Ne add fel, meggondolatlanul
ne válj el, a Hazádat végleg
ne hagyd el, a jó sorsodról ne
késs le te se, mindent idejében.
Tanulj meg fordítani a különböző
generációs feladatú embereknek.
Vannak ők a szintjük fölött lebegők,
nincs kontroll se rajtuk, mert ahhoz
is túl sok a pénzük, szabadon tehetik,
ami nem az ő tudásuk nekik azt is lehet.
Az intelligensek között, a tudás hiányosak
sokáig már úgy sem bújhatnak, kilátszanak.
Tisztelettel itt vagyok a 23. év, tudom már
azt amit tudhatok, tanuld meg, hogy ne
menj bele te se a félig igaz történésbe.
Az Általános műveltséget növelő
“Tenyérolvasó”, erről is szólhatna,
a Julamami Magyaros Agyalósa.
Ha te se ide, se oda, nem férsz bele,
hát tedd hasznossá magad tanuld meg.
Nem elég, ha láttál már olyan embert,
aki ehhez értett, úgy csinálsz, mintha te
értenél is hozzá, fogtad és kölcsönvetted.
Épp azáltal még hiányzik a tudásodból, az
intelligenciád nem hozott, nem születtél
vele de ezáltal, megtanulhatod a szinted.
Legyél igényes önmagadra, a tudásodra,
hiszen a saját tükrödet gyártod azzal le.
A sok pénzed által ez nem oldódhat meg,
sanyaroghat a szinted alatt a te lelked is.
Emberesedj abban amiben épp te vagy,
szoktam mondani az oktatásomon,
amikor nála azt látom,
hogy
igen
nehéz
időszak
áll azelőtt
aki megtisztel
és a tenyerét épp
leolvastatni érkezett.
Most így visszanézve a
23. év, hogy hivatásomul
választottam, addig én is
mindent megpróbáltam,
amit méltónak találtam.
Mert ragaszkodtam ahhoz,
hogy átláthassam, kihalljam,
megérezzem legalább, aztán
majd tapasztalva is tanulom.
Így mentem az akadémiára,
mindazt amit a gyakorlatban
megérzésből, rálátással és
kihallással, emberiesként
alkalmaztam, megtudjam,
mit miért is úgy teszek én.
Belülről éreztem, tudtam,
mikor mi a dolgom éppen,
azzal amit odatett az Isten.
Voltak olyanok is amikkel
akkor még nem bírtam el.
Hát benne voltam egy ideig,
hogy eldönthessem jó-e nekem
megfelel-e az annak amit az én
lelkem, szívem, agyam szeretne.
Így hát másképp működtem mint
sokan mások, a nehezebb utakat
választottam, hiszen nem volt
más csak én, akivel azokat
meg is beszélhettem,
Korán rájöttem,
nem értenek
az emberek
engemet se, azért
mert láttam, hogy
a hasonlókban
nem egyedül
csak én voltam úgy.
Nemcsak légből van,
tapasztaltan tudom már.
Belülről való, emberies
a tartás és a méltóság,
vannak biza akik tanultan
sem tudják mindezt még.
Különös oktatás, nevelés.
Tapasztalva, erre később
azt mondtam, hasonló
rezgésű emberek ők,
megértik egymást.
A pénz nem tudja,
eltávolítani őket
egymástól, hiába
más és nagyon más.
A sokszor és sokféle
módon tapasztalás
adta meg nekem is,
a bizonyosságokat.
Megfigyeléseimhez
partnerek voltak ők,
akik hozzám érkeztek,
de nem várhattam el
tőlük, hogy álljanak ki
ők a tudásom mellett.
Hiszen nekik továbbra
már nem volt érdekük
az, nem számoltak vele,
hogy milyen jót tennének
velem, ha beszélnének is
arról, hogy a velem való
találkozásuk után nekik
jó irányba változott
meg az életük.
Nincs ennek
olyan formája,
amit elfogadnának
olyan helyeken, ahol
eldöntik, hogy ki az
aki feltalált
valamit és
ki az aki
a másokét
viszi be, mint
a sajátját, csak
azért, mert van
hozzá pénze is.
Pénz nélkül nem
jutsz el oda, ahol
megbecsülnék a
tudásodat úgy,
hogy hasznos
lenne neked
utána, bele
kerülnél vele
a köztudatba.
Nagy gond az,
ha nem megfelelő
emberek vannak,
azokon a helyeken,
ahol érteni is kellene
ahhoz, legalább átlátni,
kihallani és megérezni.
Ez lenne az alapja annak,
amivel a többi embernek
a dolgait el tudja dönteni,
s ha folyamatosan fejlődne
is akkor hozzáértővé válna.
Nekem nem annyira nehéz,
mindezeket átélnem, hiszen
még tartósan nem volt jó az
életem, csak keresem a jót
és szépet, amit beletettem.
A gyakorlati tapasztalatom
azt bizonyítja, a körforgás
létezik, s amikor körbeér,
az a feladat el is fogyott.
Viszont ha csak ő maga
tudja azt, akkor ő kívűl
is marad azokból, amit
a többiek elfogadnak.
Hiszen mindenkinek
más és más a saját és
a generációs feladata.
Ha ezekről egyáltalán
nincs még fogalma, hát
önmagánál is alacsonyabb
szinten éli az életét, s biza
sokat árthat a hozzá nem
értésével, ha mégis dönt.
Mert elvárják tőle, hisz
az a feladata, hát tegye.
Hol vannak a megfelelő
emberies határok azon túl,
hogy csak élnek bele emberek
a semmibe, hiszen nincs feladatuk.
Hozzá voltak szokva, hogy mások is
gondoltak rájuk, nemcsak ők maguk
gondoltak a többiekre, nehezen
fogják fel, veszik tudomásul,
hogy nem törődik velük
már senki sem érdemben.
Tessék mondani tapasztalat
nélkül is lehet valamit vezetni
úgy, hogy ott ne sérüljön meg
senki, mert amit lát el is hiszi.
Emberiesen élni azt is jelenti,
nem vagy elismerve, kritikát
kapsz onnan, ahol nem is
tudják, mit tudsz te.
Hiszen ahhoz idő
is kellene, na meg
odafigyelés, rájuk,
ki, hogyan miben is
lehetne jó a tehetsége,
mindenkiben ott van ám.
Lehet-e kézzel foghatóbb
annál, mint a saját tenyerük
az embereknek, mind más,
nem egyformák, a lelkük
tükre az amit belerajzolt
oda, valószínűleg az Isten.
Legalább is a tapasztalatom ez,
hogyha el is tér tőle, vissza lehet
vezetni, mert a lelke, szíve, agya
jó kontroll arra, egy erős érzésben.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem,
nem harcolnék se ellened, sem veled,
ide is az oktatásomnak a lehetősége
miatt jöttem, hogy megismerjetek.
Elérhettek, a +36 30 2470 589,
julamami@gmail.com, skype,
tájékoztatlak benneteket.
Szeretettel.