Emberismerő vagyok…2020.04.14. https://julamami.com

Kérem szépen a döntő embereket, mert ahhoz talán még,  úgy  tudom, hogy  van jogom, még itt vagyok, gyakorolnám a hivatásomat, amíg élek.

Kérem a lehetőségemet, én  is ide teremtettem, nem mentem  el, viszont Hazaszerető lettem.

Pont most lenne a  legnagyobb szüksége  az

emberségeseknek arra, hogy erősek

maradjanak tartásban, méltóságban.

Tíz éve várok,  akkor értem   el  oda,

hogy közre  tudtam  volna adni  azt,

amit feltaláltam, nem kaptam  lehetőséget.

Hiszen minden addigi, amire tervezhettem,

megváltozott hirtelen  és nem  lett  helyette

más.  Amire tovább  építhettem  volna, nem

kerülhettem az oktatás  közelébe sem,  ah.

Nem  tudom elfogadni, hogy ilyen módon

történjen a kommunikáció ott ahol

egyszer azt érezhettem  ember

vagyok. Ha nem elég éretten

vállalnak  fel az emberek

életminőségét érintő

feladatokat, vakmerően.

Ah,  attól mert azt mondják

lehet, ha ahhoz nem  értenek,

megjön számukra a  hátránya.

Ahogy én tapasztalhattam,

rávetül az generációsan,

amikor nem értik,

miért nem

boldogulnak,

pedig jó emberek.

Annak  megfelelően,

amit addigra a hivatásom

által mint segítő  éltem meg,

láttam ott velem  szemben,

szintén fekete  fehérben.

Átéltem a  nagyszerűségét

az érzésnek az egyszerűben.

Hihetetlennek látszott,  hogy

annyira fontos lehet a látszata,

ami a pénz miatt kapott helyet.

Szomorúan vettem tudomásul, ah,

nem arról szól, amiről beszéltek előtte.

Számomra a tisztesség,  a  becsület,  a

 tisztelet, a megbecsülés, a  szeretet  és

mind azok, amiket jó és szépként életszerűen, hétköznapi szinten megkaphattam, meg is éltem.

Igen  mondhatják, ah, csak egy maradi  korosodó,  az itthon maradtak  közül,  a pénzesek által letudott emberséges, prevenciós vagyok.

Aki még  dolgozik 69 évesen,  mert nem tudná  elviselni,  hogy eltartottként  élje végig  azt ami maradt. Amit nem  így tervezett megélni, ennyi évesen, hova lett az,  amit akkor beletett megelőzőként. Egyszer hallottam valakitől,

megjegyeztem,  megyek  amíg  nem  végeztem el azt, amit a tehetségem az oktatáshoz megadott.

Kérem szépen, ne vegyék  el emberségesként, a hivatásomból eredő  oktatási lehetőségemet. Mert akkor nem hittem  el amit mondtak, már meg is teremtették, a jót csak saját maguknak.

Az akarat az évek óta kevés, nem hozza meg a beteljesülést ah, a jó energiákban vagyunk  már. Persze nyomhatják, tolhatják, attól  az nem fog  sikeressé válni, megy a pocsékba azt halmozva.

A régi dolgok nem működnek, haladni tanulni, ah most igazodni, azt lehetne, az elfogadás kérdése. Magamból kiindulva, ha nem  segíthetek, hát legalább ne ártsak másoknak sem. Hiszek az Istenben, maradok  abban, amit a  szüleim  eldöntöttek elfogadom, nem  változtatnám meg. Mélységes az érzés, amivel  szembesülnöm kell, ha  tetszik nekem,  ha nem, hinnye. Amit mi ide beleteremtettünk azt felejtsük el, mert nem kaphatjuk meg, döntöttek felettünk ah, nyugdíj helyett aprópénz. Várunk  valamire,  amibe  nem  szólhatunk bele, itt van a nem sok jót sejtető, várakoztató csend.  Amit nyilván a józan eszünk szerint betartunk, igen. Aminek  a részleteiről, azoktól  akikben bíztunk, tájékoztatást a média által, az előző napról, a tervezett aktuális napról nem kaphatunk. Nagyon nagy felelősségnek tűnik az szerintem, hinnye,  amit látok. Akinek  már van tengernyi rálátásom, 26. éves emberismeretem, életszerű tapasztalatom, abban,  azáltal is  élek.

Ezt a balhét nem  nekem kell  elvinnem hála Isten, körbeért már 5 éve, összefüggésében látszik  az.

Mondják úgy is, hogy  a remény hal  meg utoljára,  gondolom, valami tapasztalásból eredő, hiteles,

valóság is lehet. Mert az vitt előre meg az abban való hitem, hogy van valaki bizony, aki a  döntő embereket  is naponta  kontrollálja  ott fent.

Nagyon és nem agyon tapasztaltként

lenne  mit mondanom arról, amit

valószínűleg sokan még nem

hinnének el, az sem  gond.

Hárman  voltunk, ketten

biztosan láttuk,  a harmadik

messzire utazott  haza, nem tudom,

hogy mit látott  akkor. Én az Isten

fiát, aki megjelent ott nekünk,

karácsony táján jött a csoda,

kontrollálhatóan jelent meg.

Ah, amikor kérte a messziről

érkezett, hogy öleljem őt meg,

ez a hivatásomban gyakori  volt,

egyfajta emberséges alkalmazás.

Nagyon erős volt ott az érzés,

amit követett a látvány,

szürke,  fehér, égies kék,

színben leereszkedett.

Tudtam, hogy mit látok,

tisztán látható volt  az ott.

Hozzá a nagy energia,  ami

odatevődött és bennünket átjárt.

Úgy tíz éve már, amikor ez történt,

nem  a saját Hazánkban  történt  meg.

Sokszor, mindenféle  módon átgondoltam,

beszélni nagyon arról nem akartam, csoda volt.

Arról  győzött meg, hogy nemcsak beszélnek róla,

van, nem fokoznám, kétszer már írtam  róla  a sok

év alatt. A fent és lent egyszerre volt ott jelen.

Nem tudtam megvalósítani azt amiért oda  mentem, elfogadtam a döntők  döntöttek.

Azóta én már másképp is látom  az életet,

elhiszem,  hogy itt vagyunk mindannyian.

Azt is tudom, nem véletlenül nekem  adta

a  teremtő, ezt a nagyon hasznos tudást.

Azért, hogy az oktatását adjam  tovább,

kerüljön be a köztudatba,  jól működik.

Nem pályázhatok, nincs hova forduljak,

nincs olyan hozzáállás, ami eljutna oda,

ahol  értenék, mit hagynak kallódni.

A felelőssége annak a döntőké, ah.

Nem hallgathatok  tovább, felvállaltam

eddig is minden  döntésemet, amit nehéz

elfogadni ebben a  helyzetben,  ami most van.

Kérem tisztelettel fogadják el a most nem igazán

őszinte, ez nem a jó öreg általi. Bocsánatot kérek mind azoktól,  akik csak magukban, az elveikben hisznek, ezt a saját védelmemre teszem meg, ah.

Én nem változhatok  meg, van a  lelkes, szíves, gondolkodó énem, ami az emberséges részem. Nincsen pénzszerzési vágy bennem, ah, hinnye,

ha lett volna, néhányan nem  ott tartanának.

Attól  még, hogy a pénz teremtéshez

nem értek, jó minőségű  is lehetne

az életem. Óvatosan, de csak

a humor  miatt, ha a pénzhez

értenék, se  másképp élnék,

fel biztosan nem halmoznék.

Amikor felvállalták, tudták  azt,

hogy a Hazánkban mi  is itt élünk és sokan.

Nem  szép, hogy eddig nem nekünk  megfelelően

bántak  velünk. Most viszont lenne lehetőségük,

ahhoz, hogy szerintünk is jól döntsenek, az eddigieket hozzák rendbe.  Biztosítsanak számunkra  olyan minőségű  életet

amiben szívesen élnének,

annál alább ne menjen.

Még annyit szeretnék,

hogy értsék, szerintem, ha mi elmegyünk,

se megyünk  sehova,  ha a teremtő úgy gondolja,

itt  maradunk  segítségül, az emberségeseknek.

Talán, amit nem kaptunk meg  jó minőségben,

ah, nem élhettük  meg, az eddigi jó minőségű teljesítésünknek megfelelően, a továbbiakban majd az lesz a  feladatunk,  hogy arra figyeljünk.

Amit  a jóból  megérdemelnek már,  kapják meg  az emberségesek,  amit a  hivatásuk  által adtak.  Mindazok, akik  a  munkájukkal sokat adnak, akik szolgáltatnak  nap  mint nap. Ah, kint vannak a szabadban, hogy mások  teljesíteni tudjanak. Megjavítják a szélvédőjüket, hogy tovább mehessenek, mozgásban lehessenek.  Ha nem vállalkoznánk, lenne gondjuk azzal is bőven, gondolkodjanak el. Becsüljék meg  azokat is mind, akik otthonról az online-t megteremtették, hogy dolgozhassanak. Olyan munkát biztosítsanak,  amit képesek elvégezni, akik munka  nélkül maradtak. Akik ahhoz szoktak, hogy a jól elvégzett munkájuk által, jó minőségben tarthatták el a fizetésükkel a családjukat. Tájékozódjanak mi van most, mi az amit fel  lehet vállalni.   Miben szükséges segítséget kapniuk a saját Hazájuk által. Ne azt mondja gyere haza, teremtse meg, hogy ne menjenek el. A csendben lévő intelligensek meg ne alázódjanak, hinnye. Az okosak, szorgalmasok se, akiknek nincs tartalék pénzük, hát ami jár azt utalják, hogy  áthidalják.  Támogatás nélkül  ne maradjanak a  vállalkozók,

akik magukat tartják el és nincs munkájuk most.

Az emberséges, intelligens, tanultan is emberies, nem járnak együtt sajnos a nekik megjáró jóléttel.

Mindannyian látjuk, amit  sokan még magukról se gondolnak, mert  ki csak  magukból indulnak azt a.

Túlmentek már az önkontrolljukon, a nehézben  is könnyedén, minden  felelősségtől szabadon, ah.

Nem mindegy mire emlékeznek  majd, amikor azt várnák tőlük, hogy véleményt mondjanak, nem felejtik el, a gondoskodó tiszteletet, hinnye.

Na most jöhet a jó öreg, bocsánatot kérek, hinnye.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,. Műhely, a megelőzésért e.v.   Skype  Árpádné  Heringes, szeretettel.