Kérem akkor tiszteljen  meg az olvasásával,

ha a szerintem valóság már érdekli.

Két lépés között mielőtt a talpaidat leraknád, nézzél rá, a sorsodat éled-e, vagy épp bele  élsz.

Mások  tudása, vállai által kerültél a könnyűbe,

kilátszik a tudás az emberies érettséged  hiánya.

Ez az év megoldja, felszínre hozza, ami nem a tied,

ha tényleg üzlet az, ahol minden csak  a tied, ah, a tudásoddal igazolni is tudod az intelligensek felé.

Érvvel mert a  saját tudása, kérdez és megoldja, megváltozott minden, észre sem vetted, hinnye.

Persze  ah, az más, ha abban hiszel, hogy majd a következő életedben megoldod, felvállaltad azt.  Amit most  könnyen vettél,  rávetül a következő generációidra, nem szeretnélek ám

meggyőzni róla, változik minden.

Nem  sok országban járhattam, ide

jöttek messziről is az emberségesek,

így aztán a különböző kultúrákba  is

beleláthattam, a sorsokat olvastam.

Nem dönthettem el, kik azok, akik

fontosabbak másoknál,  nincs  olyan.

Az úri huncutságot úriembereknek

szánták, nincs dolgom  azzal, ah.

Mindenki az  Isten teremtménye,

azt is megtapasztalhattam  az első

években alaposan,  már az is megvan.

Tíz éve annak, nagy megtiszteltetés

ért, olvassák  az intelligensek amit írok.

A sorsomat megismerhettem,  tudom

merre vigyem,  hogy legalább ne  ártsak,

megtanultam az elfogadást és az alázatot.

Birtoklás vágy nincsen bennem, az emberséges

a  tengernyi tapasztalatommal  már fontos nekem.

Eladnám a feltaláltamat, megismerném  a másik oldal által annyira fontosnak tartott jólétet, ah.

Nem vágyom  gazdagságra, hiszen hoztam  a

lelkes, szíves, gondolkodó énemben adott.

Bocsánat, ha nem jött volna még rá arra,

én is az emberséges oldalhoz tartozom.

Kölcsönös tisztelet, ha szabad,  ha lehet.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven, hogy vihessetek belőle kimenőben.  Ha benned  tisztelet nincsen, a kezed legyintéshez szokott, szerintem az már egy fejlődési állapotra utalhat, azt a.

Hiszen nem gátolod csak jelzed,

hogy számodra nem vehető komolyan,

az amit csinál, aki felé  a leintésed szólt.

Ha már emberesedtél rendesen, majd  úgy nyújtod a kezed,  hogy azt a másik is észlelje, tisztelet van iránta benned. Elfogadóan lenni a

többi ember felé, az is jó minta lehetne, hinnye.

Gondolom nem egyedül vagyok  ezzel, hogy a

hőn szeretett Hazánkban, ahol  Hazaszerető

lettem,  a  hivatásom  gyakorlása közben,

nagyon kevesen tudják, feltaláltam  hinnye.

Az első években a nagy faluban  szolgáltattam

emberségesekre  leltem. Később meghívásra a Western központban egy jeles helyen

szolgáltattam, egy neves író  tulajdonában.   Meghívtak,

oktattam  egy nagyon komoly oktatási

központban, nagy élmény volt,

sok nagynak az árnyékában.

Úgy is boldogulni tanulhattam,

embernek érezhettem  magamat.

Ott is gyakoroltam a hivatásomat, ahova

mint neves helyszínre sok busszal érkeztek,

többféle  nyelvre fordította a szót a tolmács ott.

Németországból időztek  azon a  helyen, száznál

több neves üzletembernek olvastam a sorsát, ah,

esőben várakoztak, hogy talán sorra kerülnek, ah.

Volt ahol,  hiányzott a kölcsönös tisztelet, ah,

tapasztaltam, kiérzett a túlzó könnyű, hinnye.

Szerintem a hétköznapokban, a legmagasabb

szint,  akit önmaga miatt úriembernek  tartanak,

annak van egy teljes, magasszintű  rezgése, ah.

Azután egy generációs feladatomat  letudva,

megváltozott minden és  nagyon hirtelen.

Az okára menet közben  és  azóta  rájöttem,

megtapasztaltam, nem maradt ki semmi.

A nagyon

nehézben,

lehet ám igazán emberesedni, hinnye.

A  gátak  között, ahogy tudtam teljesítettem.

Jól kinőttem magamat, 156 cm  vagyok, más

nem volt,  meg kellett hoznom a döntésemet.

Akit már megérintett azóta a  lelkiismerete,

tudjon róla, az is megvolt, aztán haladok  tovább.

Generációsan a sorsomra léptem, mivel embert próbálóan megszenvedtem. Csak adtam, adtam, sokat adtam, nem hittem el,  hogy akiknek az ott a

dolga  lenne, nem  is veszik a feladatukat észre.

A megélhetésem  miatt kimentem az online világába, többen ismernek ott  mint itthon.

A saját kínomon  tanultam meg azt, amit

nem  tudtam,  igyekeztem  megóvni magam.

Tartást kaptam a sok  nehezet átélve, túlélve.

Mindig érkeztek mások, akik legyőzni akartak,

irigységet hoztak, nem az oktatás miatt jöttek.

Miközben rengetegen tiszteltek és  érkeztek

meg,  a sorsolvasásom,  a feltaláltam  miatt, a

 jólétem teljesítésének  a lehetősége hiányzott.

Átsegítettem őket a nehezeken, révbe értek.

Nem számíthattam  senkire,  hogy kiálljon a

 tudásom mellett  és bevigye a köztudatba,

mindenkinek  megvolt mindig a maga neheze.

Annyit tudtam összegezni eddig belőle,  hogy

valami  utánzatot, lemásoltat, elfogadnának.

Megbizonyosodott már mindenki  aki szerette

volna  lemásolni és a  nagy pénzbe vinni,  ah.

A két oldal egymás mellett párhuzamosan és

természetesen haladva, hol az egyiknek a

fontossága, aztán meg a másiknak, hinnye.

A lépések között vannak a sorsszerűségek.

Nem működik másnál, oktatnám,  átadnám,

hitelesíteném a  tudásom által. Ne nekem

legyen meg csak,  vigyék a hitelességét,

a tartást igazító  hatását oktassák tovább.

Nem tervezhetek  tíz éve a megállt az időben,

nem kérdezték jó-e az, tudok-e abban haladni.

Azt szeretném,  ha kimondanák végre, hogy

ne  várjak  rá, nem veszi meg tőlem  a  Hazám.

Azt gondoltam, majd adják az arra már érettek

számára a tovább oktatás lehetőségét, ők ingyen.

Nincs hova fordulnom, hát nincs tiszta válasz se,

amiből ki tudnék indulni, az emberi méltóságomat

megóvnám, hisz tartásosan emberségest csinált

belőlem  a sok nehéz, ne irigyelj, tán éljed meg.

A segíts magadon az Isten is megsegít az alapom,

na azt már nagyon tudom, tiszta válaszra várok.

Adjam el oda, ahol már van értő vevője ennek, mert erre a tudásra nincs szükség a Hazánkban,  bizony ez már ismerős nekem.

Hát a miheztartás miatt mondom,

szükség lenne erre a tudásra, én

szóltam már tíz év óta írom,  hinnye.

Mert akkor elvegetálok, tovább oktatom,

egyenként az engem megtisztelőknek, ah.

Pedig most lenne aztán igazán szükség erre.

Leírom ide, hogy olvasható legyen, jeleztem,

nélkülem  nem tudják megtanítani oktatni.

Hiányzik nekem ehhez a kölcsönös  tisztelet,

mert én már régóta ismerem, alázattal vagyok

mindenkihez aki megtisztel, már ismeri  a sorsát.

Nem tudok  üresben  maradva, csak teljesítve,

az elvárásoknak  megfelelően, nyugdíj helyett

aprópénzesként várakozni,  nincs mire, hinnye.

A szeretet, ami összejött bennem,  a tengernyi tapasztalatom során a hivatásomat  gyakorolva, ah. Kaptam   annyi féket,  hogy hét generációnak  is elég  lenne, ha a sorsuk  visszapörgetné azt amit megengedtek  maguknak, ah. Ha tisztelet nincsen benned,  ah,  lehetne-e, hogy a  kezedet kérlek tartsd a zsebedben.

Legalább ne ártsál,

a hangulataid miatt, senkit se bántsál,

magadra is vigyázzál, mert téged sem  pótolhat  más ám.  Ne azt keresd, hogy mikor miben ki volt a hibás,  ha nem tetszik amit a tükrödben látsz, tán  változz, hogy szebbet láss, ah. Amikor hiányzik a fokozatosság, hirtelen kerül fel valaki oda,  ahol neki még akkor, vagy egyáltalán ott,

azzal dolga nem is lehetne,  hinnye.

Tiszteletlenség azok felé,  akik már

elértek oda, fejlettek emberileg,

ahhoz vagy más felelősségteljes

feladatokhoz, nemcsak akaratuk  van.

A tudás hatalom hallottam régen sokszor,

nem értettem  miről és kiknek  is szólhat az.

Ha tudás még nincsen megfelelő benned, ah

gondolkodjál el azon mivel  pótolhatnák azt.

Körbeért, rájöttem,  mindenkinek  lenne sorsa,

ha akarna tudni róla, annak  tudatában élhetne.

Vannak  akik  félnek  tőle, hogy tudjanak róla, mennyire mentek el minden nehéz feladatuk

mellett. A  könnyűt választva, keveredtek oda

ahol  éppen időlegesen vannak, betöltik  azt.

Ami  által mások nem juthatnak el, a saját

letörlesztett sorsuk szerinti feladatukhoz.

A legkisebb gondot majd ez okozza,  nincs

határ se ahogy látszik, bármit lehet, ah.

Csupán óvatosan írom  le,  attól még

nem szabadna, a belső kontrollja

jelezi, ha nem kopott ki belőle.

Emberesedj, szoktam mondani,

azt is  jelenti, nem csinálom meg

helyette, hiába mondanám  a

magam tapasztalatával, el se

hinné, ki lehet billenni, ah.

Viszont ha még időben

észlelné, megfordíthatná,

van úgy, hogy azt mondom,

nem tudok mit megelőzni,

nem  tudok megoldást rá.

Azt  a, már nagyon sokat

sokan és igen gyakran,

dolgozhattak azon,

olyan vékony

a kettő

közötti.

Belső látás

is  szükséges

ahhoz, hogy  az

még a saját döntési

idejében észlelhető legyen.

Nem így oktatom természetesen,

a megelőzést gyakoroljuk, 26.  éve,

egy napon rajzoltam le, 152 oldal lett.

Attól, hogy nem ismernek  sokan, a

saját általam  tisztelt, szeretett,

Hazánkban, feltaláltam, oktatom.

Tudom  nagy hibám, hogy nem

lettem gazdag általa, na meg

nem tartozom se ide,  sem oda.

Csupán annyi, ami a természetes

körforgásnak számomra is védelme,

aki érti az emberies jelnyelvemet,

tisztel  meg online sorsolvasáson.

A generációs jelzéseknél már látszik,

ki mit  hozott és melyik ágról, meddig

az ő feladata az. Hol szükséges átadnia,

egy azóta ahhoz megfelelően fejlett

családtagjának,  akiben több  a  tudás.

Van az Isten, van  aki tudja, mások még

észre  sem vették,  hogy átfordultunk és

már teljesen más energiákban vagyunk.

A  látszatra nem változott, nem látványos

az, viszont nagyon sokan látják már  azokat,

amikkel nekik dolguk  van, teljesítik régóta.

Nem  láthatók  ugyan, nem  lettek divatosak,

sem nem mondvacsináltak, tudják amit tudnak.

Tiszta úton  járni, vagy felébredve rátalálni, az

csak idő kérdése  és megtörténik mindenkivel.

Nem  dobálják gondolom, a kitűnő, megajánlott

diplomákat, hiszen annak már hiteles, bizonyított

előzménye  van. A születésekor mindenki kapott tehetséget valami jóhoz, hozzáértést tanulhatna,

azokhoz amit nem ő hozott. Elkéshet ha nem foglalkozik  a fejlődésével, csupán annyi lesz

láthatóan, észlelni fogja, okosabb a  gyermeke.

Kénytelen,  kelletlen,  kérdeznie szükséges

majd  tőle, ha legalább  látszatra adva, azt

szeretné mutatni, elég  tájékozott most…