Kérem akkor tiszteljen meg az olvasásával,
ha a szerintem valóság már érdekli.
Két lépés között mielőtt a talpaidat leraknád, nézzél rá, a sorsodat éled-e, vagy épp bele élsz.
Mások tudása, vállai által kerültél a könnyűbe,
kilátszik a tudás az emberies érettséged hiánya.
Ez az év megoldja, felszínre hozza, ami nem a tied,
ha tényleg üzlet az, ahol minden csak a tied, ah, a tudásoddal igazolni is tudod az intelligensek felé.
Érvvel mert a saját tudása, kérdez és megoldja, megváltozott minden, észre sem vetted, hinnye.
Persze ah, az más, ha abban hiszel, hogy majd a következő életedben megoldod, felvállaltad azt. Amit most könnyen vettél, rávetül a következő generációidra, nem szeretnélek ám
meggyőzni róla, változik minden.
Nem sok országban járhattam, ide
jöttek messziről is az emberségesek,
így aztán a különböző kultúrákba is
beleláthattam, a sorsokat olvastam.
Nem dönthettem el, kik azok, akik
fontosabbak másoknál, nincs olyan.
Az úri huncutságot úriembereknek
szánták, nincs dolgom azzal, ah.
Mindenki az Isten teremtménye,
azt is megtapasztalhattam az első
években alaposan, már az is megvan.
Tíz éve annak, nagy megtiszteltetés
ért, olvassák az intelligensek amit írok.
A sorsomat megismerhettem, tudom
merre vigyem, hogy legalább ne ártsak,
megtanultam az elfogadást és az alázatot.
Birtoklás vágy nincsen bennem, az emberséges
a tengernyi tapasztalatommal már fontos nekem.
Eladnám a feltaláltamat, megismerném a másik oldal által annyira fontosnak tartott jólétet, ah.
Nem vágyom gazdagságra, hiszen hoztam a
lelkes, szíves, gondolkodó énemben adott.
Bocsánat, ha nem jött volna még rá arra,
én is az emberséges oldalhoz tartozom.
Kölcsönös tisztelet, ha szabad, ha lehet.
Tisztelet, szeretet,
legyen ottan bőven, hogy vihessetek belőle kimenőben. Ha benned tisztelet nincsen, a kezed legyintéshez szokott, szerintem az már egy fejlődési állapotra utalhat, azt a.
Hiszen nem gátolod csak jelzed,
hogy számodra nem vehető komolyan,
az amit csinál, aki felé a leintésed szólt.
Ha már emberesedtél rendesen, majd úgy nyújtod a kezed, hogy azt a másik is észlelje, tisztelet van iránta benned. Elfogadóan lenni a
többi ember felé, az is jó minta lehetne, hinnye.
Gondolom nem egyedül vagyok ezzel, hogy a
hőn szeretett Hazánkban, ahol Hazaszerető
lettem, a hivatásom gyakorlása közben,
nagyon kevesen tudják, feltaláltam hinnye.
Az első években a nagy faluban szolgáltattam
emberségesekre leltem. Később meghívásra a Western központban egy jeles helyen
szolgáltattam, egy neves író tulajdonában. Meghívtak,
oktattam egy nagyon komoly oktatási
központban, nagy élmény volt,
sok nagynak az árnyékában.
Úgy is boldogulni tanulhattam,
embernek érezhettem magamat.
Ott is gyakoroltam a hivatásomat, ahova
mint neves helyszínre sok busszal érkeztek,
többféle nyelvre fordította a szót a tolmács ott.
Németországból időztek azon a helyen, száznál
több neves üzletembernek olvastam a sorsát, ah,
esőben várakoztak, hogy talán sorra kerülnek, ah.
Volt ahol, hiányzott a kölcsönös tisztelet, ah,
tapasztaltam, kiérzett a túlzó könnyű, hinnye.
Szerintem a hétköznapokban, a legmagasabb
szint, akit önmaga miatt úriembernek tartanak,
annak van egy teljes, magasszintű rezgése, ah.
Azután egy generációs feladatomat letudva,
megváltozott minden és nagyon hirtelen.
Az okára menet közben és azóta rájöttem,
megtapasztaltam, nem maradt ki semmi.
A nagyon
nehézben,
lehet ám igazán emberesedni, hinnye.
A gátak között, ahogy tudtam teljesítettem.
Jól kinőttem magamat, 156 cm vagyok, más
nem volt, meg kellett hoznom a döntésemet.
Akit már megérintett azóta a lelkiismerete,
tudjon róla, az is megvolt, aztán haladok tovább.
Generációsan a sorsomra léptem, mivel embert próbálóan megszenvedtem. Csak adtam, adtam, sokat adtam, nem hittem el, hogy akiknek az ott a
dolga lenne, nem is veszik a feladatukat észre.
A megélhetésem miatt kimentem az online világába, többen ismernek ott mint itthon.
A saját kínomon tanultam meg azt, amit
nem tudtam, igyekeztem megóvni magam.
Tartást kaptam a sok nehezet átélve, túlélve.
Mindig érkeztek mások, akik legyőzni akartak,
irigységet hoztak, nem az oktatás miatt jöttek.
Miközben rengetegen tiszteltek és érkeztek
meg, a sorsolvasásom, a feltaláltam miatt, a
jólétem teljesítésének a lehetősége hiányzott.
Átsegítettem őket a nehezeken, révbe értek.
Nem számíthattam senkire, hogy kiálljon a
tudásom mellett és bevigye a köztudatba,
mindenkinek megvolt mindig a maga neheze.
Annyit tudtam összegezni eddig belőle, hogy
valami utánzatot, lemásoltat, elfogadnának.
Megbizonyosodott már mindenki aki szerette
volna lemásolni és a nagy pénzbe vinni, ah.
A két oldal egymás mellett párhuzamosan és
természetesen haladva, hol az egyiknek a
fontossága, aztán meg a másiknak, hinnye.
A lépések között vannak a sorsszerűségek.
Nem működik másnál, oktatnám, átadnám,
hitelesíteném a tudásom által. Ne nekem
legyen meg csak, vigyék a hitelességét,
a tartást igazító hatását oktassák tovább.
Nem tervezhetek tíz éve a megállt az időben,
nem kérdezték jó-e az, tudok-e abban haladni.
Azt szeretném, ha kimondanák végre, hogy
ne várjak rá, nem veszi meg tőlem a Hazám.
Azt gondoltam, majd adják az arra már érettek
számára a tovább oktatás lehetőségét, ők ingyen.
Nincs hova fordulnom, hát nincs tiszta válasz se,
amiből ki tudnék indulni, az emberi méltóságomat
megóvnám, hisz tartásosan emberségest csinált
belőlem a sok nehéz, ne irigyelj, tán éljed meg.
A segíts magadon az Isten is megsegít az alapom,
na azt már nagyon tudom, tiszta válaszra várok.
Adjam el oda, ahol már van értő vevője ennek, mert erre a tudásra nincs szükség a Hazánkban, bizony ez már ismerős nekem.
Hát a miheztartás miatt mondom,
szükség lenne erre a tudásra, én
szóltam már tíz év óta írom, hinnye.
Mert akkor elvegetálok, tovább oktatom,
egyenként az engem megtisztelőknek, ah.
Pedig most lenne aztán igazán szükség erre.
Leírom ide, hogy olvasható legyen, jeleztem,
nélkülem nem tudják megtanítani oktatni.
Hiányzik nekem ehhez a kölcsönös tisztelet,
mert én már régóta ismerem, alázattal vagyok
mindenkihez aki megtisztel, már ismeri a sorsát.
Nem tudok üresben maradva, csak teljesítve,
az elvárásoknak megfelelően, nyugdíj helyett
aprópénzesként várakozni, nincs mire, hinnye.
A szeretet, ami összejött bennem, a tengernyi tapasztalatom során a hivatásomat gyakorolva, ah. Kaptam annyi féket, hogy hét generációnak is elég lenne, ha a sorsuk visszapörgetné azt amit megengedtek maguknak, ah. Ha tisztelet nincsen benned, ah, lehetne-e, hogy a kezedet kérlek tartsd a zsebedben.
Legalább ne ártsál,
a hangulataid miatt, senkit se bántsál,
magadra is vigyázzál, mert téged sem pótolhat más ám. Ne azt keresd, hogy mikor miben ki volt a hibás, ha nem tetszik amit a tükrödben látsz, tán változz, hogy szebbet láss, ah. Amikor hiányzik a fokozatosság, hirtelen kerül fel valaki oda, ahol neki még akkor, vagy egyáltalán ott,
azzal dolga nem is lehetne, hinnye.
Tiszteletlenség azok felé, akik már
elértek oda, fejlettek emberileg,
ahhoz vagy más felelősségteljes
feladatokhoz, nemcsak akaratuk van.
A tudás hatalom hallottam régen sokszor,
nem értettem miről és kiknek is szólhat az.
Ha tudás még nincsen megfelelő benned, ah
gondolkodjál el azon mivel pótolhatnák azt.
Körbeért, rájöttem, mindenkinek lenne sorsa,
ha akarna tudni róla, annak tudatában élhetne.
Vannak akik félnek tőle, hogy tudjanak róla, mennyire mentek el minden nehéz feladatuk
mellett. A könnyűt választva, keveredtek oda
ahol éppen időlegesen vannak, betöltik azt.
Ami által mások nem juthatnak el, a saját
letörlesztett sorsuk szerinti feladatukhoz.
A legkisebb gondot majd ez okozza, nincs
határ se ahogy látszik, bármit lehet, ah.
Csupán óvatosan írom le, attól még
nem szabadna, a belső kontrollja
jelezi, ha nem kopott ki belőle.
Emberesedj, szoktam mondani,
azt is jelenti, nem csinálom meg
helyette, hiába mondanám a
magam tapasztalatával, el se
hinné, ki lehet billenni, ah.
Viszont ha még időben
észlelné, megfordíthatná,
van úgy, hogy azt mondom,
nem tudok mit megelőzni,
nem tudok megoldást rá.
Azt a, már nagyon sokat
sokan és igen gyakran,
dolgozhattak azon,
olyan vékony
a kettő
közötti.
Belső látás
is szükséges
ahhoz, hogy az
még a saját döntési
idejében észlelhető legyen.
Nem így oktatom természetesen,
a megelőzést gyakoroljuk, 26. éve,
egy napon rajzoltam le, 152 oldal lett.
Attól, hogy nem ismernek sokan, a
saját általam tisztelt, szeretett,
Hazánkban, feltaláltam, oktatom.
Tudom nagy hibám, hogy nem
lettem gazdag általa, na meg
nem tartozom se ide, sem oda.
Csupán annyi, ami a természetes
körforgásnak számomra is védelme,
aki érti az emberies jelnyelvemet,
tisztel meg online sorsolvasáson.
A generációs jelzéseknél már látszik,
ki mit hozott és melyik ágról, meddig
az ő feladata az. Hol szükséges átadnia,
egy azóta ahhoz megfelelően fejlett
családtagjának, akiben több a tudás.
Van az Isten, van aki tudja, mások még
észre sem vették, hogy átfordultunk és
már teljesen más energiákban vagyunk.
A látszatra nem változott, nem látványos
az, viszont nagyon sokan látják már azokat,
amikkel nekik dolguk van, teljesítik régóta.
Nem láthatók ugyan, nem lettek divatosak,
sem nem mondvacsináltak, tudják amit tudnak.
Tiszta úton járni, vagy felébredve rátalálni, az
csak idő kérdése és megtörténik mindenkivel.
Nem dobálják gondolom, a kitűnő, megajánlott
diplomákat, hiszen annak már hiteles, bizonyított
előzménye van. A születésekor mindenki kapott tehetséget valami jóhoz, hozzáértést tanulhatna,
azokhoz amit nem ő hozott. Elkéshet ha nem foglalkozik a fejlődésével, csupán annyi lesz
láthatóan, észlelni fogja, okosabb a gyermeke.
Kénytelen, kelletlen, kérdeznie szükséges
majd tőle, ha legalább látszatra adva, azt
szeretné mutatni, elég tájékozott most…