A sorsodat ismered-e,
vagy csak éled amit lehet.
Akkor, mi szerint döntesz,
vagy feletted döntenek-e.
A jó úton haladsz-e vagy,
eltévedtél már végleg,
nem a sorsodat éled.
Miből merítesz erőt,
ahhoz, hogy éljed
az életedet,
s a késztetés
ne fogyjon ki
idő előtt belőled.
Sokféle a sajátodtól
idegen, másféle
kultúrákban ki is
tudtak teljesedni ők
a saját Hazájukban.
Hát az a könnyebb
beállsz te is oda,
ha mások merik,
felvállalod te is, s
azonosulsz azzal.
S közben nem szól
neked senki sem,
hogy megváltoztál,
a kirezgésedben van
valami, ami taszító lett.
A családod már jelezget,
hogy hahó, ne menj túl,
azon ami jól működött.
Nézz utána a sorsodnak,
tanuljad amit nem hoztál.
Ne hangoskodjál, pszt,
csendesedjél inkább,
kérdezz rá, hogy nem
ment-e túl a hangerőd.
Túl ne feszítsed azt ami
tisztelhető, lehet abból
tisztelhetetlenné is.
Aztán már nem találod
önmagadat, távolság van.
Vissza a múltba, amitől eleget
szenvedtél gyermekkorodban,
ugyanazt utánozod le, fejlődtél-e.
Elhagytad, nem teljesítetted, a saját
motiváló szinteden a generációs
határaidat sem ismered még fel.
Tán az a könnyebb, azonosulnál
másoknak a kultúrájával, ott
jól megülhetnél egy neked
kitalált helyzetben. A saját
fejlődésedre, tanulásra
ott szükség nincsen.
Vagy ismételsz, mert
még nem jutottál el
odáig, hogy neked
fontos felfejlődnöd,
hogy alkalmazkodjál.
Bizonyára azonos ám,
azzal amikor te generációsan
hozol, s teljesíted-e a sajátjaidnak.
Vagy lehet, hogy enyhébb változatban
leutánozod, parancsoló lett a hangod.
Ha alkalmazkodni nem tudsz, de azt
elvárnád a többiektől, átmasírozol
a nyugalmi állapotuk nincsen meg.
Nem mondják, eszedbe sem jutna,
hogy azokról szól az, a sajátjuk,
akiknek azt a Hazájukban
feltalálták és azzal nekik
segít a kiteljesedésben.
Ott lennének otthon,
ahol jó élni, ott lenni,
a tisztelet alap dolog.
Rájuk vetül a saját
bizonytalanságod,
tanulni és fejlődni oda
ahhoz a feladathoz, amihez
illene felnőni, ha már nincsen
tehetségből hozott ahhoz.
Ismerd meg a mások
kultúráját, hogy ők is
megismerjék a tiedet,
abból jön a tisztelet.
Meglátni akkor lehet,
a hatásaidat, ha ott
abban élsz magad is.
Hozzám is sokan
jöttek máshonnan,
ezáltal megismertem,
az ő kultúrájukból ami,
rám tartozott, akkor ott.
Alkalmazkodni tanultam.
Áldja meg az Isten őket is,
általuk tanultam meg azt,
ami rájuk vonatkozva volt jó,
tájékozottabb lettem azzal.
Mások meg máshonnan,
másféle kultúrát hoztak.
Mikor, mivel összegződött
bennem és ki sem mentem,
leírtam. Otthon vagy, amikor,
többekben már meglátod,
önmagad, nem mentél
sehova a Világ mégis
ott időzik nálad.
Kerestem a jelet,
hogy mi is éltethet
bennünket,
honnan
indul
és
hova
érkezik.
Vagy csak
csapongva
lődöröghet,
ott meg itt.
A mindenit
mondtam,
amikor
rájöttem,
nahát
ilyen
egyszerű
lenne hát.
A kezdet és
a végkifejlet
között, két
tenyérnyi
történet,
hát ez
a minden,
az egész élet.
Akkor ha látom
az elejét,
kíváncsi
lennék,
a folyatásra,
meglepődtem,
hogy nem minden
van ám oda beleírva.
Legalább is én még
akkor nem láttam,
hogy honnan hova,
s mi az közben, ahol
nincs is vonal, nem
láttam összeköttetést
a két vonal között sem.
S egyszer csak megláttam,
oldal irányból jött meg hozzá
a magyarázat, azt a, de boldog
is voltam, hogy megértettem,
azóta abban is boldogulni tudok.
Mi függ össze mivel és hogyan
lesz érthető, ha ott nincs is
akkor éppen segítő vonal.
A boldogulás érzését,
ti mihez méritek,
mennyit tesztek érte,
vagy csak megtanuljátok,
azt, hogy tenni minek érte.
Ha kiszolgálhatod magadat,
megtalálod a kiskapukat oda,
ahol a tehetségesek keresik
a jólétükhöz vezető útjukat.
Akkor abból egy kollektívan
megélhető bizonytalanság lesz.
Hinnye, én meg azt láttam,
hogy mindannyian egy és még
egy, egyenként pottyanunk le.
S a hasonló rezgésűek együtt
remekül érzik magukat, a
fejlődési szakaszuk miatt.
Lépésről – lépésre haladva,
jöttem rá az összefüggésekre,
s amikor már felülről is megláttam,
hogy összefügg minden mindennel,
akkor rájöttem, miért is úgy festek.
Így megláthattam a sorsokban,
az összefüggéseiket, a múltjuk
mennyit nyom a latba nekik.
S mennyit lenne szükséges,
ahhoz a saját kútfőjükből,
hozzáadni nap mint nap,
hogy szép kerek legyen a
világuk, az életük teljesedjen.
Az első hét évben találkoztam
mindenféle emberekkel, vitték,
hordták a nevemet a létezésem.
S amikor már nagyon sok irigyem
lett, megkezdődött a leépítésem.
Nem szerették volna megtanulni
tőlem, hanem inkább azon voltak,
hogy úgy tűnjön, hogy nemlétezem.
Mert menet közben azért profitált
belőlem sok – sok ember, de nem
jutott eszébe senkinek sem,
hogy csak azért amit tudok,
a láthatóságba be is vigyen.
Mivel magamat neveltem,
nehéz lett volna kifordítani,
abból amit a nevelődésemkor
tapasztalva magamhoz vettem.
Hiszen láttam az összefüggéseket,
ők meg nem érveltek, nem volt mivel.
Csak egymás között jól meghúzgálták
a nevemet, túl sokan voltak ahhoz,
hogy ebbe bele is álljak és vitázzak.
Inkább haladtam előre, a magam
kínján, körülöttem meg a sok nem
jó indulatú, de erősen törekvővel.
S mivel araszolva bár, de haladtam,
nem éreztem át, hányan is voltak ők,
sokan inkább magukkal is törődhettek
volna, most kitudja hol és miben vannak.
Gondolom jól meggazdagodtak, elérték
a céljukat, remélem boldogok abban ,
s most már elégedetten élvezik az
életüket, hiszen valamit elértek.
Én csak a sorsomat értem el
és teljesítettem minden olyat,
amit magamért és generációsan
tennem kellett, s most tenném a
dolgomat. Azokért, akikért kár lenne,
ha ebben a csodában, szép Hazánkban
megrekednének, nem tudnák megélni
itt is, amit sorszerűen szükséges nekik,
is, hogy aztán továbblépni tudjanak.
A tartásuk és
méltóságuk
miatt lenne
szükségük arra,
hogy ne billenjenek meg,
ki, akkor sem, ha majd az
unatkozók célba veszik őket.
Mert ahogy én látom, senki sem
ússza meg, aki a sikerét megélné,
úgy, hogy tett is érte. S nemcsak,
úgy hirtelen lett kiemelve, mert
az egy másik történet, nem az
én dolgom, nem tartozik ide.
Olyan szép a számuk itt a
tehetségeseknek, ugye,
nem kell mindenkinek,
hasonlóan szenvedni,
mert önmagából ő,
nem fordul itt ki.
Győzz meg,
legyőzni,
könnyű
engem,
nem is
harcolnék
ellened sem.
Ide is az írás,
na meg az
oktatásom
lehetősége
miatt jöttem.
Köszönöm,
hogy olvasod,
megtisztelsz ezzel.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Elérhető vagyok 10.00 – 17.00 között a +36302470589 telefonom hívásával.
Szeretettel. Julamami