Ki vagy te, mit szeretnél elérni.
Amikor ébredezik az elméd,
rácsodálkozol a
környezetedre.
Kezded érezni,
hogy különbözően
becézgetnek, mindannyian.
Még akkor is, ha hasonlóan
szólítanak, kedveskedve
beszélnek, hogy
mosolyogj
vissza
rájuk.
Azért,
mert érezni
szeretnék, hogy
jót tesznek veled.
A körforgáson múlik,
az életünk jó minősége.
Nem mindegy, hogy aki
eldönti, azt szeretné-e,
hogy mosolyogjunk
vissza, mert az
belőlünk,
azt hozta ki.
Érezzük, értünk
is szól, meg érte is.
Mert a jóérzés, ah,
mindenkinek megjár,
azért, ha adni szeretne.
Az egészséges körforgás
minden apró rezdülése,
ott van a sejtjeinkben.
Amit nem te teremtettél
nem lehet a tied, mert
a rezgése nem azonos
veled, hiába minden.
Ezek, az első, belső jelzések
amit adunk a környezetünk felé.
Szeretnénk, ha felfogná, megértené.
Apró fontos porszemek vagyunk mind,
általunk is áll össze, a világ mindensége.
Egyikünket sem pótolhatja senki más.
Aki megszületett, s ide, itt lenne fontos,
hogy megérezze, számítanak a létezésére.
Hiszen attól szép lelkes, szíves, gondolkodó
lett a Hazánk, hogy ide teremtjük, a szépet,
a jót, a hozott tudásunk által emeljük fel.
Oda, ahol észlelik a jót és szépet, időben
engedik be a nagy közösbe, a Világba.
Mert, fontos része lehetnénk ám,
az egésznek mi is, mint mindenki.
Emberismeret nélkül nem megy,
a múlt elmúlt, éljed a jelenben
azt amit megteremthetsz.
Az álmaidat ne másokkal
valósíttasd meg, az nem
lehet a tied. A többiek
a teljesítése nem a tied,
nincs benne a rezgésed.
Nem jár érte tisztelet.
A fokozatosság, a belső
kontroll, a belülről
jövő mosoly fontos.
Hiszen a tartásunk,
emberies méltóságunk,
tükröződik, mindezekben.
A nagyszerű, tiszta érzésekben,
mint egészséges életszerűségben.
Felismerve közben, miben vagyunk
tehetségesek, mit tudunk beleadni,
oda ahol az hiányzik éppen, hinnye.
Nemcsak, magunkra gondolva
élünk, hozzáadva, megnő
a lelkesedésünk.
A minőség,
nem veszik
össze, azzal sem,
ha a mennyiség, ah,
egyenesen nő vele.
Kommunikálni, ah,
kommunikálni,
időben észlelni,
mindannyian,
mást hoztunk.
Egymástól biza
tanulhatnánk,
odafigyelve,
kihallhatnánk,
megértenénk.
Érvelni tanulnánk,
minek vitatkoznánk.
Közben meglátnánk,
a másik nagyságát,
az önértékelésünk,
segíthetne nekünk,
az önbecsülésünk.
Egészségesek
maradnánk,
hiszen, azt a
minőséget
adnánk, ami
tiszta szóval
rendezhető.
Dicsérve is
lehetne ám,
bevált már
sokaknak.
Bocsánat,
csak mondom,
néha hangosan,
a gondolatom.
Mindenki
vágyik a
megértésre.
Nem mindegy,
milyen szinten,
történik meg.
Különböző a
sorsunk, az
életrezgésünk
más és másképp
gondoljuk, éljük,
érezzük és
hat ránk.
Amikor már
felismerted,
keresd meg
azt a helyet,
ahol átmegy
neked és
megérted.
A tiszta szót
értik, mellé
az nem megy.
Segíts magadon
legalább ezzel, ah.
Helyetted, nem tehet
senki sem, teérted, ah.
Nem különb, senki sem,
a másiknál, csupán van
aki érti már, miért
született ide.
Teszi a dolgát itt,
nem elvár, hozzáad.
Ha nem érted tanuljad,
tiszteljed önmagadat.
Mások meg, mennek,
még, megteszik az utat,
a megfelelő kihívásokhoz.
Felépítve önmagukat, ahhoz,
amit hoztak, tehetségükként.
Tanuld meg amit nem hoztál,
gyakoroljad, emberiesen,
azt, amiben te jobb vagy.
Nehezebb mindezt már,
érettebb korban tanulni.
Ha gyermekkorodban
az odafigyelést időben,
nem kaptad meg. Vagy
túlságosan zsengének
nézve, kikíméltek, ah.
Boldogságról hallottál,
boldogulni, arra nem
tanítottak még meg.
Ne várj másra, tégy
magadért tanuljad,
nem bánod meg azt.
(Sorsodra nevelés és
a generációs feladatod).
Alázattal élni könnyebb,
keserves az út, mindaddig, de
anélkül, a hétköznapi életünkben,
működőképes, jó minőség nincsen.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból. Szeretettel.
Julamami