Tisztelettel élj, hogy miután az a
sajátoddá válhatott, majd a
magad idejében azt
úgy is kapjad.
Az idén
kilátszik már,
az ami nem igazi.
Akinek a szakmája
ott van a kisujjában,
érdemes abban is, a
saját tapasztalásával
jól utánanézni.
Hol tart most az
éveinek a száma,
hátha változott
és hozzá veheti azt,
ami évek óta járna.
Jó kommunikáció
az is, amikor jól tud
arra vonatkozóan
kérdezni, rákérdezni.
Motiválhatja általa,
hogy megtanulja azt a
szintű emberies jelnyelvet,
akinek arra válaszolni a dolga.
Nagy szükség lenne fordítókra.
Amikor valakinek körbeért a
sorsa, mert azt megoldotta,
ismételni nem szeretne,
haladna a következő felé,
amit szükséges megoldania.
Ha az érettebb elvárná azt,
amit tőle is elvártak akkor rég,
többre menne, ha megtanulná
az emberi jelnyelvet. Hiszen ott
vannak az addigi általa átélt és
esetleg megszenvedett szintek.
Amikor felismeri, a lelkes énje,
inkább kérdezni fogja, mi az ami
gátolja a másikat a megértésben.
Mert már kérdezni is tud, átélte
azt, hogy ne menjenek át a meg
nem értések, ordibálásokba,
vagy, ah, befordulásokba.
Kommunikálni,
kimondani,
be ne
szoruljon,
le ne
épüljön tőle.
Nagy szükség
lenne az
egyenes úton
maradóknak, a
hozzáértőkre.
Két oldalunk van,
felváltva lépünk,
amikor járunk.
Tiszteletem.
Kommunikálni,
értően kommunikálni.
Ha a racionális oldaladon azt amit hoztál
már teljesítetted, gondolkodjál el
azon, mit éreztet veled a
lelkes, szíves éned, hogy
el ne tévedj és végleg.
Oda lenne mindaz amit
megálmodtál, ha csak
egyoldalúvá válhatnál.
Hiszen unalmadban olyat
is megélnél, amit nem lett
volna szabad és elhitted,
ha másoknak azt is lehet,
akkor miért ne utánoznád le.
A sorsod a tied, ha komolyan
nem veszed, mások szerint
éled meg azt, ami nekik jó.
A tapasztalás arra való, hogy
másodszorra kerüld el, ami
nem vitt előre. Tanuljál meg
jól kommunikálni, tévedésnek
akkor számít, ha felnőtt vagy.
Gyermekkorúként, erre időben
figyelmeztesd az érintetteket.
Mindenki más feladatot hozott,
más időben éli azt magához
képest mérve jónak meg.
Aki döntésekre adja a fejét,
bizony szükséges lenne már,
megtanulnia a gyermeknyelvet.
Általános műveltséget növelő
(Tenyérolvasó), hogy értsed azt
az emberséges jelnyelvet, ami
a gyermekekhez, fiatalokhoz
közelebb vihet emberileg.
Önismereti oktatás neked,
önmagadért, hogy ne menjen
pocsékba túl sok éved, azért
mert olyanba bonyolódtál,
amihez semmi közöd nem
is lenne, ha hinnél a saját
lelkiismeretednek, azt a.
Nem árthat, neked se,
ha már ismered,
önmagadat és
betartod a
sorsodban az
emberséges
megoldásokat.
Tiszteletben
is tartod,
a generációs
határaidat és
nem vállalod fel
azt, ami nagyon
leminősíthet már.
Fel sem foghatod,
vannak akik azt is
komolyan veszik.
Pedig láthatóan
bebizonyosodik
túlfutottak a
határaikon.
Azok által az
életszerűtől
messze is viszik.
Jól betanulva a
semmivel veszik el
a figyelmüket arról,
ami nem értünk, az
Isten adta Népért,
történne éppen.
A járatlan
utakra terelve,
nehezen találnak
vissza önmagukhoz.
Méltatlanná válik annak is
bebizonyosodik az életszerűtlen
következménye, amit addig általuk élt át,
az Isten adta Nép, mint nehezítményt.
Gyakran hagytam, hogy gügyének
nézzenek, hiszen tudtam azt,
mit miért úgy élek meg.
Tiszteletem.
Nem bántam meg,
a racionális oldalt,
szükséges megtanulnom,
most ahhoz, hogy amit nem
kaphattam meg eddig, ne veszteség
legyen, pótolni tudjam azt a pénzt, azzal
amit tudok, kérem a lehetőségemet.
A magam idejében a számomra
helyes úton járok, haladni
most így is tudok.
Tisztelettel vagyok
az önbecsülésért.
A fejlődésemért
összegzem mindazt,
amit megcsináltam.
Amikor elhangzanak
azok a jó pofának
sem mondhatóak.
Mert azt hiszik,
hogy valamiről
amit szükséges lett
volna megtanulniuk
lemaradtak. Azért aztán
használják az elhangzott
szavakat, jól lejáratva
azok által magukat.
Tiszteletem.
Mivel nincs
mögötte
élhető érzés,
üresjárat csak.
Emberségesen
fordítókra lenne
átmenetileg szükség,
hogy értsék, ott már
nincsenek szavak.
Tisztelet helyett,
lám az üresjárat.
Akkor nincs erős
félelem azáltal,
amit még nem
ismerhetsz fel,
ha a saját
tapasztalt
tudásod, mint az
érveid hangzanak el.
A kimondott szavak, ha
hatnak, megmaradnak,
bár nem szólnak róla,
elgondolkodnak
az értelmén.
Mennyire
hiányzik
a tisztelet,
nincsen, talán
nem is volt addig
se, tudása ahhoz
amit felvállalt,
üresjárat.
Mert biza az
egymásra és
felé hatók, a
rezgéseitek
igen – igen
vegyesek
lehetnek.
Ki éppen
miben van,
mitől, kitől fél,
elérte-e az útját,
vagy csak keresgél.
A sorsok félbehagyva,
megrekedve, a sorsok
befejezetlen lődörögnek.
Vajon kinek a hozottját
viszik, pedig teljesítettek.
Keresik a kapaszkodókat,
a régmúltban meg is van,
ki nem teljesített ottan.
A jól megszokott már
kitudja hol, az utak,
a sorsok, félbe sem,
vagy még meg sem
kezdve maradtak.
Voltak akik világgá
szaladtak és
ott is maradtak.
Remélhetőleg majd
visszajönnek, rájőve
arra, itt van a Haza.
Ha nem figyeltek
egymásra se már,
csak a túlélésre,
s a még azt is
megélésre,
félve, bújva
koncentrálva
éltek, s közben,
bizony nem
eléggé,
vagytok
figyelmesek.
A régi értelmeit
keresitek a szavaiknak,
miközben azok mögé bújva,
sokan tán nem jó szándékkal,
hamiskodva meg learatják,
a szótlanul lapuló javakat.
Mi az összefüggéseinket,
tapasztalva beszéltük át,
megtanulva a megelőző
határt, ne billenjen az át.
Mert volt nekem egy,
szaktekintély,
híres és neves,
fogadott anyám.
Kértem írjunk meg
egy közös könyvet
mi ketten,
akképpen,
hogy akkor az
összehasonlítás
is látható legyen.
Beszéltünk róla,
de nem történt
meg, ő már nincs
elment, remélem
jó helyen jól időzik.
Nálam nem mutatkoznak
be, megkérem őket erre.
A sok összehasonlító
beszélgetéseinknek,
megvolt mindkettőnknél,
a maga leszűrt összefüggése.
Biztosan fontos könyv lett volna,
kicsit a megelőzést és a már tényt,
megérintve, megmagyarázva azt,
hasznos tanácsokkal el is látva.
Néha sokat, de annyira akarta, az
összehasonlításokat is ismerjem fel,
közbe jött a hatás, hát elköszöntem
illedelmesen, de a sok beszélgetés,
gyümölcse íme örökségemmé lett.
Tisztelettel, szeretetben élni jó,
hahó, a megelőzés az jó.
Látszik már,
ami látható,
a tekinteten
átható a fakó,
hiszen lapul,
nem ő a faló.
Az alacsony
energia,
hiába erősebb,
ugrálhat akár, de,
nem árthat a magasabb
energiájúakra, nem fontos,
egyáltalán a testi magassága.
A jóból, a kevés is elég szép,
a saját feladatodra fontos
figyelned, látja a szemed.
Eltervezted, a feladat
a tied, minőséget adsz,
azért vagy ott és te az.
A sorsodat ismerjed,
a generációs feladatod
is adott, teljesítésre vár.
Akarni azt lehet, hinni
magadban lenne a lényeg.
Ha alacsony energiájú vagy,
hiába a te nagy magasságod,
ha nem látod, se nem hallod,
érzéketlenként elkallódhatsz.
Fölébe helyezted magadat,
annak amit azért tett oda
az Isten, hogy átélve,
alázattal általa
a jóban,
erősödj
meg.
Túlzás
az már, amit
megengedtek
magatoknak,
persze,
gondolom,
értetek ti
ahhoz is,
ha
most
benne
vagytok,
hát ott is
maradtok.
Veletek nem
találkozom
az Online
oktatásomon.
Látom az
telített
energia,
nem forog,
csak ácsorog,
a leépüléshez
közeli állapot.
Így hát ti azt
önmagatoknak
megcsináltátok,
sajátotokká lett,
vált az, amit
másoknak
szántak.
A zsengék,
a gyengék
is, ki voltak
szolgáltatva
nektek, ha azt
elhiszitek, hogy
nem látszik az,
amit ti csináltok,
hát akkor honnan
tudnák a többiek,
hogy mit csináltok.
Az intelligenseknek
megadatott az, hogy át is
látnak, ki is hallják mindazokat,
nem kérdezik, hát nem szólnak.
Mindent a maga idejében.
Látszik már amaz is, ami
addig látható nem volt,
ártottál magadnak, a
sajátjaidnak, mert
átbeszélés nélkül,
a saját akaratodat
csak átnyomtad.
Pedig már az
életerődet
árasztottad.
Ami telítettben
van az sajátos,
gépiesedett.
Megismétled,
mert az látszik
könnyebnek,
hosszútávon
a bizalmukat
elveszítheted.
Teljesítés helyett
elvárásokat
sorolsz,
unalmas,
üresedsz.
Amikor
lefékez
a sorsod,
érezteti
veled is,
hogy az
a határod,
tovább tán
te se menj.
Hát vess
magadra,
ha túl
mentél.
Amire
nagyon
vágytál
azt és mást,
mindenáron
megcsináltad,
be is fordultál.
Arra nem
gondoltál,
hogy amit itt
megteremtesz,
a te életed is
azzá lesz.
Benne
kell
élned, s
a visszaút
a kijózanító
pillanata ám
az egésznek.
Ha alá, fölé
keveredsz,
akkor
időben
takarítsd is ki
abból ám magad.
Ott egyensúlyban,
önmagaddal sem lehetsz,
csak úgy nem pottyan,
emberesedve megy.
Segíts magadon, az
Isten is megsegít
téged, téged.
Mindezeket
a tisztulásod
miatt kapod.
Átfordulhatsz
hiszen már te
is ott tartasz,
ne ijedj meg,
ha észleled,
hogy már
nem tudsz
rossz lenni, hiszen
már toleráns ember vagy.
Kinek, hogyan és mennyi
idő szükséges mindezekhez.
Önismereti oktatás a saját
sorsodra rálátva tanulod.
Ha már beértél arra,
hogy kiegészítsed
a saját tudásod.
A hivatásodban
is nagyobb lesz általa az
adott feladatra való összefüggésében látásod.
A napi gyakorlatomból állt össze, rajzoltam meg
összefüggésében, amikor beérett az oktatásomra.
Nyugodtan leteheted az addig még
bizonytalannak érzett talpadat,
ezáltal a tudás által érzed a talajt.
Jó egészséget kívánok. Tiszteletem.