Megtaláltam az embereknek
a tenyerükben a
térképeiket.
Feltaláltam
az oda szóló
összefüggéseket.
Így jöttem rá,
hogy gyakran
a gyermekek
magasabb
lelki szinten
vannak mint
az elődeik.
S van úgy,
hogy ki is
maradnak
generációk,
átugorva vagy
ellehetetlenítik
a következőket,
csak azért is , hogy
nekik igazuk legyen,
semmi ne változzon
a megszokotthoz
képest.
Így, ha a
családjaik
azt időben
észlelik már,
nem kinevelik,
belőlük, hanem,
odafigyelve
partnerek
mindahhoz,
az előrevivő
változáshoz.
Hiszen nem
hátrányként
kapták mindazt,
hanem a következő
generáció azon tagjai,
akiknél már elég korán
látható, hogy ők miben
a legtehetségesebbek.
Így a fejlődésükhöz ők
is partnerek, segítik
megtalálni azokat
a lehetőségeket,
hogy tudnának
kibontakozni.
Gyakran
az idősek
esélyt sem
adnak ahhoz,
hogy a sarjuk,
bebizonyítsa
azt amiben
ő magasabb
rálátással bír,
mint az elődei.
Az életkoruknak
tudják be, hogy ők
mindent jobban
tudnak, el is várják
tartsák tiszteletben
azokat a bevett
szokásokat, ne
változtassanak
azon, ha addig
jó volt, akkor az
úgy is maradjon.
Ott van a gond,
amikor már az
előzőek elértek
olyat is amihez
be sem voltak
ők érve, s olyan
dolguk nem is
lenne soha.
Akkor
bizony
elfordul, hogy
megrekednek
a következők,
hiszen mindent
elértek az elődök.
Hát élvezik amit
lehet, semmihez
sem partnerek, ami
a közös teremtésbe
visszavezethetné,
hasznossá is tehetné
őket, nincs motiváció.
S ha ilyenkor nem
megértőek velük,
szétcsúszhat az,
aminek nem is
volt alapja sem.
Előfordulhat a
kitagadás és a
visszásságaik is,
tönkre is tehetik
azzal még azt is,
ami nem is
függött
össze
azzal.
Ritkán
hallani
olyat is, hogy
természetes
lenne az is, ha
a (bocsánat),
elhagyhatná
a szájukat.
Pedig
tévedni
emberi,
és nem
életkori
dolog.
Rálátva
könnyebb
tudatosítani
azokban,
akik
jönnek
és kérik
a tanácsot,
mert nem
szeretnének
véglegesen
elszakadni a
szeretteiktől.
Csupán azért,
mert még nem
találják azokat
a megfelelő
szavakat,
ami
át
is
menne,
s nem
sérülne tőle
senki sem
meg.
Ilyenkor
emberiesen
fogalmazva
hamar meg
is van az, ami
ott át is megy.
Ugyanilyen
nehezen
találják
meg,
a szót,
akkor,
ha az
egyik a
hatalom
erejével
odateszi,
mintha
nem lehetne
más megoldás,
tiszteletlenül
nem kíméli
a többieket.
Mert az őt
helyettesíti
mindenben
ami az ő
emberies
hiányából
ered, bár
a többiek,
nem értik a
miérteket.
Viszont
látják az
erőből való
működést,
hogy nem
engedne
abból,
egy
kicsit
sem.
Nem
ismer
más
érvet
csak
azt,
ami a
tettből
ered.
Hiába
az eszes
érvelése,
nem megy
át abból
semmi,
csak a
sajátját
fogja
fújni.
Ehhez
is van
már szó,
odavaló.
Úgy, hogy
az ott ne
legyen
bántó, de
megalázó se.
Fordítok
szoktam
mondani,
amikor
hallható,
hogy nem
találják azt
a szavat,
ami akkor
a megoldást
ott időben meghozza.
Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés.
Magyarországon, Paksról
a Hergál Házbból, online,
ha bárhol éltek a Világban.
Szeretettel. Julamami