Kicsi porszemként mi is fontos
része vagyunk itt az egésznek.
Tiszta forrás, feltisztult tudás,
feltalálni valami fontosat, azt
jelenti, azért felelős is vagy,
ne kallódjál, tudjanak rólad.
Hát ezért igyekszem itt is
tudatosan behozni ezáltal is,
a köztudatba ide ki a Világodba.
Pont nem találod a középpontod,
hát igazítsd meg a belső tartásod,
tanulhatod azt az oktatásomon,
hogy ne romoljon le minden
amit eddig jónak tartottál,
amihez sokat adtál, a minőséged.
Jó szó, tisztelet, szeretet helyett,
ne mondja majd a sarjad és sarjai,
takarodj innen öreg, fölösleges
vagy, s vinnék az örökséget,
még ha nem is teljesítettek.
A mi jóízű beszélgetéseink
helyett, ha nem rendeztétek
a tieiddel még a helyzeteteket,
csak beállna egy támadó pózba.
Nem a tisztelet mellett döntöttek
az a fontos csak, ami direktbe hoz.
Így eltávolodtatok, kommunikálni
képtelenek veled, vegyed észre,
nincsen neked már szavad sem.
Főleg, ha olyan mintát mutattál,
és úgy is nevelted, bocsánatot is
időben kellene ti kérjetek, nem
múlik el nyomtalanul semmi se.
Azt meg amit gyermekkorukban
lehet a tenyereikben meglátni is,
fontos lehetne neked is tudnod.
Ha nem hozod helyre mindazt,
a generációsan következő fiad,
kifordulhat a megszokottból
és őt nem is hibáztathatod.
A tolerancia, a jóember ujja,
ugyanaz, mellette a siker ujja,
aztán az emberek, gyerekek,
párkapcsolati jelek, hivatás.
Nehezebb az intelligensnek,
ott ahol csak a pénzes számít,
lealázódnak közöttük, ahol csak
egyoldalúan még többet akarnak.
Alaposan önmagán túl is szaladhat,
nincsenek határai, a generációsat
sem ismeri, de önmagát se tiszteli.
Nem is gondolnak vele, hogy ők ott
megalapozzák a tiszteletlenséget,
velük is úgy kommunikálnak majd.
Ne hidd el, hogy vége, fordulj át,
oda kerültél mintának az elejére,
ez nehezebb, de jó az eredménye.
Akkor azt, a laza hajlítást a mondat
közepében, te sem vetted komolyan,
megengedted, a többieket rábeszélted.
Győzz meg legyőzni könnyű ám engemet,
nem harcolnék se veled, se ellened, oktatni
szeretném már, a jót, a tartásosat és a szépet,
nemcsak írom, mi egy generációs házban élünk.
Kívánom minden jónak, sikerüljön nekik is ez.
Tudod-e, ha egy porszem elmozdul, utána csak
keresheted a helyed, kimozdíthat a biztosból,
elmozdult azzal a lejtőn lefele már minden.
Átbillentél szoktam mondani, amikor azt
látom, ne találkozzunk, nincs miért.
Megelőzésmegelőzésmegelőzés.
Egyenként és nem többen
születtünk le egyszerre.
Mind más feladatot és
tehetséget hoztunk ide,
apró része az egésznek,
nem különb hát senki,
egyikünk se a másiknál.
Ha megjön az eszünk is
hát fejlődni igyekszünk.
Nem ártva, nem bántva,
haladni előre, ahogy azt
a teremtő a tisztaságra
vágyókban benne hagyta.
A kicsiben és a nagyban
ugyanaz a lenyomat van.
Sok kicsi aprócska
részletekből
adódóan,
hosszú az út
még a tudás fele.
Szoktam mondani, én
már megjöttem onnan
néhányszor, ahova ők
most indulnának épp el.
Felhívom a figyelmüket
azzal, hogy fölöslegesen,
időt pocsékolni nem kell.
Amit már generációsan
a szerettei elvégeztek,
ő minek ismételné meg.
Tanuljunk emberiesként,
tanuljunk a jó emberekké
válásban is haladókként.
Elmondhatom, hogy a 23.
év gyakorlati tapasztalatom
alatt jól megismerhettem az
emberek, nagyon különböző
tenyereinek lélek-térképeit.
Leolvasni tanítom meg őket,
a többi ember tenyereinek a
rajzainak különbözőségük
által közelítjük meg, az ő
saját tenyereiket.
Miközben,
nagyon sok
olyan érzéssel, jellel
találkoznak, amivel az
addigi életükben nem.
Ilyenkor mondják aztán,
hogy de kár, hogy évekkel
azelőtt nem úgy döntöttek.
Ezen jeleknek az ismerete,
jól jött volna nekik közben.
Már jó minőségben élnék
a saját és a generációsan
is fontos feladataikat,
nem odázták volna el.
Amikor a tehetségednek,
tudásodnak megfelelően,
vállalod a feladataidat, a
Világ is biztonságosabb.
Jó vezető akkor vagy,
ha az emberek, a
saját tehetségük
által maguk is
boldogulnak,
hiszen ahhoz minden
lehetőséget megkapnak.
S a generációsan fontos
feladataikban is
a törlesztéseik
lehetőségeiben,
teljesíteni is
képesek,
mert az
nekik is a
minőségi élet.
Kiteljesedésre
törekednek
az emberek,
a sikerélményük
az napi tápláléka,
a lelkes, szíves,
gondolkodóknak.
Nem lesz unalmas az
emberies mellett se,
tele mindenféle, újabb
megoldani valókkal, s
az a többiekre is hála
Isten jól hat majd.
Gondolkodón,
tisztelettel
jól bánni
az emberekkel.
Ne nyúljál ahhoz
ami nem a tied,
a fejlődés helyett
leépül tőle a lelked.
A körítés az lehet,
hogy óriásnak láttat,
de a valóság az biza
leleplezhet téged,
örülj annak, ha még
időben megtörténik,
amíg nem romlott
el végleg a lelked.
Ha nem vagy elég
magas lelkes, szíves,
gondolkodó szinten,
még a gyermekek
is átlátják mikor,
mit miért teszel.
Mivel te nem is
észleled, azt hiszed,
ha te nem látod meg
ami a többiekkel van,
akkor ők téged sem
láthatnak, nem így van.
A saját világodba
beszorulva vagy,
ha mások nem,
csak a te általad
megszabottak
boldogulhatnak.
Addig – addig
erőlködsz majd,
amíg melletted
minden értékes,
tudással bíró
el is halad.
Az állandó
az csak a
látszat.
Amikor
már
te is
beérsz arra,
hogy adni az jó,
már nincs hitele
se a szavaidnak.
Rád nem hallgatva
teszik a dolgaikat,
tőled el nem
fogadnak.
Ha el is
fogadják
félreteszik,
nincs jó
érzésük
azáltal.
Lejártnak,
elavultnak
tartanak,
legfeljebb
lesajnálnak.
Ha az emberies
benned nincsen,
akkor azt vállald fel
amihez te is értesz.
S abban elérheted a
legfelsőbb szintedet.
Egy Haza ez csak egy,
tiszteljük és becsüljük meg, s
egymással is így legyünk emberek.
Édes Hazám Csodaszép, ne menj
még, hiszen a széppel, a jóval,
amit ide beleteremtettünk,
nekünk meg sem jöttél.
Magyarországról,
Pakson a
Hergál Házból,
szeretettel.