,

örömében, de

bánatában is,

kicsurranhat

a könnye.

Addig

örülj,

amíg az érzés

megtörténik benned, veled.

Akivel már nem történnek meg,

a hétköznapi emberies érzések,

bizony aggódhat,  kiüresedhet.

Amit teszel másokért, egyszer

megteszik érted, amit mások

ellen, az is megtörténik

majd ugyanúgy veled.

Maradj emberséges,

azt nem bánod meg.

A sorsok, hol láthatóan,

máskor meg csendben,

megtörténnek.

Ha beszélnek róla,

ha nem, körbe érnek, az

 elhivatottságuk által emberesednek.

Szerencsés napot kívánok emberségesek.

 

 

 

 

Tiszteletem, ha nem érti,

lefordítom emberiesre.

Az egeret le-fel pörgetve,

párszor átfordul az írásom.

Kellemes olvasást kívánok.

Sokunkat nem érdekel,

ki mit rontott eddig el.

Azt lenne szép megélni,

amitől a jövőnket, a Hazánk

történelmét átlátva, tanulják.

Attól a most élők generációsan,

 tartást és méltóságot, kapnának.

Kisnyugdíjasként élek, oktatok,

ezt a feladatot bízta énrám, a

jót, a szépet teremtő Isten.

Nincs mire várnom hát,

julamami.com eladó.

julamami@gmail.com

Olyan embernek, aki

pontosan tudja, ezzel

mit vesz, felelőse lesz

annak, működhessen.

Rengetegen jöttek a

tanácsaimért az első

hét évben, ez is olyan

érdeklődésre számít.

Ne higgye, tapasztalja

meg mielőtt megvenné.

Megrekedten nem tudnak,

nem lehet, jó nagy levegőt,

erősen, emberiesen venni.

A következőkben eladók,

az oktatási rajzosok

lesznek, a hozzájuk

illő és a nevelésre

szolgáló szövegek.

Addig is oktatom, én

nevelek vele ha jönnek.

Remélem sokan lesznek,

jelentkezők akkor, ha már

más nevén ez a sikert hozó.

Aki, ami lefékezett engem,

pont az vigye tovább most,

mert áthidaló megoldásra és

szintemelésre is szolgálhatna.

Lehetőség általa, sok családnak.

Julamami védjegy.

Ma, erre szántam az

időt, +36302470589

tájékoztatást adok.

Ha valaki éppen,

azon töri a fejét,

mi jót is tehetne,

embertársaiért.

Tán megvan már

mindene, amit

ő elképzelt, hát

ezzel tehetne,

generációsan

és tartásosan.

Tenni a dolgát.

Legyen a vevője!

Nem fiókba való.

Oktatás, nevelés,

az ami a feladatom.

Nagyon látszik már

a hiánya mindannak,

az emberieseknél van,

ami az intelligenseknél a

 meg nem értése a szónak.

Amikor áthidalhatatlanul,

mindig ők alkalmazkodnak.

Viszont, attól megnő az egója,

annak, ahol az őket vezetők ezt

félreértve, “megalázóak lesznek”.

Tudnék oktatni olyan embereket,

akik fordítanának ott, ahol a szavak

át sem mennek, látszik a csavar ott.

Amikor ki akar jönni belőle, hárítva.

Nem lenne az gond, ha nem okozna,

az intelligenseknek az hátrányokat.

Hiszen arra születtek, hogy átvigyék

azt amit az Istentől kaptak, akkor is

ha nem vallásosak, sem ártanának.

Olyan mintha egy lábon kellene

ugrálni egész életen át, mert

nem értik, nem mennek az

értékes szavaik oda át.

Megint bocsánatot

kérek, bocsánat.

Nem sírni jöttünk,

egyikünk sem, se nem

szenvedni és senki sem.

Fordítókat képeznék szívesen,

 arra is alkalmas, oktatás, nevelés.

Csupán az alkalmas lehetőségem

hiányzik mind ehhez, hát kérem azt

a hozzáértő emberiest, aki érti ezt.

S hatni tud oda, ahol a lehetőségem.

Nem magánügy, sokaknak segítene.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Tartást, méltóságot ad, generációsan.

Szerintük is törődhessenek már

valakik, megértően velük.

Ahhoz át kell látnia,

annak aki fordíthat,

bárhol, ahol elakadt,

maradjon a harmónia.

Amit lerajzoltam, egy

napon, azt fontos lenne

tudniuk az embereknek.

Milyen módon segítheti

őket abban, hogy meg

ne sérüljenek ők most,

a nagy összevisszában.

A régi sablonok elkoptak,

nincsenek, a méltóságukban,

tartást is adó élethelyzetek.

Általános műveltséget

növelő Tenyérolvasó.

Szintjükre kerülnek vele.

Hát oktatni szeretném azt,

hogyan tudnának, azok

az emberek, visszajutni,

megint harmóniában élni.

Önmagukkal, a közvetlen és

tágabb környezetükkel, megint.

Találják ők meg, a belső tartásukat.

Tanácsadásra, oktatásra, nevelésre,

bejelentkezés, julamami@gmail.com.

Kérlek benneteket emberek, ezen

gondolkodjatok el, ha döntötök.

Ő van, ti vagytok, ők vannak,

mind jók lehetnénk, vagyunk,

valamiben, amit mi hoztunk.

Mások meg valami másban és

így tovább, mert szerintem senki

sem születhetett fölöslegesnek meg.

Miért ne lehetne igaza, mindenkinek,

valamiben ami számára nagyon fontos.

Mind különböző formában éljük meg

az életünket, más nyelven formáljuk a

mondatokat. Más a kultúránk is, mi

a magunkéban vagyunk otthon,

mások meg az övéikben.

Tisztelettel lenni, is,

 jó minta lehetne.

Ki mit hozott,

ki mit kapott,

ki mit adott.

A teremtő,

bennünket,

kit ide, kit

meg oda,

hívott

meg.

Vagyok,

szoktam

mondani,

azt jelenti,

tudnak hívni.

Különböző

módon adom

a tanácsokat,

különbözők az

eszközök ahhoz.

A 24. év adta meg

nekem az alázatomat

úgy, hogy használom,

s magaménak tudom.

Ezért nehéz értenem,

amikor látom, mi minden

van másképp, mint lehetne.

Ha az ember önmagát, vagy

másokat képvisel, miért úgy

teszi, mintha nem látná át.

Ne látná meg a hibáját az,

 át is látszó hárításoknak.

Nem lehet a végtelenbe

vinni azt, ami már nem

működik, hisz kilátszik.

Tolerancia, empátia, jó

ember ujja, szoktam

így fogalmazni, az

oktatás közben.

Persze ideje is

bocsánatot

kérnem.

Bocsánat.

No hiszen,

ne legyen,

már olyan

rám rakott.

Mint tíz éve.

Nem tudom

milyen lehet,

a  hatalom íze.

Ha olyan mint

amit látni lehet,

attól mentsen meg,

az Isten engem is.

Meg azokat, akik azt

hiszik jót tesz nekik.

Mindenkinek van a

saját és a generációs

határa, ha betartja jól

elboldogulhatna azzal.

Mikor lehetett először,

ki uralhatott el és kit,

 ki csapta be a többieket.

Mi okozhatta benne azt,

 a felfokozott késztető erőt,

s  amikor észlelte, miért nem

tudott nemet mondani rögtön.

Miért gondolhatják az emberek

közül néhányan azt, hogy nekik az

megjár, ami másoknak nem  jár meg.

Miért nem veszik észre, a belső tartás

az, ami megkülönbözteti egymástól az

embereket, meg a tehetségükben rejlik az.

Ha önmagukat nem ismerik még az emberek, hát

hogyan, minek alapján ismerhetnék ők a többieket.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és szépet,

itt várjuk meg azt, amit ide beletettünk, jót és szépet,

ne többet annál, mint amit tényleg, az mind megillet.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten minden

földi jóból, akkor és annyival, ami épp a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a HergálHázból, szeretettel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Sorsok összehasonlítása, párkapcsolatoknál,

miben különböznek a generációs feladatok.

Nézzetek rá, a tanácsadás címszó alatt.

Ha nem látod át a feladatod, a még itt,

 maradtaknak mi lenne jó, szép dolog.

Ugye nem várod el és csak azt hallanád,

 csak játssz és nyugodtan játsszál, mi már

megszoktuk, hát szenvedjünk tovább.

Miről beszélsz, ha azt sem tudod mi

az amit felvállaltál, nem is úgy élsz.

Ne várd a csodát, az benned van,

amikor a saját feladatodban,

elértél odáig, csoda van.

Ha mindig csak kapni

akartál, közben nem

megfelelően adtál.

Mindenkit magad

mögött tudhattál,

a vállukon haladtál,

 s egyedül maradtál.

Vagy megéled azt is,

a küszködésekkel

 a neked idegenekben.

Akkor épp adnod is lehetne,

 szakadék ne legyen köztetek.

Észre sem vetted már, ah azt is

legyőzted aki oda felsegített.

A dolgodról elfelejtkeztél.

2017. az emberiesekért.

hogy ne pusztuljanak ki.

Másoknak meg, nagy

harcost mutatsz.

Mondhatják ők,

pozitívnak, a

 gondolkodásodat.

Inkább belső kontroll az,

a lelkes, szíves és gondolkodó,

oldalad kiegészíti a másik oldaladat.

Mindkét oldalunkon toppon leszünk,

ha azt megtanuljuk, amit nem hoztunk.

Vannak akik észre sem veszik azt se,

már ki is látszik, ami régen még,

elsikálható volt, ma már nem.

Minden népnek megvan a

maga anyaföldje általi

életritmusa és még a

 saját, s generációs

feladatainak is

ritmusa van.

A csárdás az,

magyarosan

odateszi azt.

A sajátodat és

körbe karikába,

összetett a ritmus.

Jobbra kettő, balra kettő,

így tanultuk az óvodában.

A különböző tájakon,

az emberek másképp

adják bele magukat.

Kihallod-e vajon,

az erős rezgését

a kultúráknak.

Amikor a saját

táncaikat járják,

ah, mennyire más az.

Ismered-e a sajátod,

vagy csak igazodsz,

éppen most ahhoz.

Beleélsz, anélkül,

hogy megélnéd.

Mi, különböző

sorsokkal

születtünk,

mindannyian.

Egy a Hazánk,

csak egy, aztán

becsüljük is meg.

Hiába hát, nahát, de

hát, szigorúan aszerint

nevelték, amit ők is kaptak.

Olyan mintha körülvennék őt,

erősen, azonnal, a védekező falak.

Lepasszolja a felelősséget magáról,

nem tanulta meg, mint az ismeretlent,

úgy hárítja, csípőből és azon nyomban.

Hozzá ne érjen semmi olyan, ami el is térne,

attól amit felismerhet a belső kontrollja neki.

Hárításra és védekezésre, “kívűlmaradónak” is

nevelődött, fél megismerni hát bármi újszerűt.

Hiába mondanám neki, látszik az, nem értené,

de nagyon fontos lenne számára, hogy lássák

azt a külső szemlélők, hogy követi ő, azt az utat.

Hiszen ő ahhoz van szokva, hogy az emberek fölé

helyezi önmagát, onnan könnyen csinál amit akar.

Egy zárt körben egy helyben, se tanulva, sem nem

tapasztal, nem halad, mély vájatban jól megragadt.

Húzná le a többieket, a kényelmi szempontjait nézi.

Nem mennek már át a szavai, lentről felfele mondja,

az idő, a megtett távolság, lehalkítja az üres szavait.

Meg sem érinti az amit hallania fontos és most, pont

a lelkes, a szíves, a gondolkodó fejlődés miatt lenne.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, ami

lefordítja számukra, ha kihallják, már értve tanulják.

Olyan embereknek nem ajánlanám, akik már meg

vannak győződve arról, mindenkinél okosabbak.

Eljutva az igényéig a több oldalról való tudásnak,

szükséges akkor, hogy befogadó is legyen ahhoz.

Mintha más -más nyelven beszélnénk mi ketten is,

 arról beszélek, amiben otthon vagyok, 24. éve annak.

Prevenciós 1999. év óta vagyok, köszönöm jól vagyok.

A megrekedés árnyéka már ott van rajta, szenved tőle,

de hozzá van szokva, csinálja meg ő, akihez fordul épp.

Nem vette észre a Világ, már jócskán elhaladt mellette,

kapkodna, szaladgálna össze-vissza, mert erős a hiánya

a tudásának, de már csak a mondvacsináltakba fut bele.

Abból meg van bőven, amire körbejárja a belső kontrollja

hiányában, megint sok időt veszíthetett el, érzi sürgős lenne.

Tudnia valamiről, ami ott feszíti belül, tudja, hogy érte szólna az,

de azt nem gondolja, hogy annak hiányával ő végleg lemaradhat.

Sebaj, legfeljebb nem fejlődik ő, ugyanúgy megy az élete tovább,

majd megmondják megint, ahogy addig, ő meg azt teljesíti, amit

mások mondanak, legfeljebb nem fejlődik, majd csak visszafele.

Nem lehet mit tenni, önmagának szükséges odáig eljutni, ha azt

érzi nem jó már neki, amiben van, a lelkiismerete segít majd abban.

Ha pulzál a lelke hiányosan, félrever a szíve nem ritmusosan dobban,

nem tud döntést hozni, nincs a gondolkodó agyában ott, a jövő képe.

Üresen nehéz lépni előre, ha nincs a lépéshez még terve sem, talán

meglehetne tanulni azt, amit nem hozott, segíteni azzal amit hozott.

Időnként meg is lehetne nyitni ami punnyadóan telített, átadva oda,

 aminek a hiányától, a hozzá nem értők hiányosságaitól, szenvednek.

Adok-kapok, a legjobb emberies feladat, új hatások is érik, nem üres,

fejlődőképes, igazítva a belső tartásán, felépítheti másképp az életét.

A saját sorsát, generációs jeleit, mutatják a tenyerei és mindenkinek.

Sok évvel ezelőtt sorsolvasásra iratkoztam, megtanulni nem tudtam,

amit láttam, ahhoz belülről a megérzésemet, rálátásomat mondtam.

A gondolatok az információkhoz, egyre gyorsabban fogalmazódtak.

Egyszer csak a sok tapasztaló év után jöttem rá, sorsolvasó vagyok.

Menj végig az utadon, amikor eljutsz a végpontokhoz, fordulj meg,

rájössz, már más szemszögből is látod, van róla saját véleményed.

Nem vagy ráutalva, hogy mások mondják meg, hogyan gondolkodj.

Adott a saját életritmusod, belső tartásod s az emberi méltóságod.

A harmónia amiben jól érzed magad, az elért szinted, nem állandó,

mert, jön a következő, ha egészséges hatások érnek téged közben.

Ha elérted azt amit neked szánt az Isten, nézz szét mit tehetsz még,

úgy önmagadért, hogy észleled már mások tudatos megrekesztését.

Azt a látszatot láttatva, mintha ők is oda tartoznának, ártó hatással,

azzal nem számol csupán, hogy a fordítottját éri el, mert van az Isten.

Vannak erős hatások, meggátolni próbálják, a vezetni születetteket,

nem is gondolva arra, kilátszik az, önmagukat építik le azzal s végleg.

Miközben, azon fondorlatoskodnak, hogyan építsék le a hiteleseket,

 nem tesznek a fejlődésért, lemaradnak, a Világ meg gyorsan elhalad.

Majd néznek utána a számukra túlzókban maradva, átlagossá válva.

Jó szerencsét emberek, tisztelettel élni, mindenkinek könnyebb.

Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2016.11.26. és 2022.11.26.

Építhetsz tornyokat, elhordhatsz hegyeket,

ha tisztelet, szeretet, nincsen benned,

észre kell majd venned, nem a tied.

Mások tudásával üzletelhetsz,

megteheted, nincs elvárás se

feléd, szabadon elveheted.

Védjegy mögé bújva, teszel

magadért, keresztül húzod,

a sorsokra fékeket tehetsz.

Nem veszik észre, belülről

megteheted, megjár neked.

Megvan már mindened, na

akkor észleled azt is, úgy

 érzed, nincs semmid sem.

Elfogott a vágy, ah, fölébe

helyezd magadat, hiszen

nem értenek hozzá, azzal

is azt csinálsz amit akarsz.

Nincs késztetésed, hogy jó

ember legyen belőled, pedig

emberieseknek születtünk mi

mind és abban ki is teljesedni.

Ugye mondta apád, anyád,

ne árts, ne bánts,

s magadra is

jól vigyázzál.

A múlt elmúlt,

figyelj a mára,

a most élhető

tisztaságára.

Mert az lesz az

alapod a holnapodra.

Tiszteletben, szeretetben

élni jó, jó embereknek való.

Törekszel a tökéletességre,

mindenben mindig, csak te,

más nem jöhet szóba úgy,

hogy az ne rólad szólna.

Önmagad becsüljed,

a gyengét erősítsed,

a jóban és a szépben.

Olyan minta legyél te,

hogy azt követni lehessen.

Építő és ne romboló legyen.

Tudod-e, hogy minta vagy

akkor is ha szerzésre

ácsingózol, nem

vállalod fel

azt, hogy

azért te

is tegyél,

ne, csak a

jóban éljél.

Senkivel se

osztozol a

jóban, csak

akkor, ha azt

tőle és általa

szerzed meg.

Mindezt úgy

mintha a jót

neki szánnád,

de ő jobb ha,

nem tud róla,

mit tettél vele.

Mire ráébred,

a valóságra így

mindent kihúzól,

mellőle és alóla.

Ne tessék azt

mondani, hogy

az a jó minta, ha

mégy a magad feje

után, már semmire nem

figyelve. Ami másoknak

árthat, meg sem érinthet,

ugyan nem érdekel téged.

A lényeg, hogy jó legyen és

csak neked, egy sablonban

vagy, másokra is ráaggatod.

Megtudja, vagy mégsem,

neked csak a te

célod a lényeges.

Ha te elérted, hát

lépsz a következő,

jól kitaláltadra, nem

nézel hátra se, miért is

érdekelne téged, hogy

hány embernek is lett

abból és mennyi kára.

Az intelligensek nem

így néznek a Sorsukra,

tudják, hogy senki sem

született fölöslegesen

a Világra. Nem különb

a másiknál egyik sem,

ha ezt még nem tudod,

van mit tanulnod neked.

A megcsináltam, érzést

mond  felismered-e, nekem

azt jelenti, nem ártok, se nem

bántok, magamra is vigyázok.

S ha révbe érnék, nyugodtan

megveregethetem a vállamat,

hogy meg is csináltam és úgy,

hogy másnak sem ártottam.

Van aki vezetni született,

ő minden napjával vezet.

S vannak a feltörekvők,

akik azok akarnak lenni,

attól ők még, nem vezetők ám,

akkor sem, ha leheveredhetnek,

a megvetett vezetői trónjukra.

Az emberek tudják ám azt,

már nagyon sokan átlátnak,

 kihallanak, természetes, életszerű.

Fejlődésben vannak, nem velük van

 gond, hanem mindazokkal akik azt

még csak nem is gondolják át.

Teszik nyugodtan és azt is amit

elgondolnak meg elterveznek,

mintha az már természetes is

lenne, másokra nem figyelve.

Hátha áthat az, lassítóvá válik,

tán felgyorsulva ugyanúgy hat.

Mert minden összefügg és

mindennel, ha egy porszem

elmozdul, követheti a hegy.

Tökéletes, csak az Isten,

kiteljesedhetünk, ki,

miben, idejében.

Tudnia illene

 mindenkinek,

honnan jött és

merre menne.

Oda neki az út,

honnan – hova,

meddig tartana.

Amikor a sajátját

már megcsinálta,

hozzá kellene őket,

a többieket segítenie,

hogy rájöjjenek, nekik

is van egy generációsan

fontos törleszteni valója.

Én a megelőzésben vagyok,

22 éve ahhoz is igazodom és

abban gondolkodom. Nem is

vehetnek komolyan se, hiszen

a “josno” kategóriába zártak be.

Tán zavarja őket, a, tiszteletem.

Na meg, sok olyan tapasztalatom

van a tarsolyomban, ami lehet,

hogy másoknak, megközelítőleg

sincsen még összefüggésében.

Sokat adtam régen grátisz és

nem bántam meg, hiszen közben

fejlődhetett a lelkem, szívem és a

gondolkodó agyam. Tolerancia újnak

hívom, a másik neve, a jó ember ujja.

Így is oktatom mindazoknak az arra már

igényeseknek, mert más módon még,

nem látnák meg, a megoldásukat.

Így azóta használják már, tán, a

tiszta forrású tudásukként,

az oktatásomnak ezt

az egyedi formáját.

Megláthatod ott,

hogy egyre többet

látsz át és hallasz ki.

A megoldásod, mert, a

 belső kontrollod segítség.

Uram Isten, kikre is bízták

itt, ezt meg azt is, a mindenit.

Nincs se rálátás, se kihallás,

s megérzés, csak az a lényeg,

hogy minél több legyen ott,

az a végleg megszerzett.

Erősnek meg az tűnik,

aki kicsinálja a többit,

úgy, hogy észre sem veszik.

Törekszik arra, hogy csak neki

legyen mindenre rálátása, uralja

azt a területet, pedig csak pénze

van ahhoz. Hiszen mindent szerzett,

amit csak célba vehetett, alaposan

kiterjedt, kifényesített, okosnak is

látszó, aki intelligens mellett se vót.

Az intelligens nem árt, nem bánt,

úgy él, hogy neki is jó legyen, de

azzal másokat, sem önmagát,

nem alacsonyítja le, azt a, ah.

Ebben az évben meg kellene minden

olyan embernek ismernie akinek már

magas a lélekrezgése, hogy a birtoklás

fontos mindenkinek, hiszen arra is szülte

az anyjuk őket és a mienk bennünket.

Viszont nem lehet az

a legfontosabb sem,

mert mi lesz vele, ha

megszólítja a sajátja,

mint az ő lelkiismerete.

Én szólítgatom azokat itt

is és velem szemben is, akik

már elég érettek lennének és

arra, hogy önmagukat neveljék.

Arra a lelkiismeretes szintjükre,

ahol ők még átlátják, kihallják és

megérzik, hogy meddig mehetnek.

Hol vannak az ő tiszta határaik és

remélem tudnak róla, hogy milyen

annak a rezgése, ami figyelmeztet és

őket is, addig és ne menjenek tovább.

Mert esetleg azt hiszi, hogy elérte és

mindent ő irányít ott, s hamarosan rá

kell jönnie, a többi ember sem gügye.

Sőt mivel el kellene jól fedje, a tudása

hiányát, már nem is ő vezet ott, hanem

az aki azt észlelve, az ő vezetését átvette.

Hidd el az igazi érték benned van ember,

ügyelj rá ne érintsen meg véglegesen, a

megcsillanó, túl könnyű, felszínen lebegő túlzó.

Legyen fontos a tudásod, a családod és az is ami,

 generációsan és a jövőtök szempontjából fontos.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian ide születtünk,

vagy itt is hazára találtak, ide is jót, teremtenek.

Nem tudtok úgy élni mint mások, hiszen egyedül

születtünk mindannyian, különbözőek vagyunk, saját

 sorsot mind hozunk. Ha gondolkodók vagyunk, tudjuk,

mit jelent a Hazaszeretete, ide teremtettünk eddig is,

 úgy néz ki, a megélhetésünk okán, egész életünkben.

Bocsánatot azért kérek, hátha rákapnak erre is, akik

 

láthatatlanoknak vélik magukat, ah, a mindenit.

A szeretet nem múlik, a

 boldogulás a barátja, mert

 rajta van az Isten áldása.

Majd amikor már beértél,

te is a következő szintedre,

amikor rájössz te az emberies,

honnan is jöttél, merre jársz,

mit is hoztál magaddal,

generációsan,

gondolkodón

gazdagodva,

lelkedben, s

szíved által.

Teljesítendő

feladatként,

szembesülsz

is vele, nekik

mi mennyit ér.

Tartanak-e ott

ismerik-e

a siker,

rezgését is,

hisz érettek

lehetnek már

arra maguk is.

S haladnak jól

boldogulnak

az újban is.

Maradj

tisztán,

hiszen

bármi

is

van már

másképp,

mint az

tegnap,

s azelőtt

volt, nem

visz előre,

megrekeszt.

Hiszen a saját

életritmusodból

kibillenthet, az

önmagadhoz

képest túlzó,

vagy tán,

lelassíthat.

Mindent

meg kell

alapozni,

ha elérted

valaminek

a csúcsát,

nem tudsz

átlépni ott,

csak úgy, nem.

Párhuzamosan

 és hirtelen,

nem

lehetsz,

sikeres se

ugyanazon

a szinteden.

A sikerhez

fel kellene

emberileg is

 nőni, nemcsak a

 semmiből kinőni,

mert el kell azt bírni.

Önmagadat ismerni.

Kezd el hát te is

még egyszer,

még egyszer,

még egyszer,

ne unjad meg.

Csak menjél,

menj oda,

ahol már

képes

vagy

és

téged

hagynak

haladni az

emberiesek.

Lényeges az,

kibillenteni

ne hagyd

magadat,

te se a saját

ritmusodból.

Vannak akik

tudják, mikor

 kire figyeljenek

 mert kapaszkodni,

szeretnének belé.

Még nem tudják,

visszavetheti

őket is és

oda

ahonnan

kiindultak. A

 saját sorsuk,

mint az ő

jótékony

jelzőjük.

Ismerem

mint a

tenyerem.

Rólad, rólad,

rólatok mind,

mindannyiótoknak,

megvan a saját jele,

ott a tenyereitekben.

Ha már ismernétek,

hát bizonyára ti is

úgy élnétek, s

attól ha lehet

el nem térnétek.

Addig amíg ott is

mindent meg nem

 tapasztalhattatok.

Mert amikor már ott

önmaga felé az ember

teljesített, s a szerettei

számára is megmutatja,

hol van az előre nekik is,

persze ha megkérdezik.

Adjon az Isten nektek

minden földi jót, s

 mindenből annyit,

ami számotokra,

most a legjobb.

Szeretettel. Julamami

Amit nem te teremtettél meg,

az nem a tied, nem fejlődik tőle

sem a lelked, sem a szíved,

a gondolkodó agyad sem.

Különös oktatás, nevelés,

Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó. Julamami védjegy.

Ugyan meddig tart a saját és

meddig a generációs határ,

s kinek hol van még az ő

határa, tudja-e mi az,

ami még

kezelhető.

Ki megy

túl rajta,

csak azért,

mert azt

hiszi,

hogy ő

még azt is

megteheti.

Mennyit árt

a bizalom

és mennyit

a bizalom

hiánya.

Honnan

tudod te,

mindezt,

ha minden

alád van tolva.

Helytelenül

méred fel

és nézel

onnan te

lefele a

világra.

Hol

van

a

határ,

kinek

hol van

ezekben

az ő határa.

Elhiszem azt

amit látok,

de vannak,

azok a

határok,

amit én

magam

nem tudnék

úgy átlépni,

hogy ne

okozzon

nekem se

gondot.

Na meg

másoknak,

akikkel

éppen

valamit

amiben

benne

vannak

megoldunk.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés.

Segítőként

ott vagyok,

de helyette

gondolkodni

nem tudok

és nem is

akarok.

Van

az a

 határ,

amin

túl menni

én nem akarok,

megelőző vagyok.

Az már nem az

én dolgom, az övé.

Hiába mondanám el

azt amit én tapasztaltan

már tudok, nap mint nap

gyakorolom, hiszen úgy

is élek, hogy remélek.

Mert tenni ott már

nem tudok,

ilyenkor

mondom

és érzem,

van az Isten.

Rábízom azt

amivel nem

bírok már el.

Amikor rájöttem,

hogy mit fedeztem

a sok tapasztaló évem

alatt fel, nagyon örültem.

Úgy éreztem, hogy na akkor

most megvan az a megoldás,

ami mindenhez jó lesz és nem

kell már igen óvatosan éljek.

Hiszen kaptam én rendesen

minden olyan döntésem

következtében, amit

mások felfogni

még nem

tudtak.

Én

meg

már

láttam

belőle a

kiutat is.

Nyilván

a sokféle

embert

tapasztaló

hivatásomat

gyakorlásom

közben kaptam.

Azokat a jó

impulzusokat,

amikben a

megoldások

ott voltak.

Észre kellett

vennem azokat,

nem lehetett se

elmennem azok

mellett, se nem

hagyni abban

a segítséget

kérőket sem.

Amikor annak

a határához én

elértem, éreztem

álljak ott meg és

várjam a kívűlről

jövő megoldásokat.

Mert annyit tudok

csak és többet nem,

ki is mondom olyankor,

meg még van az Isten.

Amikor azt hittem, ha nem

tudom megoldani, bízzam rá

az Isten megoldja nekem.

Rá kellett jönnöm, hogy az

én életem, megoldanom is

nekem kell, így nem szoktam

senkihez sem fordulni, hiszen

már tudom, segítsek magamon

s az Isten is megsegít engem is.

Hosszú az út, amíg az emberek

eljutnak ahhoz, hogy magukban

hinniük kellene, inkább hiszik el

azt amit mások mondanak, így

igen sokszor csalódnak, nem

ismerik önmagukat, hogyan

ismerhetnék így a többieket.

Tapasztaltként tudom, van az

Isten, hiszen a sok-sok imával,

nem az embereket szólítottam.

Vannak akik könnyen hisznek

abban amiről azt mondják igaz,

mint tanulnának, tapasztalnának.

Akik csak tehettek érzéketlen,

rántottak is egyet a sorsomon,

mit tehetnék én olyankor hát

hagyom, kivárom, van már

hozzá alázatom, megoldja

a sorsom, amit lehet és a

 legfelsőbb intelligencia a

 határomat megmutatja.

Mindenkinél így van,

csak még nem veszi

észre, hol a határa.

Tanulj meg és már

most kommunikálni,

mert ha még nem, hát

nagyon fog hiányozni.

A megelőzés határai

addig tartanak, amíg

ott eljutsz a falakig.

Talán le is lehetne

ott kicsit pihenni,

ha nincs is más,

jól jön az ima,

mindenre nem jó

megoldás a bontás, az

 építés is lehet a megoldás.

Figyelmeztetném, teszem is,

de mi nem értjük egymást,

számomra ismeretlen,

az üzletiesek nekem

érthetetlen világa.

Így nem is érdekli,

hát az akaratával

túl is viszi, mást

nem is tudok tenni,

mint kommunikálni,

próbálom át is vinni.

Nem nyúlnék bele se,

nem értek hozzá se.

Tolja-tolja, s amíg

csak bírja tolja.

Megszokta azt,

hogy tolhatja,

vagy tudja,

vagy nem,

hol az ő

határa.

Ismerem

mint a tenyerem.

Ismerd meg a saját

határaidat te is és

nem is bánod meg.

Kivárásban vagyok,

akik megértették,

az oktatásra eljönnek,

akik még ártani akarnak,

lebeszélni úgy sem tudom

őket, az ő dolguk az is.

Már nem lehetnek

üresek a szavak,

kibugyognak

belőlük is azon

tartalmak, amik

most már fontosak

lennének ha értitek.

Tréning az értőknek,

az arra igényeseknek.

Lehet óckodni is ettől,

becsapni magadat, hogy

minek tanulni, ha te azt

is úgyis tudhatod már,

hogy ez a lelki tudás

hozzád képest is

méltatlan

dolog.

Maradsz

a racionális

oldalon, hisz

azt már jól

ismered.

Két láb,

két kar,

két szem,

s oldalak.

Magad

döntheted

el, mi az ami

hiányzik, ahhoz,

hogy a saját sorsod

a generációs jeled,

meg is érthessed.

Jó szerencsét

emberek,

áldjon

meg

az

Isten,

minden

földi jóval

benneteket,

úgy, ahogy az

a legjobb

nektek.

Bejelentkezéssel,

a +36 30 2470 589 által,

vagy julamami@gmail.com lehet?

Szeretettel:

Emberies,

számomra

mit is jelent ez.

Igencsak jól jönne

ez az én tudásom,

a fiataloknak, az

életkoruknál érettebb

gyermekkorúaknak, a

tiszta tudásra vágyóknak.

Akkor, amikor az emberek

már tudják honnan jönnek,

mi az útjuk és a sorsukat

felismerve haladnak.

S közben sem nem

ártanak, de nem

is bántanak,

önmagukra

vigyázókként

tanulnak élni.

Bármilyenek a

körülményeik is,

emberiesként élnek.

Mindezt és egyebet is,

tapasztalva tanulhattam.

S megláthattam azt, amit

mások kifinomultan és

feltisztultan tudtak.

Tiszteled-e kellően

magadat, hogy az

neked jó legyen,

de ne árts vele

senkinek sem.

A tükör ott van

mindenkinek,

a saját belső

tartása is, s a

körülötte lévők

visszahatása is.

Vannak a nagyra

vágyók, akik túl messze

futottak,  onnan,

ahol ők boldogok

lehetnének mert

ott boldogultak.

Viszont mindenkinél,

többet akartak, mert

feltételezték, hogy

akkor felnéznek

majd rájuk.

Ha látnák ők is

magukat, úgy,

ahogy, mások

látják most őket,

akkor bizonyosan

visszafogottabban

élnének, annál,

amit ők nem

érhettek

volna el.

Emberismeret, emberi

jelnyelven oktatom,

magam találtam

meg, ahhoz, az

összefüggő

képleteket.

Megérne ez egy

rászabottan jót,

adott projektet.

Ahhoz is eléggé

tapasztaltnak kell

lennie mindenkinek,

hogy belássa, másokat

ne nézzen ő semmibe.

Úgy haladtam előre,

hogy aki csak

tehette,

rántott

egyet a

sorsomon.

Mit tehettem

volna, hagytam,

túl sok energia

kellett volna

ahhoz

és

biztos,

fölöslegesen

is hatna most.

Amit akkor ha

felveszem az ő

ritmusukat s úgy élek,

nem lenne tartásom.

Magam szerint tettem,

hisz a tanulásért jöttek.

Inkább, haladtam csak

tovább, ahogy éppen,

akkor lehetett, de

 meg is néztem,

merre van az

előre nekem.

S megláttam

az emberek

mosolygós

szemeiben

a tükrömet.

Volt olyan is,

amikor még,

ők nem biztos,

hogy értették,

értük is van az,

pedig a látszata

mást mutatott.

Később adták a

jelzéseket, hogy

akkor még nem

értették, csak az

lett volna a fontos,

amit akkor akartak,

jó az a tükör most,

őnekik és nekem.

Megtanulni élni

a saját életedet,

akkor is ha amit

csak lehetett ott,

veled szemben

teljesen mást

mutathatott,

de értett ő

is tégedet.

Önmagaddá

lenni, azt is

jelenti,

úgy élni,

tudjad,

nemcsak

rólad szól.

Sőt ha a

másik,

még

nem

tudja,

a jóban

mi lenne

az ő dolga,

adni tanul.

Megmutatod

az életviteled,

láttatja azt is,

hogy ki vagy,

te valójában.

Vannak akik

segíteni is

messzire

járnak.

Csábító,

s jól is

hangzó,

hívó szó.

Olyan jól

mutat az,

hogy ő

meg is

tette,

ezt,

de

még

amazt is.

Miközben,

ha oldalra is

 látna a szeme,

tudnia kellene,

ki szenved és

méltatlanul, a

 látóterében.

Mondjátok

a jó ember

fogalma

mit is

jelenthet

számotokra.

Na nem arról

írok, aki mögött

fut a szolga, hogy

a kabátját akkor is

rá tudja dobni, ha

közben ő kétszer

megtudott már a

 saját tengelye

 körül fordulni.

A hivatásában

csendesen tevő,

a semmiben is van ő,

nem látványosan élő,

hiszen arra született ő.

Azt remélem, hogy lesz

 Web-tenyér…  julamami.com

ami csak arról szól amiről már

szólnia is, szükséges is lenne, ha

az ilyen embernek mint én is, ott

lehetősége lenne. Megmutatnia,

a tapasztalt tudását, hátha volna

olyan aki, bele sem nyúlna, nem is

 szólna, ha nem érti a miérteket még.

Inkább megtanulná azt saját magáért.

Kiszolgálnák onnan, az arra érettek,

magukat, amikor az szükséges lenne.

Tiszteletben tartva azt ami működik

és nem használható másra, csak a jóra,

láthatóvá válhatna, s az aki már érti is,

rácsodálkozhatna a feltisztult tudásra.

S merítene belőle,

amikor az szükséges,

hogy a saját dolgait is

jó szinten vihesse a jóban.

Ne használd fel és ki azokat

akik már a saját tudásuk által

feltisztultan haladnak. Sorsot

csinálnának, nem ártanak, nem

bántanak, önmaguk maradnak.

Araszolnak már, viszont, még

a saját tudásszintjüknek,

nem megfelelően jó

minőségben élnek.

A hivatástudatuk,

egyensúlyban,

annak

megtartó

ereje van.

Szeretettel:

Julamami

Európából, Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Ismerem mint a tenyerem.

+36 30 2470 589,

julamami@gmail.com?

heringesarpadne@gmail.com?

Ugyan meddig mégy, addig-e amíg mást

nem lát a szemed, csak a gazdagodást.

A felelősségtudatig nem értél fel, így hát

nincsen sehol semmiben neked határ sem.

Akiről feltételezed, hogy lehet, kihasználod.

Ismerd meg a saját és generációs határaidat,

időben észleljed, ki ne billenjél belőle végleg.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, teérted.

Persze csak akkor, ha még van neked féked.

Mond milyen embernek tartod magadat,

ha arra húzol, amerre visz a huzat.

Gondolod, hogy kijavíthatod

majd a tartásodat,

ha becsapod,

kihasználod

embertársaidat.

Aztán mennyi lenne

elég neked, vagy semmit

nem hagynál ki amit elérsz.

Jól kitalálod, hogyan tudnál

hozzájutni ahhoz, ami másé.

Vezetsz, pedig még tartásod

se volt, hogy tudnád mi az.

Amit éppen tudatlanul,

elrontasz, nem számít

hát semmi csak a lé.

Ha nem lett neved,

magadnak köszönd,

nem szolgáltál rá még.

Ha meg nagyon sietsz,

hírhedt azért még lehetsz.

Nem tudsz megállni, amit

meglát a szemed, viszi már

a kezed, nem a tied akkor se.

Ha úgy tünteted fel, mintha az,

a saját szellemi tőkéd lenne, tán

azzal kérkedsz, azt gondolod, az

majd elfedi a hiteltelen valóságot.

Kinézed magadnak azokat akik jót

és szépet készek még a világért, a

 Hazájukért tenni, mikor vetted

magadhoz mindezt a könnyűt.

Egyszer eljön az idő, amikor

lesz majd korod, s mindazt,

amit magad köré gyűjtöttél,

már mindenki látni szeretné.

Miből, hogyan és kik által lett,

az ami benned, soha nem volt,

azzal, meg nem teremthetted.

Csak nem parancsoltál a kezedre

és elvetted, vitted a gyűjteményedbe.

Az élet arra való, hogy megéljük amit a

sorsunk nekünk szánt, ha elkövetted a

hibát, szálljál magadba, most korrigáld.

A meggondolatlansággal szerzett javak,

úgysem hoznak tiszta sikereket, mert lesz

akik ugyanúgy elbánnak, majd egyszer veled.

Ha mérlegre teszed, az emberies kapcsolatok,

vagy a pénzhegyeid, előre is nézzél és időben

tegyed, tudjál megállni mielőtt végleges lesz.

Segíthetek-e neked, magad döntsed azt el.

Nem állíthatok meg senkit, ha látom sem.

Ha nem kérdezel, nincs mit válaszolnom.

Engem le lehet fékezni, én azt is hagyom,

hiszen akkor még, nincs mit mondanom.

Megvárom, ha kérdezel, akkor elmondom.

Heringes Árpádné. Általános műveltséget

növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegyes.

heringesarpadnehivatalosnevem@gmail.com

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Paksijulamami

 

 

 

Nézz szét, látod milyen szép

a lelkednek tiszta tükre, mi is

mindannyian így érkezünk le.

Most mégy csak jársz körbe,

 hiszen azt sem tudod,

honnan jött, s te se,

 vagy hol is tartasz,

hogy a saját utad,

meg is találjad.

Nem tartozom, se

zárt, vallási csoporthoz,

sem nem politizálok,

nem értek ahhoz.

A hivatásommal

és azon belül az

emberiesek, lelkes,

szíves, gondolkodóival,

naponta, foglalkozom.

Van az is, amit még

csak te tudhatsz, s

 vannak olyanok

akik, belőled, a

védtelenből is

 profitálnának.

Hallottál egy

szavat az a

sorsszerű,

vajon a te

 sorsod az -e.

Megérintett,

de még nem

találod hozzá

meg, a te utad.

Amit komolyan

kellene venned,

fel sem fogod,

hogy vennéd

komolyan,

még csak,

másoktól

hallottál

a sorsról,

másolod.

A kicsiben

és nagyban

ugyanaz van.

Amikor ezt

először ki is

mondtam, na

akkor már jól

tudtam, igaz.

Volt aki csak

nézett, én

honnan

tudtam ezt.

Tapaszaltként

mondom azt is,

amit mások még

nem is hallottak.

A tehetségemből, a

hivatásom, az

én életem lett. Az

életem a sorsom,

a hivatásomat

gyakorlom.

Megértettem, hogy

adjak, adjak, adjak,

magamtól teszem,

amikor van miből.

S éppen idejében,

azzal a sorsomat,

magamat védem.

Üzletasszonynak

én botcsinálta vagyok,

amit kell megcsinálok, de

emberies, segítő vagyok.

Megtekerem, az oldalának a

nézettségét és alaposan, akinek

akkor éppen a neve alatt időzök.

Mondhatnám azt, vándor vagyok,

addig megyek az online Világában,

amíg az otthon érzését megtalálom.

Az egyik kedvencem a Forrest Gump.

10 év sok, nem kerülhetek sehova

oktatni be, nem is pályázhatok,

jól kitalálták, kívül maradok,

ezért keresem a helyem.

Ismerem a tenyeremet.

Hiszek abban, egyszer

megtalálom, azt az

embert, vagy helyet,

ahol értik én mit is keresek, a

  lelőhelyét a jó embereknek, akik

 a pénzüktől sem romlottak el.

Láthatnák, ennek a miértjét,

 az emberek, amit tudok,

 az ő családtagjaiknak a

szempontjából,

milyen jó és

hasznos lehetne.

Szeretném oktatni,

a Hazámban úgy, hogy

meghívnak oda, amoda

is, de oktatom online is.

Nagymesterek azok is,

akik ezt teszik velem.

Azon vannak, hogy

minden oldalról, az

 érdeklődőktől

az életszerűtől

elszigeteljenek,

az emberies ott

 tán ki is kopott,

csak üzletiesek.

Tényleg tudják,

amit csinálnak,

nem tudom azt

tudják-e miért.

S nincsenek ott

mások is, akik

tudják, hogy ez

sem a véletlen,

miért pont én,

ismerhettem a

Hazaszeretetnek

igazi érzését meg.

Meglátni, átlátni,

összefüggésében,

a mit miért is látni.

Nagyon egyszerűek

a tenyerek képletei,

mindenkié más, más.

Csak őrá vonatkozik

az és máséval össze

nem is keverhető.

Megfogalmazódik

bennem, mit és

hogyan hívjam,

ha látok ott

egy vonalat

elnevezem.

Nem veszik

komolyan

kérem,

pedig

ideje

lenne,

azt ami

egyszerű

 is alkalmazni.

Járom a köröket,

megyek körbe, hol

itt, hol meg ott nem

jutok be, a sehonnan

sehova az ami jutott.

Ne örülj, ha meg tán

mégis, akkor sokat

imádkozz, hogy te is

 visszataláljál oda, ahol a

 generációs helyed lenne.

Mindenkinek és családon

belül is megvan a dolga, a

helye, a maga szerepe is.

Az a család ahol ezt már

felfogták, a sorsukat is

tudják, haladnak akkor

is, ha előlük mindent,

ami kapaszkodó lenne

eltüntetnek, mintha

arra is jól figyelnének,

hogy még véletlenül se,

érinthesse meg őket sem a

megérdemelt életminőség.

Akkor megy mellé valaki, ez

onnan indul ki, ha egyszer

alacsonyabb szintre lép

egyikük, mint amire

már szükségük

lenne a

további

lépéshez.

Van amit

ha bármily

furcsa is az,

meg kell élnie,

hiszen egy aki

előzőleg nem

csinálta meg,

meghagyta

azt jól neki.

Ha nem figyel,

vagy oda jól fel

lett tolva, ahova

még nem lehetne.

Hiszen az üresjárat a

 generációs jelekre, nem

őrá lehet tekintettel ám,

ismételik is néhányszor,

ha van idejük bőven, na

akkor miért is ne lehetne.

Több generáción keresztül is

belebonyolódva abba alaposan

s újra, ami nem visz sehova se,

nemhogy előre vinné őket, de

attól még pénzesek lehetnek.

A két oldalát mindenkinek,

szükséges lenne ám tanulnia,

ha az egyik kész, jön a másik.

Mint egy matematikai képlet

úgy áll össze, minden családnak

az ő generációs tenyértérképe.

Magam találtam meg a jeleket,

én találtam meg a feladataikat,

s jöttem rá az egyes képleteknek

az összefüggéseikre, mi és hova is

kapcsolódhatna, akkor menne előre.

Egyedül járom az utamat és teszem

a dolgomat immáron 22. éve most is.

Engedmény, nézz rá kérlek az oldalra,

Ismerem mint a tenyerem, december.

Ha nem engednek be vele, eladom,

majd azt is látni fogjátok, hogy kinek,

 jól megnézem, pocsékba ez ne menjen,

egyenlőre még várakozom ki legyen az.

Most itt is megint más neve alatt vagyok,

ide írok, szívesség felém, időzök amíg jó,

a julamami védjegy, a saját tulajdonom,

ahova azt írom védjegyes, ne vidd, ha

nem jelzem, hogy nyugodtan teheted.

Én egy magyar online vándorló vagyok,

ha Hazaértem és be is fogadtak, szólok.

Jelek, jelek, jelek, feladatok, feladatok,

feladatok, s a köztük lévő csak a rájuk

vonatkozó jelek és feladatok halmazai.

Ismerem mint a tenyerem, én már igen,

 sokat adott emberiesként tartásomban,

emberies méltóságomban mindez nekem.

A sok engemet megtisztelő, hozzám érkező

emberek által, tanultam meg, mi is az alázat.

Valószínűleg azért kaphattam én ezt meg,

mert olyan módon tapasztaltam a saját

életem és a hivatásom tekintetében,

hogy rájöttem, nem ártok és nem

bántok, magamra is vigyázok és

az egyik kulcs, már meg is van.

Nincs reklámozni lehetőségem,

csak ingyenesen szűköske, de

azt is köszönöm, hogy lehet ott.

Bár nem hozza be azokat sem,

akiknek ez a tudás már nagyon

kellene, hogy a fejükben legyen.

Bekerültem a jósnő kategóriába,

ez egy gyűjtőnév lehet, na onnan

aztán ki nem engednek, így hát

komolyan sem kell vegyenek.

Ők meg azon vannak, hogy

jól begyűrjenek a semmibe,

nehéz viselniük, pedig tehetnék,

tanulhatnának, azt is, van az Isten.

Pedig megtanulhatnák ők mindezt,

hogy hozzáadják és emeljék is vele,

azt amivel a másik oldalon ragadhat és

mindenki, jól összkutyulva, katyvaszolva,

nem tisztul, aki időben nem veszi észre.

Gyors pörgésben van a Világ, aki ezt

nem látja, már alaposan le is maradt.

Julamami Magyaros Agyalósa tréning

az is itt született meg ebben a mi szép

Hazánkban, idáig jöttek hozzám vele,

nem mentem sehova, a tudás jött ide.

Otthon vagy te, amikor a kicsiben már

látod magadat, nem mentél sehova, a

 Világ mégis ott van nálad, nálad, nálad.

El ne feledd, te is mint mindenki más,

szeretetből vagy, a tisztelet adja a te

tartásodat is, meg ne feledkezz te

se magadról, okosan gondoskodjál

másokról, ne másra hallgatva élj,

de figyelj minden aprónak látszó,

neked szóló, másoknak nem fontos

jelekre, adjál a lelkiismeretedre.

Ne hagyd üresen a szavakat sem,

töltsd meg őket, a tiszta tartalom

az, ami mindenkire egyformán hat.

Mert egy Haza ez csak egy, mi mind

ide születtünk és itt nőttünk, ki hol

találta meg a számára fontos helyét.

Ugyan honnan tudnád, mi jó neked, ha

 nem jelezné azt is a generációs jeled.

Nem különb senki sem a másiknál se,

kinek éppen ezt adta az Isten mint

feladatot, kinek meg mást is adott,

mert ott már az elődök, azon túl

is vannak, megoldották rég azt.

Mások az alapjaik, az emberek,

ha ezt és még sok-sok mindent

tudnának, nem rohangálnának,

megcsinálnák időben a saját és

a generációs sorsaikat, nem más

szerint, hanem belülről maguktól.

Építhetsz várakat, elhordhatsz,

áthelyezhetsz hegyeket, el is

érhetsz, hihetetlen magasságot,

de ha tisztelet, szeretet és az adni tudása

nincsen benned, csak keresgéled a helyed…

Szeretettel.

Európából, Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt álmodtam,

hogy igen

nagy

magasságban,

ülök a felhő közepén

és nézegetek lefele,

átlátszóan

tükrösen,

tiszta volt ott

és szép minden.

Gyönyörű mindkét oldalról,

körbe és felfelé, szinte

érinthető az is

aminek a

létezéséről

sejtésem

sem volt

nekem,

igazgyöngy

füzéren ültem,

kényelmetlen.

Aranyosan

csillogott-villogott,

becsuktam a

szememet,

vakító volt és

én az

ezüstöt

szeretem.

Alul lent

sok-sok

apró

porszem

mozgott

járkált

le és fel.

Egy idő

után egyre

lassabban

mozogtak,

vontatott

lett a nyüzsgés,

meg-meg

akadtak,

lelassultak.

Tartottam tőle,

hogy bajuk lehet.

Így követtem a

szememmel

a mozgásukat,

egy darabig

néztem,

aztán

jól bele is

álmosodtam,

hála Isten

nem volt baj,

így magamat

jól kialudtam.

Másnap a fordítottját

álmodtam, aprócska

porszem voltam.

Láttam ott fent

valakit, akinél

lehetett a

kulcsa az én

 életemnek is.

Sokan voltunk

ott lent, némelyek

nagyon fáradtak, már

alig mozogtak, valahol

egy halk dobszót hallva

tán ritmusra, jártak körbe.

Elvonatkoztattam a dobtól,

ide is oda is szóltam, hogy

kimozdítsam az őket

elbűvölő dobszó

ritmusából,

haladva a

semmibe.

Természetes

mozdulatokra

késztettem őket, a

 szemük felfele néz,

én meg igyekszem,

úgy kommunikálni,

s éberen tartani őket,

ne menjenek még át.

Azt is láttatni próbálom,

beszélgetni jó dolog ám,

 szólaljanak ők is meg és

ne zárják össze a szájukat.

Nem jól mutatott a sok-sok

 ember ott, teljesen zártan.

Kommunikálni próbáltam,

kézzel-lábbal, vidámra

véve azt, ami nem az,

nem reagáltak sehogy.

Elnéztek mellettem és

átnéztek rajtam is.

Nem hagytam

annyiban, hozzá

vagyok szokva,

a megoldásokat

is bízott rám a

teremtő Isten.

Használjam én

azt amim van,

a gondolkodó

agyammal

kitaláltam,

hogyha nem

ismernek ők fel,

akkor elmondom,

hogy hol és mikor

találkoztunk már

egymással mi és

 mindannyian.

Megkérdeztem,

hogy vannak

azóta ők.

Nem is

reagáltak,

de hagyták,

mondjam csak.

Gondoltam, akkor

nem kísérletezek

tovább, hiszen

mindent

beleadva,

értük is

megtettem

annak idején.

Azóta, azokért

akik eljöttek ide,

amit csak tudtam.

Ha nem emlékeznek

már rá, hát továbblépek

akkor magamért teszek.

Még egy kísérlet,

hogy magammal

is el tudjak számolni,

hogy mindent megtettem.

Megszólalt valaki úgy maga

elé mondogatva, emlékszem

persze, hogy emlékszem,

hol van az már, nagyon

régen történt az,

nagyon régen.

Azóta  te sem

segítettél

már nekem.

Megértettem.

Nem akartam

a semmibe

beszélni,

így hát

elkezdtem

én felfele

nyújtani a

 kezeimet,

felváltva,

aztán meg

egyszerre.

Kérem, hahó,

kérem szépen,

én tudom,

hogy onnan

föntről átláthat

 mindent, ami

itt lent van,

itt vagyok,

itt, itt lent

a porban,

 kupacban.

Még nem

fejeztem be

 a sorsomat,

én, magának

meg csak egy

kézlegyintés

lenne tán.

Én meg, a

65. évemben

már megtettem

mindent érte, hogy

ne azt kelljen éreznem,

húzzam le a rolót, vegyem

tudomásul, hogy nem sikerült.

Persze az is lehet, ha én olyan

lennék, hogy a pénzszerzés is

annyira érdekelt volna, mint

az emberek mosolygós szeme,

valószínűleg, én nem ilyen módon

intézném, mert ez a Hazám nekem.

Emberiesként nem mindegy, hogy

ki mitől szenved, ne szenvedjen,

egy sem, hisz mindent megtett

azért, neki is jó élete legyen.

Tudja sokadik gyermekként,

sokszor kellett újra, meg

újra kezdenem, mások

akik nem értették,

hogy mit miért, de

   biza tettek ellenem.

Megbeszélni meg

nem is hagyták, így

okoztak igen sokat,

komoly hátrányokat.

Másról sem szólt az

életem, mint korrigálni

helyrehozni, bepótolni,

újratervezni, megint

és újra megoldani,

mert voltak akik

azt gondolták

megtehetik.

A sorsomat

átrendezik,

már a fékek

is kikoptak,

olyan régóta

van ez már így.

Nem volt kihez

fordulnom sem,

hiszen már le is

tudtak végleg.

Anélkül, hogy

tudnák, mit is

tartanék jónak,

vagy rossznak,

hiszen talán

 életemben

sem láttam

őket sohasem.

Én addig még csak,

 de tudtam róluk, hol és

hogyan munkálkodnak,

Le is írtam oda arról, amit

a saját szemeimmel láttam,

évek óta, hogy kommunikálnak

a Julamami fórumon engem le.

Ott négy napra csend is lett, azóta

nem tudom, maguknak csinálták azt,

de ugyanez bárkivel megtörténhet.

Ha lefele is nézne meg is látna,

én vagyok az a porban,

aki nyújtogatja a kezeit

felváltva, hátha akkor

talán jobban látja.

Viszont egyben

bocsánatot is

kérek, hiszen

a tegnapi

álmomban,

meg ott ültem,

fent a minden

tetején.

S onnan

valóban,

és tényleg

nem látszik

más, mint a

sok önmagukat

mozgásban tartó,

tán ringásnak is

hathat úgy  az,

porszemek

halmai csak.

Viszont az is

egészen jól hat,

ha onnan nézik,

úgy hallják, egy

kis dobzenére

mozognak,

tán még, ha

az ember

elég felületes

szépnek is hat.

Vigasztaló

viszont az,

hogy már

egyre

többen

nyújtogatják

felfele a kezüket,

s én rájöttem, hogy

rendben van minden.

Hiszen emberiesnek,

segítőnek születtem,

egyedül magamért,

úgysem lennék

képes tenni,

megint vannak a

miértek és teszem

azt amit éppen lehet.

Ha láttok oldalra néző

szemeket, hát ők azok,

akik miközben, úgy

tűnik, csak magukra

figyelnek, de másokért is

tesznek, ilyennek születtek.

Tanulj meg időben adni, ha adtál

elfogadni, hogy ne kelljen, ha

akarod ha nem, kapnod.

S a kettő közül ne is

lehessen választanod.

Szeretettel várlak benneteket,

az Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó., oktatásomra.

Európában, Magyarországon,

Pakson a HergálHázban,

vagy online, ha bárhol

is éltek a Világban.

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehet másokat utánozni,

meg mások után menni,

egy idő után észlelve,

nem maradt semmi.

A tehetségből se,

a karakterből sem.

Ismerem a tenyerem,

elmondhatod-e ezt.

Önismeret, tartás,

emberi méltóság,

mihez képest, hol

tartasz az életedben.

Mit hoztál önmagad,

a te generációs feladatod

szerint, teljesíted-e a sorsod.

Jól figyelsz-e magadra, észre

veszed-e, mikor mit tehetnél

önmagadért. A családod

emberséges tartásának,

a megtartásáért.

Összehordhatsz

hegyeket,

vehetsz,

kincseket.

Ha nincs ott,

ahol időzől épp,

tisztelet, neked

fontos, időben

tegyél oda bele.

Ne az jusson

eszed,  hogy

miért pont

megint te.

Magadért

is tettél, ha

rájöttél, nem

lehet minőségi,

a hivatásodban

az elvégzetted se.

Tiszteletlen, üresen,

se nem ad, se nem kap.

Pocsékba menő energia az.

Amikor észleled, hogy csak

elbeszélnek az emberek ott

egymás mellett, nem mond,

senki semmit.

Beszélnek,

majd elfogy a

 szó, gondolják

az meg arra való.

Nincsenek miértek,

se, hogyanok, semmi,

de jól megtanultak, ah, a

semmiről hosszan szólni.

Közben megy az idő, az

Isten meg teszi a dolgát.

Ha elérted a saját életed

rezgését,  jól otthon vagy

abban, amiről gondolni

sem merted, átélheted.

Minden helyzetbe bele

lehet úgy helyezkedni,

ne sérüljön meg senki,

de kapjon szépet és jót

önmagának megfelelően.

Minden olyan jelenlévő, aki

tart már ott a fejlődésében,

megerősíti az élethelyzete.

A következő fontosra már

felkészültebb, átlátja, ki is

hallja, megérzi, van Isten.

Vezetni született ember

vagy, ha tudod azt, amit

a legtöbb ember, nem

is hiszi el, létezik az.

A saját életrezgésed,

ahol otthon vagy, nem

a mások rezgésében

végzed az alkotásodat.

Vannak akik vezetnek

akkor is, ha a székekben

nem hosszasan, sem véglegesen

üldögélnek, mert a székek közben

gyakran már elhasználódtak.

Visszarezegtetik, az előttük

benne sokat időzők sajátját.

Tán át kellene gondolni azt, a

 tárgyakhoz való ragaszkodás,

milyen belső hiányokat próbál

pótolni, akkor éppen ott még az.

Eltávolodva az emberektől általa,

ha már akkora a megszerzett kupac.

Önmagának generálja azt, ha nem veszi

észre időben, a változás amire vár, benne

menne végbe, ha felfogná azt időben végre.

Felépíthet óriás épületeket, mászhat csúcsokra,

összehordhat förgeteges többleteket, ha tisztelet

benne nincsen, szeretet nélkül üresedő ember lesz.

Eléri amit képes, megszerzi ami azt hiszi szükséges,

félrerakat, eltakaríttat, nem piszkolja a kezét se vele.

Piszkolódik viszont lelkileg, szívben, nem gondolná.

S egyre jobban érzi, a motiváció, a boldogulás érzése,

elmúlt belőle, attól fogva már csak él éppen oda bele.

Ugyanott tart, mint amikor elkezdte, viszont látványos

lett, takargatni már nem tudja, minél többeknek ártott,

hogy neki még jobb legyen, annál inkább kilátszik már az.

Egyedül marad az érzéseivel, megosztani már nem tudja,

senkivel, már irigyei lettek azáltal, hogy csak megszerzett.

Nem tudott az belül erőt se adni neki, nem erősített fel oda,

ahova a szerzett javai kitolták, kirakatba került, pedig pont

azt nem akarta, van az Isten gyakran hallotta, nem gondolta.

Róla, neki szólna, jó időben jó helyen, már a sorsát élhetné,

ha a saját életritmusát felismerte volna, tisztelhető lehetne.

Mert az a kulcsa az egész életnek, tisztelet és szeretet, legyen

otthon bőven, hogy vihessenek belőle mindannyian kimenőben.

 

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 El ne térjél te sem a saját utadtól, se a sorsodtól,

mert utána, hány ember csak céltalanul kóborol.

Élni a megelőzés lehetőségével a megelőzésben

tanulni azt, mi előzhető éppen most még meg.

A múlt biza elmúlt, figyeljél a mára, a most

feltöltő pillanatára, a holnap a küszöbön

úgyis, a sorsoddal, megvár majd.

Imával ébred az Embernek lánya,

hogy a Világot szebben lássa.

Mások meditálva indulnak.

Különböző rálátással,

beleérzéssel,

 kihallással,

születtünk.

S ami nem

velünk

született,

azt megtanulni,

azért lehetne nekünk.

Vannak akik nem úgy

haladnak, a többiek

szerinti ritmusban,

se az elvárásoknak

nem megfelelően.

Ők tehetségeknek

születtek, nem is

fognak, beállni,

a nemlétező sorba,

de alkalmazkodni azt

tudnak, intelligensek.

Letudják őket, be se

engedik őket, pedig

ők jó minták lehetnek.

Tudod-e, ide senki sem

 született fölöslegesen.

Aki ezt még átlátni sem

tudja, sokat kellene tanulnia,

mert megtanulhatóak ezek.

Ismerem mint a tenyeremet.

Aki önmagát már ismerheti,

az a többieket is tiszteli,

a kilátásait is növelheti.

Vannak akik nem is látnak

át helyzeteket, így mások

szerint mennek, a vezetőik

 is és meg is vezethetik őket.

A csőlátásból már kilátnak, ha

már megismerik ők is a tenyereiket.

Gondolkodónak, színesen, szívesnek

és lelkesnek teremtette meg, a

  mi egész Világunkat az Isten.

Mindenki tehetett bele

valamit, ami szép

és jó, a többinek

is használható.

Megszenvedi,

ki is kínlódja, ki

 is van téve ő is, a

 kifinomultabbja

néhányuknak.

Akik fejlődni se,

de egyáltalán,

megérteni sem

akarják mindezt.

Sikerélményeket, a

saját szintjükön, ők,

csak keveset élhetnek,

lentebb megrekednek.

Ha megrekesztik őket,

ellehetetlenednek,

hamar el is mennek.

Így a tehetségeknek, a

 motiváló, lelkes, szíves,

énjükben erőseknek,

nehezen élhetőek. A

 sablonos helyzetek, a

 racionális ismeretlen

számukra. Tanulják,

vagy másoknak

vannak ők ott,

is kiszolgáltatva.

Szükséges lenne,

a vezetőknek ezeket,

már, sajátjukként tudni,

számukra is érthetően jót adni.

Mind a két oldalunkat megismerni,

s nem csak, egy ügyben jól járni.

Ismerem mint a tenyeremet,

minden kulcs ott van ehhez.

Hiszen két oldalunk van,

ha az egyiknek már

teljesítettük, hát

jöhet a másik is.

A talpunk alatti

talajt megismerni.

Mindenkinél különbnek tudják magukat,

ha túl magasra kerültek, önmagukhoz képest.

Ritkán láthatóak, az alázat gyakorlása közben,

ha a túlzásokba estek, adni se tanulnak meg.

Pedig egészségesen működőképes is lehetne,

 ha egymás, tehetségére, világára rálátnának,

megismerhetnék és tisztelni is tudnák,

 a tehetségükben többleteseket.

Vannak, akik a saját életük

eléggé széles skálája által,

kerülnek abba a nagyságba.

Azért tán nekik, eszükbe

sem jut, ott, abban

a magasságban.

Ah, hiányokat

is szenvednek,

sokan mások, a

 fentjük helyett

ott a lentekben.

Megtettek ők

is mindent ám

azért, hogy az

őket követők ne,

a következőik se,

kerüljenek be és

fölöslegesen, az

ismétlésekbe.

Vannak azok,

akik a készet,

szívesen látnák

a sajátjuknak.

Azt érzik meg

is járna nekik az,

s eszükbe sem jut,

 hogy önmaguknak

kellene mindent

végig is vinniük.

Abban is, amire

 ők ácsingóznak,

de érte még, nem

tettek semmit.

Igyekszik az

Ember lánya,

tudja mit és

miért tesz,

tapasztalt

is lett már.

Összefügg

minden és

mindennel,

azt is tudja.

Azt is, hogy

a csoda ott

van minden

emberben.

Egyszer csak

látja, hol volt,

hol már nincsen,

ugyan mi módon is

került, az álma lapátra.

Mit is nyújthat neked, az

Általános műveltséget

növelő Tenyérolvasó.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

 Házból.

Kitágul a tér,

megváltozik,

kibővül egy

csomó addig

ismeretlenre

a látásmódod.

Láthatsz olyat is,

amit addig észre

te sem vehettél.

Megérted te is,

azt, most, amit

fenntartással

nézegettél,

kerülgettél.

Elmúlik a

félelmed,

ha tudod

mit miért

látsz meg.

Meglátod

a hétköznapi

csodád, kitágul

számodra a Világ.

Éljél boldogan, annak

függvényében te is, hogy

miből, mennyit teremtettél.

Ha siettél, felhalmoztál,

úgy aztán az

értelmes és

tartalmas is

megváltozott.

Belőled a fék is

ah, tán rég kikopott.

Ha még időben nem

tudsz leállni vele, ej

 de nehezen veszed

 tudomásul majd.

Amit másoknak

 megteremtettél,

 úgy és azzal együtt

kell majd te is éljél.

Legyél hasznára

a Világnak és

önmagadnak,

s a többieknek.

Tiszteletem a már

útján járó embereknek.

Igyekezzél jó emberré lenni,

hiszen mi mind úgy születtünk ám.

S ami által eltértek, oly sokan, azzal

visszarendezhetők az útjukra újra.

Jó szerencsét minden jóakaratúnak,

kapjon meg mindent amit szeretne,

úgy, ahogy az neki a legjobb lenne.

Nem ártok, sem, nem bántok,

magamra is jól vigyázok.

Szeretettel. Julamami

 

 

Adj teret a mának, éljed meg,

a holnap, a küszöbön még várhat.

Ne láttasd a mondvacsinált szépet,

mondjad meg, legyél őszinte,

húzzák be a féket.

Láttad-e már

kívülről

magadat,

tiszteletlenül,

natúr őszintén.

Tartottak-e már,

őszinte tükröt

a kihordók.

Láttukra,

a kutyák,

néha

vicsorgók,

máskor

vigyorgók.

Muszáj, ha

őszinte a száj,

nem keneget a háj,

nem dagad a máj.

Tudod-e amikor a

testedet edzed, a

 lelkednek is, járna.

Ne késs el, ha lehet,

minden nap tedd meg.

Szép kidolgozott külső,

sanyargó, törpülő belső,

ugyan, milyen, együtt a kettő.

Permetező felhő, a végszó is eljő,

emelni szükséges, a szintedet, hogy

az általad vélt jóban, ah, el ne tévedj.

Vezetni szeretnéd, az alacsonyabban

lévő szinteket, közben megvezetnek,

ha megfelelve, azonosulni igyekszel.

A valóság, az örömet hordozó, átmegy,

 az agyadnak a tápláléka, a napi sikered.

Keresd meg, a saját lehetőségeidet, ne

várjál rá, hogy más teremti meg neked.

Az emberek, különböző tehetségeket

hoztak, a vezetők, már úgy születnek,

bennük, ahhoz, megvan minden, azt a.

Alázat nélkül, nem életszerű semmi se.

Mutass, az emberségeden keresztül,

tükröt, a lehetőségeikre váróknak.

Mond el, velük, nem, számoltál,

a szépben, sem a jóban, hinnye.

Ne várjanak valamire, ami nincs.

Tudják megélni, a sorsukat is, ne a,

 nem tervezhető, álmaikra várjanak.

Van aki, a születésétől fogva tudja,

vannak, akiknek, tanulnia,

érnie, szükséges ahhoz.

Amíg megértővé lesznek,

felelős mindenki, mindenért,

amihez, ésszel már felért, hinnye.

Legyen mindenkinek kellemes ez a nap.

El ne felejtsd, tiszteletet adjál, hogy egyszer majd, azt kapjál.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Ha nem megfelelően vigyázol,

az intelligensekre, meglátod,

minden szürkére lesz festve.

Jó nagy katyvasz lesz belőle.

Tehetségesekre lesz szükség,

hogy szép és élhető is legyen.

Vagy, önmagadat nézheted,

remélhetőleg elégedetten.

Érezd meg, a talpad alatt a

talajt, becsüld meg a Hazádat.

Tapasztalva tanultam meg, a

“Hazaszeretet” érzését, sokan

még nem merik kimondani se,

pedig a szónak erős a rezgése.

Édes Hazánk Csodaszép, el

ne menjél, hiszen amit ide,

beleteremtettünk, szépet,

jót, nekünk meg sem jöttél.

Meglátni a hétköznapi

csodát, a emberiesek,

életszerűre vágynak és

megteszik, amit lehet.

Azt mondod nem lehet,

azt mondom, de igen,

azt mondod vége,

én azt mondom,

most kezdődik el.

Nem látod tovább,

mint amihez szoktál,

te nem veszel nagyobb

levegőt a megszokottnál.

Akkor sem, ha már tudnál,

ugyanazt a kört futod meg,

amihez már hozzászoktál.

Nem mered elhinni, hogy

jobbat is megszokhatnál.

Azt hiszed, amit láttatnak,

nem tudod mennyi minden

ott maradt még benned, mi

is a következő lehetőséged.

Van amikor késztetés nélkül

nehéz elhinned, van benned

még teljesítés, rendesen.

Mihez képest méred,

vagy kihez nézed.

Van-e neked,

önismereted,

emberismereted.

Átlátod-e magadat,

jól a saját tükrödben,

nézed-e magadat az

emberek tükrében.

Tudsz-e már érvelni,

úgy, hogy felvállald,

a hozzáértésedet,

vagy, megfelelsz.

Akkor is, amikor

senki sem várja

el azt tetőled.

Ha magadat

sem ismered,

kihez képest,

várod a párod,

s miben feleljen

meg ő, csak neked.

Ha önmagának felel

meg, akkor neked nem,

ha neked akar megfelelni,

a saját életét nem éli meg.

Ki mit hozott a sorsának,

mit meg generációsan, az

a belső késztetése, csak

nem jöhettek elő azzal.

Az emberek, nincsenek

hozzászokva,  jelezzék,

hogy az nekik  nem jó.

Feltételezik, majd

észreveszik azt,

akiknek tényleg

tudnia lehetne, az

róluk kellene szóljon.

Kimondom egy ideje,

amit a másik nem vesz

észre, hogy jó legyen a

döntése, tudnia kellene.

Megelőzésként teszem.

Mikor mondtad ki, az első

nemet, ki merted-e mondani.

Aggódtál-e közben, hogyan

tudod megfogalmazni,

ne ártsál, ne bántsad.

Magadra is vigyázzál.

Tapasztalok rendesen,

ide teszi az élet nekem,

már nem sorszerűen.

Mégis élek benne,

mintha az enyém,

az életem lenne.

Persze így igaz,

akkor a tiéd az a

 feladat, ha más,

még nem látja át.

Nincs kire, hát nem

ruházhatod azt se át,

nem hallja ki, nem érzi.

A gondolkodó agya már

várja, dönteni szeretne,

éhes a saját napi sikerre.

Igaziként akkor éli meg,

ha valóban tiszta siker.

Lehet becsapni magát,

azzal, hogy az is elég.

Ami van, de közben,

már látja, a következő

feladatát, haladna tovább.

Ne gátolj senkit a saját útján.

Add meg a szabad utat a sikere

felé, mert ugyanazt éled majd meg,

ha tudnál, de mégsem cselekszel.

Elköltözni onnan ahol születtél,

akkor szükséges, ha már mind,

amit odaterveztél megtörtént.

Amikor elkezdik lebontani azt,

amit tisztán megteremthettél,

azt jelenti, szólni senki sem mer.

Olyan szintű lett, az őszintétlen,

amerre jár, leépül valami éppen.

Sikeres lehetne, minden ember,

azon a helyen, ahova ő született.

Ha gátolják a sikerében, velük is

megtörténik majd az ő idejükben.

Ha nem teszel bele, akkor miért

és hogyan vehetnél, ki belőle.

Az nem lehet a tied, nincsen

benne a te saját életrezgésed.

Se nem segíthet a haladásban,

mások megrekesztő energiája

lehet az számodra, valamiben.

Adni születtünk mindannyian,

amikor erős a késztetés belül,

amikor a túlzóan sok, feszül.

S még mindig kapni akarnál,

gondolkodjál, mielőtt a saját

hibás döntésedbe belefutnál.

Amit teszel mások ellen, ott

lesz holnap veled szemben.

A körforgás nem áll meg,

az Isten malmai őrölnek.

Segíts magadon, az amit

oktatok, nevelek, írás ez.

Jószerencsét emberiesek.

Tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Ne másolj ki belőle, ne írd át, se ne írd tovább.

Hallgass bele a videóimba, az életről mondom a gondolatom.

Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért, hozzáadott névvel, a prevenciós végzettségemet tükrözve.  Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen.

Szeretettel. Julamami

Ah, mindenáron, hét határon,

nagy batárról álmodozva, ha,

át se látod, ki sem hallod már.

 A határaidat nem érzékeled,

a  gondolkodó agyad,

nem tud dönteni.

Átbillentél,

onnan nézed,

leragadtál.

Csőlátásban

élve, hinnye,

lehet azt hinni,

más nem láthatja át.

Ah, túlhaladt már, a

 “gyors pörgésű”,

valóságos Világ.

Tanulj meg élni,

“most”, a

fogalmát,

3-9 hónap,

távolságnak

látom, azt a.

Ismerd meg,

a saját sorsodat és

ne, másokat, hibáztassál.

Érvelj, ne vitatkozzál, hinnye.

Megelőzés, alkalmazkodás, a

 “mindenáron”, túl szélesben,

átlátni, térlátással sem lehet.

Alázat nélkül, az sem megy.

Mindannyian, apró, fontos,

porszemek vagyunk, nem

különb és nem fontosabb,

senki sorsa, a többinél.

Ha, nem tanulsz meg,

alkalmazkodni, ah,

a saját sorsod,

 kiteljesedése

helyett, jöhet, a

 kiüresedés, hinnye.

Úgy már nem hatsz,

amikor azt hiszed,

minden rendben van,

már le is maradtál.

A sorsod mutatja,

mikor vagy révben.

Nézz szét, látod,

minden, kihat,

mindenre és

minden

érintettre, ah.

Tisztelettel élj,

 körforgásban

maradva, lépkedj.

Tanulj, hogy fejlődj,

nézd meg, a másik

oldaláról is, azokat.

Van-e dolgod, most,

összefüggésében, látod-e,

anélkül és mindenáron, az út,

nem ér véget, mások döntenek.

Hiszen, megérintődtek közben.

Minden, mindenre és minden,

az abban érintettre hat, íme,

 egy reggeli “bocsánat”.

 

Magyarországról,

Paks, Vadász u.59.

a HergálHázból,

szeretettel, Julamami

Egy Haza ez csak egy,

mindannyiunké aki ide,

szépet és jót teremtett, s

 ismeri a Hazaszeretetet.

Miről beszél, nem így él.

Amikor valakinek érzi

magát, semmi mást

nem lát, egyedül

csak önmagát.

 Ő hanyadik

generáció,

melyik tagja,

 aki oda született,

mi vetülhet rá, amit

ő nem csinálhat meg

így szenved attól már,

a családján belül is, más is,

mert meg lehetett volna azt,

tennie az érintetteknek, régen.

Se tolerancia se emberies.

Így ő sem tudja mi az,

így nem törlesztheti,

a hozott feladatát sem.

Ismerem mint a tenyerem.

A következőnek gondot okoz,

hiszen ahhoz az nem megalapozott.

Miért nem fontosabbak a gyermekek,

miért nem tisztelik az öregjeiket se,

akiket lenne miért tiszteljenek és

 egyáltalán magát az embert.

Tisztelet, becsület, tudás,

ha szabadna, ha lehetne.

Hát nincs ott egy sem, aki

mindezt tudja vagy hiányolja.

Mi történt veletek emberek.

Miért ne változhatna divattá,

 tanulj meg segíteni magadon.

Ismerem mint a tenyerem.

Nem ákombákom,

a látom,

érzem,

jelzem,

ha tudom,

hogy van is

vele dolgom,

nem halogatom,

azt is megoldom.

Mondani,

beszélni,

 üresen,

tartalom

nélkül,

nincsenek

miértek, na

meg minek.

Amit addig

megéltek,

már nem

is fontosak,

lényegtelenek

lettek, a látszatos

az, ha komolyan

is veszed, huh,

mi lesz veled.

Az emberek

néha,

vagy

mások

gyakran,

csak a saját

hangjuk miatt

beszélnek.

Szeretik

hallgatva,

hallatni a

hangjukat

és nagyon meg

is vannak elégedve,

azzal amit hallanak.

Beszél, beszél, beszél,

nem mond semmit,

elvárja, hogy

figyeljenek rá

a magas rezgésűek

a legkiszolgáltatottabbak,

s ilyenkor a gyermekkorúak,

a tapasztalásra vágyó fiatalok.

A jól neveltek, intelligensek,

azt hiszik, hogy kötelező

úgy végighallgatni, hogy

azt szükséges értelmezni is.

Tőlem néhányan már tapasztalták,

hogy válaszolok, mielőtt kérdeznének.

Vagy bocsánatot kérve közbe is iktatok,

egy mondatot, ami hozza a fordulatot.

Mert beleragadna a mondandójába,

ami azt sugallja, ő megelégedett,

neked kell felé teljesítened és

az ő elvárásainak megfelelően,

hiszen változtatni nem szeretne.

Az idődet viszi, a sajátját múlatja.

Amikor a megoldást eszközlöm oda

teszem alázattal, ő úgy el is fogadja.

Mintha szívességet tenne azzal is

érzékelteti, majd idejében megérti,

mennyire nehéz volt kommunikálni.

Nincs alapja, nem lesz tartós akkor,

ha valakinek a tudása azt meg nem

alapozza, azt mondja, folytatja ám

a szövegemet, nem kérdezte viszi.

Amit feltaláltam az enyém, belőlem

is eredt, sok tapasztalással lett meg,

nem elég az, ha kapja hozzá azt, ami

nekem soha nem lehet meg. Tudását

is nélkülözi az, amit kikerekít belőle,

az a másé, az övé soha nem is lehet.

Kiérzik belőle az összeollózás, több

embernek a tudásának lehalászása,

egy mutatós katyvasszá formálása.

Van az a pillanat, amikor ébresztő

van mindenkinek, ha nem kérdezi,

nem kontrollálja a hatását se annak,

bizony erősen hézagos marad, nem

illik össze, csak a fejében legfeljebb.

Nem neveletlenségből higgyétek el,

hiszen néhány szó is elég, a tartalma,

lényege, a válasz, ott rejlik benne.

A belső hangodról ne feledkezz

meg ember, ha jól figyelsz,

 te is mielőtt még

kérdeznének téged,

már a tekinteteddel

megfeleled, hogy

ne kelljen

annak is,

már megint

megfelelned.

Nagyon nagyok

a különbségek,

 félre is állsz,

mert látod,

ő nem fog,

simán el

is sodor,

bekebelez.

Én ilyenkor

adom a jelet,

ha érzi megáll,

ha nem, megyek.

Ha kérdésed

lenne a

miért,

hát

azért,

 mert

ott nem

figyeltél.

Na mi a

különbség

ki elhiszi,

ki meg

el is viszi.

Ő aszerint

én eszerint

élek, nem

irigylésre

méltó

egy

élet

lett

ez sem.

Pedig már

beteljesedett,

csak azoknál

nem akiknél,

a teljesített

emberek

kulcsa van.

Egyesével

születtünk,

magunk

szerint

élünk.

Sírunk,

nevetünk,

remélünk,

önmagunk

szerint van

rajtunk a

fékünk.

Mikor,

hogy

hol élünk

többlettel,

vagy éppen

hiányokkal

élhetünk.

A lábunk

ugyanazt a

 földet éri,

talán az

Istent is

elhiszi,

vagy

tán féli.

Miért kell,

ekkora

óriási,

látványra is

megalázóan nagy

különbségeknek

 mindenben ott lenni.

Van aki belül gazdag,

van aki a szerzéstől,

ki kellene mondani,

fel kellene vállalni.

Úgy tud valaminek

az alapjául is lenni.

Miért ne lehetne

adok-kapok élni.

Nem szabadna ám,

a szeretettől félve

őszintén beszélni,

a fokozatosságot,

lehet tőlem tanulni.

Ne kelljen a jólétet

csak remélni,

ha nem tesz

érte értem,

de ha mindent

megtesz érte,

ugyan miért ne.

Amikor rájöttem,

hogyan függ össze a

generációs jelekkel

a jelen életünk,

hát jó nagy

levegőt

vettem,

hogy ahhoz a

 felismeréshez

elég is legyen.

Így most is bátorkodom

le is írni ide, feltaláltam az

emberek tenyerében lévőt.

Ismerem mint a tenyeremet,

szokták mondani, meg lehet,

 arra már emberileg éretten,

a (Tenyérolvasást) tanulni.

Tiszteletem.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

A további tájékoztatást,

hétköznaponként és a

szombati napokon, 10.00

és 12.00 óra közötti időben.

a  +36302470589 és a

webtenyer@gmail.com,

által írásban és szóban.

Szeretettel. Julamami

Biztos, hogy ők a nagyok és nem mások,

mihez, kihez képest, vannak a sablonok,

ha  nem tudják, kikért vállalták felelősen.

Ha túlbillentik az elvárások a gyermekeket,

mielőtt még a sorsukat, kontrollálni képesek.

Tapasztalatlanul tudáshiányosan okoskodnak,

akikben, nincs, még, önkontroll sem, hinnye.

Honnan tudnák, ha nem láthatók, a valóban

kitűnők, csak az ügyeskedők láthatóak, ah.

Akiktől a valóságot, nem tanulhatják meg,

jól, elvannak, a hamisakat igaznak tudva,

nem haladtak, a könnyűben, lemaradtak.

Hiszen, nincsen, viszonyítási alapjuk sem.

A legjobb kontrollja mindenkinek a saját,

sorsának, generációs feladatának a tükre.

Ah, azután, ne kelljen, a lelkiismeretének,

a felerősödött jelzéseire, lefékeznie, ah.

Amit elért, már benne van, a tartásában,

nem vitathatja el tőle, senki sem, hinnye.

Nem a pénze teszi az embert, a tartása,

méltósága az, ami emberiesen megtartja.

Minél jobban kibillen a könnyűvel, annál

nagyobb, a szüksége, a túlzó pénzekre.

Kompenzálni igyekszik, a régi valóságos

helyett, magát hitelesíteni próbálkozik.

Az emberi méltóságunk, tartásunk, szerint,

megjárna, minden ide születettnek, hogy tudja,

miben lehetne, ő a legjobb, ismerve a tehetségét.

A saját Hazája, felvállalna, minden megszületettet,

mert itt fontos kiteljesednie, sikerélményt gyűjtenie.

Tartásosan menni, máshova, keresve a lehetőségeket,

vagy, a jó minőségű életnek, keresése miatt menne el.

Másból van, sikerélménye, neki, neki, neki, hinnye, a

mindennapos sikerek nélkül, gyors a kiüresedése.

Kinek az életritmusa szerint élnek az emberek,

kinek a tervei szerint, teljesítenek.

Ki osztja be, az idejét,

a fejlődésben

lévőknek.

Túlfeszítik-e,

túlteljesít-e,

ennivaló van-e,

elég tápláló-e.

az idő elég-e.

A ritmusukhoz

mérik-e vajon,

vagy, csak,  a

dobverőhöz.

 Hát, kihez,

vagy

mihez

képest,

éljünk mi így.

Vagy kinek, a tervei

szerint, esetleg, amúgy,

ugye, garantálják, hogy

nem üresednek ki,

még mielőtt felnőnének.

Kik, gondolják ki, hogy egy

embernek, mire van szüksége.

Ahhoz, hogy jól érezze magát, a

saját bőrében, ne azon, járjon, az

esze, hogy mások, miből élnek jobban.

Tanuljon meg törődni, a saját életével,

azon belül, amit irányíthat, hinnye,

legalább abban, érezze,

hogy boldogulhat.

Miért adná fel,

a beteljesedése

előtt, ah, ha boldog.

Nem egyformák ám,

se a lelkesedésben,

sem a szívességben,

a gondolkodásban,

miért lenne azonos.

Mindenki, másféle

tehetséget hozott,

másban ér révbe.

Nem fölösleges

az, hogy éppen,

ebben az országban

született. Mivel teljesít

jól önmagának és mi által,

tesz jót, generációsan a saját

családjának az ő megéléseivel.

Én egyszerűen, azt gondolom,

hogy a Haza, az mindenkire

gondol, aki, ide született.

Na, talán, nem annyira,

mint a saját gyermeke, de

 fontos kell legyen, hinnye.

Boldogulni tanuljon először

itthon, a saját életritmusa,

jelzi azt, amit sorsszerűen,

fontos most megtanulnia.

Miért rohanna, hiszen,

a saját, belső kontrollja,

jelzi, mikor van jó időben.

Fontos lenne felzárkóznia,

azoknak, akik eljutottak

oda, hogy a Hazánkban,

gondolkodhatnak helyettünk.

Hiszen, ha szerintünk, lenne az,

ahogy élni szeretnénk, biztosan,

sok minden, másképp működne.

Nem helyettünk, hanem értünk,

velünk, együtt, gondolkodnának.

Amit nem hoztak, megtanulnák,

a feladathoz felfejlődnének, hinnye.

Fontos lenne az emberek életminősége,

lelkesedhetnének, szívesen, megélnék.

Azokat a nehezebb szakaszokat, akkor

is, ha többszörös ismétlésben, már,

a többiekhez, akik egyszer sem, ah.

A miérteket ismerve, motivációt adna,

anélkül, ritmustalan, összevissza van.

Sokat tapasztaló, emberismerőként,

átélem, mások életszakaszait is, a

 gyermekek, jövője a legfontosabb.

Mert, minden gyakorló szülőnek,

fontos, hogy a gyermekei majd,

felnőttként, a saját Hazájukban,

természetesen boldoguljanak.

Abban vagyunk, motiváltak, ah,

 mások Hazája, az nem a mienk.

Néztem, mert akkor, gyakran,

közvetítettek, a döntéseikről,

  jövőnkről szóló, eseményekről.

Megszeppenve pottyant a könnyem,

 ritmusos volt az, mint egy szívverés,

oly, gyorsan, szavazták a jövőnket.

A nagydob, hangjához hasonlított az,

egy ritmusban, keletkeztek az irányok.

Nem hozzáértőként, az jutott eszembe, ah.

 ha minden, ennyire gyorsan változna, hinnye.

A régiek az újjal, nem kapcsolódhatnak össze.

Sem a gyermekek, sem, az életkoruk szerint,

már nem fiatalnak mondhatók, tudják-e azt, a

 ritmust tartani, amit, azok által, el is várnak.

A gyermekek, gyorsan lesznek felnőttek,

ah, mások meg, révbe se értek, elmennek.

Vajon, kinek, az életritmusa szerinti, hogy

ennyire, biztosak benne, hiteles-e, abban,

 tapasztaltan, hozzáértően, úgy is él-e, hinnye.

Vagy, beszél, mondja, amíg, szavakkal bírja a szája,

ah, van-e tartása, méltósága, ahhoz ahol mondhatja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se veled, sem ellened. Szolgáltatok, ha megtisztelnek,

megérkeznek, név és rang nélküliek, csak a tenyereik

fontosak, abból olvasom le mindazt, amit, láthatok.

Egyszerűen, a valóságot, sorsukat tükrözők azok.

Ah,  ki ne maradjon, most kérek bocsánatot.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál

 Házból. Szeretettel. Julamami

Tiszteld a Hazádat, a múlt nagyjai előtt ha lehet,

hajtsd is meg a fejedet és méltósággal éljed azt,

amit megteremtettek, így már nem kell neked.

Alapod lehet egy minőségi élethez akkor, ha

a jót, nemcsak magadra gondolva éled meg.

Mindenkinek megvan mindenről egy saját

belső érzése, azt megtartja magának, nem

akarja ráerőltetni azokra se, akik nem azt

tartják a legfontosabbnak. Hiszen tudja

ők más hatások alatt nevelődhettek fel,

mást hoznak a génjeikben, az énjükben,

mások a generációs feladataid és nekik is.

Mindenki mást hoz, mint fontos feladatot,

ettől válna széppé és minőségében élhetővé.

Adj tiszteletet, hátha megkapod te ugyanazt,

ha mégsem, hát van neked ahhoz is alázatod.

Biz Isten, ha mind ugyanazt és ugyanolyan

módon hoznánk és élnénk meg, akkor tán

egyszerre landolnánk is le a földi létünkre.

Nem született ide sem senki fölöslegesnek,

honnan jöttél és hova tartasz, menet közben

fejlődhetsz, ha teszel eleget érte és nemcsak

elvárod másoktól, tegyék azt meg és érted is.

Néhány évig, ide is oda is, rakosgattam ezt,

s egyszerre csak megcsináltam,

teljesen más lett belőle, mint

amit én először gondoltam.

Mindent a maga idejében,

kinek mikor van ott az ideje

és lett érett már a sikerére.

Mit jelent a siker neked, s

 mennyivel más az másnak.

A felnőtteknek a sikeres

élet, azt jelenti többnyire

érettek arra, meg is marad.

A saját és generációs határaik

azok, amit az emberek nem is

ismernek még, de rohannak a

sikereikbe, s nem jó benne.

Van akinek az a fontos,

hogy a szülei,

elismerjék

felnőttnek

érettnek is

tartsák őt.

Ahhoz amit

ők sikernek

éreznek, de

nem csinálták

meg, a gyermek

csinálja meg azt is

helyettük, de nekik.

Ilyenkor büszkélkednek,

no lám, micsoda gyermek.

Teljesítette az ő vágyaikat és

nemcsak magára gondolva él.

Akkor jön a kánya, amikor ő

 felnőtté vált és irányítani is

 akarja, hisz azt ő teremtette.

S neki nem lett közben sajátja.

Mindannyian más feladatot hozunk,

lehet leutánozni azt is amit mások már

jól megcsináltak és még jobbról álmodni.

Tán a kudarcaikba meg belekeseredve élni,

de lehet hozzátenni, s amikor generációsan,

beérett már arra, nem életkor függvénye az,

vezeti azt a legmagasabb szinten, mert érti.

A generációs jeleket mindenki hordozza a

tenyereiben, a születése óta ott van.

Tudnának mit kezdjenek vele, ha

felismernék, nekik is van a

 feladatukban olyan.

Van akinek

a sikeres,

a külvilág

felé fontos.

S van aki

a belsőjének

késztetésére

igyekszik is,

sikeressé

válni.

A lelke, a szíve,

 a gondolkodó agya,

azt jelzik számára,

hogy fontos abban

a siker neki,

mert addig,

azt meg nem

csinálta senki.

S átlátja, hogy

ő az aki arra

képes és

jót tesz vele

önmagának, s

 a családjának

azzal, ha azt

a jó dolgot

a szeretteiért,

másnak nem ártva,

 senkit meg sem bántva

megteszi, sikerre viszi.

Felszabadul

benne egy

érzés, a

siker

érzése,

az nem

pótolható

mással,

mert arra

mindeninek

szüksége lenne.

Tudni kellene

dicsérve nevelni,

kimondani időben,

azt amire áhítozik

a másik, nem

fokozni

még

és

még, az ő

 teljesítményét.

Velem szemben

tanultam meg azt,

 alkalmaztam én is,

sikerem lett belőle.

Megtudtam állni azt

időben, mielőtt olyan

módon hajszolt volna

bele, apellálva arra,

hátha be is jönne.

Nem fogott meg,

a sok pénz esélye.

Most vagyok érett

arra, hogy a vártam,

a sikerem megjöjjön.

A tudás itt bennem, a

tartásom is rendben,

várom a nagy Világból a

 beérett lehetőségem.

Legyen másoknak is

tartása, méltósága,

abban amit ők hoztak,

akkor is, ha nem a sok

 pénzük által, hanem

a tehetségükből van.

Ha elérte azt, ami

hozzá képest siker,

hát dicsérd őt meg.

Akkor lesz alapja

a következő

lépéseihez,

biztosabban

halad, nem

kapkodva

teljesít.

Nem

más

lesz

a minta,

hanem

a belső

kontrollja.

Fontos lenne

azt mindenkinek

tudnia, hol is van,

az ő teljesítésének

az egészséges határa.

A “sikerült” jól meg is

lehetne mindenkinek

a szótárában,

ahelyett,

hogy

olyat

várna

el másoktól,

mint amire várt,

ő már ugyan képes,

de nem mindig volt az.

A fokozatosság a lényege,

önmagadra is figyelve élj.

Ha mindig csak te adsz,

akkor biza magadhoz

képest lemaradhatsz.

Tanulj meg időben kérni,

ne menj túl a határaidon.

Hasonló életritmust

elérő embereknek

lehet közös sikere,

de az már akkor,

ha volt önmaguk

fele sikerük

és van miből

beletenni

a közösbe.

Egyébként,

tartás nélkül

a kiüresedés

lehet a vége.

Ha az első

élménye

a sikerben

ha az közös

valakivel,

akkor azt

várja el

másoktól

is, hogy

ugyanazt

“rezegje” és

együtt vele.

Nincs meg még a

saját sikerérzete,

bizonytalanná

válhat, ha

nem akad

olyan, aki

kiegészítve őt is,

együttműködhetne vele.

Senki sem pótolható senkivel,

a siker sem pótolható mással,

éltető eleme a hétköznapoknak,

abból táplálkozik a lélek, a szív

és a gondolkodó agy.

Adj, ha már képes vagy,

egy jó szót legalább, hogy

ne rontsd el a másik napját.

Tanulj meg még időben adni,

hogy ne kelljen, ha kell, ha

 nem, neked is elfogadni.

Az összes sikert te nem

gyüjtheted be, mert az

a mások sikere lenne, s

hiányok keletkeznek

bennük, azok pedig

a negatív rezgéseik.

Minden átbillenhet,

benned ha arra kell

figyelned, hogy csak

te és mindig kiemelkedj.

Eltérve a természetestől,

a ki – ki lengések téged is

hiányossá tehetnek újra.

Belefáradhatsz, hiszen a

sikerednek nincs kialakult

útja se, fokozatossága sem.

Ha vezetésre vágysz, meg

kell tenned hozzá, abban

az utat, akkor tartást ad.

Jó vezető akkor vagy, ha

akik rád vannak bízva,

a vezetésed alatt boldogulnak,

a tehetségük által gyarapodnak.

Ha ezt még nem érted, hát bizony

magadat vezeted meg, ha azt hiszed

képes vagy arra is, amit nem hoztál

a születéseddel, s nem tanultál meg.

Átugrani, kihagyni generációs réseket,

nem állhat az össze, mert valahol majd,

mindig lesznek, akik még többet kérnek.

Ha bármilyen magasságokat is érhetsz el,

minden körülmények között te is maradj, a

 saját és generációs határaidon belül is ember.

A végeredmény akkor szép és jó, ha a nagyság,

a méltóság, a hatalmasság, nem ronthatja el azt,

aki arra már be van érve, kialakult a szerénysége.

Akkor, ha már érti nemcsak róla szól, s alázata is van

 ahhoz, hogy az Isten adta tehetségét is gyakorolhatja.

Szeretettel. Julamami

Felnőttnyi sorsot megélni, nem

látni át, nem hallani ki, érzés és

motiváció hiányosan, alkotni, ah.

 Még újabb, sablonokat gyártani,

az emberieseknek, hol a helye.

Mielőtt még emberesedhetne,

gépiesedni kénytelen, hinnye.

Összefüggésében látás nélkül,

gondolkodva tapasztalni, ah

azt meg, kipróbálta-e valaki.

Ha nincs meg a honnan hova,

ugyan, mi motiválja, hinnye.

Elvárás halmazokban élni.

Mielőtt kialakulhatna, az

egészséges önértékelésük,

csak megfelelni, megfelelni.

Vannak-e a szintjükön minták,

vagy legyen jó, az, ami, van,

nem élhetnek a választékkal.

Gyakran, oly kiüresedetten,

ráállnak a pocskondiázásukra,

nem úszhatja meg, senki, aki a

 tehetségével, sikeresebb náluk.

Ah, aki arra, az útra lépve él,

lesz önmaga, ellensége, ah.

Az emberiesek eltávolodnak,

még időben, a negatívja elől.

Erősen, megrekesztő erő az,

amikor tudják, ők is, mind,

sorra kerülnek a pocsékba.

Jól nézd meg, mit kívánsz,

mert te is abban fogsz élni.

Gyermeknyi, felnőttekként,

fogtuk a Dunából a sneciket.

Fűzfaág, gombostű, cérna,

ráfűzve az apró

halakat, a

fűzfavesszőre.

Sikerélményekkel,

volt tele a lelkünk.

Volt úgy, hogy

már megpucolva,

vittük haza, adta

magát hozzá,

táplált, a hűséges,

jóságos, Duna.

Ha a fiúk ügyesek

voltak, jól kiszámolták,

a nagy hullámokkal,

együtt ringatózhattak.

Az asszonyok mostak,

ruháikat segítette,

fehéríteni, a hű

folyónak, a

köves partja.

Ettünk

jókat,

mint,

a felnőttnyi

gyermekek, gyorsan

megsültek. Paprikás lisztbe,

fordítottuk, azokat bele.

Ha vizet árultunk

a vásárban,

a végén,

volt érte,

aprócska

gumibaba.

Figyelt ránk,

minden felnőtt,

mint a sajátjára.

Kiszolgáltuk,

természetesen

magunkat, azt a.

Éltünk azzal, amit

adott, a természet, az

 Isten adta, a termékeny vizet.

Valamiről valaki megfeledkezett,

ha nincs más, csak egyféle lehet.

Ugyan mi pótolja, a természetes

ízeket, mihez képest, dönthetik el,

 ízlene-e az. Amikor nem kóstolhatják

a természeteset, mi adja a hűséget,

a természethez, a Hazánkhoz, ah.

Az egészséges körforgásban rejlik,

az őserőnk, ha nincs meg, az emberi

természetes, mit és honnan merít, ah.

A tapasztalásnak a fokozatosságából,

tevődik össze, a belső kontrollunk.

Mihez képest lesz meg, a belső

tartás és méltóság, ha már

nagyon korán, be kell

látnia, neki nincs

ott semminek

sem jó ára.

Nem róla

szól az se.

A szívét

fájdítani,

minek

menne

el oda, ah.

Nem tesz az

jót, ha a lelkes,

szíves, gondolkodó,

belső jelzései, nem

fejlődhetnek fel.

Mi védi, mi óvja,

ha nincsen meg,

az egészséges

belső kontrollja, ah.

Nézz szét, látod milyen szép,

a lelkednek, tiszta, tükre, megvan-e.

Mindannyian azzal a felismeréssel,

születtünk ám ide. Hamar kikopna,

ha azt időben, meg nem kaphatja.

 A tapasztalás, természetes

lehetősége, a felnőtteknek is,

fontos, ki ne kopjon belőlük az,

amit hoztak, az Isten adta, tiszta.

A valóságnak, a viszonyítási alapja.

Az a jólét, amit nem ők teremtettek meg,

 ah, nem tisztelni őket, akik megteremtették,

nem ad tartást, méltóságot, el nem vehető.

Az emberiesből, fordítja őket kifele, ah.

Gondolom, ideje, bocsánatot kérnem.

Hát bocsánatot kérek, mindenkitől, akit

valamilyen módon, megérintett volna.

A szó, esetleg felidézne benne olyat,

ami számára, fontos emlékre utalhat.

Érvelj, győzz meg, legyőzni könnyű,

engem, nem harcolok, sem veled,

se ellened, gyakorlom az alázatom.

Itt lent a porban, nem láthatják azt,

azok az emberek, akik hozzáértően,

tudnának, együtt gondolkodni, ezáltal.

Amit feltaláltam, az kerüljön a köztudatba,

az arra igényesek, felmérhessék, miről is szól.

Ha tisztában vannak vele, az arra érett emberek,

 a sorsukat ismerők, nem tévednének el végleg.

Lám, egyszerűként, nagyszerűen, az élhetőben,

 mindent idejében, tán, nem sérülne senki sem.

 

 

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami