A sorsod, a sorsom, a sorsunk kialakítható…

2017.04.14. – 2021.04.14. https://julamami.com

Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne menj még,

hisz a széppel, a jóval, amit ide teremtettünk

nekünk még meg sem jöttél, hát hova mennél.

Csak nem hagynál itt védtelen,  a mindeneknek,

a feladatukhoz be nem érettek keze ügyében.

Odaszólna valaki, aki megteheti még, hogy mi

is itt élünk, különbözőek vagyunk, szép

színes az alkotó és teremtő világunk.

Képviselve mi is legyünk, időnként

egyenként is, ha fontos a létünkben

amit mi szeretnénk, fogad bennünk,

érdekli is az, amit felvállalt és ha lehet

 informálva segít, hogy jó legyen nekünk.

Lélek, szív, gondolkodás nélkül nem érti,

fentről nem lehet érdemben jól vezetni.

 Tud-e úgy átlátni, átérezni, önmagáért tenni,

 az már értünk is legyen, számunkra jól élhetően.

Tanuljon a Hazánkkal, velünk is gondolkodni,

nem beállva a nemlétező sorba csak bólogatni,

rólunk azt sem tudják, létezünk-e, itt élünk-e,

meglehessen szólítani, ne a szavakat keresni.

Tisztesség, becsület, ha szabad, ha lehet,

most itt sürgősen, bocsánatot is kérek,

11. éve még ma is nekem, holnap neked.

Gondolkodjon mindenki ezen alaposan el,

ha csak magára gondol, mi lesz a többivel.

Anélkül, hogy velünk is jót tennél, hisz

egy Hazánk van csak egy, ez itt a mi

 Szülőhelyünk, szeretnénk azt érezni.

Szívesen látjuk, mi itt élünk e helyen,

kérem, ne birtokoljanak el mindent.

Lehetne, csak óvatosan kérdem,

érezni szeretnénk, íme a Hazánk.

Megcsinálom a sorsom és hagyom

csinálja meg más is, mert nem ugyanaz,

mind-mind más, te meg csak keresed,

kutatod, hogy éppen most ki a hibás.

Maradjon meg a tisztelet az emberség.

Azzal, ha másokat csak várakoztatsz,

magadat is megrekeszted, tudod-e.

Fontos-e még az emberies, hisz

érted és mindenkiért él és tesz,

ne nézd gügyének, intelligens.

Nézünk ki a fejünkből, amikor

kimaradunk minden olyanból,

ami éreztetné velünk, ez a hely

gondol ránk, jót akar nekünk.

Az alkotás, a teremtés szép,

Különös oktatás, nevelés

és a tehetség, lehet

tagadásban lenni.

Sorstalanul

lődörgők,

vagy időben

sorsformálók.

Szépet és jót

mutatni, de

csak magukra

gondolva tenni.

Azzal viszont

nekünk nem oldódik

meg semmi, nem akarunk

általuk nincstelenné lenni.

mi is itthon terveztük

 az életünket végigélni.

Nem számít más csak

a pénzhegyek, acsarogva

azért egymást alázzák meg.

Már nem szólíthatják meg

akárhogyan őket, önmaguk

fölé nőttek, érinthetetlenek.

Hol az eleje és hol van a vége,

valaki közületek azt tudja-e.

Ennyire messzire a valóságtól,

miért mentetek, elégedettek

vagytok-e azzal ami lett.

A tükröt már nem meri

tartani tán régóta senki.

Őszinte emberetek nincs,

akinek még ti is elhinnétek, a

 generációs határaitok léteznek.

Ha valaki olyan aki számomra hiteles,

azt mondta volna, hogy ez megtörténhet,

figyelmeztettem volna, éljen a megelőzéssel.

Ha ennyire eltér a generációs feladataitól, mi

lesz vele, a csapdahelyzetekbe sétál most bele.

Ó, ha látnák ők azt, magukból, hogy kifordultak.

A tudás hatalmas, ha pénzzel is párosulhat, igen jó

dolgok történhetnének a Hazában mindannyiunkkal.

A vezetés nemcsak róluk, a saját Hazánkról is szól.

Vegye megtiszteltetésnek, hogy a tehetségesek,

a tisztán, intelligensen hivatásukat gyakorlók is

rászólnának, hátha még időben lenne, ej, hinnye.

Olyan ez mintha elköltöztünk volna, csak nézünk

a mi sorsunkra, óvatosan, araszolva, a saját sorba,

hogy ne essen a generációs határainkon se csorba.

Ne mondjon olyat ami lehetetlen ma, egy Haza van

csak egy, ide születtünk, itt élnénk le az életünket,

  ide terveztük az öregedésünket mi és szerényen.

Nincs sok pénzünk, tudásunk a gazdagságunk.

Nem tartottuk fontosabbnak, a pénzünket,

mint az emberies létünket. Nem tudtunk,

csak magunkra gondolva élni, nem látni,

nem hallani, csőlátásban gazdagodni.

Hétköznapi módon szeretünk mi itt élni,

hogy nemcsak mi vagyunk ilyenek remélni.

Magunkhoz mérjük az igényünket, hiszen

mi teremtettük ezt amit lehetett. Nem

tolták meg a szekerünket, mert nem

is volt nekünk olyan, sohasem.

A hosszan mások szerint élők,

csőlátásban maradnak, lehet félnek.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Győzz meg legyőznöd könnyű engem,

nem harcolnék se veled, de ellened sem,

a tapasztalataimat adnám közre időben.

Megtanulhatnák a 20 órás oktatás után,

másképp is látnák, rájönnének ők is arra, ha

 vezetni szeretnének, emberséges alapja is van.

Fontos lehet a tartásuknak, hogy mihez képest,

honnan indultak, kihez képest most hol tartanak,

önmaguknak, a lelkiismeretük felé is tartoznak.

A vezetés nemcsak róluk szól, mindannyiunkról.

27. éve felfedeztem, vannak a generációs jelek,

azóta összefüggésében látom már az egészet.

Igyekszem segítve magamon minden módon, ahol

csak lehet kifejteni felétek, mit találtam meg és fel.

Nem mentem sehova és mégis kint voltam az internet

világában, sok országban taníthattam úgy, hogy ki se

tettem én, itthonról a lábam, mégis világot láttam.

Szolgáltattam ahogy lehetett és megengedték.

Az anyavonala alul a jobb oldalon látható,

az apa vonalával tompaszöget zár be.

Mindkét szülő várta emberünket,

jórészt a vagyonuk, a név miatt.

Ha túl nagy a szög, akkor azt

jelenti, lélekben távollévők ők.

Az anyavonala egyben a magzati

szakasz is, ahol minden látható, ami

a várakozási időben megtörtént velünk.

A túlfutó vonal a távolt, a külföldet jelzi.

Ha az emberek tudnák mi mindent élnek

át a gyermekeik már a magzati szakasztól,

bizony jobban figyelnének rájuk, hogy még

mielőtt felnőnének, ki ne üresedjen a lelkük.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel kívánok jó egészséget. Julamami