Kérem ne olvassa el, ne bosszankodjon, ha a valóságot nem  tiszteli. Ah, nem megbántásnak  szánom, csak a szerintem őszintét írom. A majd  az nem a  most, ami már  a lesz sem, hiszen van  akinek  már elkésne az másnapra. Ugyan miért gondolja, hogy minden maradhat holnapra, ne vegye zokon kérem szépen, ah.  A  hivatásom  a tiszteletre  épült,  a szeretet az hétköznapi számomra,  hosszú út vezetett oda.

Miről beszél ha nem is úgy él,  miért nincsen emberség  próba,  hinnye, ah. Hát nincsen senki se aki a  valóságot felvállalva azt hitelesen átadja. Vannak akik arra apellálnak, hogy vannak emberségesek akik a saját szégyenüknek érzik,  ha nem kapják  meg a nekik járó tiszteletet, ha szintjük alatt bántóan, nem  jól  bánnak velük, ah. Megalázottságukban szenvednek és  inkább sírnak, hallgatnak. Mondja, ha valaki tudja, mikor kopott ki az emberséges, ah, mikor ment annyira túl mindenen ami addig fontos volt tán ott is még esetleg. Ah, mondja ki bántotta meg ennyire, amit  nem tudott feldolgozni se.  Miért gondolja,  ha a fel  nem dolgozott fájdalmát továbbadja és  másoknak is abban kell  élnie,  majd végleg megkönnyebbülhet általa, hinnye.

Ejnye,  jön a jó öreg bocsánatot  kérek.

Ez itt a szeretett Hazánk, ugyan kitől  kapjunk meg mindent, amire most emberségesekként szükségünk van. Végig dolgoztunk, aprópénzes nyugdíjasokként közel a 70. és folytatjuk tovább. Naponta jelen vagyunk,  átélünk mindent, amit másokkal a túlzások tesznek. Már észre sem veszik, hogy át mikor billentek, mikor hagyták  cserben mindazt, amiért egyszer  elindultak. Az igazságkeresés helyett, az alázat  működhetne, annak aztán lehetne, sok  tapasztaló élménye. A sok nehéz meghozza ám az emberségest, hinnye. Ne hidd el, hogy vége, ha a fordítottját is látnád, kerülhetnél a saját idődben annak már az elejére. A következő  generáció már ne szenvedje meg,  ha nincs más, mint az állandó keresése mint ismétlés.

Hinnye, jobb ha bocsánatot kérek.

A hivatásunkat gyakoroljuk, életszerűen  a sorsunkat  éltük  mindaddig, amíg ismeretlenre változott és nagyon gyorsan. Az addig átlátható életünk, úgy, hogy azt mi nem tervezhettük, de nem is kértük, hinnye. Hol  van az életminta   a gyakorlati életükben ahhoz, hogyan éljünk most.

A Hazánktól várjuk, azt amit ide teremtettünk, naponta jót és szépet, emberséggel  beletettünk.

Sorstalanná nem akarunk  lenni, a saját szintünket élnénk meg, hisz sokat tettünk érte,  mivé  lenne.

Ha beengednék már az egészséges körforgást hozó, belső tartást adó újat, szintet  igazíthatna. Amikor meghatározó a jóban és a szépben,  jelen van a megelőzésben éppen azért mert nem árthat. Szabadon választja ki közben, a saját

sorsát, amikor a helyére került a jelenjében.

Hány bocsánatot kérjek most, jer elő jó öreg bocsánatot kérek, akár mindenki helyett  kérek. Persze ideje lenne mindenkinek átvizsgálnia a lelkiismeretét  most, nem mondhatja senki sem, hogy nem  szóltam volna. Ha beengednek,  már régen tudnának róla,  igazolja azt, hogy  van bőven  írásom. Az archívum havi bontásban mutatja, leírtam kértem,  szépen kértem,

kértem, erősebben kértem,  ah, naponta.

Mondja meg valaki, mi hány bocsánatot ér,

elviszem a balhét a következő generációért.

Hozzálátok, hiszen hozzá vagyok szokva,

a hosszú tűrésben, ah,  van időm bőven.

Hátha annyira belejövök a bocsánatot kérek  mondása közben, még kedvet kapnak rá,  hinnye.

Minden héten lehetne egy bocsánatot kérek nap,

ha már annyira összejött,  legalább nem ártanál.

Ugyan miért ragaszkodnak  az emberségesek  a személyes  találkozáshoz. Bocsánat  fogzok, az összes tünetével, ami a babakorban adott,

 íme,  így is csak online lehetek, itt vagyok.

A hangomban benne van minden tudásom, átmegy az rendesen odateszem, ha van rá igényetek, a  telítettet így is megelőzheti.

Te vagy, ő van, mi vagyunk,  én éppen olyan  választ tudok adni amire képes vagyok. Nem mástól elollózott  a  válasz, tapasztaltan van az.

Mindként oldalra szükség  lenne most, szerintem, nem mondhatom  ezt olyan embereknek akiken múlik a sorsunk, hiszen nem  hinnének nekem.

Abból indulnak  ki, hogy a sikert azt csak pénzben lehet mérni,  nekem meg olyan nem lett a  sok  év alatt annyi, ami tartalékot tudna számomra adni.

Így hát nem vagyok hiteles a számukra, csak bennetek bízhatok,  hogy rájöttetek,  a te dolgotok az, hogy segíteni tudjatok  most a családotoknak, online itt lehetek, hinnye.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a  lenyomat van, ah. Sok a tíz év, amióta nem  tudok előre lépni, csak araszolok. Mihez képest sok, az életkoromhoz biztosan sok, viszont ha visszanézek, most már azt  teszem, sok aprócskát sikeresen éltem meg.

Egy ideje vissza is számolok, akkor meg éppen a saját időmhöz van szabva valószínűleg, hinnye.

Na már most, akkor szeretném ha az igényetek szerint,  adhatnám  el és azzal át, valamennyit nektek szántam, akik már értik a miérteket.

A tudásomból úgy, hogy mindenki önmaga szerint dönti el, mennyit szeretne egy alkalommal kapni. Amit azzal megkap ott, hogy a kérdéseire lett megfelelő hatású, megnyugtató válasza,  ah.

Hiszen már tudja,  a belső kontrollja jelzi mi a jó abból, mi a legmegfelelőbb éppen neki.

Aki már volt az oktatásomon és hasznára vált,  van számára lehetőség most is a fejlődésére.

A Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen, oldalra várom tisztelettel. Skype Árpádné Heringes várom szeretettel. Ha nem szeretnétek hagyni pocsékba menni az időtöket, tudomásul véve ami most van, tanulni az alázatot naponta .

Tudjatok  olyan választ adni a szeretteiteknek a  kérdéseire, ami megnyugtatóan hat, mert jelzi számukra a  belső kontrolljuk, hogy úgy van az.

Tegyük hasznossá magunkat,  ezt is szükséges lenne megélni, hinnye. Ne menjen a semmibe a jóra és a szépre is fordítható idő, hinnye.

Használjuk fel jól, a megelőzésben.

Tájékozódni tudtok,

 Web-tenyér, Önismereti oktatás,  igényesen, oldalamon a lehetőségekről, vagy Skype  Árpádné Heringes által. Tiszteletem.