2016.12.02.
Ne legyél dőre,
tényleg nem
is észleled,
a te lelked
láthatóan
csak pőre.
A jó helyett
az embereket
mond miért is
csapod te be.
Miért nem
szeretnéd,
hogy a jóval
takarjad be
a lelkedet,
inkább
mégy a
saját főd
után és
ugyanazon
köröket futod,
lassan kiüresedve,
s nem is fejlődtél te,
lélekben semmit se.
Hiszen nem látsz
mást, csak azt
ami neked
hasznos,
nem is
érdekel
semmi
mint a
meg
nem
járó
jussod.
Ők akik ott
egyetértenek
veled minden
helyzetben,
olyanok mint
te magad vagy.
Ők ott lesznek,
mindig, hiszen
mások már
nincsenek,
legyőzted,
azt is aki
segített.
Pőrévé
válhatnak,
olyan szépen,
színesen, szívesen,
együtt, egymás mellett,
nyugodtan élhették a saját
életükben, tartásosan éltek.
Sikerre vitték az ő sorsukat,
a maguk lépéseiben lépve,
nem másoknak ritmusától
kilendítve, nem erőlködve,
se nevetségessé nem válva,
kiléptek a karakterüknek
hiányával is bővelkednek.
Belemehetnek olyanokba,
amiről nem szólt soha sem
a sorsuk, de még generációs
jelük sincsen, nagyon nagy
csábítások hatnak, amikor
felkínálva vannak ott azok.
Nagyon magasan ülhetnek a
pénzfelhőikbe bugyolálva,
annak nagyon erős lehet a
hatása, hiszen ők teljesen
el vannak láthatóan és
véglegesen varázsolva,
elhiszik azt is, hogy az
meg is jár, mint kiváltság.
Mintha nem a saját Hazánk
volna ez nekünk, pedig ide
beletettünk sok szépet és
jót egész életünkben.
Emberiesek vagyunk mi
és végleg, nem változunk
ettől, sem mástól mi meg.
Van akinek jár a tisztelet
azokért, megadjuk azt
mi egymásnak, ha az
másoknak nem megy,
tanulnia azt meglehetne,
hogy ne fájjon ha nem kap
mert nincs miből adni majd.
Felmerülhet az mindenkiben,
hogy megjött az ő szerencséje,
pedig olyan soha nem volt neki,
még közel az ő paklijához sem.
Vannak akik már felismerik a
generációs feladataikat is.
Ha nem is száguldoznak,
de lépésről-lépésre
haladnak, s ők azzal
elégedettek most is,
felismerték az ő sorsukat.
Vannak akik meg, rohannak
szélvészekként gyorsan
gyarapodni, nevesedni
is mások által akarnak
és a nagy sietségükben
meg észre sem vették,
hogy ők mindent és olyan
értéküket is elveszítették,
amiért mások végigélik az ő
életüket és a végére az meg is
lesz mint a sorsuk gyümölcse.
Már csak egymásra néznek,
másokat észre sem vesznek,
megszűntek számukra azok
akik emberiesként ott voltak.
Rájuk hagyatkozva sikeresek,
jól összekapaszkodva vannak,
még önmagukért sem tettek, de
úgy gondolták, jól lefedik a segítőket,
nehogy, ők is fejlődhessenek közben.
Kivárták mindazt, megmaradtak hát
a saját életritmusukban, hiszen
a feladatot látták, szorgalmasan
a dolgukat is tették, terveztek
és megcsinálták, a sorsukhoz
szükségesen a tiszteletet és
szeretet útjukat, ami van.
Azzal az ő sarjaiknak is
így alapot adhatnak,
megélték s alázatot
gyakorolva azzal és
az ő becsapásukkal a
múltjuk már el is múlt.
Tudják vége, több olyan
dolguk már nincsen,
megjött az eszük a
saját sorsukhoz is.
Megmaradhat már
a régmúltból ez is,
ami emlékeztethet
mindenkit, hogy
honnan jött és
ahhoz képest
merre menne,
van-e dolga vele.
Ejha, mindenkinél
többet múlatják már
az időt és mutatják
magukat és csak azt.
Körbefogja őket már
az ártó irigység és azok
akik tőlük is még hasznot
várnának csak, s még az is
lehet, hogy ájtatoskodnak
minden vasárnap, jól látható
az a körítés ami fontos ahhoz.
Másoknak maradt a pusztaság,
huzatos üres házak, vannak akik
lelküktől is már nagyon fáznak.
Alaposan mindent átrágtak,
nincs már semmi más csak az,
amit hátrahagytak, mert nem
tartották fontosnak az értéket.
Dolgozni bizony nagyon sokat
kellett volna érte, hogy legyen is
annak eredménye a saját idejében.
Igen ám, de amikor majd dolgozni is
kellene azért, hogy ne menjen át
a sokféle csak úgy jött, a semmibe
nyúlóan kilátszik ám az alaposan.
Majd akkor jut eszükbe, megvolt
már mindenük azelőtt mielőtt ők,
a nem megérdemeltbe belementek,
attól sokan sorban vesztesek lettek.
Ismerd meg a generációs jeleidet, ne
lépjél túl a generációs határaidon sem.
Becsüld meg azt a pillanatot, amikor te
is boldogulhatsz a saját sorsod szerint,
ne a mások sikereit figyeljed, lépjél te is
időben, amikor valami jót az élet odatesz,
mert érted szól és generációsan nektek.
Mindennek megvan a maga ideje és helye,
minden ember sorsa más, nem csapatosan
születtünk le és egyikünk se ugyanazt hozta.
Ismerem mint a tenyeremet, tréning nektek,
akik már értitek azáltal meglesz mindenetek,
ami magyarázatot adhat a ti „miértjeitekre” és
lelkesen, szívesen, gondolkodó aggyal döntötök.
Magyarországon Pakson a Hergál Házban, vagy
online akkor, ha bárhol éltek most a Világban,
esetleg nagy távolságra a saját Hazánkban.
Jó szerencsét jó emberek, adjon az Isten
minden földi jóból annyit mindenkinek,
ami a legjobb, ne rontson el senkit sem.
Julamami védjegy, ne használjad nem
engedtem meg, még senkinek sem.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami: