Jó egészséget.

Tegyél kérlek a

 mai egyensúlyodért,

hogy meglegyen a

 tiszta érzésed mára.

Újra és újra, ha az

megkopna mások

erős hatására.

Minden

hat

mindenre

és mindenkire.

Mondjad, ugye

legalább a

gyermekeket

nem tanítjátok meg

elvarázsolni, huh, ah.

Mert tényleg oly

könnyű az élet,

szerintetek,

hogy nosza csak

elvarázsoltok mindent.

Csili-csala és nincs is

a tehetségesnek, se

neve, se védjegye.

Jó ötletnek vette

elvette, mintha az

ő tehetsége lenne.

Kiszolgálja magát

hiszen nem látta,

amit nem neki

adott a teremtő

az nem az övé.

Ha nem volt lent,

még soha sem, hát

mihez képest van fent.

A gyermek csak kicsi,

nem a tulajdonod,

van az úgy

is gyakran, hogy

tanulni lehetne tőle.

Miből merítesz, van-e

neked emberismereted.

Megelőzés, megelőzés

és megelőzés.

Ha azt hiszed te,

hogy becsaphatod,

a környezetedet azzal,

hogy a szép ruhád mellé

felveszed a szép orcádat.

S elég is az ahhoz, hogy ne

azt érezzék, amerre jársz,

ami rájuk az mindenre hat.

Odateszed a jól kitalált, tálalt

szavakat, s már át is másoltad.

Ha valamit be és megtanulsz

alkalmazod is kontrollálatlanul,

csakazértis, mert te hiszel abban.

Vajon tudod-e, hogy az oda is hat,

ahol nem biztos, hogy életszerű az,

te megszoktad és abban vagy, nap

mint nap, másoknak meg ottmarad.

Kontrollál az intelligens lélek, szív és

az agy, legalább nem ártok, tanuljad meg.

Kérem szépen én a megelőzésben vagyok ott,

  a diplomám, prevenciós, kitűnő, megajánlott.

Nem tudom mondták-e közben

neked, akik betanítottak arra a

valamire, hogy az ha hat, akkor,

sem mindenkire egyformán hat.

Lesz aki észre sem veszi, mások

meg szenvednek attól és miatta.

Járják az orvosokat, nem találnak

a válaszokra, nincs megfoghatója.

Attól még senkinek sem lesz igaz

hite, hogy belép valamibe, az egy

folyamat az emberek lelkének a

fejlődésében, azt hiszik tán,

az emberek, hogy azzal,

le is van tudva minden.

Én lerajzoltam azt, ami a

bizonyítéka mindennek.

Van sorsunk, ott van a

tenyerünkben minden.

Amikor rajzosan oktatom,

felszabadul az érzés bennünk,

amikor azt mondják, Hazaértem.

Tehát megértették a saját életüket,

a miértjeiket, a feladataikat is,

nem azért hiszik el,

mert én mondom, ugyan már,

hanem mert az bebizonyosodik.

Van az Isten, megtudod a saját idődben.

Az alacsony rezgésben is vannak,

akik kifejezetten jól megvannak ott,

arról lenne fontos fejlődniük nekik,

mint mindenki másnak önmagáért,

 a generációsan hozott feladataiért.

Bizony van úgy, hogy a gyermek van a

magasabb lelki szinten, látja azt, amit

a többiek lehet, hogy nem, hát nincsen.

Emberesednie szükséges mindenkinek,

abból amit hozott meríthetne, ha nem

gondolná  azt,  hogy a másokéval már

másoknál is többre menne, hinnye.

Nemcsak a testednek járna, a lelked,

a szíved, a gondolkodó agyad is várja,

a megfelelő fejlődéséhez a táplálékot.

A napi siker az okos agyad tápláléka.

Azt mondod legyen boldog, s mond,

a boldogulásra is megtanítanád.

Önismereti Oktatás, a tartás

és az emberséges méltóság,

a belső kontrollod, a határaid.

Vagy ha boldogtalannak érzi ő

magát, majd elvégzi ott ahol van,

azokat a gyakorlatokat, s szerinted

 tolerálják majd azt, az előítéletesek.

Emberismeret, Önismeret, Emberség.

Nem lehetsz mindig boldog, de meg is

tanulhatnád a boldogulást most is, vagy

kihagynád a tapasztalás fázisait végleg te,

átugorva és mondogatod, boldog vagyok.

Elhiszem, hogy megélhetted közben azokat,

a boldogító pillanatokat de végleges maradt-e.

Vagy, ha ő mégsem tudja előhozni magából azt,

amit egyszer, kétszer sikerült már éreznie is,

akkor majd pótolni próbálja, mert vágyja újra.

Ha nem tudják az emberek, hogy én létezem,

a Julamami Magyaros Agyalósa is a módja,

amivel magára találhat, bizony tartósan.

Akkor megint behoztak valahonnan,

valamit, ott jól működő, ott divatosat,

az emberek nem csapatosan születnek.

Miközben amit itt találnak fel, azokról

nem is tudnak a Hazaiak, pedig nevesek.

Ide teremtettük a szépet, a jót és szeretnénk

megélni azt a saját életünkben is, amit adtunk.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Ha nem tudod miről beszélek, nagy szeretettel

várlak téged egy szombaton, 18.30 és 19.00  óra

között a bemutatásomra, Online bejelentkezéssel.

Mivel  11. éve már, hogy párhuzamosan Online is

 Oktattam, hát az maradt mára.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom az érkezőkhöz és így,

egy kicsit ide-oda, mindenhova.

Egyedül születtünk, egyedül

megyünk előre, vagy mellé is,

annak amit hoztak ők sorsnak,

mások nem oldhatják meg amit,

nekünk szánt az Isten, sorsunknak.

Ha én is azt nézném, hogy kinek ki is

a kije és mi a hite, a nézete, s honnan jött

ide, vagy mije van neki, különösen néz-e ki.

Nem férne bele senki sem, a megelőzésbe,

de tudom, mindig van a megelőznek helye.

Hahó, ha minden csak úgy kontroll

nélkül, mindenféle engedély

nélkül hétköznapi, élhető

szint alattivá válna, mond,

annak a felelősségét ki is

vállalta fel, ha nem látja.

Nyilván, a hozzáértők által,

többféle látásmóddal, hittel,

megközelítők véleményével

kontrollálva olyan kifinomulttá

válhatna, hogy legalább ne ártson.

Nem akkreditáltattam az oktatást,

először a fizetni való miatt, azután,

mert azt a tanácsot kaptam, hogy

ne tegyem, mert itt ülnének és

ellenőriznének az oktatás közben.

Pedig nekem arról az volt a tervem,

hogy beviszik az oktatásba a tanítók,

akiknek majd megtanítom oktatni azt.

Valóban ez is lett a gyakorlat, vagy

csak valaki ezen módon hatott ide,

mert nem kaptam más segítséget,

hogy ne legyenek olyan szinten

azok az emberek se, akik nálam,

a 36 óra után végeznek, nehogy

jó minták legyenek a többieknek.

Van-e valaki aki azóta már tisztában

van azzal, hogy rongálhattak-e, ők azok,

akik begyűjtöttek az interneten sokat.

A segítségüket ajánlották, hogy

intézik, eljuttatják, kiegészítik,

helyzetbe hozzák, s amíg átment

az ő szűrőjükön már nem is kapták

vissza, ugyanabban a minőségben,

mint ahogy más megoldás nem volt.

S oda ők bizalommal voltak, már nem is

az övék lettek, azon tanfolyami anyagok,

amiket oda bízva leadtak, esetleg mások,

mint a sajátjukat, oktathatják azóta azokat.

Két ilyen tanácsadónak mondott hirdette ott

magát az interneten, a végére, ahogy néztem

már csak egy lett, minden oda is vezetett vissza.

Nem az én dolgom ez sem, de mivel a megelőzés

a végzettségem és a hivatásom is lett, nem, tudom

más szemmel látni, mint azzal és azon a szinten ahol

az Általános műveltséget növelő ” Tenyérolvasó”

tréninget oktatom, ennek volt tanfolyam része is.

Miért nincs tájékoztatás ezekről nyilvánosan,

miért járunk körbe mint a búgócsiga, a mások

nem eléggé nyilvánvaló, tájékoztatása miatt.

Mi lenne, ha megkérdeznének bennünket is,

s nem mászkálnánk össze – vissza fölöslegesen.

Kontrollálva van-e minden, vagy csak némelyek,

ez is a hovatartozás, szimpátia kérdése volna csak.

Tartásomban, emberi méltóságomban helyén lévén,

kérdezek és kérdezek, de érdemi válaszok, ami jó

lenne és megerősítené bennem a bizalmat is oda,

ahol az alapban meg kellene legyen, még nincsen.

Élni és élni hagyni a saját minőségben, „jósnőnek”

mondanak, sosem voltam az, de az nem zavar

senkit sem. Olyan nagyon engem sem zavart,

 amíg, mindenféle történt velem az interneten.

A vége az lett, hogy letörölték a Web-tenyér

Julamami reggeli gondolatait, úgy ahogy volt.

Próbáltam védeni magam, de ingyenes volt.

Ha nem lennék kitéve minden olyannak, ami

a hátrányommá lett egyeseknél, a 22 év alatt.

Akik azt sem tudják ki vagyok, mi a hivatásom,

de alapból kapom azokat a hátrányokat, hogy

folyamatosan védenem kell magamat, a saját

Hazámban. Mert olyan módon sokasodnak,

azok, akik pontosan tudják, hol nem kapnak

kontrollt, s merre vannak a kiskapuik ahhoz,

hogy kinőjenek, szaporodjanak egyre jobban.

Ha nem felelősen, hozzáértően teszed a dolgodat,

mond akkor, hogy számolsz el magaddal ha ártasz.

Megmaradni a saját Hazámban, a saját hitemben,

az idő megtette a hatását abban is, hogy tudom azt

tapasztaltan is. Amit oktatok én találtam fel, valami

fontosat, ami a megkülönböztetést kizárja azokból,

akik a saját szintjükön tudják már élni az életüket.

Van egy ujjunk a toleranciánkról, a középső ujjunk,

ott sok, mindenféle információt meg is mutatunk.

Mert csak addig van a szenvedés, befordulás, amíg

el nem érték a szintjüket, ott védelemben vannak.

A saját tehetségük, intelligenciájuk, szakmai tudásuk,

emberies létük, orvoslásuk, ápolásuk, önmaguk által,

a harmónia amiben jól vannak, megjárna mindenkinek.

Egy Haza ez csak egy, sokfélén is megfértünk mi benne,

színesen, szívesen, lelkesen, átlátva, kihallva, átgondolva,

emberiesen, a saját harmóniánkat egyszerűen megélve.

Nem lehet, hogy ne tapasztalj új és még újabb dolgokat,

a tapasztalások sűrűjében, a megoldások is ott vannak.

A saját lelki szinted, a kihallásod, az átlátásod a kulcsa,

annak, hogy nem ártva, nem bántva haladhass, s te is

 egyszerűen, de  a nagyszerű életedben maradhass.

Nem adom át még, hétköznapi szóhasználattal azt az

oktatási formáját, nem viszem csak úgy be mindenesbe,

hiszen így is próbálkoznak az oktatásával, hogy védjegy a

 Julamami és az oktatási forma, amit magam találtam ki.

Másoknak vagyonaik vannak halomra, olyan szinteket

döngetnek, amikre soha nem lettek volna képesek,

nekem ezt a tehetséget adta az Isten, hogy jól

meg tudjak élni belőle, mert megérdemelném.

Hát gondolkodjon el az rajta, aki ebben illetékes

is lehetne, mennyit kell nekem szenvednem még,

azért, hogy segíthessem a saját Hazámban is és az

online világban azokat, akik már érettek arra, hogy

a saját lelki szintjükön éljék meg azt, amire hivatottak.

A jó életedért tegyél, s ne gátold a másikat, hogy ő is

tehessen már, a megérdemelten jó minőségű életéért.

Elérhető vagyok, a +36302470589 és  még a

heringesarpadne@gmail.com és a

Messenger Heringes Árpádné által.