Pénz, pénz, pénz,  na és az emberség, ha mindent csak pénzre lehetne váltani, akkor pénzkiadó automatákat előbb – utóbb leszerelnék, tiszteletre, szeretetre váltanának, a családért még időben tenni szándékozók .

Aki a racionális oldalon

megtalálta miben

tehetséges,

jólétben

élhet,

önmagához

képest, gondolom

annak  megfelelően,  hogy

 teremteni mennyit képes.

S mi van velünk,  akik  a

lelkes, a szíves, a gondolkodó

emberséges  oldalunkon hoztuk

a tehetségünket, hinnye, azt a, ah.

Attól van tartásunk, emberi méltóságunk,

hogy a tehetségünkből eredő, jó meglátásaink szerinti tanácsainkkal segítünk olyan megoldást találni, ami beleillik az életükbe. Ami annak megfelelően tart el bennünket, amilyen

minőségben a szolgáltatást nyújtjuk.

Nem a gazdagodunk,  emberesedünk.

Nem várhatjuk  el senkitől sem, hogy

kiálljon mellettünk,

  sokaknak, amikor szükségük

volt rá, mellé  álltunk, erősítettük.

Dija van a szolgáltatásunknak,

azt és a tiszteletet megkaptuk.

Emberségesekként, lelkesen, szívesen, gondolkodva  adtunk,  adtunk, adtunk,  volt,

hogy nem kaptunk, egyéni vállalkozók  vagyunk.

Sok emberrel  találkoztunk,

abból tapasztaltan még többet adtunk,

közben magunk  is megszenvedtük a saját

 nehezített életünket a sikerig vittük.

Ah, nem gondoltunk volna arra, hogy

nem kapjuk  meg  abban a minőségben

a nyugdíjunkat, amit életünkben adtunk.

Valóban nincs szükség ránk, mert

mindent megold már a pénzük. Majd jól

kitalálják, bárki felveheti a hívásokat,

aki jelentkezik és lelkesedik, hinnye.

Van-e biztosíték  arra, hogy

emberileg kik  válaszolnak

ott a  kérdésekre, mi az

érdek egyéb szempontból.

Nem mondta senki sem, hogy

legalább abba ne nyúlkáljanak bele,

mert azoknak lehet ám következménye,

a személyiségükre,  a családokra vetülve.

Akkor az Isten, ugyan miért hozta volna

létre az emberséges létünket, miért adta

volna a tehetségünket,  mi megtanultuk

mindazt, amit  nem  hoztunk tudásnak.

Íme, nem vállalt fel a szeretett Hazánk,

a saját emberséges nagyságunkban,

ha  nem beszélek róla nem vagyok.

Felépítettük az életünket, ahogy

éppen hagyták és  lehetett,

eleget téve az elvárt

kötelezettségünknek.

Ah most éppen vagyunk

valamiben, tudja-e valaki

miben vagyunk és mire várunk.

Mondjuk, én egy

megérdemelt

jól  kiszámolt nyugdíjra.

Természetesen betartom  azt,

amit elvárnak, csak sok  az

átfutási idő mire online megtalálnak.

Egyéni vállalkozó vagyok,

a nyugdíjam  helyett,

nettóból számolták,  hát

apró pénzt kapok, hinnye.

Ah, a jó öreg bocsánat nekem

jól bejött, ki lehetne próbálni.

Ugye nem gond, ha megtartom

az emberségem,  a méltóságom.

Igen tudom, hogy nem tisztelnek

akiknek olyan pénzük van, amit nem

generációsan teremtettek meg az övéik.

Bocsánatot kérek, nem  Önnek szól, csak

nem  találtam az, ide megfelelően illő szót.

Ígérem megnézem a szavaim között, hátha

van elég alázatos, legközelebb azt írom, bocs.

Nekem csupán az a gondom  mindezzel, hogy

nem kapjuk  meg a tiszteletet, önmagunknak, az emberséges teljesítményünknek megfelelően, ah.

Igen tudom,  hogy jövök én ehhez,  hát csak úgy,  hogy segítek magamon, hátha az Isten is megsegíti a döntéseket hozókat.

A saját feltalált emberies jelnyelvemen fogalmazom meg, a tehetségemből  eredő sorsolvasásnak nevezett, valóságot tükröző emberismeretemet, ami jól működik, hinnye.

Bocsánatot kérek, feltaláltam  valami  fontosat,

sok családnak, emberségesnek  segíthetne.

Ott van mindenkinek az útmutatása,

a sorsában, nem mástól  tanultam.

A sok engem megtisztelő

ember sorsának  olvasása

közben találtam meg

és  fel, amit alkalmazok. A

valóságot összefüggésében látó,

sorsolvasó vagyok. Adnám  már

tovább ezt a tiszta tudást,

vigyék be az oktatásba.

Szintek közötti fordítást

tanulhatnának  tőlem.

Kérem ne mérjen sem

önmagához, se senki

máshoz, egyenként

születtünk mindannyian mást hozva.

Attól, hogy nem  veszik  tudomásul most még, nélkülünk minden oda vetülne, ugyan elbírnának-e azzal. Amit mi segítőkként, megelőzésben, a tehetséges tudásunk szerint a gyakorlati életünkben, a hétköznapokban adunk.

Itt születtünk, ide teremtettük a

jókat és szépeket,  az emberséges

segítségünket,  itt szeretnénk

megkapni azt, amit ide mi is

beleteremtettünk, a

magunk alázatos módján, megvárjuk hát.

Nem segítséget várunk, a jót és a szépet ide a Hazánkba teremtettük, adtunk, azt várjuk,

hogy ugyanabban a minőségben kapjunk.