Még gyermek vagy,
amikor elhatározod,
rendben lesznek a
dolgaid,
betartod
a szabályokat,
jó ember akarsz
lenni, a Hazádnak
hasznos polgára.
Azt látod, ami ott
van körülötted, hat is
rád, vagy leutánozod,
vagy végigviszed,
azt ami a sajátod.
Nősz, s növögetsz,
kezded kigondolni a
miként és hogyanokat.
S egyszer csak változik
valami, amire te nem is
számíthattál, nem utalt
rá semmi, nem mondták
neked, hogy mi várható.
Tennéd a dolgodat úgy,
ahogy azt addig, hiszen
megszoktad, már benne
van az életritmusodban.
Szembesülsz vele, hogy
már nem azt várják el,
másképp kell tenned.
Az bizony nem férhet
bele a régi rendedbe,
hát megpróbálod azt
is és úgy is teljesíteni.
Nekifeszülsz teszed
annak megfelelően,
de most meg más
módon változik, s
észlelned kell, hogy
az a kétféle dolog
nem fér meg
egymással.
Elcsúsznak
egymástól,
nem visz az
téged előre,
leginkább az
rekesztett meg,
ami a sajátod volt.
Emberiesednél te,
de valahogy semmi
nem arról szól most.
Nincs hol elmondjad,
kérem szépen lehetne
esetleg emberiesebben.
Ugye még mindig fontos
az ember, nem változott
teljes egészében meg.
Na nekilátsz és újra
tervezel, elhiszed
majd most megy.
Ha egy porszem
elmozdul, indul
vele minden,
egymáshoz
is próbál
igazodni,
működni
szeretne.
De a régi
még kéri
a magáét,
az új meg
már kéri is
azt amiért
épp teszel,
közben azt
is igyekszel
megszokni.
Áthangolni,
megváltozni,
igazodni és
igazodni,
kihez is
akkor
hozzá,
máshoz
máskor,
közben,
pörögsz,
forogsz,
igyekszel
alkalmazkodsz.
S úgy el is fáradsz
néhányszor, újra
tervezel, át is
csoportosítasz.
Emberies vagy,
igen nehéz azt is
látnod, nem rólad
szól az sem és ott is
neked kell igazodni.
Kezdesz belefáradni,
sikerélmények nélkül
igen nehéz azt vinni, ami
nem is a te saját ritmusod.
Nem mindenki iskolázott,
abban is meg amabban is,
akkor pedig igen nehéz
felvenni az ismeretlen
ritmusát, ha nem is
tudod, miért és
abból mi is lesz.
Hiszen te máshoz
értesz nem ahhoz.
Jó lesz-e az neked is,
oda úgy, ahogy te azt
valamikor tervezted.
S ha oda sem jó, hát
csalódott is leszel,
nem rólad szól,
megint az sem.
Ki mit hozott
tehetségként,
megtanulhatta-e
ő azokat az életszerű
dolgokat, amit elvárnak
tőle a hétköznapjaiban is.
A vezetőnek álltak ugyan
tudják-e mindezeket így is.
Én azt gondoltam, hogy
a Haza az olyan mint
egy kiteljesedetten
nagy családias élet,
sikerélmények is
lehetnek benne,
hiszen mi is azért
születtünk ide le.
Fölöslegesen senki
nem született ide se,
milyen szépen és jól is
működne, ha az ember
is fontosabb lehetne.
Csak mondanám én,
mindenki csak egy,
személyére szóló
feladatokkal és
generációs jellel.
Bocsánatot most
itt azonnal kérek, de
az ember gondolkodni
is született, ha mindig
csak teljesíti, azt amit
mások elvárnak tőle,
biza, kiüresedhetne.
Ha nem azt teszi ami
az ő tehetségét is
tükrözi, csak teszi
amit elvárnak épp.
Csalódni fog, ha a
változást ő közben
időben nem vette
észre, hiszen ő azt
eltervezte, hogy jól
szeretne működni
és együttműködő
lenne ha lehetne.
Két oldalunk van,
páros szerveink,
ha egyik oldalon
teljesítettünk, na
akkor tanuljuk azt,
amiről nem tudunk.
Ugye gondolkodsz,
gyakran arról is te
anyaként, aki már
szültél gyermeket,
ha megfelelő ott a
személyzet és az a
miliő, ahol te szülhetsz.
Ahhoz, ahogy eltervezted,
miként fogod az erődet oda
csoportosítani, amikor azt
ott szükséges lenne.
Az sem mindegy
ki vezeti a szülést,
kinek a hangja felel
meg a legjobban
ahhoz, hogy ott
harmóniában,
összhangban
történjenek
a legnagyobb
eseményhez
azok, amikbe
nem sérül bele
a gyermek és az ő
anyja se, hiszen ott
ők ketten kellene ám a
legfontosabbak legyenek.
Kiszolgáltatva vannak olyan
embereknek, akik lehet, hogy
nem is összeszokottan vannak.
Itt van az első és legfontosabb
pillanat, hogy az anya, úgy tud-e
odafigyelni a legszentebbre az
ő gyermekének megszületésére,
hogy az ő magzatából gyermeke,
ne sérüljön bele a születésébe se.
Az összhang, a harmónia az ami ott
a legfontosabb kellene, hogy legyen, az
anyáról és a csecsemőről szóljon minden.
Átélik a leválást mindketten, nem mindegy
hogyan történik meg, csak rutinból vagy,
valóban ahhoz értően odafigyeléssel.
Vajon van-e elég pénze ott ahhoz,
a lelkesítéshez és szívességhez is,
hogy megkapja azt ami elvárható
lenne alapban, hiszen a Hazájában
van, ami értük kellene szóljon ott is,
ahol, emberies hivatástudat kellene.
Mondjuk nem az van a legfőbb helyen
a születés levezetésénél, aki ért hozzá,
hanem valaki, aki elég vakmerő és bele
helyezkedik oda, ahol emberileg még
nem tart ő ott, de arról álmodozott,
hogy annyi éves korára már eléri.
Megtett érte mindent, elvégezte
azt amit elvártak tőle, de úgy nőtt,
hogy köré kerekedett minden ahhoz,
tehát emberesedni, tovább is fejlődni,
nem volt megpróbáltatás nem is tudott.
A születés pillanatától meg is járna az és
mindenkinek, hogy méltó körülmények
között születhessen, hiszen rögzítünk
mindent, a lelkünkben, szívünkben,
a gondolkodó agyunk sem felejti el.
Ahhoz mér majd mindent, fontos-e ő
és az anyja mennyit tesz érte ott azért,
ha le is lesz pisszentve, hogy ne sérüljön
meg lelkileg se a legfontosabb helyzetben.
Onnan indul minden, ki mit rögzített az első
élményében, lehet látni a magzati szakaszban,
belerajzolunk minden olyat és oda arra a helyre
a mi tenyereinkbe. Győzz meg, legyőzni könnyű
engemet, hiszen nem harcolnék ellened sem, én
ide is annak az oktatási lehetősége miatt jöttem.
Amihez másképp nincsen lehetőségem úgy, hogy
többen is láthassák, miket is találtam meg és fel.
A gyermek felnőtté akkor lesz, ha a Hazája is
megad neki lehetőségként, időben mindent.
Szép napot kívánok emberek, tisztelettel és
szeretetben élni könnyebb, mindenkinek,
ha nem azt láttátok, hát tanuljátok meg.
Megéri higgyétek el a magatokhoz mért,
minőségben megélni azt ami jó nektek.
Tégy magadért, az Isten is megsegít,
a szeretetnek a távolság sem,
halványíthatja el az erejét.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v.
Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom
( a találmányom). Szeretettel. Julamami
