Ó Isten, lenne hozzád,
egy nagy kérésem a
Népért, s minden
gyermekért.
Segítsd
hozzá a
döntőket,
emberiesen,
azon érzéshez,
hogy szeretettel,
a tisztában maradva
élni, sokkal könnyebb.
Láthatóan ment minden
lefele, így aztán ugy nézett ki
hogy mindenki egy szintre került.
S valóban amiket elértünk már
addigra, észlelhetően nem
működtek úgy mint régen.
Át lettek szövegezve,
olyan gyorsan történt,
hogy mire feleszmélt
bárki, már volt addigra
még több változás is.
Gondolom a kényelmük
miatt, mert nem látták
volna át, mint mások se.
A nyugdíjam az idén, ha
minden aszerint van,
amit addig mondtak,
már 55.862.-Ft lesz.
Az önbecsülésem miatt
írom ezt, mert dolgoztam
amikor volt munkám és
amikor meg nem, az nem
számított bele a nettóba.
Nem egészen 4 év hiányzik
ahhoz, hogy 40 évem legyen.
Közben felnőtt velem együtt
három gyermekem, volt egy
időszak amikor azt mondták,
beleszámítják néhány évvel.
Az övéik értik, hogy mit és
miért úgy tesznek, mások
meg nem is értik a miértet.
Tudom, mert a gyakorlatból
elméletre vittem, rajzoltam
meg a generációs jeleket.
Ne várják tőlem azt, hogy
megnyugvással nyugtázzam,
hiszen szerettem a munkámat
és a hivatásomat még jobban.
Gyere jó öreg alázat segíts
nekem, bocsánatot kérek.
Hiába no, az a helyzet,
hogy ha tele vannak is
szerzett pénzzel, azt
emberileg felfogni
abban nehéz lehet.
Hiszen emberesedve
kerülünk ki olyan
helyzetekből,
hozzuk ki
magunkat,
ami nekünk
nem a sorsunk,
de ránk vetült
életünk során.
Ha az emberileg
fentből lent lesz,
a gubanc annyi
abban, hogy
ki tudja majd
megmagyarázni
azokat a miérteket.
Miért vegetálnak csak
a teljesítésük szerint
járó életminőségükhöz
képest kevés pénzekből.
Két oldalunk van ha csak
az egyiket, a hozott oldalt
élnénk meg, akkor biza
felborulna az életünk.
Nem lenne a fejlődésre
napi szinten igényünk.
A Világ gyorsan pörög,
aki nem halad úgy hozzá
igazodva, bizony lemarad.
Győzz meg legyőzni
könnyű engemet,
nem ismerem a
versenynek
a formáját,
se a miértjét.
Érvelni tudok,
azáltal amit meg
és feltaláltam az
engemet megtisztelő,
érkező embereknek a
sorsolvasásai által.
Ami azért
tíz éve már
Online is van
párhuzamosan.
Mindenki más
sorsot hozott.
Ah az önmagához
képest méltatlanul
lehetetlenben lévő
és nem azt érdemlő,
a sorsához képest
éppen csak túlélő
lett a sokszoros.
Nem találják
az útjukat,
messzire
mennek,
pedig itt is
törleszthetnék
azon nehezeket.
Amiket a sorsuk
tett értük oda,
hogy alapokat
adjanak az őket
követő sarjaiknak.
Ha már ismerjük
a sorsunkat,
a nehezeket
feladatoknak
fogjuk már fel.
Ó kérlek Isten,
ne bántódj meg,
de lenne még egy,
ennél nagyobb kérésem.
Segítsd a helyére tenni azt az
emberekben, mennyire fontos,
hogy a jót, adok – kapok által is
lehet, jó mintát is adva éljenek.
Megtanulva azt, lelkes, szíves
és gondolkodó minőséget ad.
S ha még
lehetne tán
azt is kérni,
esetleg, hogy
észre is vegyék,
élhetővé is válhatna,
hogy felfogják végre.
„A gyermek áldás”,
a legnagyobb
kegy, az, ami
lehetséges,
a földi létben.
Óvjad, védjed,
gondoskodjál róla,
adj, neki való jó életet,
nem szenvedni jöttek.
Persze jó ott, ahol,
azt is tudják már,
hogy a gyermekek,
megéreznek, kihallják,
átlátják és gondolkodnak.
S ezeknél fogva, bizony,
nyíltak és szerencsére
véleményük is van.
Azon kívül még,
vannak azok
a bizonyos,
generációs jelek,
feladataik nekik is.
Amik, őket, belülről
mozgatnák jó irányba,
de ha a felnőttek meg,
rájuk szólnak azokért.
Mert nincsenek ezzel
tisztában, nem segítik,
tán gátolják is őket
a teljesítésében,
hát bizony így és
úgy is, adják a jeleket.
Na akkor aztán, hozzá is
látnak és jól megnevelik őket,
lehet nem tudják mit tesznek.
Amit hozunk, azt mi tudjuk, amit
nem hoztunk, azt megtanulhatjuk,
egész életünkben fejlődhetünk,
hogy emberségesek legyünk.
Most már csak
óvatosan kérném,
még ezt az egyet.
Akik a gyermekek,
közelében lehetnek,
ők egymást segítve és
egymás tükreként, lelkileg is
saját szintjükön is fejlődve éljenek.
A hétköznapokban is otthon legyenek,
ne legyenek túl nagyok a gyermekek és az
oktatóik közötti, kezelhetetlen különbségek.
Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”.
Észrevegyék azokat a csapda helyzeteket,
buktatókat is időben, amiket a nem jót
akaróik, oda tán „belehelyeztek”.
Tanulják meg kihallani
a gyermeki szóból azt,
amit azért úgy fogalmaz,
mert segítséget várna tőlünk.
Átérezni, kívül maradva is segíteni,
tanulhassák meg azok, akiknek az is
dolga lenne, de nem érezték meg,
addig idejében, ne essen baj.
Az összefüggésében látás,
az a végkifejlete lehetne
annak, hogy jó kezekben
legyenek a legértékesebb
kincseik, sarjaik, szeretteik.
Azok a gyermekek, akik oda,
azért születtek meg, hogy ott,
legyenek belőlük, onnan kinőve,
emberiesen is értékes felnőttek.
Mindenhol, ahol gyermekeket is,
nevelnek, oktatnak, ott időznek,
legyenek belső kontrollok, fékek.
S időben, egymásnak jelezhessék,
hogy kifáradva vagy közömbösen,
kiüresedve meg tán egyáltalán ne
terheljék meg a gyermekeket.
Segítőként én még időben
segíthetnék, hogy el ne
menjenek a szavaik,
egymás mellett,
a „katyvaszba”,
kezelhetetlen.
2016. évben már
alkalmazkodva,
fontos lennünk,
hogy egymást,
időben és jól
kiteljesedve
meg is értsük.
Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból,
Online, ha bárhol is éltek
most, a Nagy Világban.
Önismereti oktatás,
az Önbecsülésért,
a belső egyensúlyért.
Jó egészséget kívánok.