Prevenciós a végzettségem, a tehetségemből ered. A sok ember
akiknek a tenyereit leolvashattam, mert megtiszteltek, jöttek,
általuk állt össze és már összefüggésében rajzoltam meg.
Magyarország a Hazám, Paksra érkeztek, most Online
oktatom már, viszont,11. éve, párhuzamosan voltam.
A tehetségem a hivatásommá lett, így élek 28. éve.
Amit feltaláltam, azt nem tanítottam meg senkinek
se oktatni, nincs több belőle, egyedül oktatom.
A tenyereid redőiben, vannak a sorsod jelei,
hogy mit hoztál generációsan, az
annál lejjebb olvasható,
megtalálható az,
melyik ágtól,
kik azok
akik nem
csinálták
meg azt akkor
és most rád is vetül.
Van az úgy, hogy együtt
párhuzamosan oldják meg.
Az is lehet, felhalmozottan
kapod meg és csőstül mindazt,
nem tudod kezelni, nehéz megélni.
Amikor az online oktatásomon már
ott tartasz, megérted azt, látható lesz.
Sok múlik ám a magzati szakaszunknak
a minőségétől is, mert az meg majd, ha
hiányos érzelmek között zajlott, negatívan
visszaköszön hiányként a hétköznapokban.
Sok ilyen helyzettel találkoztam az évek alatt,
amikor megmagyarázhatatlan a kellemetlen érzés,
csak bizonyos rezgésű emberek közelében érzik.
Amit telített energiának fogalmazok, azt akkor
érzik, amikor a magzati szakaszukban átéltek,
kívülről jövő hatásként megismétlődnek.
Visszatérő hatások, megtanuljuk azt is,
azután szintet vált és boldogul megint.
Önismeret, emberismeret, önértékelés,
önbecsülés, tartás, emberséges méltóság.
Ugyan miért olyan az a gyerek, hát nem
áll be a kitalált sorba, nem sok ember ismeri
még fel az ő sorsát. Sőt, valamit elvár, mert az
mondjuk úgy neki kényelmesebb, nem macerás.
Nem szeretné, ha látnák, ő sem különb senkinél,
azáltal, bele is szorulhat egy neki szánt helyzetbe.
Nem tudják azt se az emberek mi az ő saját sorsuk,
mit lehetne megcsinálniuk, akkor élnek bele éppen
úgy ahova, amerre az erősebb hatás van pont rájuk.
Mi mindenben vagyunk hát gátolva a felnövésben,
mit szabad, mint meg nem szabad, elvárják azt
ami nem előreviszi a gyermeket, várakoztatja.
Miért nem lehet az órákon mozogni, feladatot
adva arra, beléjük sül minden, ha nem ihatnak
eleget, amikor szomjasak. Mondani szeretnék,
de nem szabad, pedig fontos lehetne, akkor, az.
Megszokják, hogy csendben kell lenniük, aztán
meg nehezen kommunikálnak és nem mutatják
meg a legértékesebbet, a hozott tehetségüket.
Élik azt amit a többiek, az ő számukra kitaláltak,
nem lesz hát saját gondolat, mert nincs kérdés,
aztán ugyan, mire válaszoljanak, pedig tudnának.
Sorszerű szoktuk mondani, amikor már végre
látszik a megoldás a tenyerünkben mindarra, amit
addig senki sem vett észre, csak felhalmozódott az.
Jó nagy megoldatlan gubanc lehet belőle addigra,
na azt kibogozni csak átlátva lehet, az meg nem
mindenkinek van benne, a gyakorlati életében.
Pedig azt tapasztaltam, hogy mi mindannyian,
megérezve, átlátva, kihallva születtünk meg.
Ha nem gyakorolja valaki, mert gátakat kap,
akkor elsatnyul benne az ami a legfontosabb.
Aztán meg valami oknál fogva, elvárják tőle,
hogy gondolkodjon, kommunikáljon, érezze
hallja ki, lássa meg összefüggésében, nahát.
Mivel fogalmuk sincsen mit jelent az,
értően felismerni azt a helyzetet, amit
felvállaltak anélkül, hogy tudnák mi az.
Felkapaszkodnak emberismeret nélkül,
döntenek a Nép felett, olyan életritmust
várnak el, ami számukra még ismeretlen.
A hivatásomat gyakoroltam nap mint nap,
amikor egy reggel lerajzoltam mindent,
összefüggésében, amit feltaláltam.
Emberséges jelnyelvnek neveztem el,
amivel megfogalmazom, a megelőzés.
Prevenciós vagyok, a hivatásommá
vált mindaz amit tehetségként hoztam.
Mindenki hozott tehetséget, azt amiben
a legjobb lehetne, ha felismerhetné azt.
A fokozatosság a lényege az egésznek,
mert ha valamit elért ő saját kútfőből,
azt tudatosíthatja magában, ennek van
módja az oktatáson és a nevelés közben.
Az lehet az alapja a következő lépéshez,
amit neki szükséges meglépnie, érezze át,
minden arra alkalmas sejtjében, megvan az.
A sok jó életérzés pedig adja a siker érzést,
ha ezeket nem élheti meg, szomorú az arca.
Azok akik így mennek végig a sorsukban
adott helyzeteken, erős lelkűek lesznek.
Amit egyszer rögzítettek az agyukban, az
bármikor az adott helyzetnek megfelelően,
rendelkezésére is áll, az ő sorszerűségükhöz.
Elégedett, boldoguló gyermekekből lehetnek a
saját szintjükön, életszerűen teljesítő felnőttek.
Nemcsak beleélnek éppen abba amibe épp lehet,
hanem jól működő a belső késztetésük és készre
teljesítik a saját sorsukat. Előkészítik azt alapnak, a
sarjaik számára is, a kibontakozási lehetőségüket.
Ha valaki generációsan éppen ott tart, elérheti azt
amit az elődei már letörlesztettek a saját hozottjuk
tekintetében, kiteljesedhet nyugodtan a sorsában.
Nem életkor függvénye az, generációs feladata lett,
hogy megalapozza a következőknek az ő jó sorsukat.
Nagyon különbözők vagyunk, sokféle sorsot hoztunk,
viszont mind ugyanazokat éljük át, csak más formában,
más időben, más megoldást használva, egyéniségenként.
Gondolom, ha nagy jelentősége lenne rögvest a csoportnak,
akkor talán úgy is landolnánk le, nem egyenként születnénk.
Rendezd el a múltat, hogy alapod legyen a következő lépésed
megtételéhez, a sorsodat teljesíteni igyekezzél, rajtad múlik az.
Mit hozhat teljesíthetően a sarjaidnak, személyenként a holnap.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), Online oktatásom,
igény szerint a sorsukhoz neveléssel, tartást és méltóságot adnak.
Szeretettel. Julamami
