Hahó tisztelet, köszöntelek… 2017.09.04. – 2021.09.04. https:// julamami.com

Még megelőzésben a  megelőzésért,

történik az oktatás  és nevelés által.

Önszorgalomból teszik, nem

készteti őket erre senki sem.

Amikor megérzik a hiányát

ami által belekerülhetnének

az önmaguknál alacsonyabb

nem a saját mások szintjére,

akkor határozzák el tanulnak.

Meg is kapják a magyarázatukat

az oktatásomon ott és azonnal.

Mindenkinek eljön az ideje erre,

ha összetettebb a dolog és sok

ember érintődhet már, de kár…

Köszönj rá, ha még megteheted,

ha van még belőle ott benned.

Hahó

tisztelet,

milyen jó

találkozni

most is veled.

Akikben még otthon

leledzel, nem fordulnak ki,

 ha ezen nehéz időkben is

 felvállalnak még tégedet.

Köszönd meg a szüleidnek,

ha olyan nevelést kaptál,

amiből a jó nem kopik ki.

Nem rendeződsz át, épp

úgy, ahogy elvárják tőled.

Most így, máskor másképp,

kinek milyen óhaja, sóhaja

lenne, megfeledkeztek ők

valamiről, tán nem végleg.

Hiszen pont a sajátjaik,

fogják figyelmeztetni

őket, el tettszettek,

rugaszkodni a talaj,

az itt lent van, ahol

a nép próbálja túlélni.

Onnan fentről másképp

látnak gondolom mindent,

hiszen igyekeztek önmaguk

szerint, értük szólóan rendezni.

Ami olyan rendezetlenné lett itt,

körbe – körbe sok a simlis, hamis.

Ne hiányozhasson semmi ahhoz,

hogy a kényelmük, a habzsi – dőzsi,

meglegyen, nem érdekel már senkit.

Másoknak milyen, abból a szemszögből

 a látszatos máz jó legyen, róluk szól csak.

A minden, a jó és szép, amit mi ide bele

teremtettünk értünk is tettük.

Magunkról is szólt,

gondoskodtunk,

a Hazánkban mi

megbízhattunk.

S nyugdíj helyett

lett aprópénzünk,

pedig amikor volt

mit, dolgoztunk

 így emlékszünk.

Gyermekeket

szültünk és

nevelték ők

magukat is,

amikor éppen

mi dolgoztunk.

Tudtuk, hogy

mihez jó ha

tartjuk mi

magunkat.

Sorszerű,

életszerű

lehetett az.

Elhittük a

szavaikat,

meg nem is

gazdagodtunk,

nem volt fontos,

de boldogultunk.

Az volt az életünk,

nem szeretnénk

sorstalanná lenni.

A sorsunkat mi is

szeretnénk most

is végigvinni, nem

megrekedve azt,

kívülről nézni.

Nincs most

kapcsolat

sehonnan

és sehova se.

Párhuzamos de

nem érintkezik,

távolságtartó,

az oktatáskor

ez rá a jó szó.

Fizessünk ide,

meg oda, hogy

onnan sem sincs

munka nekünk,

nem számít,

fizessünk.

Vessünk

magunkra,

ha gazdagok

nem lettünk itt,

nem számítunk.

Látszik, hogy

kik vállalták

fel azt is amire

nem születtek.

Nagyon bátran

terelgetik ők az

emberieseket,

hogy honnan

hova, merre jó

az most is nekik,

ahhoz ismeretük

semmilyen nincsen.

Fordítva viszont ők

látják, mi történik.

Majd megtanulják

talán azt is jól

kitalálják, ne

legyen látszatos

csak az, ami igaz.

Legalább feltűnő

helyekre írnák ki,

egymást úgy tán

figyelmeztetnék

az emberek, ah.

Figyelj olvastam

a nevedet ott,

tudjad mire

számíthatsz.

Mi magunkra

számítva csak

a boldogulást

keressük most.

Intézkedtek

felettünk,

kérdezni

nem is,

csak

úgy

ma így,

holnap

meg úgy.

Kifordult.

Kizárva

azokból,

amiért

tettünk,

hogyha

korosokká

leszünk, mi

magunkról

gondoskodni

jól tudjunk itt.

A nehéz bizony

erősíti a lelket,

a punnyadás,

csak leépíti.

Nem tudom,

kinek jó az,

ha a látszat,

és a valóság

egymástól,

nagyon

távol

van.

Az

ember

építi a

saját

sorsát,

nem

árt,

nem

bánt,

magára

is jól

vigyáz.

Senkit se

pótolhat

most se más.

Tájékozódni

szeretnék,

ha eljött a

70. év,

akkor

hol

lehet,

kérdezni.

Úgy, hogy

a válasz az

az életről

szóljon,

nem

csak

valami,

most

ilyen,

aztán meg

más formán

sablonokról.

Csak magukra

rászabva, így

jár az aki,

nem állt be,

a nemlétező

éppen most

aktuális sorba.

Hova lehetne

fordulni most,

valaki azt tudja.

Nem látják át se,

hogy a túlzások

által, már ott a

csorba rajtuk.

Feltűnőkké

tették jól

magukat,

másokat.

Valamit ők

nagyon nem

tudhatnak.

Akik ezt itt

kitalálták,

kizárósat

játszhattak.

Vannak akik

beleférnek,

mások meg,

azonkívül

maradva,

csinálnak

amit tudnak.

Viszont ők azt

pontosan tudják,

hogy semmit sem

tudnak csinálni,

vagy beállnak

a nemlétező

sorba, vagy

nem léteznek.

Ha mégis észre

veszik őket, na

akkor azt is

megtudják,

miért ide

születtek,

ki kérte

arra

őket.

Van az

Isten és

tényleg.

Csak a

gondot

okozzák,

nem látják a

 kifényesített

mázasaikat át,

 látniuk kellene

a többieknek,

a magukhoz

képest csak

árnyékát.

Tisztelet,

szeretet,

na anélkül

nem mehet,

semmi ami

emberiesen

minőséget ad.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engem,

nem

harcolni,

vagyok itt,

oktatnék és

a nevelés miatt

jöttem, tiszteletem.

Ez itt az én Hazám is,

itt találtam fel ezeket,

itt tiszteltek meg engemet,

messziről is eljönnek hozzám.

A tanácsaimat kérnék, s azóta

köszönik jól boldogulnak ott is,

ahol éppen hazán kívül laknak.

Mert otthon is csak itt vannak.

Készülnek Haza ők is mint sokan,

akik már megalapozták, a pénzük is

megvan ahhoz, hogy itt boldoguljanak.

S újra lesz valami ami most elveszett,

a hétköznapokban is tisztelet oda ahol

az megjár ma, mert ő is megadja mindazt.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva dönt majd

az, aki ért is hozzá, hogy legalább ne ártson.

Aki meg addig is beállt az üresen kapni akarók,

könnyű soraiba, tán időben kér bocsánatot, hisz

azt a jónak hittben, már közben jól megtanulta.

Vegye meg azt amit feltaláltam itt, egy olyan jó

emberies, aki tudja mit vesz meg ezzel, eladó,

oktatásra, nevelésre, nem a fiók mélyére való.

Nem reménykedhetek, hogy beengednének,

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

Különös oktatás, nevelés, Julamami a védjegye.

Mindenre betanítom és megtanítom, amivel tovább

tudják vinni érdemben, hiszen életszerű, hiteles ez.

Leszek, s végigkísérem amíg az fontos, szükséges.

Nem kizáró az sem, ha nem itthon él, de magyarul

hagyta először el a száját a szó, származása szerint

ő is idevaló, erősíti vele a kultúránkat, ez arra is való.

Magyarországról, Pakson a Hergál Hából. Szeretettel.

Julamami