A saját sorsotok, lehetőségeitek, ne már

hogy ne érdekelnének benneteket, egyedül

születtünk, mi éljük meg, ha van sikerünk.

Magunk keressük, a tehetségünkhöz,

 hol, miben van még lehetőségünk.

Ha nincs éppen szórakoztató

másféle, leviszi a sikereseket

a saját, kényelmi szintjére.

Ott mind, megrekedhetnek,

ha nem észlelik, hát végleg.

Úgy megtarthatja mindazt,

aki mások által lett ő,

 sajátja sohase volt.

A többiek ezt látják,

követik, divatos lett.

Lazán, könnyen, nem

szükséges komolyan

venni semmit, minek.

Kiemelkedik a többiek

fölé, úgy hát könnyen

él, az meg sem érinti.

Pocskondiázza a maga

sajátos szintjén, teheti,

hiszen, van akik félik.

Mások meg rendezik,

a sorsukat, önmaguk

szerint, jól meg is élik.

Óriásira nőhetnek az

ő szintkülönbségeik.

Elvesznek az értékek,

csak lefedve léteznek.

A saját sorsodért tégy,

ne bízzad, senkire se,

elrontva te éled meg.

Állj ki magadért, azzal

 minta leszel a többinek.

Egy Haza ez csak egy,

 higgyél a szemeidnek.

Láttasd magad, azzal

nem vitatkozhatnak,

az vagy, akit látnak.

Kit érdekel a másik,

továbblépnek,

észre sem

veszik.

Persze

csak

addig,

amíg majd,

ugyanazokat

ők is megélik.

Eljutnak odáig,

hol hibázták el,

 nem nyújtottak ah,

kezet se, azt hitték,

velük hasonló, soha

nem történhet meg.

Elvették azt is, amivel

megrövidítették őket,

a jólétből kimaradtak,

helyettük megélték azt.

Megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés.

Maradjon meg az emberies

ne legyen divatossá a, nem a

 te dolgod az, továbbléphetsz.

Tanuljál meg adni, ah, ha úgy érzed

kopik már az ki belőled, nem tudhatod,

mostanában, hogy is mennek mindezek.

Ne legyen belőled, neked mindent lehet,

hiszen túljutottál a hiányokon, van többlet.

Attól aztán azt érzed, különb lettél mindnél,

érezteted is azokkal, akik még benne várnak,

magas szintre kerültél, alacsonyan maradtak.

Nem egészséges az, ah, biztosan jelez a lelked,

a szíved, a gondolkodó agyad, nem jól van az.

Önhibájukon kívül kerültek, abba a helyzetbe,

nem róluk szólt, ami róluk kellett volna szóljon.

A hasznukat lesők meg, várták azt a pillanatot,

a gyors, hirtelen, túlzó gazdagodás reményében,

mindent megtettek, ami adott volt, ahhoz éppen.

Nem gondoltak arra, mi lesz majd utána, csak azt

látták, hogy előnyökhöz juthatnak általa, nem néznek

ők majd hátra, akkor nem kell látniuk mi maradt utánuk.

Ismerd meg a saját kultúrádat, tisztelni tudnád a többiét,

ne a felvett szerepedet játsszad, elfelejtheted a valódidat.

Mivel nem tudják mi a saját sorsuk, miért nem szabadna,

másoktól elirigyelni semmit, de olyat meg semmiképpen,

ami másokat meggátolhat, a sorsuk időben teljesítésében.

Talán annak, aki éppen beleszalad és látja, jeleznie kellene,

legalább azt, hogy látja, éppen a hamisságra készülődtek.

Tanulj meg időben adni, hogy ne kelljen, ha szeretnéd, ha

nem, akkor is elfogadni, szeretetlenség által, csak kapni.

Tanuld meg időben megköszönni, ami által oda eljutottál,

ahol már a jólétedet élheted tovább, mert hiányozni fog.

Annak az energiája a tartásodból, méltóság nélkül élsz,

hiába várnád el, tiszteljenek ott, amit elértél, pont azért.

Alázat, alázattal fűszerezve, megjön annak az eredménye.

Libatoll, pulykaháj, bocsánatot kérni tudnak-e majd időben,

sokuk helyett, mert nem tudták és aktuális volt, megtettem.

Nem kapkodtam, nem a felszínes könnyűt éltem, van az Isten,

átsegített minden, nem magamnak csinált nehéz helyzetemen.

Oktatnám, nevelnék általa, nem gondoltam volna, hogy a saját

Hazám nem fogadja be, azt amit feltaláltam, segítene sokaknak.

Így hát eladom, olyan embernek, aki tudja mit jelent, a sorszerű.

 Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó, pont neki.

Az elérhetőségeimet, a címszó mögött megtalálja, beszéljünk róla.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanulj most, ne csak kergesd az álmod.

A boldogulást is oktatok, te meg azt mondod ah, „boldogok”, hinnye.

   Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, tisztelettel. Szeretettel.