Még megelőzésben a megelőzésért,
történik az oktatás és nevelés által.
Önszorgalomból teszik, nem
készteti őket erre senki sem.
Amikor megérzik a hiányát
ami által belekerülhetnének
az önmaguknál alacsonyabb
nem a saját mások szintjére,
akkor határozzák el tanulnak.
Meg is kapják a magyarázatukat
az oktatásomon ott és azonnal.
Mindenkinek eljön az ideje erre,
ha összetettebb a dolog és sok
ember érintődhet már, de kár…
Köszönj rá, ha még megteheted,
ha van még belőle ott benned.
Hahó
tisztelet,
milyen jó
találkozni
most is veled.
Akikben még otthon
leledzel, nem fordulnak ki,
ha ezen nehéz időkben is
felvállalnak még tégedet.
Köszönd meg a szüleidnek,
ha olyan nevelést kaptál,
amiből a jó nem kopik ki.
Nem rendeződsz át, épp
úgy, ahogy elvárják tőled.
Most így, máskor másképp,
kinek milyen óhaja, sóhaja
lenne, megfeledkeztek ők
valamiről, tán nem végleg.
Hiszen pont a sajátjaik,
fogják figyelmeztetni
őket, el tettszettek,
rugaszkodni a talaj,
az itt lent van, ahol
a nép próbálja túlélni.
Onnan fentről másképp
látnak gondolom mindent,
hiszen igyekeztek önmaguk
szerint, értük szólóan rendezni.
Ami olyan rendezetlenné lett itt,
körbe – körbe sok a simlis, hamis.
Ne hiányozhasson semmi ahhoz,
hogy a kényelmük, a habzsi – dőzsi,
meglegyen, nem érdekel már senkit.
Másoknak milyen, abból a szemszögből
a látszatos máz jó legyen, róluk szól csak.
A minden, a jó és szép, amit mi ide bele
teremtettünk értünk is tettük.
Magunkról is szólt,
gondoskodtunk,
a Hazánkban mi
megbízhattunk.
S nyugdíj helyett
lett aprópénzünk,
pedig amikor volt
mit, dolgoztunk
így emlékszünk.
Gyermekeket
szültünk és
nevelték ők
magukat is,
amikor éppen
mi dolgoztunk.
Tudtuk, hogy
mihez jó ha
tartjuk mi
magunkat.
Sorszerű,
életszerű
lehetett az.
Elhittük a
szavaikat,
meg nem is
gazdagodtunk,
nem volt fontos,
de boldogultunk.
Az volt az életünk,
nem szeretnénk
sorstalanná lenni.
A sorsunkat mi is
szeretnénk most
is végigvinni, nem
megrekedve azt,
kívülről nézni.
Nincs most
kapcsolat
sehonnan
és sehova se.
Párhuzamos de
nem érintkezik,
távolságtartó,
az oktatáskor
ez rá a jó szó.
Fizessünk ide,
meg oda, hogy
onnan sem sincs
munka nekünk,
nem számít,
fizessünk.
Vessünk
magunkra,
ha gazdagok
nem lettünk itt,
nem számítunk.
Látszik, hogy
kik vállalták
fel azt is amire
nem születtek.
Nagyon bátran
terelgetik ők az
emberieseket,
hogy honnan
hova, merre jó
az most is nekik,
ahhoz ismeretük
semmilyen nincsen.
Fordítva viszont ők
látják, mi történik.
Majd megtanulják
talán azt is jól
kitalálják, ne
legyen látszatos
csak az, ami igaz.
Legalább feltűnő
helyekre írnák ki,
egymást úgy tán
figyelmeztetnék
az emberek, ah.
Figyelj olvastam
a nevedet ott,
tudjad mire
számíthatsz.
Mi magunkra
számítva csak
a boldogulást
keressük most.
Intézkedtek
felettünk,
kérdezni
nem is,
csak
úgy
ma így,
holnap
meg úgy.
Kifordult.
Kizárva
azokból,
amiért
tettünk,
hogyha
korosokká
leszünk, mi
magunkról
gondoskodni
jól tudjunk itt.
A nehéz bizony
erősíti a lelket,
a punnyadás,
csak leépíti.
Nem tudom,
kinek jó az,
ha a látszat,
és a valóság
egymástól,
nagyon
távol
van.
Az
ember
építi a
saját
sorsát,
nem
árt,
nem
bánt,
magára
is jól
vigyáz.
Senkit se
pótolhat
most se más.
Tájékozódni
szeretnék,
ha eljött a
70. év,
akkor
hol
lehet,
kérdezni.
Úgy, hogy
a válasz az
az életről
szóljon,
nem
csak
valami,
most
ilyen,
aztán meg
más formán
sablonokról.
Csak magukra
rászabva, így
jár az aki,
nem állt be,
a nemlétező
éppen most
aktuális sorba.
Hova lehetne
fordulni most,
valaki azt tudja.
Nem látják át se,
hogy a túlzások
által, már ott a
csorba rajtuk.
Feltűnőkké
tették jól
magukat,
másokat.
Valamit ők
nagyon nem
tudhatnak.
Akik ezt itt
kitalálták,
kizárósat
játszhattak.
Vannak akik
beleférnek,
mások meg,
azonkívül
maradva,
csinálnak
amit tudnak.
Viszont ők azt
pontosan tudják,
hogy semmit sem
tudnak csinálni,
vagy beállnak
a nemlétező
sorba, vagy
nem léteznek.
Ha mégis észre
veszik őket, na
akkor azt is
megtudják,
miért ide
születtek,
ki kérte
arra
őket.
Van az
Isten és
tényleg.
Csak a
gondot
okozzák,
nem látják a
kifényesített
mázasaikat át,
látniuk kellene
a többieknek,
a magukhoz
képest csak
árnyékát.
Tisztelet,
szeretet,
na anélkül
nem mehet,
semmi ami
emberiesen
minőséget ad.
Győzz meg,
legyőzni
könnyű
engem,
nem
harcolni,
vagyok itt,
oktatnék és
a nevelés miatt
jöttem, tiszteletem.
Ez itt az én Hazám is,
itt találtam fel ezeket,
itt tiszteltek meg engemet,
messziről is eljönnek hozzám.
A tanácsaimat kérnék, s azóta
köszönik jól boldogulnak ott is,
ahol éppen hazán kívül laknak.
Mert otthon is csak itt vannak.
Készülnek Haza ők is mint sokan,
akik már megalapozták, a pénzük is
megvan ahhoz, hogy itt boldoguljanak.
S újra lesz valami ami most elveszett,
a hétköznapokban is tisztelet oda ahol
az megjár ma, mert ő is megadja mindazt.
Lelkesen, szívesen, gondolkodva dönt majd
az, aki ért is hozzá, hogy legalább ne ártson.
Aki meg addig is beállt az üresen kapni akarók,
könnyű soraiba, tán időben kér bocsánatot, hisz
azt a jónak hittben, már közben jól megtanulta.
Vegye meg azt amit feltaláltam itt, egy olyan jó
emberies, aki tudja mit vesz meg ezzel, eladó,
oktatásra, nevelésre, nem a fiók mélyére való.
Nem reménykedhetek, hogy beengednének,
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),
Különös oktatás, nevelés, Julamami a védjegye.
Mindenre betanítom és megtanítom, amivel tovább
tudják vinni érdemben, hiszen életszerű, hiteles ez.
Leszek, s végigkísérem amíg az fontos, szükséges.
Nem kizáró az sem, ha nem itthon él, de magyarul
hagyta először el a száját a szó, származása szerint
ő is idevaló, erősíti vele a kultúránkat, ez arra is való.
Magyarországról, Pakson a Hergál Hából. Szeretettel.
Julamami