Önismereti oktatás, sorsodra
neveléssel, ha van rá igényed,
könnyebben megmaradhat
most is az önbecsülésed.
Ki vagy, merre mentél,
ahhoz képest,
amit hoztál,
mire
jutottál.
Amikor,
ráébredsz
a valóságra,
felismered,
a saját
sorsod,
akkor
belátod,
fölösleges
harcolnod.
Hiszen azt, a
belső jelzésed,
a sorsod mutatná
neked, el ne feledd.
Amivel van dolgod,
ott lesz az, naponta.
A magzati szakaszunk,
sok mindent megjegyez.
Mindenkinél más, az adott
saját időben oldódik, ah.
Ha erőltetve van, nem
értik, mire mindaz,
nevetségesen hat.
Inkább menjél,
azon az úton,
amit az Isten,
neked adott.
A tartásod,
méltóságod,
abból eredhetne,
ami a te feladatod
lenne, hinnye.
Abból, amit
eléd tesz,
a sorsod
naponta, ah,
ott van megint,
félreteszed,
halogatod,
bosszantónak
látod, tartod,
na az lenne, a
teljesíthető,
saját sorsod, ah.
Nem lenne más,
csak annyi dolgod
lenne, magadért,
megcsinálod.
A lelkesedésed
alább hagyhat, akkor,
ha nem a saját sorsod,
csak megéled azt, amit,
terítenek neked mások.
Azt hiszed, érted szól,
pedig, az is, másokról.
Sikerélmények helyett,
mindenkinek a szekerét
tolod, egyre nagyobb,
benned az érzés,
nem tudod mit
és hogyan,
de érzed,
elrontod.
Hiszen, ők
még nem értik,
neked miért,
fontos az, amivel,
őket, megpakolod.
A látszatosra adva,
mintha, a természetes
eredményeik volnának, ah,
rogyásig rakott szekerüket,
oly feltűnően, a többiek
számára, elérhetetlen
magasságig, föltolod.
A tartásos emberségesek,
tudják azt, nem természetes az.
Abban az emberben nincsen,
annyi, belülről jövő tudás,
nem a saját sorsát éli, ah,
másokét tologatja, azt a.
Hát elérhetsz, csúcsokat,
birtokolhatsz, helyeket,
minden divatosod lehet.
Ah, ha a sorsodat nem
ismered fel, minden,
csak arról szól, hogy
rád is figyeljenek.
Lehetőleg sűrűn,
ünnepeljenek.
Pedig az ünneped,
a hétköznapjaidban
találod. Amikor, rájössz,
egy belső, erős érzéseddel,
úgy tudtál haladni a sikerben,
nem ártottál közben senkinek.
Amíg a mások szekereit toltad,
lemaradtál a saját sorsodhoz
képest, ne aggódj, behozod.
Az a fontos ah, ha már tudod.
Ha elrontott a szó, még idejében,
vissza az alapokhoz, ah, óvatosan,
odafigyeléssel, de már tudatosan,
tisztelettel, alázattal, beilleszthető.
Az elnézést, bocsánatot kérek, szavak,
erősen rezegnek, nem helyettesíthetők.
Tanulj, a mának megfelelően kommunikálni,
nem mellé dumálni, elbeszélni egymás mellett.
Ha magad fölé emeltek, a legjobb szándékkal is
ártottak, azzal, hogy megszoktad azt, amivel, ah,
dolgod sem lett volna, ismételhetsz hát, hinnye.
Ha nem felelősen tetted azt, amit csak lehetett,
úgy éltél meg, mintha szabad lett volna neked.
Mások azért nem kapták meg a lehetőségüket,
csak oda adtál, ami jól jön majd egyszer neked.
Ne aggódjál rajta, az idő rendezi azt, ami az övé,
viszont azt fogod megélni, amit másokkal tettél.
Az élet szép, ha már időnként, hallod, a lelkedből
jövő érzést, ne árts, ne bánts, magadra is jól vigyázz.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami