Tudom sok a szöveg, mára ennyi lett, nem hagyhatom félbe így teljes.

Úgy jutott el a legbe, hogy az odavezető utat, még meg sem ismerte,

igyekszik azon, hogy a valóság jól el legyen palástolva, igazi a móka.

A lent irritálja, szabadulna, úgy csinál mintha, soha nem lett volna.

A sajátjait igazán nem vállalja, kinyitja a bazárt, majd bezár a bazár.

A sok szerepe, rárakódott már, nem is keresi az igaz valóját minek.

Így a látszatos sem elég alapos, kilátszik már a nem valós is, hinnye.

Nincs szüksége, a segíts magadon, az Isten is megsegít életvitelre.

Nem érdekli hisz nem ért hozzá, kinek mi lehetne a sorsszerűen jó,

nincs abban tehetséges ember aki még megmondhatná a valóságot.

Felváltotta az ember fontosságát a nyereséges, a látványos, hinnye.

Kiadja magát a tervezésben, a saját kínján nem vitt végig semmit se.

Most kérek bocsánatot hinnye, csak egy egyszerű megelőző vagyok.

A jóban és a szépben, a jól megérdemeltemet megteremteném, ha

lenne hozzá lehetőségem, vagy egy jóságát kereső, vételi szándékú.

Azt mondják, neked is lehet, hiszen számodra is van az ingyenes.

Azt nem mondják, nem sokra mégy vele, mert nem lát ott

az akinek, jól jönne, ha látná, mire lenne szüksége.

Nem belőled indul ki semmi,

csak a látszat az,

mintha

fontos

lenne az is,

amit csinálsz.

Jól ki van találva,

amit komolyan veszel,

az másoknak játék csak.

Azt veszed észre, már

nem is látszol, annyira

gépies, hogy besorolt.

Utána már csak mégy

és nem észleled a lépést,

a saját megoldásod felé.

42 évesen jöttem rá, mi az

amit nekem szánt a sorsom.

Így a megelőzésben találom

meg a napi sikeremet, nem

tértem el tőle, már 25 éve.

A jó öreg alázat velem van,

a szavaimban is benne.

Átmennek a szavak,

pedig a valóságról

beszélek, nem adok

programot, nevelek.

Az oktatásomban ott

van, a saját programja,

a sorsa, a generációs jele,

az meg mind más, hinnye.

Úgy lát már a szemem,

azért tisztelnek meg,

hátha még nem ment el

 a lehetőségük nekik sem.

Megélnék a sorsukat,

hiszen erős érzés az, a

 Hazaértem, a siker íze.

Arra lehet alapozni azt,

amit a belső kontroll jelez,

lehet, hogy nem leszel kő

gazdag, de elégedett az igen.

Viszont van valamid, a

tehetséged, ha abban

boldogulsz, az már

biztosan

rólad

szól.

Nem

kérdezhettél,

nem volt kitől

és nem volt olyan,

amibe kapaszkodhattál

volna. Kénytelen voltál,

használni a lelkes, szíves,

gondolkodó agyadat.

Ha nem rendezed el

a múltadat úgy, hogy

arra építhetnéd a jót,

a szépet, a jövőképed.

Mások se legyenek, a

döntésed által vesztesek.

Jól is dönthetnél, érzed,

nem csaphat be,

az, ami erőt

ad neked, a

 lelkes éned.

Nem ment ki

a szívesség se

belőled,

gondolkodva

döntesz, hinnye.

Van az Isten

és a saját

tudásod.

Rájöttél

felülről

is látod,

oldalirányba

is van térlátásod.

Ne legyél morózus,

ha a humorra születtél.

Jó nagy feladat az, ha

megmosolyogtatod a

 szomorkodósokat.

Lehet otthon jönnek

rá, mire is utaltál, ah.

Nemcsak a jó minőség

hozza oda, a törődésért

is odamegy, mert ritka az.

Az intelligens agy tudja, az

 útravaló mondatod milyen

fontos, nem is gondolod.

Alázat nélkül, nem

működik jól semmi.

Nem fontos, hogy

téged kövessenek,

önmagukhoz mutasd az

 utat, az Isten áldjon meg.

Várd meg amíg kérnek rá,

ne hozzál döntést,

anélkül, se

felettük, ah.

Mindenkinek adott

az Isten, a tehetségéhez

olyan többletet, amivel jól

megoldhatja, a fontosakat.

Akik meg azt választják,

amit mindenki más is,

nem fejlődnek úgy,

ahogy a belső

tartásuk

jelezné,

hinnye.

Beállnak a

nemlétező

sablonokba,

várják a jó

lehetőséget.

Nem láthatók

a tiszta minták,

csak a sablonosak.

Úgy gondolják,

megadatik az majd

időben számukra is.

S mire ráébrednek,

nincs mire várjanak,

már rohangálva sem

érik el, a többieket.

Nem mondja közben

nekik senki se, jóérzéssel,

hahó, ülj le gondolkodjál el.

Ha mások ritmusában futsz,

szaladsz, a saját fejlődésed helyett,

megint mások jól irányzott szekerét toltad.

Ami nem lenne baj, ha akkor teszed, amikor te

már megcsináltad, a saját tehetséged szerint azt.

Amit rád bízott a sorsod, haladsz, boldogulsz már,

magad szerint, a saját kútfődből csinálod mindazt.

Mert van aki csak elvár mindenkitől mindent, amit

ő maga nem csinál meg, úgy aztán révbe sose érhet.

Úgy tudja, ő vezetni született, a tapasztalás helyett,

nem tudja, ah, nem elég az elmélet, a boldoguláshoz.

Vezetni születnek az emberségesek, azt adja az Isten.

S vannak az örök elégedetlenek, nem dicsérték őket,

akkor eleget, amikor önmaguk szerint már teljesítettek.

Magukban hordozzák az elégedetlenséget, az nekik nem

jó, mert nem találják magukat, egyik feladatban se jónak.

Hát akkor legyen az úgy, hogy legalább ne fáradjanak el,

visszavesznek a ritmusból, s mindenki megnyugszik,

mert azt hiszik, elértek általuk, ők is valamit, ah.

Óvatosan a megfeleléssel, szint alá viszi az,

azt, akinek a generációs feladata most van.

Betartani amit elvárnak, nem erőlködni,

 a tehetségen belül, a megoldást megtalálni.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned segít neked,

a belső kontrollod adja a következő feladatod.

Magadhoz képest a hétköznapok ünnepek lesznek,

ha rájössz megcsináltad a sorsod. A generációs feladat,

motivál, megnő azáltal is, az összefüggésében látásod.

Amikor rájössz, a sarjad előbbre jár már náladnál,

nehezíti a sorsát, hogy megértő legyen veled.

Hát ott jöhetne, egy jól irányzott dicséret,

hogy megrendüljetek mindketten általa, ah.

Elmúlik majd a káprázat, kitisztulnak a tájak.

Olyan szakaszában, amikor megalapozhatja,

a sarjainak a jövőképét, nem kellene nyúlkálni

olyan dolgokba, amiről nem tudhatja, káros az.

Minden energia, behúzza a hasonlókat, hinnye,

a térdprobléma, nem mindenkié szerencsére.

Akinek van alázata a sorsához, nem küzd vele.

Kifordulni önmagadból ah, elfordulni a saját

sorsodtól, erőlködhetsz, az sikert nem hoz.

Maradj az utadon, a saját sorsodat járjad,

megadja a jövőképedet. A hiány is többlet

lehet, ha jól jár az eszed, minek perlekednél,

mosolyogjál belül magadban, egészséget ad az.

Hősök voltak és lesznek, az nem mindegy, van-e

értelme a hősködésnek, helyette inkább elmélkedhetnél.

Ne menjen a sok hasznos idő pocsékba, sikerre éhes ám az

intelligens agy, meg szeretné kapni a napi táplálékát, hinnye.

Ne várjál el olyat másoktól, amit te magad nem csinálnál meg.

Miért gondolod, hogy szívesen lelkesednek, alkotás, elmélkedés

helyett, ők is győzni akarnak, amikor elég lenne, ha úszni tudnak.

Helyetted nem vezetheti le senki más, amit naponta összekaptál.

Futsz, szaladsz, így, minden számodra jóról, fontosról lemaradsz,

olyan embereket bántasz meg, akikért szólna a jó a szép, hinnye.

Tervezzél úgy, hogy mindenkinek jó legyen, kommunikálni tanulj,

ne legyél túl szigorú, az általad hozott szabályokat át is írhatod.

Loholnál a boldogságérzet után, pedig már, most is boldogulsz.

Ha nem csinálsz magad szerinti mérleget, mi ad tartást neked,

a megcsináltam állapot fontos, telített energiája van, hinnye.

Várhatod egész életedben, hogy megveregessék a vállaidat, ah.

Más az amikor ösztönző erőt adva dicsérnek, helyettük végzed.

Ah, ha nem teszed a helyére az önbecsülésed, hiányérzeted lesz.

Megtanulni, építően, jól, kommunikálni és nem sértettként élni.

Átbeszélgetni, megértésig beszélgetni, tudni bocsánatot kérni,

bosszankodás helyett, magatokon és egymáson is jókat nevetni.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled,

sem melletted, ahelyett, nevelve oktatnám, amit feltaláltam.

Bocsánat, ha engedtem működni a gondolataimat, hinnye.

Önismereti oktatás a gyűjtő neve, magadra találsz vele.

Tanulni soha nem késő, nem szégyen semmiképpen se.

Mindig a nehezeket vállaltam fel, előbb értem révbe,

megszokták, az arra alkalmas sejtjeim, hinnye.

Mit kezdenék a könnyűvel, nincs benne siker.

Hazaértem, várom a jó lehetőségem,

eladnám, értő üzletembernek azt,

amit feltaláltam, megrajzoltam.

Legyen jó és tegyen jót általa,

sok – sok embert érinthetne meg vele.

Tartást, méltóságot adó oktatási forma.

Kellemes napot kívánok, minden jóravaló,

emberségesnek. legyen otthon náluk a tisztelet.