Amikor felismeri az ember, hogy a saját

Hazánk nem vállalja fel, azt amit feltaláltam.

2009. év óta találkoztam Online sok lári, fári, -val,

nem különböztetem meg a jelentkezőket, feltételezem,

van önismeretük és tudják ártanának az önbecsülésüknek.

A lelkünk érettsége az ami meghatározza hol tartunk most,

nem életkor függvénye az, hogy mit tudunk tehetségünknek.

Így, hát segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen,

ezzel éltem túl, át, sok nagyon nehéz évet.

Sok emberségesnek hasznára lehetne,

kétségbe nem eshetne, amikor azt látja,

nem tervezett jót vele érte a saját Hazája.

Az  is lehet, hogy nem gondoltad, amikor

a nagy önmagad felett lévő feladatot úgy

vállaltad fel, mint aki képes jól megcsinálni.

Tán nem találkozhattál a (megcsináltam),

 értékes felismerésének érzésével sem.

Valós emberismereted, szakmai tudásod

nem volt még, szorgalmasan bemagoltad.

Vagy összeollóztad, elcsented, használtad a

hozzáértők működő gondolatait, mondatait, az

se fogott vissza, hogy tudtad védjegy van rajta.

Feltételezted, úgy láttad lehet, mert nem

tudtak róla a szerzői, nem szóltak érte,

akkor már a magadéként használhatod.

Eszedbe sem jutott, hogy legalább tanulj,

ahhoz amit felvállaltál, hasonló legyen az

energiaszinted tán, legalább magadért tedd.

Nagy lesz az összevisszaság amikor rájönnek,

akikben megbíztak, már el nem érhetőek.

A mihez képest hol tartasz, ismered-e

a rezgését annak, ha feltételezed,

hogy nem szükséges, ráérsz még.

Majd szembesülsz a pillanattal,

mindenhonnan elkéstél, lekéstél.

Nem akadt emberséges,  aki felvállalta

volna, szükség lenne már a működőképes

tudásra, hiszen bekerülhet általa a körforgásba.

Prevenciós vagyok,  a megelőzés a hivatásom 28. éve.

Az emberek tömege tisztelt meg, a napi gyakorlatommá

lett, egy napon megrajzoltam összefüggésében mindazt,

ami addigra, oktatható tudássá formálódott bennem.

Műhely, a megelőzésért.  Heringes Árpádné e.v

Julamami védjegyet kapta, Online oktatom.

Az engemet megtisztelő sok emberhez

képest, kevesebben tanulták ezt meg.

Nem tudtam ajánlani mindenkinek.

Nem vagyok üzletasszony, csupán

botcsinálta, nincsen üzleti érzékem.

Csoportos Online Oktatást tervezek,

megtanulhatják leolvasni a sorsukat.

Prevenciósként ajánlom szeretettel,

mindazoknak, akik nem ismerik még

a sorsukat, se a generációs feladatukat.

Mielőtt még megrekednének abban, ami

már nem kihívás számukra, vagy nem

tudják felmérni, hol tartanak most,

a belső kontrolljukat nem ismerik.

Bizonytalankodnak, ez kifelé is hat.

A barátot nem vetjük le mint jó időben

a nagykabátot, mert mi lesz veled,

ha majd fázik a lelked a nagy rideg

üresben, s már barátod nincsen.

Maradj emberies, ne fordulj ki,

csak azért, mert az divatos lenne.

Senki sem tökéletes, van az Isten.

Átfordultunk ha hiszed ha nem,

már a jó energiákban vagyunk.

Újra figyelni fognak egymásra az

 emberek, mert anélkül csak üres

kapcsolatokká lenne minden.

Ha bármilyen magasságokat is

érhetsz el, önmagadtól el ne

rugaszkodjál, ki ne forduljál.

Valamit csak magadért, hogy

érdemben tehess másokért.

Mit gondolsz, ha csak a te

teóriád igaz, akkor miért

fájna a lelked, akkor is ha

kőgazdag lehettél te most.

Két oldalunk és feladatunk is

van önmagunk tekintetében.

Az egyiket hozzuk, a másikat

a hiánya miatt még jó időben

  jó lenne most megtanuljuk.

Mindenkinél eljön az az idő,

amikor rájön

önmagáért

még nem

is tett.

Olyankor

meglepődnek

ám a szerettei,

 mi történhetett.

Hiszen addig ő

nem úgy viselkedett.

Keres valamit ami

akkor tölti a lelkét,

mert hirtelen jött

rá, addig mindig

másokért tett.

Rengeteg

a választék

csak pénz

kérdése

az egész.

Ki kerül

középpontba,

na akkor aztán,

ő lesz a legjobbak

legjobbja, hiszen, ha

ott mutatják, az csak

hiteles lehet, ezt

szinte mindenki

úgy gondolja.

Ha nem ért

hozzá, akkor

hogy lenne

kontrollja.

Még a régi

gyakorlathoz

vannak szokva,

megszűrték,

jól megnézték,

kikerülhet oda.

Jó nagy lett az

össze – vissza,

szinte mindent

megtehetnek,

pénz kérdése

az is és minden.

Van a látszat ami

azt mutatja, hűha,

gazdag ez a Haza,

aki meg a talajt

keresi, mert

már minden

valakié lett,

az meg

menjen

haza,

ha

még

van

hova.

Ezt meg

így, ugyan ki

találta ki.

Vannak

akiknek

lehet,

másoknak

meg nem.

Egy Haza ez

csak egy, mind

azért születtünk

pont ide, hogy itt

 teljesedjünk ki.

A Hazánknak

is adva a mi

tudásunkat.

Attól lesz

szép,

szíves,

színes,

a Hazánk.

Mi vagyunk

maga a Haza.

Teremtett-e

ő valaha,

valamit

hozott

össze,

csak ő

maga.

Vagy csak

azt látta,

másoktól

elvenni azt,

amit ők már

magukénak

tudtak, azért

megdolgoztak.

Rafináltan,

rámenősen,

hogyan lehet,

elbirtokolni azt,

ha a többiek nem

látják, nem eléggé

figyelmesen,

gondolják át.

Nem magyaros

virtus ez sem.

A gyermektől

mit vársz el, ha

 csak egy minta

van és azt

követheti,

na azt meg

hogy nevezed.

Magaddal, hogy

számolsz el, ha

nem tudod már

betölteni a szülői

szerepedet, miért

nem tanulod meg

azt amit te sem hoztál.

Sok a többletes gyermek

most már, ki boldogul velük,

ha nem tanulhatják meg, a

sorsukhoz vezető lépéseket.

Vagy inkább lerombolják azt,

amit építgettek egész életükben.

Emberies nyelvnek és jelnyelvnek,

neveztem el, magamat is óvom vele,

hitelesen lemásolni nem tudja senki se.

Megtanulható az, ami éppen szükséges ott

annál az embernél, aki elgondolkodott, mit

vehetne, különös tudásként még itt magához.

Eladnám a Hazánknak, olyan emberségesnek, aki

megbecsülné mindezt, amit tovább adatna általam,

betaníthatnék sok embert, ennek az oktatására.

Hasznát vehetnék a nevelésben, oktatásban is,

milyen módon közeledhetnek hozzájuk most,

úgy, hogy fogadóképesek is lennének ahhoz.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

az arra már igényeseknek, igényesen oktatom.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami