Ne engedd a saját
rezgésszinted fölé
helyezni magadat.
Elgyengülhetsz,
a sok elvárás
megfaragja
a tartásodat.
S egy gyenge
pillanatodban
elfújhat a huzat,
mindent te sem
tudhatsz, tanuljál,
ha hiányzik a tudás.
Ha nem volt ott sem
tartás, se méltóság.
Akkor megtartani
azt ami másoknak
fontos generációs
hatás, hát ugyan,
honnan tudhatnák.
Ő tisztán lát engem,
mint ahogy én őt látom,
nem hamis a szó őszinte,
hát ilyen az igaz barátom.
Köszönöm, ha tükröt tart.
Ne vedd túl komolyan te
se magadat, nevetségessé
válhatsz adott pillanatban.
Az önbecsülés abból is ered,
ha tisztelettel vagy akkor is, ha
nem mindenben értenek egyet veled.
Ha túl korán elértél mindent amit az élet
adhat neked, keresd meg a sorsodban azt,
amiről eddig nem tudtál, hogy olyanod is lehet.
A sorsod adott neked a tenyeredben, csak tudnod
kellene mit kezdjél vele, a szeretet a legerősebb
energia, mégis nagyon sokan nem tudják, hogy
mit kezdjenek vele. Van amit hozunk és van
amit meg kellene mindenkinek tanulnia,
ha szeretné, hogy a sarjai ne ismétlésbe
bonyolódva éljék az életüket, inkább
haladjanak, tegyék a dolgukat a
saját sorsukat már ismerve.
Ügyelj rá, ki ne fordítson a
többleted, maradjon meg
a régi éned alapnak jó az.
Ha másokét is elvetted,
korrigál a sorsod, amikor
eljön az ideje helyetted.
S ahhoz tanuljál meg te
is mindent ami érdekel
és amit csak lehet, ne
maradjál az ugyanazt
szajkózó, lemaradó.
Adni időben tanuljál
meg, hogy ne kelljen,
ha szeretnéd, ha nem
kapnod mindenért neked.
Becsüld meg a szerencséd,
a generációs lehetőségedet,
így haladhatsz a te utadon,
se ismételned nem, sem
pedig mások után menni
nem szükséges, élheted
a saját és generációsan
is kiteljesíthető életed.
Az önző, túlzó jólétet
kerüld el, a kiüresedés
lehet a következménye.
Ha eléred amit a sorsod
szánt neked, nincs feljebb,
pihenj meg, engedd át azt az
érzést, hogy megérdemled a
jóból, szépből a bőséget.
Ezek sorozatával lesz
magasabb a te rezgésed,
hozza a még és még újabb
lehetőségeket, amit nem
tudsz, mindig tanuld meg.
Na hagyjál dagonyát a
lelkedben, szívedben,
gondolkodó agyadban.
Tanulj és tapasztaljál is,
hogy a fentből ne legyen
gyorsan lent, mert jönnek
ám, akiknek igen kifinomult
az érzéke ahhoz, hogy vigyen a
semmibe, egy pillanat alatt téged.
Amit nem te teremtettél, nem a tied,
visszafejlődik tőle a lelked, szíved, agyad.
A túlzó igazadba is beleragadhatsz,
s dagonyázhatsz ott, amíg nem
azok jönnek, akiket vársz majd.
Ha megvan az elégedett érzésed,
becsüld abban is meg magadat.
A többletednek a többletét,
már az emberek hasznára
kellene, hogy forgasd.
Hagyjál felnőni
önmagukhoz
másokat, hisz
valahogy te is
eljutottál oda,
ahol most vagy.
Örülj a tükörnek,
ha jónak láthatod
magadat abban.
Mert, ha
önmagadtól
túl messzire
rugaszkodtál
el, hirtelen
észlelheted
majd, hogy
már megint
a kiindulónál
találod magad.
S ha magyaráznod
kell már azokat az
önző döntéseidet,
elveszítheted,
azt ami olyan
könnyű volt, s
talán te nem
is építettél
soha meg.
Ismerve
a sorsunkat
egyensúlyban
vagyunk,
akkor is,
ha azt
nekünk
nem volt
könnyű
végig
vinnünk.
Sőt közben
igen sokat
tapasztaló
emberré
lettünk.
Ránk
vetül
az is,
amit
mi mégis
másképp
tettünk
volna.
Nem
álltunk
volna be a
nem is létező
sehova nem
vivő sorba.
Viselni
kell,
ha a
mások
döntése
miatt
nehéz
az élet.
Eljön
az idő,
amikor
értjük
már azt,
hogy miért.
S rájövünk,
aki elvett
tőlünk,
azzal
pont
neki
lett a
sorsa
nehezebb.
Kérdőjel
maradt
a miért,
ha csak
a pénzért,
akkor úgy
terhelte
le vele
a sorsát,
hogy az
megállt és
azóta fülel,
őt hirtelen mi
fékezhette le.
Hiszen azt is
elérte vele,
amihez
köze
nem
lenne.
Így a
tudás
sincs
meg
hozzá
benne.
Másoknál
meg ott van
azáltal a hiány,
a sors korrigál,
majd valamivel,
hiszen a rendnek
vissza is kellene
rendeződnie.
Megvan
mindennek a
sorszerűsége,
ki tudja mit
vonzott
be vele.
Prevenciós
lett belőlem,
a hivatásom
és szeretem.
Megtanulhatod
még időben tőlem,
mi lenne a dolgod,
ha te, ismernéd a
generációs jeled.
Különös oktatás,
nevelés, Julamamitól.
Szeretettel.