Szerintem, az önbecsülés abból is ered,

ha tisztelettel vagy, akkor is, ha

nem mindenben értenek

egyet, veled sem.

Életszerűség,

sorszerűség,

generációs

jelek, hinnye.

Lehet álmokat

 kergetni, minek is,

ha nem tette meg,

a lépcsőfokokat se.

Nem lesz talaj a

 lábai alatt, ah.

Ha mindent

más csinál, a

 fejlődés leáll.

Egy Haza ez,

csak egy, mi

mind azért ide

születtünk, mert

itt kellene felnőni

a feladatainkhoz.

Megváltozott ám

minden, a 4. éve.

Felszínen az, amit

takargatna, de nem

tudja már elfedni.

Felfordult az alja,

minden ártót a

felszínre hozva,

láthatóvá válva.

Kihallani, átlátni,

megérezni, hinnye,

gondolkodva élni.

Nem mások szerint

meggörbült gerinccel,

az elvárások szerintibe

belecsúszva, vegetálni.

Nem látni, de meg sem

hallani, hiszen akkor az

a látszata, hogy nincsen

semmi probléma, hinnye.

Igen tapasztaltam azt is,

hogy ő még ott tartott.

Tudta, sokat szükséges

még tapasztalnia, hogy

amit nem hozott, azt

 átélve megtanulja.

Nem is szabadna,

azt, az embereken

addig gyakorolnia.

Jó vezető akkor vagy,

ha azok akiket az érint

boldogulhatnak a saját, s

 generációs feladatukban.

Hála Isten, fejlődik sok

mindenben az ember.

A divatos, irányzatos

nagyon fontos lett, ah.

Nem nézi senki sem,

honnan jött, mit is

akarhat, mi a belső

indíttatása neki.

Az embereknek

jó-e úgy, ami neki.

Ha nincs késztetés

belülről, a tehetség,

elkallódhat, késhet

a kibontakozásban.

Aztán egyszer csak,

már a kirakatban is

van, anélkül, hogy

bármit tett volna érte.

Ha nincsen felelőse,

hozzáértően annak.

Az Isten dolga az,

hogy az igaziak, ne

kallódjanak végleg el.

Legyenek hasznára saját

maguknak, a családjuknak

és az ő szeretett Hazájuknak.

S amikor már kinőtték magukat,

a szakmájukká, hivatásukká vált.

Kapják meg, a lehetőségeiket arra,

hogy a Világ is láthassa a tehetségüket.

A fokozatosságnak nagyon fontos a szerepe,

abban, hogy a belső tartása kialakulhasson, a

saját tehetségéhez, emberségéhez, hinnye.

Hiszen minden hiába ám, ha

nem bírja el a lelkesedést, se

a szívességet. Az egészséges

gondolatai nem vihetik előre,

hiszen a lelke, szíve, teljesen pőre.

A nem megalapozott a tehetségesek,

hamar elkallódnak, elhasználódnak, ki és

felhasználhatóak lesznek, mert lélekben még

nem erősödtek meg, a belső tartásuk nincs meg.

A sikert nem elég ám elérni, még akkor sem, ha tán, a

saját kútfőjükből jövő, nemhogy, az is mások szerinti, ah.

Motollává válhatnak, ha nincs se tartásuk, sem méltóságuk,

ahhoz, amiben tehetségesek, feltolták a szintjük fölé, hinnye.

A kiüresedés érintettségével már találkoztam és nem egyszer,

szerencsére, visszafordíthatók voltak, a helyes irányra találva.

Visszataláltak a sorsukhoz, odavezette az életük, a családjuk.

Nem mindegy, hogy emberközpontú-e, vagy tárgyiasított,

mert az utóbbiakra vallók, gondolom a robotok, hinnye.

Aki nem élte még meg se ezt, sem azt, ah miről beszél,

ha abban, olyan körülmények között, még nem élt.

A tapasztalt tudás kiegészíti a hozottat, tanultat.

Fokozatosság nélkül, sok kiüresedett lesz, ah,

igen hamar, sok kárt csinálva az embereknek.

Hisz, nem látja át, az egészet összefüggésében,

de vezetni nagyon, mindenáron akarna, hinnye.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelked

tiszta tükre, mi mindannyian, így érkeztünk ám le.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

sem veled, se ellened, oktatnám, a nevelésben segíthetne.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami