Ha hiányoznak ott az alapok, hát

nem időben, adatik mindenkinek

meg, az elődeiknél a jó teljesítés.

Vannak akik nem érhetnek révbe,

mert nem voltak jó minták előttük.

A következő generációkra vetülhet,

ha elvették másokét, arra alapoztak.

Lehúzó energiák lesznek mindazok,

ott is ahonnan elvettek, ahol a több,

pedig még nem érhettek volna oda.

Továbbra is tapasztalva élik meg, a

sarjak, haladnak, de a nehezebben.

Amikor ráébred minderre az ember.

Éli az életét, tapasztalva, oktatva, a

 kettőt együtt, tanulja, amit nem tud.

Harmónia közeli állapotokat él meg,

a lelkes részével, oldja a nehezeket,

őt is érintik, a hétköznapok, hinnye.

Ha a tehetségét, nem a vezetésben

hozta, kérem ne vállalja, felelőtlen.

Generációról, generációra, a minta,

a bennük lévő, szorgalom, kitartás.

A tartása, méltósága, megerősödik,

jó alapja lesz az neki, egész életére.

Hát ne a koromat nézze, azt kérem,

szépen, mondja, mi annak a módja,

hogyan nőjön fel, egy túlkoros, ah.

Ha eddig nem volt lehetősége,

most jutott el oda, hogy

komolyan keresné.

Lenne az apró

nyugdíja

mellé,

shop,

amivel,

kiegészíti,

ha szerencséje

van, nem nyúl bele.

Mert azzal oda lenne,

mindene, hiszen túlkoros.

Nem élhet mégsem 100 évig,

mire eljut oda, hogy a tehetsége

adja majd, a bevételi biztonságát.

Gondolni fontos, arra, hogy miből

és hogyan lehet majd, a jó élete,

neki is a most, tán biztosítja.

Vendéglátósok voltak,

ők generációsan.

Egy valaki vétett, a

 másik helyrehozta.

A hozzá nem értők,

igaza érvényesült.

Nem adhatja fel.

Nem lehet, hiszen

hisz benne. Mert ő

sem született, pont

ide fölöslegesen, azt a.

Nem juthat már eszébe se,

hova költözne, kinek kellene,

egy túlkoros, nincs esélye arra, ah.

Hiszen, akik megszabják, ki lehet itt,

aki kibontakozhat, aki beáll a sorba.

Abba ami nem létezik, már nincsen.

Akkor is ha más az ő jó sorsa, hinnye.

A Hazáját se, nem hagyná el, végleg,

sem a tehetségének kibontakozását,

nem hagyja félbe, önmagáért tenne.

Valaki talán örökbe fogadja, mert

úgy lenne jó, ha lenne apja, anyja.

Hiányzik az érzés, nem volt meg,

fordítva lett, nehezítve hinnye.

Hát, hogy tudomásul vegye,

 adni segíteni az ő hozottja.

Soha nem késő, hát most

tanulja, mi, miért a sorsa.

Más feladatra született,

adva, segítve, embernek

lenni, a körforgás hiányzik.

Valami, ami, azt erősíti benne,

jó, hogy vagy, bocsánat, ha nem

tudhatja más azt, mi jó neked, ah.

Van az Isten, ebben a förgetegben,

nem nyúlhat mellé, sokuknak és

gyakran mondta, jó szerencsét.

Hatnia szükséges, önmagára

nézve is, nem próbálta még,

hogy most magára figyel.

Óvatosan elfogadja,

a belső segítséget,

életében még nem

volt, hogy értették.

Honnan indult el ő,

hova jutott egyedül.

Mennyi mindent volt

szükséges, úgy tenni,

türelemmel kivárni.

Neki nagyon fontos,

a tartása, méltósága,

ne vesszen már oda.

Kiteljesedésre vágyó

érzések ezek, emberies

határok, nem tévedhet.

Ebben az ő hivatásában,

tudja, merre az előre,

hisz az Istenben.

Mása sincsen.

Vajon gondol-e,

valaki, az olyan

emberekre mint

ő maga, valaki, ah.

 Jó, hogy vannak ők,

más megközelítésből,

vigyázták az embereket.

Ah, el ne vesszenek, végleg.

Segítségükre vannak ők, úgy,

is, hogy valóban, gondolnak,

rájuk, nem csak önmagukra.

Nehezen akarják elhinni,

ne érnének révbe időben,

annyi gát rengetege után.

Valaki azt mondta, miért

rakom magamat hátra,

megszoktam, azt is.

Ha van alázatom,

annyian talán,

nem gátolnak,

s van az Isten.

Hát ne vegye

zokon kérem

szépen senki.

Szeretném,

most már,

anyagi

síkon

elérni.

Amit más

lehet, hogy

47. évében,

én 67. vagyok.

Van rá igényem.

Késésben vagyok,

kérem szépen, ah, én

most növök fel ehhez.

Nehéz megfogalmazni,

azt hiszem megérdemlem.

Nincs tőle rossz  kedvem,

inkább jól felfűtötte, az én

lelkem, szívem, gondolkodó

agyam, jóleső érzésekkel.

Nahát, lehet, hogy így kell,

legyőzni önmagamban azt,

ami gátolt egész életemben.

Eljutottam idáig, nyugodtan

elérhetem a megfelelő szintet.

Ami megjár, mint mindenkinek,

megismerhetem, azt a, hinnye.

Készen van a terve, már csak

a megvalósításáért teszünk.

Ha megfelelő partnereket

találunk, Hazaérhetek.

Gondolom átsírok,

majd pár napot.

S azután,

ezt is

úgy,

fogom

fel, ahogy

szoktam.

Elmondom

másoknak is, hátha

segíthet a révbeérésbe.

Hiszen a legjobb dolog a

Világon, segítőnek lenni.

Akkor, ha arra született,

megtanul segíteni magán,

az Isten is megsegíti aztán.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy