Sokféle módon lehet vegetálni,
felszínen maradni,
mások szerint,
a nemlétező
sorba állni.
Nézz hát,
magadban
szét, látod,
milyen szép.
Lelkednek tiszta
tükre, mind így
érkezünk le.
Ismerve
a saját,
sorsunk,
nemcsak
beleélnénk,
érdemben
megélnénk.
Van egy belső
szabályunk is
mindannyiunknak.
Becsüljük magunkat,
annyira, hogy ismerjük a
saját sorsunkat, életünket.
Elsősorban magunk szerint.
azután már alkalmazkodva
mások szerint is megélni
azt, ami sorsot hoztunk.
Így viszonyítani tudunk.
Apró fontos porszemek
vagyunk, mindannyian.
Ha kellőképpen erősek
vagyunk, tartás, méltóság,
fontos a hétköznapjainkban is.
Lelkesen, szívesen, gondolkodva
megéljük, amire alapozhatjuk azt,
amit tehetségként, mind hoztunk.
Ahogy az Isten megengedi és ott
láthatom a csuklókon a jeleiket.
Nem sablonos, egyszemélyes
történetek, mindazok,
csak értük szólnak.
Amitől jól érzik
magukat ők a
bőrükben.
Fontos
az érzés,
elkészült,
egy-egy
helyzet
kialakult.
Aszerint,
ahogy neki
is jó megélni.
Ha még nem
látja át mindazt,
meglehetne tanulni.
Legyen általa is saját
rálátása, véleménye.
Nem fontos azonnal
közölni is azt, van úgy,
hogy be kell érnie arra.
Előbb tapasztalva éli,
azután érzi a sajátja
lett, beült az életébe.
Lépésről – lépésre,
halad előre, mint
aki tudja már,
mi fontos neki.
Hiszen érzékeli,
folyamatában
átlátja, kihallja,
meglátja mindazt.
Erről szól az oktatás
és még sokféle módja
van a megközelítésének,
a saját és generációs jelek
felismerésének, léteznek.
Támasz, kapaszkodó, van,
nem másoktól várja már,
önmaga szerint éli meg.
Megtörténik közben, a
szembesülések sora,
mit miért, törnek fel
belőle az érzések.
S kerülnek helyre a
válaszok mindarra.
Nem mindegy, hogy
tud-e lelkesen, szívesen,
gondolkodva is megélni,
vagy csak úgy beleél épp.
A jó energiákban vagyunk,
aki még a régi sablonokba
rekedve próbálja megélni,
nincs miből merítenie már.
Elfogyott, elkopott a sablon,
ha nem épített fel magának
egy újat, életszerűt, bele is
ragad, nem naprakész az.
Gyors pörgésben vagyunk,
ha a Világgal együtt haladunk,
ha nem vesszük fel a ritmusát,
az elavultak, sorra megtalálnak.
Mert a hasonlók keresik azt, amiben
jól érezhetik ők magukat, mintha otthon
lennének. Olyat keresnek, hogy ne kelljen,
beilleszkedjenek, csak belehuppanjanak.
Ahol erőt mutathatnak, úgy, hogy észlelve
a gyengeségét másoknak, kihasználják azt.
Igyekeznek azon, hogy mindenkit körbe is
fonjanak, olyan az ajánlat, amit, kihagyni,
csak kevesen tudnak, a túlzás, az önbecsülés
kellő hiánya, a másokra épített sikerek sora.
Megcélozható, hiszen ha nincs más, amivel
előre juthat, nem nézi, kik által kaphatta azt.
Fontos neki, hogy különb legyen mint a többi.
Mindent idejében, szoktam mondani a nevelés
alkalmazása során, nem bánta meg, még senki.
Csupán az történik, hogy önmagát, a saját és
generációs helyzetében elhelyezve él aztán.
Nem lesz fontos már a régi nem működő,
lépésenként haladhat, nem tévedhet,
hiszen saját döntéseket hozhat.
Alkalmazkodik, hiszen tudja,
nem mástól várja, amire ő,
már a hivatása szerint
képes, azt más nem
tudja még úgy tenni.
Mindenkinek megvan,
a maga sorsa, feladata.
A többi embertől, nem
elvárja, felajánlja azt,
ami benne többlet.
Azzal tesz azért,
hogy lehetőleg,
mindenkinek,
legyen olyan,
amiben ő jó.
Hozzáadni,
beletenni,
a szépet,
a jókat.
Ez lenne
a közös
ügy, ah.
Mindenki
érezhetné,
fontos az,
amit ő is
belead.
Egy Haza
ez csak egy.
Emberies
mindenki,
születve, ah,
valahogyan
kinevelődik
az belőle.
Ám, vissza is
simogatható.
Egyszerűen
megélni a
nagyszerűt,
az igazi, valós.
Hát csak ennyi,
önmagunk szerint,
emberiesnek lenni.
S nem menne mellé
senki olyan, aki azt
hiszi, mindenki érte
szól és van, hinnye.
Van aki a kirakatban
van, látható minden,
amit megtett már.
Kontrolláljad, ha
nem ismered fel,
mi és ki van mögötte.
Képes-e, kiállni, azért,
amit még nem csinált
a gyakorlati életében.
Ha túl sokat vállalt fel,
vajon képes-e vinni együtt,
úgy, hogy megelégedésére is
legyen, azoknak, akiket képvisel.
Adjon az Isten, minden földi jóból,
annyit, mindenkinek, ami a legjobbkor jön,
az ő, jó minőségű életének a kiteljesedéséhez.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.
