23 éves voltam és az aprócska,
s a másik magzati szakaszban.
Az akivel még nem történt
meg hirtelen olyan, hogy
elvesztette valakijét,
nem tudhatja azt se,
a másik, azzal mit is
élhet át, várja, hogy
magyarázza el neki
valaki, hogy miért…
Istennél a válasz,
nemcsak mondom,
át is kellett élnem…
43. éve már annak, s
az emléke megmarad.
Amikor azt a hírt hozták,
s halkan szólalt meg az erős
is, hogy valaki elment már ne
várjam haza, ne nézzem meg,
a roncsmotort találnám csak.
A pocaklakómra, meg az ő
testvérére volt ösztönösen
akkor csak a figyelmem, a
fájdalmamra semmit be
nem szedtem, kibírtam.
Másnap végigvártam, a
fiúcskákkal az orvosnál,
nem tudtam kimondani,
engedjenek előre velük.
Megtanultam, hogy ami
az én fájdalmam, azt ne
osszam meg másokkal.
Csendesen sokat sírtam,
amikor feljött, elvonultam
és hangosan kisírtam magam.
Velünk van az Isten, már tudom,
azt is, hogy akkor, ahhoz az
energiákat is megkaptam,
hogy szép lassan kifájjam.
Méltatlan lenne hozzá és
a két felnőtt fiához, hogy
őt elfelejteni igyekezzek.
Mielőtt felnőttem volna,
már özvegy anya voltam.
Valószínűleg azért is ez
lett az én hivatásommá,
sok mindenhez kellett,
felerősödnöm nekem is.
Megírom róla a könyvem.
2013. év szilveszterén,
fogtam az ecsetet
mártogattam
a festékben, az
Átfordultunkat
festettem meg.
Szilveszter volt,
vitte a kezemet
ami addig is mindig.
Ezt gondolom leírták
már sokan, sokféleképpen,
csak, hogy én ezeket át is élem.
Nem furcsa ez már hétköznapivá
vált, a sok ember által, akik
megtiszteltek és tanácsért
jönnek, idáig értem el,
hogy most már megvan
a magyarázata is idejében.
Tapaszalt ember lettem a 23.
évben elértem oda, tudom
azt miért van, felfedeztem
az emberek tenyereiben.
Mert a magyarázatok biza
ott vannak, generációsan.
Magyarázkodhatsz, még
próbálgathatod a régi,
jól bevált módodon,
már az sem hiszi el,
aki ma született meg.
Látszik, hogy teljesen
átvették az üzleties
nyelvezetet, mintha
az emberies nem is
létezne már, pedig
ott van az is, csak
maradt láthatatlan.
Ébresztő intelligensek,
ti mind tisztán átlátjátok,
kihalljátok, meg is érzitek
mindent amit a szüleitek még
nem biztos, hogy ugyanúgy
átlátnak, kihallanak, éreznek.
Miért nem lehet fontos nektek
az, hogy vannak akik nem értik,
ki mit kavar, profitál az üzletben.
Két oldalunk van, nem egyforma
senki senkivel, de nem lehet az,
hogy különb egyik a másiknál.
Előre miért nem tájékoztattál.
Kinek ezt, kinek meg azt adta,
az Isten tehetségül, ha te csak
kiszakítasz belőle magadnak,
mi marad még, a többieknek is
jól kellene érezzék magukat.
Egy Haza ez csak egy, a miénk.
Tanulhatnád te is aki gyakorlod,
már régóta, s nem vetted észre,
átmentünk már, a tisztán jóba.
Az üzleties energia nagyon durva,
azoknak akik kifinomultak, ha nem
vigyáztok rájuk, hamar elmennek.
S maradnak azok, akik majd nem
értik, csak a saját tükröt látják.
Fejlettek lettek már sokan,
a lelkes,
szíves,
gondolkodók közül is.
A régieset élő, meg elérte
azt amire vágyott és mindenhol
látod, a körítés óriási hozzá mérve.
Elégedetten üzeni annak aki látja,
megcsinálta, győzött, elérte, nincs
is másra igénye, ez volt az ő terve.
A többiek meg így haladnak előre,
mert van az Isten, nem fordultak
el, s nem fordultak másfele sem.
Fordított lett minden, van a jól
látható körítéses, s vannak ők,
akik csendben élik meg, a saját
bölcsességeiket, hiszen nem
láthatják őket a többiek.
Ők meg látnak egy
csomó olyat, amivel
kezdeni semmit sem
tudnak, sokszor nézik
buggyantnak hát őket.
Csakhogy ez is az Isten
kezében, mint minden
ami fontos, nem bízza
másra, csak Isten dolga.
Tisztán látni, vagy rájönni,
meglátni, rálátni, megérteni,
összefüggésében látni, fokozatok
át kell élni. Nem lehet tanulni, csak
akkor, ha benned van már hozzá az a
fejlettségi fok, kerüljön hát a helyére.
Eljuthatnak a feltisztulnak, azokba a
helyzetekbe, amikor láthatnak
olyat, amibe mások még
belezakkannának.
Íme a megelőzés…
Tanuljad meg
azt amit te
nem hoztál,
mert nagyon
hiányozni fog az,
nyugodtan hidd el.
Később már, nem
tudok mit mondani,
én szóltam idejében.
Ennyi a lehetőségem,
megelőzés, megelőzés.
Különös oktatás, nevelés.
Megtaláltam sokféle
jelet a tenyerekben,
visszavezethető oda,
ahol a magyarázatok
leledzenek, megérted
azt is, ami addig eszedbe
sem jutott tán még neked.
Haladni, fejlődni, tanulni,
ne punnyadj, hagyd azokra,
akik úgy érzik, készen vannak.
Egy idő után neked is megjön
ám, mindenre a magyarázat.
Ha átérezni nem is tudod,
legalább adj tiszteletet
oda, ahol most nagyon
nehéz felfogni, miért…
Szeretettel.