Minden, amit te már túlzásba
vittél neked ott lesz tükörként,
ha te dőzsölve élsz abból, amit
nem te teremtettél, miközben
mások a végig dolgozott éveik
után sem kapják meg, a nekik
járó jó minőségű megélhetést.
Tényleg elhiszed, hogy a szinted,
nem árul el téged, lehetetlen az,
azt a mennyiséget, minőséget, te
úgy végigvinni, képtelen lennél.
Na itt van a bocsánatkérés ideje,
teszem, ebből gondom ne legyen.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés.
Tartásos emberként, én felelős
vagyok most is, önmagamért is,
amíg élek dolgozni szeretnék,
amíg dolgozom, addig jól élni.
Ne hasonlítsanak senkihez sem,
aki nem ugyan ilyen helyzetben,
ugyanígy vitte végig a 65 évét.
Könnyebb a te helyzetedhez
igazítani bennünket, hiszen
akkor megint mi kell, hogy
termeljünk, még teérted is.
Miért is nem elég értékesek
neked az egyes emberiesek,
ne a mások szintjére vigyél
le bennünket, ha megoldani
azt is képtelenek lennétek.
Tartása és méltósága van a
kisembereknek, hiszen ők
végigviszik aszerint, ahogy azt
nekik lehet, nem tétlenkednek.
Ki mondta nektek, hogy csak a
sok pénze teszi az embereket, nem
úgy van az, a kis pénzükből is sokan,
sokfélékben már kiemelkedhettek.
Sőt sok olyan tapasztalatom is van,
a pénzben gazdagok is emberiesek
nem elrugaszkodva élik az életüket.
Ha nem tudsz már velünk együtt
érezni, mert elrugaszkodtál attól,
ami előre vinne a tehetségedben,
legalább becsüld meg azokat, akik
vállalják amiben éppen vannak,
a nehezekben is a feladatukat.
Senki nem született csak úgy,
fölöslegesnek, mindenkinek
lenne fontos feladata, ha ő is
tudhatna róla, boldogulhatna.
Adnám át a tudásomat, hogy
mások se szintjük alatt éljék,
azt amit minőségében is lehet.
Ki ne üresedjen senki se, mielőtt
még a tehetségét megtalálta volna.
Íme, nem tartozom se ide, sem oda,
tartozom az éppen érkezőkhöz, az
emberies nem különböztet meg.
Jönnek, akik értik mit mondok.
Ha nem nyitottad meg te
időben a tudás tárát sem,
oda ahol, most jól jönne.
Mert másképp is látnák
a Világot, a családjukat.
A befejezetlen sorsúak,
is sorba állnának, de ők
nincs hova forduljanak.
A csonkok, itt sem érnek
össze, nincsen összekötve.
35 év 200 nap az amit oda
beszámítottak, 44.420.-
Ft a nyugdíjam. Három
gyermekemmel együtt
nőttünk fel, ha tudtam
volna, hogy így lesz, ha
zsíros kenyéren éltünk
volna is, legalább velük
lehettem volna én addig is.
Amikor vállalkozó lettem az
nem véletlen, úgy tudtam én
megoldani, hogy munkám is
legyen, minimálisat fizetve,
el lehetett dönteni, hogy a
gyermekeimre, vagy mire
költöm el akkor, így láttam
én azt helyesnek, jól tettem.
A kisemberek életét élem én,
belőlünk van a legtöbb, de azt
gondolom, nem mirólunk szól.
Prevenciós a végzettségem ez
az én hivatásom 23. éve, a 47.
évemben diplomáztam, most
éppen ide írok és tanácsokat
is adok, ha hozzám érkeznek,
vagy ha online megrendelnek.
Magamat neveltem, taníttattam.
Hát döntsék el fölösleges-e amit
én még 65 évesen is teszek, nem
ismerik el a jóban, hogy létezem.
Így, nem oktathatok úgy, hogy
beengednének, kívül maradva
vegetálok, magamhoz képest.
Kérem tiszteljenek meg és
jöjjenek el, egy 20 órás oktató,
nevelő rajzos tréningemre, tán
utána másképp is látnák mindezt.
Lelkes, szíves, tartásos emberiesek
gondolkodóként, nem ártva élnek.
Lehetne azt is, hogy ne nekem
kelljen ezért, magamat most
szégyelljem, nem mindig volt
minimálbérem sem nekem.
Hiányoznak onnan tán azok,
akik emberiesekként ott
érdemben eldönthetnék,
így gátolják azokat is akik
értők, s helyesen tennék.
Kérem én jelentkeznék,
esetleg ott fordíthatnék.
Te ismered-e az érzést,
úgy élni, hogy adjál,
s az adjon neked
belül,
tartást,
méltóságot.
Ez csak akkor
van meg, ha a
feladatodat
végzed,
amire
az
Isten téged
is teremtett.
Gyakoroltam
az alázatot,
készen is
vagyok.
S mond,
hol van,
az ember,
aki azt is
tudja,
én hova
jutottam el.
Talán nem is
kellene oda sem
leminősíteni, ahol
nem dolgoztak és
így nem tudják mi
a munkából a siker.
Lehet, hogy jó minta
is lehetne, a semmiből
valami, tehetségekből
merítve és egyszerűen.
Ez a Hazám, feladatát
ismerve adjon
lehetőséget
itt nekem,
ahova én a
sok szépet és
jót beleadva éltem.
Tán tartást adna oda is,
ahol a késztetés hiányos.
Mondja és ki éli meg a
jó sorsomat helyettem.
Ha nem élhetem meg
a saját Hazámban sem,
azt amihez már elértem,
most adjon abból nekem,
amit ide beleteremtettem.
A körforgásáról is szól
az élete mindenkinek,
a saját és generációs
feladatait is megélni.
Hiszen én magamért is
tettem, elhittem azt is,
hogy a saját Hazámban,
van olyan ember aki,
érdemben tudja
mi az ő dolga,
azokkal,
akik
egyedül
érték el,
a közösbe
beletéve amit
most elkérnek.
Mert eljött az
ideje annak,
hogy már
nemcsak
remélnek, de
minőségi életet
élni itt szeretnének.
Hisz két oldalunk van,
ha az a feladatunk már
el is fogyott amit, mint
tehetséget mi hoztunk,
biza a másik oldalon is
kellene tapasztalnunk.
Ha már a tehetségünk
által oda beleadtunk.
Mert az életünk nem
állhat meg, akkor
sem, ha az akinek
tudnia kellene,
azt sem tudja
mi a dolga.
Vagy tudva
mindent
magának
tart meg,
nem hagy
a közösben
semmit sem.
Persze,
hacsak
átfolyt
rajta a jó,
s a másik
végén,
aki
kapja
marja,
már
vitte is, s
magának
betudva
azt is és
mindent
birtokolva.
Elfogyott az is,
ami nem neki
lett szánva,
nem is tett
hozzá,
csak
várta.
Mert
tudta,
hogy
van
neki
ott,
sógor,
koma,
s még
összes
többi ott,
felsorolva.
A látszatos
nagyok, ej
ha látnátok
kívülről is
magatok,
lekonyulna
biztosan a
szájatok.
Mielőtt
még túl
mennél
magadon
annyira,
hogy az
nem is
fordítható
már vissza.
Nézz körül te,
a tenyeredben,
akadt-e valaki az
elődeitek közül,
aki legalább, az
árnyékával elérte
volna, a szélét is
annak, amiről te
elhiszed, hogy az
neked megjárhat.
Generációs jelek,
ismerd meg, hogy
túl ne menjél azon,
ahol még kezelhető,
nehogy a sarjadnak
legyen az majd olyan
teher, hogy elviselni
azt ő már képtelen.
Generációs határaink,
ha a sorrendet ismernék
is az emberek, rájönnének,
párhuzamosan is haladhatnak,
hiszen nem késő soha semmi,
addig amíg mozgásban van,
ott az életerő, az őserő.
Ne hidd azt se
el, hogy vége,
forduljál meg,
s azt veszed
észre, hogy
te kerültél
az elejére.
Szeretettel.