Kérés… 2016.08.02. – 2021.01.07. https://julamami.com

image011

Ó Isten, lenne hozzád,

egy nagy kérésem a

 Népért, s minden

gyermekért.

Segítsd

hozzá a

döntőket,

emberiesen,

azon érzéshez,

hogy szeretettel,

a tisztában maradva

élni, sokkal könnyebb.

Láthatóan ment minden

lefele, így aztán ugy nézett ki

hogy mindenki egy szintre került.

S valóban amiket elértünk már

addigra, észlelhetően nem

működtek úgy mint régen.

Át lettek szövegezve,

olyan gyorsan történt,

hogy mire feleszmélt

bárki, már volt addigra

még több változás is.

Gondolom a kényelmük

miatt, mert nem látták

volna át, mint mások se.

A nyugdíjam az idén, ha

minden aszerint van,

amit addig mondtak,

már 55.862.-Ft lesz.

Az önbecsülésem miatt

írom ezt, mert dolgoztam

amikor volt munkám és

amikor meg nem, az nem

számított bele a nettóba.

Nem egészen 4 év hiányzik

ahhoz, hogy 40 évem legyen.

Közben felnőtt velem együtt

három gyermekem, volt egy

időszak amikor azt mondták,

beleszámítják néhány évvel.

Az övéik értik, hogy mit és

miért úgy tesznek, mások

meg nem is értik a miértet.

Tudom, mert a gyakorlatból

elméletre vittem,  rajzoltam

meg a generációs jeleket.

Ne várják tőlem  azt, hogy

megnyugvással nyugtázzam,

hiszen szerettem a munkámat

és a hivatásomat még jobban.

Gyere jó öreg alázat segíts

nekem, bocsánatot kérek.

Hiába no, az a helyzet,

hogy ha tele vannak is

szerzett pénzzel, azt

emberileg felfogni

abban nehéz lehet.

Hiszen emberesedve

kerülünk ki olyan

helyzetekből,

hozzuk ki

magunkat,

ami nekünk

nem a sorsunk,

de ránk vetült

életünk során.

Ha az emberileg

fentből lent lesz,

a  gubanc annyi

abban, hogy

ki tudja majd

megmagyarázni

azokat a miérteket.

Miért vegetálnak csak

a teljesítésük szerint

járó életminőségükhöz

képest kevés pénzekből.

Két oldalunk van ha csak

az egyiket, a hozott oldalt

élnénk meg, akkor biza

felborulna az életünk.

Nem lenne a fejlődésre

napi szinten igényünk.

A Világ gyorsan pörög,

aki nem halad úgy hozzá

igazodva, bizony lemarad.

Győzz meg legyőzni

könnyű engemet,

nem ismerem a

versenynek

a formáját,

se a miértjét.

Érvelni tudok,

azáltal amit meg

és feltaláltam az

engemet megtisztelő,

érkező embereknek a

sorsolvasásai által.

Ami azért

tíz éve már

Online is van

párhuzamosan.

Mindenki más

sorsot hozott.

Ah az önmagához

képest méltatlanul

lehetetlenben lévő

és nem azt érdemlő,

a sorsához képest

éppen csak túlélő

lett a sokszoros.

Nem találják

az útjukat,

messzire

mennek,

pedig itt is

törleszthetnék

azon nehezeket.

Amiket a sorsuk

tett értük oda,

hogy alapokat

adjanak az őket

követő sarjaiknak.

Ha már ismerjük

a sorsunkat,

a nehezeket

feladatoknak

fogjuk már fel.

Ó kérlek Isten,

ne bántódj meg,

de lenne még egy,

ennél nagyobb kérésem.

Segítsd a helyére tenni azt az

emberekben, mennyire fontos,

hogy a jót, adok – kapok által is

lehet, jó mintát is adva éljenek.

Megtanulva azt, lelkes, szíves

 és gondolkodó minőséget ad.

S ha még

lehetne tán

azt is kérni,

esetleg, hogy

észre is vegyék,

élhetővé is válhatna,

hogy felfogják végre.

 „A gyermek áldás”,

a legnagyobb

kegy, az, ami

lehetséges,

a földi létben.

Óvjad, védjed,

gondoskodjál róla,

adj, neki való jó életet,

nem szenvedni jöttek.

Persze jó ott, ahol,

azt is tudják már,

hogy a gyermekek,

megéreznek, kihallják,

átlátják és gondolkodnak.

S ezeknél fogva, bizony,

nyíltak és szerencsére

véleményük is van.

Azon kívül még,

vannak azok

a bizonyos,

generációs jelek,

feladataik nekik is.

Amik, őket, belülről

 mozgatnák jó irányba,

de ha a felnőttek meg,

rájuk szólnak azokért.

Mert nincsenek ezzel

tisztában, nem segítik,

tán gátolják is őket

a teljesítésében,

hát bizony így és

úgy is, adják a jeleket.

Na akkor aztán, hozzá is

látnak és jól megnevelik őket,

lehet nem  tudják mit tesznek.

Amit hozunk, azt mi tudjuk, amit

nem hoztunk, azt megtanulhatjuk,

egész életünkben fejlődhetünk,

hogy emberségesek legyünk.

Most már csak

óvatosan kérném,

még ezt az egyet.

Akik a gyermekek,

közelében lehetnek,

ők egymást segítve és

egymás tükreként, lelkileg is

saját szintjükön is fejlődve éljenek.

A hétköznapokban is otthon legyenek,

ne legyenek túl nagyok a gyermekek és az

oktatóik közötti, kezelhetetlen különbségek.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”.

Észrevegyék azokat a csapda helyzeteket,

buktatókat is időben, amiket a nem jót

akaróik, oda tán „belehelyeztek”.

Tanulják meg kihallani

a gyermeki szóból azt,

amit azért úgy fogalmaz,

mert segítséget várna tőlünk.

Átérezni, kívül maradva is segíteni,

tanulhassák meg azok, akiknek az is

dolga lenne, de nem érezték meg,

addig idejében, ne essen baj.

Az összefüggésében látás,

az a végkifejlete lehetne

annak, hogy jó kezekben

legyenek a legértékesebb

kincseik, sarjaik, szeretteik.

Azok a gyermekek, akik oda,

azért születtek meg, hogy ott,

legyenek belőlük, onnan kinőve,

emberiesen is értékes felnőttek.

Mindenhol, ahol gyermekeket is,

nevelnek, oktatnak, ott időznek,

legyenek belső kontrollok, fékek.

S időben, egymásnak jelezhessék,

hogy kifáradva vagy közömbösen,

kiüresedve meg tán egyáltalán ne

    terheljék meg a gyermekeket.

Segítőként én még időben

segíthetnék, hogy el ne

menjenek a szavaik,

egymás mellett,

a „katyvaszba”,

kezelhetetlen.

2016. évben már

alkalmazkodva,

 fontos lennünk,

hogy egymást,

időben és jól

kiteljesedve

meg is értsük.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

Online, ha bárhol is éltek

most, a Nagy Világban.

Önismereti oktatás,

az Önbecsülésért,

a belső egyensúlyért.

Jó egészséget kívánok.

Julamami
Szeretettel. Messenger Heringes Árpádné, +36707253808, heringesarpadne@gmail.com. Julamami