Szegény, Hazánk, Csoda Szép, tisztán látható,
az már összefüggésében mi történhetett vele.
Amikor tolod, mert megteheted, azt is amihez,
középszerűen értesz, jó az, legalább nem látják
meg, a tehetségesek által odatett, jó minőséget.
Magas szinten, jó minőségben hozzáértő tegye,
mond-e, valami fontos-e, ott, ahol, érteni kéne.
Megtanulni megelőzni, értően kommunikálni.
Hát megtanulom, hiszen, hogy is jövök ahhoz,
hogy nyugodt legyek akkor, ha nem tudom.
Felajánlanak nekem egy lehetőséget,
még nem értem a nyelvüket,
viszont átjönne a jó szó.
Mit istehetnék,
hozzálátok,
már csak
a türelmet
kérem, hogy
tudjak kérdezni.
Mit nyújtana az a
jónak tűnő lehetőség,
számomra, hozzálátok, s
megtanulom az ő nyelvüket.
Amivel az a lehetőséget adja,
rálássak, kihalljam, megérezzem.
Ah, értem én, hogy azt gondolják,
sokan, hogy ők mindent tudnak.
Tán, ah, szükségük lenne még több
tudásra, ha amit kitaláltak, ahhoz
be is vonzották a megoldásokat.
Azt a, nem semmi, jól ki van találva.
Ezzel már nem lehet mit tenni, a helyén
van mindenki, pedig még nem is lehet azt
tudni, hol milyen tudásra lenne szükség még.
Milyen érdekes lehet ez a fordított, gondolom,
ha mégsem jön be, az se, a várakozásnak nem
felel meg az elképzelt, hát cserélgetik majd.
Semmi sem állandó, tudjuk mind, akik már
találkoztunk az életben, hirtelen jövő,
másoknak talán jó megoldásokkal.
Sorsszerű, kinek volt, kinek nem
is tűnt még fel, hogy van sorsa.
Legfeljebb ha a körülötte élők
elhasználódnak, majd letudja.
Ha a tudás nem fontos, akkor
mi lehet ott a fontos épp most.
Átlátni, kihallani, megérezni,
összefüggésében látni, amikor,
eljutottam idáig, nagyon jó volt.
Tudni, hogy meglett a gyümölcse,
a sok tapasztalatomnak, Isten adta.
A megoldásokat, ahhoz, hogy akik ide
eljönnek és szeretnék tudni, mit látok,
megkapják arra, ott látható a válasz.
Persze nem biztos,
hogy azt amire ők
gondoltak, hanem
azt ami ott van ahhoz.
Az ő saját tenyerükben,
mint sorsszerű megoldásuk.
Tanulj, hogy tudjad, ismerjed
a saját sorsodat, te se, másoknak
legyél kitéve, mindenkor és mindenben.
Hiszen, nem mindenki jó szándékkal van ott,
vannak akik azt feltételezik, ők mindent tudnak.
Észre sem veszik azt, hogy alaposan le is maradnak.
Nem változtatnak, csak, hogy a Világ változásban van,
akkor is a porszem igazodik és az nem fordítva történik.
Különösen akkor, ha valakiknek tartják magukat, ah, gőgösen,
na akkor mint a tenger, annyi hasonlót olvastam a sorsokban.
Ne tegye senki sorstalanná, az ideszületett népet, mert az
is lehet, hogy azonosulni fog, mindazzal aminek őket kitette.
Maradjak most csendben, hiszen nem kérdezett engem se,
itt senki sem, hogy kit kérdeztek erről, nem tudom, csak azt,
tudom, hogy a tapasztalatommal, tanultjaimmal már rálátok.
Nem ajánlhatom fel senkinek sem, úgy, hogy ő megvan arról
győződve, ezt is jobban tudja, hiszen neki van, ahhoz, rangja ám.
Én meg az apró porszem, hogy jönnék ahhoz, hogy azt mondjam,
talán én azt másképp is láthatom, sokféle lett a 24. év alatt abban,
a megtisztelők által a rálátásos, kihallásos, megérző tapasztalatom.
Betanulni, összefüggésében meglátni, az nem ugyanaz a kategória.
Tanulni lehet a saját gyermekedtől is, hogy tudjatok kommunikálni,
nemcsak tőle kellene várni, hogy igazodjon, mert neked van korod.
Tapasztalom, hogy mekkora tudást hoznak a gyermekek, ki abban.
Mások meg másban és tulajdonképpen házhoz ment a tudás, csak
nyitottnak kellene lenni, ahhoz a korosabbaknak, hiszen ők még
nem azt, nem úgy tanulták, most adja magát a tudáshoz a Világ.
Érdekes érzés volt, amikor eldöntöttem, megtanulom azt
a nyelvet, hogy tudjam miért pont nekem ajánlják azt.
Ki miért hoz egy döntést, vagy mások nem hoznak
döntéseket, megvárják, amíg felettük döntenek.
Az is lehet, de az emberek hozták a tehetségüket és
adnák, kinek hova lenne a legjobb, az ő hozzáértése.
Mint az összerakós, egymáshoz illeszkedne a tudás.
Egy Haza ez csak egy, tiszteljük, becsüljük hát meg.
Ott fontos lehetne, de ha így is jó, akkor már csak
imádkozik, aki már tart ott, hogy van arra igénye.
Nem unalmas az élet, ha folyamatosan van ami
adódik és meg lehet tanulni, úgy is meglátni azt,
amit addig, csak más módon láthattam még meg.
Nyilván fontos, a pontosságra, van saját igényem.
Persze nem kérdeztek, hogy jönnék ahhoz, amikor
meg is vannak győződve, tudja, hiszen megmondta.
Nem kontrollálta azt senki sem, szembesülnek vele,
hogy jó ha ők maguk teszik meg, mindannyiszor azt.
Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkednek
tiszta tükre, mi mind, tehetségekkel születtünk meg.
A megoldás természetes, az intelligens alkalmazkodik,
megfelelően, ahogy lehetséges, nem árt magának sem.
Jelzi azt, mások miért nem látják, persze ha kérdezik.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” eladó.
Olyan hozzáértőnek, aki hasznossá tudná tenni ott is,
ahova engemet, tíz éve már annak, nem engednek be.
Összefüggő, széles látókörre, amit ad ennek a tudása,
bárhol szükség lehet, tudni azt, hogy van olyan ember.
Hozzáadva a saját tudásukhoz, kiemeli az arra rálátást.
Sokan nézik, többet látnak, ha meg összefüggésében is
látják, nyugodtak lehetnek, becsapni őket nem lehet.
Látni a hétköznapi csodát, tiszteletre vágyik a Világ,
tanulj, hogy tudjad, a tudás, tartást, méltóságot ad.
Tiszteletem. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
