Sokféle módon lehet vegetálni,

felszínen maradni,

mások szerint,

a nemlétező

sorba állni.

Nézz hát,

magadban

szét, látod,

milyen szép.

Lelkednek tiszta

tükre, mind így

érkezünk le.

Ismerve

a saját,

sorsunk,

nemcsak

beleélnénk,

érdemben

megélnénk.

Van egy belső

szabályunk is

mindannyiunknak.

Becsüljük magunkat,

annyira, hogy ismerjük a

 saját sorsunkat, életünket.

Elsősorban magunk szerint.

azután már alkalmazkodva

mások szerint is megélni

azt, ami sorsot hoztunk.

Így viszonyítani tudunk.

Apró fontos porszemek

vagyunk, mindannyian.

Ha kellőképpen erősek

vagyunk, tartás, méltóság,

fontos a hétköznapjainkban is.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva

megéljük, amire alapozhatjuk azt,

amit tehetségként, mind hoztunk.

Ahogy az Isten megengedi és ott

láthatom a csuklókon a jeleiket.

Nem sablonos, egyszemélyes

történetek, mindazok,

csak értük szólnak.

Amitől jól érzik

magukat ők a

bőrükben.

Fontos

az érzés,

elkészült,

egy-egy

helyzet

kialakult.

Aszerint,

ahogy neki

is jó megélni.

Ha még nem

látja át mindazt,

meglehetne tanulni.

Legyen általa is saját

rálátása, véleménye.

Nem fontos azonnal

közölni is azt, van úgy,

hogy be kell érnie arra.

Előbb tapasztalva éli,

azután érzi a sajátja

lett, beült az életébe.

Lépésről – lépésre,

halad előre, mint

aki tudja már,

mi fontos neki.

Hiszen érzékeli,

folyamatában

átlátja, kihallja,

meglátja mindazt.

Erről szól az oktatás

és még sokféle módja

van a megközelítésének,

a saját és generációs jelek

felismerésének, léteznek.

Támasz, kapaszkodó, van,

nem másoktól várja már,

önmaga szerint éli meg.

Megtörténik közben, a

 szembesülések sora,

mit miért, törnek fel

belőle az érzések.

S kerülnek helyre a

 válaszok mindarra.

Nem mindegy, hogy

tud-e lelkesen, szívesen,

gondolkodva is megélni,

vagy csak úgy beleél épp.

A jó energiákban vagyunk,

aki még a régi sablonokba

rekedve próbálja megélni,

nincs miből merítenie már.

Elfogyott, elkopott a sablon,

ha nem épített fel magának

egy újat, életszerűt, bele is

ragad, nem naprakész az.

Gyors pörgésben vagyunk,

ha a Világgal együtt haladunk,

ha nem vesszük fel a ritmusát,

az elavultak, sorra megtalálnak.

Mert a hasonlók keresik azt, amiben

jól érezhetik ők magukat, mintha otthon

lennének. Olyat keresnek, hogy ne kelljen,

beilleszkedjenek, csak belehuppanjanak.

Ahol erőt mutathatnak, úgy, hogy észlelve

a gyengeségét másoknak, kihasználják azt.

Igyekeznek azon, hogy mindenkit körbe is

fonjanak, olyan az ajánlat, amit, kihagyni,

csak kevesen tudnak, a túlzás, az önbecsülés

kellő hiánya, a másokra épített sikerek sora.

Megcélozható, hiszen ha nincs más, amivel

előre juthat, nem nézi, kik által kaphatta azt.

Fontos neki, hogy különb legyen mint a többi.

Mindent idejében, szoktam mondani a nevelés

alkalmazása során, nem bánta meg, még senki.

Csupán az történik, hogy önmagát, a saját és

generációs helyzetében elhelyezve él aztán.

Nem lesz fontos már a régi nem működő,

lépésenként  haladhat, nem tévedhet,

hiszen saját döntéseket hozhat.

Alkalmazkodik, hiszen tudja,

nem mástól várja, amire ő,

már a hivatása szerint

képes, azt más nem

tudja még úgy tenni.

Mindenkinek megvan,

a maga sorsa, feladata.

A többi embertől, nem

elvárja, felajánlja azt,

ami benne többlet.

Azzal tesz azért,

hogy lehetőleg,

mindenkinek,

legyen olyan,

amiben ő jó.

Hozzáadni,

beletenni,

a szépet,

a jókat.

Ez lenne

a közös

ügy, ah.

Mindenki

érezhetné,

fontos az,

amit ő is

belead.

Egy Haza

ez csak egy.

Emberies

mindenki,

születve, ah,

valahogyan

kinevelődik

az belőle.

Ám, vissza is

simogatható.

Egyszerűen

megélni a

nagyszerűt,

 az igazi, valós.

Hát csak ennyi,

önmagunk szerint,

emberiesnek lenni.

S nem menne mellé

senki olyan, aki azt

hiszi, mindenki érte

szól és van, hinnye.

Van aki a kirakatban

van, látható minden,

amit megtett már.

Kontrolláljad, ha

nem ismered fel,

mi és ki van mögötte.

Képes-e, kiállni, azért,

amit még nem csinált

a gyakorlati életében.

Ha túl sokat vállalt fel,

vajon képes-e vinni együtt,

úgy, hogy megelégedésére is

legyen, azoknak, akiket képvisel.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit, mindenkinek, ami a legjobbkor jön,

 az ő, jó minőségű életének a kiteljesedéséhez.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Ide vagy oda,

mihez képest hova.

Van-e önnek olyan felhalmozott java,

ami már problémát jelenthet mostanra.

Akkor ha azt már érti, hogy nem árthat

azzal önmagának sem, hát adjon belőle,

 oda ahol ennek nagy a hiánya, kezdje

azokkal akik az ön szeretet köre.

Ha nem értesz hozzá,

nem elég az akarat,

akkor tanuljad meg.

Magadnak se szabad

hátrányt okozni vele.

A másiknak miért nincs

semmije, ah, előre tervezett-e,

hogy a becsapott ingatlanját ki vigye.

Ki mire hova tervezze meg, hol erre, hol arra,

a pénzre ki mondja, hogy hova és hova nem soha.

Se arra, se amarra el ne térjen, amoda semmi esetre

se csurogjon, ne menjen egy fillér se belőle.

Még betakarhatná vele valamijét a pőre.

Mondja tudja-e ki mit rontott el azok

közül, akik nem csináltak semmit se.

Vagy azok közül akik nem törődtek

a többiekkel, most épp jól vannak-e.

Az élet egy körforgás, nem azt kellene

keresni, hogy ki a hibás, hanem a megelőzés

szólna arról és nem lenne a dolog problémás.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Különös oktatás, nevelés, hogy megértsd.

Szeretettel.