Megtanulom… 2017.12.11. https://julamami.com

 

Szegény, Hazánk, Csoda Szép, tisztán látható,

az már összefüggésében mi történhetett vele.

Amikor tolod, mert megteheted, azt is amihez,

középszerűen értesz, jó az, legalább nem látják

meg, a tehetségesek által odatett, jó minőséget.

Magas szinten, jó minőségben hozzáértő tegye,

 mond-e, valami fontos-e, ott, ahol, érteni kéne.

Megtanulni megelőzni, értően kommunikálni.

Hát megtanulom, hiszen, hogy is jövök ahhoz,

hogy nyugodt legyek akkor, ha nem tudom.

Felajánlanak nekem egy lehetőséget,

még nem értem a nyelvüket,

viszont átjönne a jó szó.

Mit istehetnék,

hozzálátok,

már csak

a türelmet

kérem, hogy

tudjak kérdezni.

Mit nyújtana az a

 jónak tűnő lehetőség,

számomra, hozzálátok, s

 megtanulom az ő nyelvüket.

Amivel az a lehetőséget adja,

rálássak, kihalljam, megérezzem.

Ah, értem én, hogy azt gondolják,

sokan, hogy ők mindent tudnak.

Tán, ah,  szükségük lenne még több

tudásra, ha amit kitaláltak, ahhoz

be is vonzották a megoldásokat.

Azt a, nem semmi, jól ki van találva.

Ezzel már nem lehet mit tenni, a helyén

van mindenki, pedig még nem is lehet azt

tudni, hol milyen tudásra lenne szükség még.

Milyen érdekes lehet ez a fordított, gondolom,

ha mégsem jön be, az se, a várakozásnak nem

felel meg az elképzelt, hát cserélgetik majd.

Semmi sem állandó, tudjuk mind, akik már

találkoztunk az életben, hirtelen jövő,

másoknak talán jó megoldásokkal.

Sorsszerű, kinek volt, kinek nem

is tűnt még fel, hogy van sorsa.

Legfeljebb ha a körülötte élők

elhasználódnak, majd letudja.

Ha a tudás nem fontos, akkor

mi lehet ott a fontos épp most.

Átlátni, kihallani, megérezni,

összefüggésében látni, amikor,

eljutottam idáig, nagyon jó volt.

Tudni, hogy meglett a gyümölcse,

a sok tapasztalatomnak, Isten adta.

A megoldásokat, ahhoz, hogy akik ide

eljönnek és szeretnék tudni, mit látok,

megkapják arra, ott látható a válasz.

Persze nem biztos,

hogy azt amire ők

gondoltak, hanem

azt ami ott van ahhoz.

Az ő saját tenyerükben,

mint sorsszerű megoldásuk.

Tanulj, hogy tudjad, ismerjed

a saját sorsodat, te se, másoknak

legyél kitéve, mindenkor és mindenben.

Hiszen, nem mindenki jó szándékkal van ott,

vannak akik azt feltételezik, ők mindent tudnak.

Észre sem veszik azt, hogy alaposan le is maradnak.

Nem változtatnak, csak, hogy a Világ változásban van,

akkor is a porszem igazodik és az nem fordítva történik.

Különösen akkor, ha valakiknek tartják magukat, ah, gőgösen,

na akkor mint a tenger, annyi hasonlót olvastam a sorsokban.

Ne tegye senki sorstalanná, az ideszületett népet, mert az

is lehet, hogy azonosulni fog, mindazzal aminek őket kitette.

Maradjak most csendben, hiszen nem kérdezett engem se,

itt senki sem, hogy kit kérdeztek erről, nem tudom, csak azt,

tudom, hogy a tapasztalatommal, tanultjaimmal már rálátok.

Nem ajánlhatom fel senkinek sem, úgy, hogy ő megvan arról

győződve, ezt is jobban tudja, hiszen neki van, ahhoz, rangja ám.

Én meg az apró porszem, hogy jönnék ahhoz, hogy azt mondjam,

talán én azt másképp is láthatom, sokféle lett a 24. év alatt abban,

a megtisztelők által a rálátásos, kihallásos, megérző tapasztalatom.

Betanulni, összefüggésében meglátni, az nem ugyanaz a kategória.

Tanulni lehet a saját gyermekedtől is, hogy tudjatok kommunikálni,

nemcsak tőle kellene várni, hogy igazodjon, mert neked van korod.

Tapasztalom, hogy mekkora tudást hoznak a gyermekek, ki abban.

Mások meg másban és tulajdonképpen házhoz ment a tudás, csak

nyitottnak kellene lenni, ahhoz a korosabbaknak, hiszen ők még

nem azt, nem úgy tanulták, most adja magát a tudáshoz a Világ.

Érdekes érzés volt, amikor eldöntöttem, megtanulom azt

a nyelvet, hogy tudjam miért pont nekem ajánlják azt.

Ki miért hoz egy döntést, vagy mások nem hoznak

döntéseket, megvárják, amíg felettük döntenek.

Az is lehet, de az emberek hozták a tehetségüket és

adnák, kinek hova lenne a legjobb, az ő hozzáértése.

Mint az összerakós, egymáshoz illeszkedne a tudás.

Egy Haza ez csak egy, tiszteljük, becsüljük hát meg.

Ott fontos lehetne, de ha így is jó, akkor már csak

imádkozik, aki már tart ott, hogy van arra igénye.

Nem unalmas az élet, ha folyamatosan van ami

adódik és meg lehet tanulni, úgy is meglátni azt,

amit addig, csak más módon láthattam még meg.

Nyilván fontos, a pontosságra, van saját igényem.

Persze nem kérdeztek, hogy jönnék ahhoz, amikor

meg is vannak győződve, tudja, hiszen megmondta.

Nem kontrollálta azt senki sem, szembesülnek vele,

hogy jó ha ők maguk teszik meg, mindannyiszor azt.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mi mind, tehetségekkel születtünk meg.

A megoldás természetes, az intelligens alkalmazkodik,

 megfelelően, ahogy lehetséges, nem árt magának sem.

Jelzi azt, mások miért nem látják, persze ha kérdezik.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” eladó.

Olyan hozzáértőnek, aki hasznossá tudná tenni ott is,

ahova engemet, tíz éve már annak, nem engednek be.

Összefüggő, széles látókörre, amit ad ennek a tudása,

bárhol szükség lehet, tudni azt, hogy van olyan ember.

Hozzáadva a saját tudásukhoz, kiemeli az arra rálátást.

Sokan nézik, többet látnak, ha meg összefüggésében is

 látják, nyugodtak lehetnek, becsapni őket nem lehet.

Látni a hétköznapi csodát, tiszteletre vágyik a Világ,

tanulj, hogy tudjad, a tudás, tartást, méltóságot ad.

Tiszteletem. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.

heringesarpadne@julamami.com
2022.12.11. Tiszteletem. heringesarpadne@julamami.com Mostoha, mondjuk, nagyanyám, nemcsak nem várta a megszületésemet, hanem már amikor megszülettem, tán, érezhette, hogy nem tud szeretni engem. Azt mondták nekem, hogy az orvos rendelt meg, hogy meghozom az étvágyát, anyánknak, amire kihordja a terhességét, együtt velem. Mivel, elszélhámoskodták tőlünk, az örökséget, még szinte gyermekek voltak, amikor összekeltek. Egy szeretetben, szorgalmas anyja mintáján nevelkedett árva leány, anyánk. Meg egy jólétben nevelkedett, a szülei válása következtében, kiszolgáltatottá lett, apánk. Még nem volt, nagykorú az anyánk, amikor férjhez adták, tán, hogy letudják. Az anyja halála utáni, örökségét, ami kettőjüknek apámmal, már, közös lett volna. Házat néztek ki az otthonunknak, ami okozta, a döntésük következtében, az életre szóló bánatukat.  Az üzlethez nem értettek, bizalommal voltak, hát, szélhámosok kezébe került a pénzük. Mielőtt megszülettem volna, a szélhámosok gazdagodtak meg, az övék lett a vagyonuk. Nem lett házunk, hanem, az örökségül kapott, addigra, pénzzé tett, mindenüket, elveszítettek. Akkor születtem én, már albérletbe, talán azért lettem, ízig – vérig megelőző. Ezt a hivatást gyakorlom, szívvel – lélekkel, motiváló énnel, születettként. Ehhez adott az Isten tehetséget, na meg a magzati szakaszomban már átéltem, a napi és egyre csak gyarapodó, nehézségeket. Már gyermekként, igyekeztem szedni a talpaimat, meg és felnevelni magamat. Az óvatosság megmaradt, a hivatásomhoz szükséges volt, a tehetségem általi és a tapasztalatom, adta a tudásom.  S a tömegnek számító, színes palettával jövő és más szinteken élő emberek sokaságának. Köszönöm. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami Önismerti oktatásom, nevelésem, megjön az önbecsülés is közben.  Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami szeretettel. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Hétköznapokon  és szombatokon, 10.00 és 12.00 óra között. +36302470589 telefonom és webtenyer@gmail.com tájékoztatom.

 

 

 

 

 

 

Se tartás, se méltóság, csak lazaság… 2016.12.11. https://julamami.com

Édes Hazám Csoda Szép, kérlek, ne menj még,

hiszen a sok szépet és jót mi ide tettük,

megvárjuk itt, mi nem mentünk sehova,

hiszen ha el van ültetve a fa és gondozva,

az a gyümölcsét is meg kell idejében hozza.

Ismered-e a Hazaszeretet érzését, vagy csak

beszélsz, beszélsz, beszélsz, voltál-e lent már,

azért mert mások tették veled azt, nem te.

Ha meg is történt az, hát nekünk mi

közünk lenne ahhoz most,

vagy bármikor máskor, hisz,

mi nem ilyenek vagyunk, soha

nem is voltunk, éltük a magunk

egyszerű életét, a sorsunkban

hittünk, mint az Istenben is.

Mi tette ezt veletek, hogy

készültök az ünnepekre,

mond majd templomba

is bementek és közben,

becsukjátok a szemeteket,

 ne lássátok a tekinteteket.

Mondjátok, gondoltatok-e

arra, hogy mindezt a mások

verejtéke hozta ide így össze.

Nehezen hiszem, hogy nincs

egy kicsinyke idő se, amikor

magatokba szálltok, látjátok

a valóságot és nem siratjátok,

azokat akikkel ez megtörtént.

Sikerek nélkül félbemaradt

sorsok, egymástól távolodó,

emberi kapcsolatok, miért.

Ami összetartozik az együtt

marad, szétválik ami nem.

Miért másokat utánozol,

miért nem éled az életed,

a tökéletes az Isten maga.

A belső tartásod ismered-e,

a káprázat nélküli valóságot,

a méltóságodat felismered-e.

Mondjad mi ez az össze-vissza,

ide-e vagy oda,

hol ide, hol oda.

Van-e önnek

halmozott

java, akkor,

ha még érti,

adjon belőle

oda, ahol

annak nagy

már a hiánya,

magát vigyázva.

Azoknak miért

nincs semmije se,

akik beletettek ide,

sok jót és szépet is.

Miért nem jár belőle,

ha tudják, hogy ide tették,

akkor ők azzal terveztek is,

hogy majd nyugodtak lehetnek.

Hiszen a Szülőhazájukban élnek.

Miért nem kérdezik meg azt akit

érinthet az ami az ő joga lenne itt.

Jól érezni magát a bőrében, hiszen,

azért is mindent megtett, bízott ő is

abban, hogy ilyen elő nem fordulhat.

S most csak néznek ki a fejükből,

akik értik, hogy mi történik, de

nem hiszik el, hogy amit látnak,

az a valóság itt most és tényleg.

Odáig még nem értek el, de már

nincs is hova menniük, megszűnt.

Mi az előretervezett és mik

azok amik hirtelen ötletek,

hahó a becsapottak házát

kidöntötte el, hogy most

ki vigye, vagy lakja-e be.

Ki mire, hova tervezze,

hol erre, hol arra megy el

és minden egyes fillérje.

Miért nincs ehhez mérce,

hogy meddig az addig és

ki hallja és ki nézheti itt.

Se erre, se amarra el ne

térjen, amoda meg semmi

esetre se csurogjon belőle,

nem gond, hogy beletette,

legyen az ő gondja örökre.

Lehet, hogy már nem mer

szólni senki sem, hiszen

nem szeretné, hogy még

abból is gondja legyen.

Miért látszik gügyének,

az aki, nemcsak a pénzre

gondol éjjel nappal, próbál

úgy élni, hogy ne ártson és

ne bántson és senkiket sem,

pedig mind így születtünk meg.

Kérem keressék meg azt amit

elhagytak valahol, uram Isten,

rekordot csinálnak abból is,

hogy a szegényeik esznek.

Mekkora fájdalmak ezek, ki

nem szól erről időben, hogy

ne tegyék, ennyire le neee.

Fékezz, mielőtt megszoknád

a lóval növelt magasságodat,

mert megteheti helyetted a lovad.

Örülj ha ki tudod mondani még, hogy

bocsánat, ha már nem akkor engedd

el azt ami görcsben tart, hátha az

megszabadít majd, ember maradj.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajodna
Tiszteletem. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen

Szeretettel. Julamami

A kezed, inkább csak legyintsen… 2018.12.11. https://julamami.com

Ha kikopott, belőled, az emberies,

a kezed, inkább csak legyintsen,

ha benned, alázat nincsen.

Egy tükör,

valakitől.

A félretett

érzését, is, meg

lehet, szokni, inkább,

mint, megalázó kezet rázogatni.

Nem tudom, tudják-e, akik, megint,

döntöttek felettem, hogy ha ezt is

megszokom, se lehetek, rutinosan,

mások, kénye, kedve, szerinti.

Persze, él bennem a bizalom,

mint eddig mindig,

megkapom a

megoldáshoz, a

 megfelelő, pillanatot.

Kerülővel jutottam be ide,

mert, az oldal, változásban,

van, a szomszédom is, keresi,

mit tehet érte, elszállt a lehetősége.

Pillanatnyilag élek azzal, amivel

 lehet, a www. julamami.eu.

látszott éppen a mezőben,

bent lévőnek. Valami

történik, amit nem

kértem és mégis.

Történik valami.

Nem tudom,

volt-e már,

teljesen

kiszolgáltatva,

aki, ezt ilyen, teljes

nyugalommal csinálja.

Pillanatnyilag, a

Web-tenyér,

web- mutter.com,

nem ad lehetőséget,

az írásra, a megszokott

módon. Hát igyekszem és

köszönöm, a tanítómnak.

Amerikában élőtől, tanultam,

éjjelente, úgy, hogy ki sem

  tettem, a lábam innen.

Tudta, mire, hogyan

tanítson.

Gondban

voltam, hát

ezzel segített.

Azt mondta,

azért, mert,

előtte meg,

én voltam,

a segítője.

Amíg nem

jön rendbe, az

íráshoz az oldalam,

magam szerint, megint,

mint eddig is megoldom.

Talán az volt a gond,

hogy leírtam,

a nyugdíjamból,

megélni, nem tudnék.

Hát amíg dolgozom élek,

amíg élek, dolgozom.

Pedig a megoldás ez,

ne gondoljátok, hogy

nem dolgoztam át az

életemet, de igen.

Valahogy, úgy,

esett, éppen,

a nettót számolták.

Nem változtatnak rajta,

hiszen csak kevesen vagyunk,

akiknek, a nyugdíja, nem éri el,

az 50 ezret sem. Hát döntöttek,

megint, ah, felettem, nincs kivel ezt,

megbeszélnem, nincs kitől kérdeznem.

Ha megmondták, hát megmondták, ah.

Így, a magam, módján, már szinte,

rutinosan, igyekszem, túlélni.

A reménybe, nem szoktam,

kapaszkodni, van az Isten,

azt tudom, ettől van, ez

a lassan végtelen,

alázatom.

Hát, nem

szomorkodom,

inkább, keresem,

a megoldást, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi

 jóból, annyit, mindannyiunknak,

ami éppen időben van és jókor jön.

Tiszteletem. Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen. Szeretettel. Julamami