Várom a lehetőségemet,

nekem még nem volt ilyen.

Nem adom fel megvárom,

hiszen hiszek abban amit

feltaláltam,

minőségi.

Jól működik,

sok embernek

segített már amikor

megtanulta tőlem, a

hogyan kerüljön ő is,

a sorsának

megfelelő

állapotába.

A tudás hatalom,

nem olyan mint az

amivel mindent és

mindenkit legyőzni

akarnak, inkább ad.

Az amit feltaláltam

oktatom, nevelek

vele felnőtteket.

Arra is milyen

módon tudnának,

segíteni ők a saját

gyermekeiknek.

Akik arra már

beértek és

szeretnének

egy hozzájuk

méltó életet.

A magadhoz

mért minőség

 a lényege, hogy

tudjad, ki vagy te.

Honnan jöttél, merre

indultál el, menet közben

te kivé, vagy mivé váltál.

Mennyire tértél el attól,

ami a sorsodban diktálna,

hogy önmagaddá válva,

csináld meg a saját

és a generációs

feladatodat.

A túlzóan

sok pénzzel

az a gond, hogy

nem serkenti azt,

aki birtokolja, arra,

amit hozott mint a

természetes volta,

fel is használhatja

gondolkodva.

S azzá váljon

általa, akivé

az Isten akarja.

Ha nagyon eltér tőle,

majd megbánja idejében.

Akkor viszont már nincs meg,

 a visszaúthoz vezető jelek halmaza.

Mivel a lehetőségem hiányzott eddig,

nehezebb utat jártam be, azért, hogy

idáig eljussak, a tudás volt a célom.

Megkaptam a 23. tapasztaló

évemben, körbeért, de ha

nem tudom én oktatni és

a nevelésben használni,

akkor megmaradok a

magam szerénységében.

S viszem tovább addig így,

amíg méltó érdeklődés nem

látok ahhoz, hogy valaki ezt

átlátva meg is becsülje.

A Hazámban találtam

fel, eljöttek a tanácsért

nagyon messziről is ide.

Megköszönöm az Istennek

minden nap, hogy elfogadott,

és erre érdemesnek tartott.

Birtokló nem vagyok, nem

teszem a fiókba és hagyom

kallódni, inkább eladom.

Sok ember hasznára

lehet azt is tudom.

A tananyag amit

lerajzoltam, nem

válogat, nincs akit

kizárna, csupán

annyi, ezt az

intelligenseknek

szánta az Isten.

Így alakult, ezt

akarta így lett.

Nem mondhatja

senki sem, hogy

én nem mentem

végig az úton.

Nagyon

alaposan

végigmentem,

megcsináltam,

feltaláltam és

lerajzoltam,

megvan.

Eladom,

hogy legyen

pénzem arra,

 az öregségem

biztosíthassa.

A szeretteim

se szenvedjék már tovább, a

 hátrányát annak, hogy én ilyen

 hivatásra adtam a fejemet.

Aki csak tehette rántott is

egyet az én sorsomon, mit

tehettem volna hagytam.

Azáltal is lett alázatom,

ezt nem vehetik el, nem

hagyom, inkább eladom.

Tanítani egyenlőre még

csak én magam, majd

betanítom rá azokat,

akik arra érdemesek.

Van az Isten tudom.

Hát mint eddig is

magam szerint, magam

teremtettem meg.

Feltisztult lett, így

benne van minden,

amit egy ember az

élete során elbírhat,

ami által lelkileg és

szívében erősödhet,

gondolkodó marad.

Annyiban változik

csak, hogy többlet

tudáshoz jut általa.

“A kis nyuszi évek óta

kiabálja, sarban vagyok,

sarban vagyok.

Sokan elmennek

mellette, hallják,

de nem érdekli

őket, hogy mit és

miért mondogatja.

Egyszerre besokall

tőle a mindeneknek

a megmondója és

rámordul, maradj

csendben, húzzad

meg magadat, mert

különben reggelire

 egy falásra felfallak.

A nyuszi csak mondja

sarban vagyok, erre

ráordít, azzal

 elindul a lendülete

indulatból jó nagy lett.

Nem tud lefékezni és

potty a gödörbe esett.

A súlyának hatásától,

a nyuszika lendületet

kapott, gyorsan kiugrott.

Sétálgatnak a barátaival,

hallják ám egyre többen

kiabálják, sarban vagyok,

sarban vagyok, sarban vagyok.

Kérdezik a barátai miért kiabálnak,

egyszerű a dolog, én még jóindulatból,

reggelente odajárok, kiabálok, azóta

 sokan lettek, ők a délutánosok”.

Magyarországról, a

Hergál Házból kívánom,

legyen szép napotok nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Hova sietnék, minek loholnék, hát akkor, a nagy kapkodásban,

nem érezném az életnek az ízes létét, a lelkemhez szóló érintését.

Nem látnék mást,

csak kapkodást, loholást, s számomra  is,

gyorsan kiüresedne, ez a csodálatosnak is látható, Világ.

Gazdálkodjál jól az idővel, ne a gyermekeden spóroljad azt meg,

ne úgy hagyd ott, mint egy letudott megoldandó reggeli feladatot.

Hiszen te indítod a napját, ott marad az, ami benne nyomot hagyott.

Hinnye, megint szólnék, a Julamami védjegy, ne rongáljad nem a tied,

mit keresel itt, a szerkesztői oldalamon, az írásom közben, ne tegyed.

Hát ennyire szeretnéd, hogy ne írjam le, amikor felébredek, miért

jó az neked, ha csak te maradsz már és senki más nem, az őszinte

szó, hiányozni fog. Anélkül, nem tudsz, felnőni a saját nagyságodhoz.

Az őszintétlenség, látszik már, ha nem is látod, a tükröd is megjött.

Hinnye, elkezd dolgozni, a lelkiismereted, azt majd minek nevezed,

köszönd meg az Istennek, ah, ha még időben lesz, a bocsánatkérésed.

Gondolkodjál, inkább tanuld meg a Kölcsönös tiszteletet, mert majd

egymással is, ugyanazt teszitek, ha mások már nem hisznek nektek.

Látszik, ami látható, a tekinteten átható, látszik már, hiába bujkálna.

Szerencsét nem hozott neki sem, csak behatárolta alaposan, a patkó.

Hirtelen kinőnek, mintha már készen lennének, bizonyítottak volna.

Iskolázottság máshonnan, vagy most, a mások kultúráját nyomja,

hiszen nem erősítették meg benne, lenne neki is sajátja, sorsa, ah.

Így minden egyéb, fejlődik is, hol van, tisztán a csárdás, a jóakarat.

Akár meg is szokhatom, el is fogadom, ha nincs mit tennem ellene,

van az Isten, minden felszínre jön, fel kellene nőni ahhoz is, időben.

Ha nem törődsz azzal, ami szemmel láthatóan, nem működik jól, ah,

miért pont te kérdeznéd meg, miért nincs nagyobb figyelem ott, ahol

megsérülhetnek lelkileg a zsengék. Igen vakmerőek, körülöttük, ah.

Láthatóan van-e, ott, megelőzés, szinted alá kerülhetsz, kiben bízol.

Igen tudom, bizalom nélkül nem megy, ne magadból indulj ki, hallod,

érzed, látod, valami hajlítást vélsz felfedezni benne, kérdezzél rá, ah.

Vagy, az is ugyanazokra van bízva, mint minden más, hinnye már, ah.

Az alkalmazkodást megtanultam gyermekként, szerencsémre még

időben. Mit jelent a semmiből valami, a belső kontrollra figyelve élni.

Magyarországon maradtam, ide jöttek hozzám, megtisztelve azért,

amit a sok megtapasztalások által kaptam, sorsok, tanultak, okosak.

Megtanulni, senkitől sem tudtam, semmit, de megtiszteltetés volt,

 nem jött aszerint át, az  “Akadémián”, kitűnő megajánlottat,  kaptam.

Sok év után, a hivatásom a megelőzés, segítőként, összefüggésében.

“Magyarosan agyalósan” átláttam, megrajzoltam, ami összegződött.

Ahogy nőtt, a látogatók száma, különbözősége, Hazaszerető lettem.

A tudásomból meríteni, abból megélni, a lelkes, szíves, gondolkodó

énemet komolyan venni, a belső tartással, méltósággal együtt élni.

Nem akarni többet, sem jobbat, mint, ami jóért, már sokat tettem,

megjárna, amikor arra éppen szükségem lenne, meríthetnék belőle.

Ha a megmondó is tudná azt, a hétköznapokban közlekedve élne, ah.

Azon belül, amin belül lehet, teszem a dolgomat, gyakorlom a

hivatásomat, amin belül azt, az éppen aktuális megmondó ember,

behatárolva megenged. Ami éppen kényelmes neki, nem szeretne

fejlődni, tanulni, mert azt érzi, tud mindent. Jól legorombítja a

többieket, akkor a látszata az, hogy minden rendben van, ah.

Amikor meg, már nincs mit mondjanak, azt kifogásolva, hinnye.

Amit az anyáknak lenne fontos megtennie a gyermekeikért, azt nem

pótolhatja semmi más, ” vissza a szülők bugyrába, beszéljétek meg”.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés, ez mindeneknek az alapja.

Hiszen látszik már, az nem elég, nem életszerű, ha alkalmanként,

sokan bólogatnak ahhoz, amit eldönt, anélkül, hogy tudná, jó-e az.

Tudok már, megtanultam jó korán, alázatban élni, a hétköznapokat

tapasztalva, nem szálldosni, se másoknak parancsolni, emberesedni.

Kellemetlen, ha tudom, látom, kihallom, milyen bátran, megengedi

magának azt, amivel tudnia kell, hogy sok embernek árthat az majd.

Látszik, nincs még az alázatnak a kezdete sem benne, elhiszi azt,

amit éppen láttatnak vele, még nem tudja, nincs is saját élete, ah.

Hagyja kikopni a belső kontrollját, mások szerint hall és lát, nem hiszi

el a belső tartása, méltósága, tapasztalata, a saját szintjére vinné, ah.

Aki csak teheti, fordít a sorsomon, mit tehetnék, hagyom, ezzel is,

gyakorlom, a hivatásomhoz az alázatom, látom a féket, megoldom.

Mivel kiírom, becsomagolom, a fogyaszthatóba úgy helyezem, nem

veszek el belőle, nem adok hozzá. A valóságot fogalmazom meg,

őszinte a szó, a határozottsága, fogyasztható, átmegy még időben.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, amikor kimondom,

átmegy az, nem árt már senkinek, önmagának sem, hála Isten.

Felelős lennél hát, elsősorban magadért, s másokért akkor, ha látják,

hallják, megérzik, de a szavakat, nem találják, a megszólításodhoz.

Vannak akik vezetni születtek, generációsan hozzák a jeleit annak.

Vannak akik vezetők lesznek, anélkül, hogy felismernék, szolgáltatni

születtek, hogy megtanulják menet közben, alázattal élni könnyebb.

Az élet szép, ha gyakorolni tudod, az alázatot, az lesz mindenképp.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online, ha bárhol élsz most és olvasod a Világban, szeretettel nektek. Julamami

Bocsánatot előre kérek, ah,

prevenciós lettem, vagyok.

Nem lát, nem hall, meg

nem, csak beleél, így

hát arra kell ügyelni,

ki lehessen kerülni.

Még mielőtt felnőne

önmagához, öregszik,

idő előtt, üresedik ki.

Amikor már annyira

csak a kütyüiket

nyomkodták.

Odalépve

szóltam,

Észre

sem

vették,

kikkel élik

meg a családjuk

helyett, az életüket.

Nagyon felkészültek ám,

pontosan tudják, a sablont

odarakják és belesétáltatják.

Aztán minden más zavarta őket,

ami elvonhatná, élhetővé tenné,

a gépi élet helyett a valóságot.

Az eszközök kiszolgálnak

 bennünket, de nem olyanok,

mint az igazi emberies kapcsolataink.

Persze akadnak, akik alaposan készülnek,

arra, hogy szórakoztassanak, olyan témákat

hoznak, ami odavonzza, nem akarnak kimaradni.

Társalgásnak gondolják, miközben mindent kiíratnak

magukról, jobban ismerik már, mint a saját családjuk.

Szelektálni, szoktam mondani, a neveléskor, a rajzos,

általam, lerajzolt formában, alkalmas visszarendezni a

saját életritmusukba, mivel megdolgoznak magukért.

A rajzos forma mellé írják, a sajátjukba visszatalálnak.

Nem lehet ám, csak úgy kontroll nélkül, össze-vissza,

mert visszarendezi, a saját életritmusukba, hinnye.

Van akinek kihullik, van akinek kinő, tőle a haja,

jól jön-e némelyeknek, a kitárulkozó  energia.

Észre sem veszik és mindent tudnak róluk.

Sajnos sokan, jól megélnek, a hamisságból,

ha magukat kibeszélve társalognak, hinnye.

Nem való a kirakatba az, amit azért adott a

sorsuk, hogy egyedül dolgozzák, majd fel.

Ha kibeszélik az emberek, mindazokat,

amik adnák, a saját rezgéseiket, hát

igen gyorsan, kiüresedhetnek általa.

Elpocsékolt energia, nincs ismétlése,

még egyszer nem kapja meg ahhoz, ah.

Hallgat, nem beszél egyedül dolgozza

fel, megtartó ereje van annak, őbenne.

Azt azért adta az Isten, hogy előre vigye,

 fejlődhessenek, azáltal is, nem azért,

hogy mindenféle kíváncsiskodóknak,

kiszolgáltassák magukat, hinnye, ah.

A tapasztalásom az, hogy kikíméltek,

nem kapták meg a saját mintájuknak

megfelelőt, a fejlődésük közben, ah.

Így erősebbek rájuk, a hatások és ezt

pontosan tudják, mivel vonzhatják be.

Ébresztőt fúj az, aztán majd, amikor,

már lent maradtak, mert megtudtak

róluk mindent, amit, addig akartak, ah.

Elhasználják az energiáikat, akik már,

a kütyüik szerintiek, egy párhuzamos

világot élnek meg, a saját életük helyett.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, ah, …

Hatással lehet, a környezetükre, leviszi

a szintjüket, ha tehetetlenül élik azt meg.

Befele fordulók lehetnek, egy idő után, ah.

A saját akaratukat viszik rá és mindenre ők,

akiknek jól kitalált céljaik vannak mindarra.

Amikor a hétköznapjaikban nem partnerek

a környezetükben élők, mindezekhez, csak

reménykednek, hogy abbamarad, majd, ah.

Inkább lenne szükséges az őszinte társalgás,

hiszen pont azzal lesz vonzó a hamiskodó, ah.

Az őszinteségükre utal, mintha barátkozna.

Hát nem érdekel senkit se már, pedig csupán

annyi lenne a fontos, hogy figyelemmel legyen,

önmaga a környezete felé, alázatot gyakoroljon.

Lehetne minden családban egy tanácsadó, az a

rajzos forma, amit oktatok, alkalmas lenne arra.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva, tanácsokat adna.

Mert mindenki hozott, fontos feladatot, addig is

amíg rájön mi lenne az, ne menjen a szintje alá.

Valószínűleg nem bontakozhattak ki, abban,

ami tehetséget hoztak. Jó lenne, ha a Hazánk

venné meg, adná ingyen, oda ahol a szükség.

Julamami Magyaros Agyalósa nevet adtam,

 az oktatási, nevelési, jól működő formának.

Nem tanulhatnak, nincsen rá pénzük, nem

kapják azáltal azt az energiát, amire az agy,

vágyik, fejlődne, ha kapna elég táplálékot.

Napi, pillanatnyi, sikerélmény nélküli élet,

leépüléshez vezet, kirekesztheti, pedig,

pont a jó társaságot, a társalgást keresi.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

nincs megfelelő üzleti érzékem hozzá, hogy

felépíthessek valamit, ami szükséges lenne.

Ezért aztán, keresek, a szegény Hazánkban,

olyan felelős embert, aki tájékozódna, mit is

találtam fel és segítségére lehetne ezzel is.

Azoknak az embereknek, akik vágynak a

tanulásra, de nem adatott meg nekik az.

Gondolkodva tartja frissen, az agyakat.

Emberismeret nélkül tessék mondani,

hogy is lehet, eligazodni, ezen a nem

hétköznapi területen, azt a, hinnye.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Egy Haza ez csak egy, közösen meg

is lehetne oldani és jól a helyzeteket.

Hahó, a valóság az amit, hétköznapi életnek

hívnak, nem mások szerint élünk, magunknak

teljesítünk, magunkért is teszünk. Aztán miért is

 vállalja fel azt, ha nem bír el vele, a valóság nem ez.

El lehet tévedni ha minden szót komolyan vesznek,

ami összeollózott, lemásolt, másoknak a felfedezése.

Különböző energiaszinteken élünk, mi emberek, így

nem mások szerint, hanem magunk szerint, élnénk meg.

Ha lemennek a sok hiábavaló kütyüzéssel a saját szintjük

alá, energiahiányossá válnak és annak vannak fokozatai.

Volt időm megfigyelni, volt olyan, amikor látszott, hogy

közbe kell szólni, kizökkenteni, mert elviheti a valóságtól.

Évekig naponta gyakoroltam a hivatásom mellett mindazt.

Nem akarom, sehogy sem nevezni, nem az én dolgom az.

Ha nem figyelnek rájuk a szeretteik és időben nem jelzik,

úgy feléjük, hogy az hatással is legyen,  szeretettel intézi.

Akkor az is lehet, hogy úgy fognak közlekedni azok, akik

ebből kijönni, nem tudnak, mintha megszűnne a Világ és

egy gépi világot, alakítanak ki maguknak, párhuzamosan.

Keresik azokat a rezgéseket, amiben ott a sikerélményük,

miközben, alaposan megvezetik őket és célirányosan, ah.

Ehhez sincsen közöm, tudom, csak magamnak mondom,

hátha segítségére lehet azoknak, akik épp benne vannak.

Megváltozott üres rezgésűekké válhatnak, pedig pont azt

szeretnék elérni, hogy tájékozottan legyenek, érdekesek.

Kimaradva minden apró élményből, amit az élet adhatna,

kizárva önmagukat a jóból, szépből, elgépiesedve élnek.

Különös oktatás,nevelés, Julamami védjegy eladó, olyan

emberiesnek, aki érti mit is vesz meg, hasznára tudná

fordítani a Hazánkban, ahol jól jönne megelőzésként.

Az életszerűen adott ritmusával, visszavezetésként,

sejtig hatóan dolgozza meg, gondolkodni kénytelen.

Gondolkodóvá válik általa újra, a gondolkodó agy,

megtanul tanulni, ha már, felismeri a saját sorsát.

Generációsan megalapozhatja, a jövőképét, aki

rájön, milyen jó élni, a saját életritmusában.

Az egyszerűben is nagyszerű, gondolkodva.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el,

ezért megszenvedtek generációsan a tieid, hogy

Hazádnak nevezhesd, magadat jól érezzed itt.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Körforgásban vagyunk, ha időben váltunk,

nem akad el az életünk, megéljük mi is,

 jól megérdemelten a sorsunkat itt is.

Ott vagy otthon, ahova hazavárnak,

ahol van tartásod, méltóságod.

Az a Hazád, ahol a mezitlábad

először érintette meg ott

az anyaföldet, ne

hagyd el végleg.

A talpalatnyit, a

 megteremtetted,

ne add el, az lehet,

hogy most átmenetileg

 pénzed lesz belőle neked.

Ugyan mi adja majd utána,

a tartásodat neked, neked.

A telefonjaim nem csörögnek,

némák vagy megszakad a vonal.

Ha olyanok teszik ezt, akik erre

bebiztosították már magukat jól,

unatkoznak, nincs mit tenniük már.

Azok éljenek meg a nyugdíjamból,

hogy újra gondolkodva élhessenek, de

nincs mit tenni, Magyarországon élek.

Nem tudom mihez van jogom itt a

saját Hazámban, nem értem miért

ne lehetnék tevékenyen részese a

 nevelésben azzal, amit feltaláltam.

Utánanéztem, nincs jogom semmihez,

akinek más a véleménye kérem szépen

ossza meg azt velem, mert keresem.

Magamhoz ölelném mint a sajátomat,

aztán elengedném, másnak is legyen.

Még szerencse, hogy van az Isten.

Ha az jutna netán eszedbe, hogy

tartsanak el engemet, hát akkor

előbb ismerjél meg, mert lenne

mit nevelve tanítanom neked.

Akkor talán értenéd, az ember

alkotni, teremteni, szorgalmasan

dolgozni, gondolkodva élni született.

Ha nem ehhez szoktál, akkor tartsad

meg magadnak, nem magyaros virtus,

az, mi lenne ha most fel is vállalnátok,

 utáljátok a fejlődni vágyó embereket.

Hát nem akarjátok, hogy segítsék

őket az emberiesek, legalább

ennyi magyarázat a szátokból.

Azért tettétek ezt ilyenné,

hogy kevesen ússzák meg,

ne legyen gondotok nektek.

Felismerjük egymást már,

nem tesz különbséget a

pénz sem, ott a tisztelet.

Amitől fejlődik is a lelkünk,

szívünk, gondolkodó agyunk,

  emberségesek megmaradunk.

A sorsunkat teljesítve élünk,

nem hagyunk hátra semmit,

ami generációsan árthatna.

Élünk, nem ártva, se bántva.

Vannak akik ott fejletlenként

meg is rekednek, helyettük

már a cselédjeik dolgoznak.

Üresedésre adták magukat,

túlszaladtak önmagukon, nem

 találták meg a saját feladatukat.

Kényeskednek és nyafognak, se

nem tapasztalók, se nem tudnak

másról, mint ami a saját körük.

Így ők már most lemaradtak.

Eljön az idő és megbecsülik

újra azt, amit az ember

a saját lelkesedésével,

szívesen, gondolkodó

kútfőjéből teremtett.

Életemben kétszer

éreztem azt,

hogy ott

tudnék élni

hosszabban,

két különböző

országban volt az.

Ne tűnj el, ne add fel,

a Hazádat ne hagyd el,

mert betöltik a helyed.

Különböző okok miatt

mennek el az emberek,

többre, jobbra vágynak,

teljesítve azoknak a

kívánságát,

akik meg pont

ezt szeretnék.

Huh, kik töltik be

azoknak a helyét.

Ha a minőségi,

az emberies,

a szorgalmas,

az intelligens,

a jó szaktudású,

a nagyon igyekvő,

elhagyja a Hazáját

könnyen válogatnak.

Ahol már nincsen se

tartása, se méltósága,

 csak a szolgalelkűség,

tegyen érte aki arra

képes most,

ne legyen

divattá.

Olyan

nagyon

alacsony

a lelkes,

a szíves

szintje,

hogy

alig

bírnak

már élni

benne.

Kapkodva veszik

a levegőt, be van

szorulva a lelkük,

sanyarog a szívük.

Valaki mondja már

meg oda, ahol sajnos

 a döntéseket hozhatják,

túl sok lett a szenvedő már.

Különös oktatás, nevelés.

Győzz meg legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolni jöttem,

oktatnék, nevelnék a magam

által feltalált módján, hogy itt,

ilyen kezelhetetlenné váltan,

különbségek ne legyenek, ah.

Szegény Hazám Csoda Szép,

ne menj még, hiszen a

sok jót és szépet,

amit mi ide bele

teremtettünk

nem kaptuk

vissza még.

Nem adjuk fel,

kivárjuk ez itt a

 Hazánk nekünk.

Nincs belőle több

csak egy a Haza,

becsüljük meg.

Figyeljetek

egymásra,

ne legyen

későn már

a figyelem.

Egymásra

találnak az

emberségesek, a

tapasztalatom ez.

Szívesen, lelkesen,

átlátva és kihallva,

gondolkodva élnek,

ki nem üresednek.

Jó szerencsét,

jó emberek, áldjon

meg a Isten minden

földi jóból annyival

benneteket, ami a

legjobb nektek.

 

 

Szülő Hazám Csoda Szép, sokan szeretünk, már

tudjuk mit jelent, a Hazaszeretet, méltósága van ám

annak. Bocsánat, ha néha őzésen kapnátok engemet,

apám, apai ágán uszódi, anyai ágán madocsai vagyok.

Ki arra, más emerre, a sorsfeladatra született,

mutatja a tenyere, megmagyarázóan, a

saját és a generációs térképét is.

Magam találtam meg a jeleket,

azoknak összefüggésekeit is,

megtaláltam a tenyerekben.

Vannak a lelkesen, szívesen,

gondolkodó emberiesek, akik

a kontrolljukon keresztül érzik.

Mások meg, a pénz szemüvegét

kapták, sajátjukként, generációsan.

Vannak akik párkapcsolatban élik át,

azt a hatást, hogy tudjanak bánni vele.

Mindenki tanulhat mindenkitől, mert ha

ők minden helyzetben látják a megoldást,

s azáltal néznek mindent, az a feladatuk ott.

Amikor elérték, rátalálnak egymás szintjére,

bevonzzák a saját lehetőségüket a másikéval.

Párkapcsolati Tenyérolvasás, ahol egymás előtt,

olvasom le, a tenyereikből, a saját sorsaikat.

Na nem ám csak úgy, leolvasva hiteles,

hiszen átmegy, a lelkes, szíves és

gondolkodó agyakon az impulzus.

Van-e másik közös feladat, vagy a

 saját és generációsat oldják meg.

Ugyanilyen megoldással az emberi

kapcsolatoknak, a még kezelhetőségét.

Két különböző feladatsor, más és másabb

feladatra született emberek sora, egyikük sem,

szeretne beállni a nemlétező sorba, van feladata.

Két oldalunk van, páros szerveink, agyféltekénk is,

jelzi azoknak, akik komolyan veszik és nem másolják,

azt amibe hol innen csípnek le, hol meg onnan ollóznak.

Nem lehet lemásolni, a hitelességét a feladatával kapta,

ő, aki meg és feltalálta, az ő, pontos, fontos feladata lett.

Hiába minden, nem lehet helyettesíteni senki mással se.

Ahogy tapasztalom, sokan nem is tudnak arról, hogy mi

lenne az ő fontos feladatuk, ezért aztán amikor elérték,

a pénzbeni jólétüket, nem igyekeznek tanulni, minek.

Feltételezik, mindent elértek, igen látom, valóban,

az egyik oldalon elérték, tehát ha nem tanulnak,

a másik oldalon, nem lehetnek otthon, átlátva.

Beletenni oda, ahonnan kapták a lehetőséget,

mindennek megvan, a maga ideje és a helye.

Mert, ugye, ahhoz szoktak, hogy minden az

ő elképzeléseik szerint működik, csúcson

vannak, bármit megvehetnek ők a pénzen.

Inog a léc szoktam mondani, még időben,

nemcsak róla szólt, észreveszi elengedi.

Az ember szervezete harmonikusan jól

működik és intelligensen alkalmazkodik.

A könnyű nem a gondolkodóknak való, ah.

Később kapja meg, megszenvedheti majd,

aki a könnyűt gyakorolja, a szintje felett.

A tudáshoz, ahhoz fejlődni szükséges,

s amikor, eljutott arra, a saját szintjére,

már kezelni lesz képes, eléggé fejlett.

Nem lehet megúszni a tanulást, bár

mindenki hozott valamiben tudást.

Az sem lenne gond, ha felvállalva,

minden irigység nélkül, hiszen az

/nem magyaros virtus/, összeadhatnák.

Ki befektetne a mások tudását fejlesztve,

mások meg megvennék az ahhoz szükséges,

kiegészítőket. Azzal magukat és a Hazájukat

fejlesztenék közösen, a feltalálókat ahhoz jó

helyzetbe hozva, tiszta tudás, tiszta forrás.

Működőképes lehetne ahhoz, hogy a Haza

fejlődésére figyelnének fel és fektetnének be.

Hiszen tudják sokan, kicsiben, nagyban ugyanaz a

 lenyomat van. A Világ egészséges körforgásába bele

tehetnének, nevesedhetnének, mert azt tennék bele,

amit hoztak, fontos fejlődési lehetőségként kaptak.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta

tükre, mindannyian így születtünk meg.

Ne térjél el tőle nagyon, hogy vissza is

rendezhesd, ne lógjál nagyon ki, a

nemlétező sorból, egyedül leszel.

Amit nem hoztál, tanuljad meg,

hogy két lábbal álljál a földön.

Legyen rálátásod minden

olyanra, amit hozzáadhatsz

a saját tudásodhoz, többlet.

Különös oktatás, nevelés neked.

Aki már átlátja, fontos a jövőképe,

a körforgás nem áll meg, haladunk vele.

Oktatás, nevelés az oldala, kérlek olvasd el.

Igyekszem felfejlődni ahhoz, amit nem hoztam,

a megoldás lassan már úton van, a mások idejével.

Már7. éve annak, hogy lépésről lépésre, araszolok,

sokadik gyermekként, valahol hátul voltam mindig.

Magamat nevelve, tanultam azt, amit nem tudtam, s

fontosnak éreztem, azzal, az érkezőket is segíthetem.

A továbbfejlesztéshez szükséges, az oktatásra érkező.

Tájékoztatni fogom az érdeklődőket itt az írás közben.

Adjon az Isten minden jóravaló embernek, annyit, ami

a legjobbkor adatik, hogy fejlődhessen általa mindenki.

Magyarországról, Pakson a HergálHázból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy

 

 

 

 

 

 

 

 

Már negyedik éve annak, hogy nem

működnek, a régi beidegződések.

Átfordultunk és a jó energiákban

vagyunk, hiába minden próba, ha

nem észlelted, nem tapasztalhatod.

Nem ismerted fel, a szintedet se.

Nem fejlődtél, egy cseppet sem.

Tanulás nélkül, hogyan ismernéd

fel mit tudhatsz, mit tanuljál meg.

Ha komolyan veszed, attól tanulsz,

aki megtalálta a tenyeredben a jeled.

Generációsan is építsed fel magadat, te,

ne hagyjad a sarjaidra a katyvaszodat se.

Tanulj, fejlődj, ébredj, 2018. év emberiese.

Ne pocsékold a múltbélire, tedd a jövőbe.

Ami előrevihetne sokakat, s éppen időben.

Felhalmozva árt, megemeli akit nem kéne.

Csőlátó, kerül föléje, az intelligenseknek.

Mi mind, egyenként születtünk meg.

Mondjad, tudod-e, hogy ki vagy,

mit csináltál már meg,

te önmagadért.

Apró fontos

porszemek

vagyunk.

Mindenki

hozott hát

feladatot.

Adtál-e

abból,

amit

mások

nem kaptak

és neked az már,

a túlzó energiákba

terelő folyamat.

Vagy azt is

megtartod

magadnak.

Nem is

sejted,

mennyi

gondot okoz, a

 hiánya másoknak.

Vagy a kényeztető,

megcsinálod helyettük,

mert nem tudod kivárni.

Nincs benned elég alázat,

ahhoz, hogy meg is várjad.

Hiszen mind más és más

életritmust hoztunk,

annak megfelelően

működnénk jól.

Ha minden

olyat,

elvársz,

másoktól, amit

te magad nem is

teszel meg értük.

Hogyan számolsz el

a lelkiismereteddel, ah.

Ne várd el, a saját ritmusod,

másoktól, nekik az rosszat

sugall, nem tiszteled, ah.

Tanuljad azt, amit  nem

hoztál, önmagadnak lesz

fontos, ha majd fejlődhetsz.

Oda rakjad a jót és szépet is,

ahol arra, már igény is lenne.

Ne menjen hát a pocsékba, ah.

Mindenkitől, tanulhatsz te is.

A gyermekek őszintén teszik

oda a szavakat, gondolkodjál

el rajtuk, ne gorombítsad le.

Hiszen tanulni is lehetne.

azokból, amit tükörként

odatesznek. A fejlődése

mindenkinek, a napi

rutin se legyen az.

Inkább figyeljél,

csendben, mint,

legorombítsad.

A szavak, hatnak,

nemcsak elhangzanak.

Az éretlen szót hagyd

magadban, nem jó az

sem idő előtt learatva.

Szeretet, szerencse, legyen

bőven a zsebedben, hogy

ne szűkölködjél, ha

adnod is lehetne.

Ügyeljél arra,

egészséges

maradhass.

Rád bízta

azt is az

Isten,

hát

ne

rongáld

ismerd fel.

Tegyél magadért,

más nem tud tenni

érted, honnan tudná.

A hogyan, a mennyit,

mikor lenne, s mi a jó.

Felelősen éljél, tégy

jót magadnak, érted,

hogy amikor abba már

belejöttél, tegyél hát, a

  fölöslegesből másokért.

Adjon az Isten minden földi

jóból annyit, ami nektek épp,

akkor és abból, a legjobban jön.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy.

Szép reggelt kívánok emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi

jóból,

annyival

benneteket,

ami akkor, a

  legjobb nektek.

Amikor ráébredsz

 valóságra, ne uraljon

úgy el a bánat, hogy

a jövőképed, már

meg ne láthasd.

Legyen tartásod,

ahhoz, aki vagy,

engedjed felnőni,

önmagához a másikat.

Nem egyedül csak te vagy,

a további generációknak is

lehessen Hazája, ez az egy.

Tiszteljük és kellőképpen

becsüljük meg hát, hogy

mindig legyen meg.

Szép ünnepet

kívánok

nektek.

Szeretettel.

Heringes Árpádné,

Julamami védjegy

 

 

2017.03.14.- 2021.03.14.

Milyen nekem itt

a lehetőségem,

mi köt ide engem.

Miért nem hagytam

el tíz éve a Hazámat,

pedig volt hova érkezésem.

Miért tartottam ki makacsul

elhivatottként én abban, hogy van

nekem is lehetőségem a Hazámban.

Hiszen feltaláltam, megtaláltam már

évekkel ezelőtt, azóta próbálkozom itt a

 saját Hazámban nevesíteni amit oktatok.

A nagy levegővétel az oktatás közben adott

lesz, amikor végbemegy a felismerése neki is,

azzal kapcsolatban ami a magzati szakaszában,

történt vele, de addig nem tudta azt feloldani.

Általában még élnek a hozzátartozóik így meg

tudják oldani, hogy megkérdezik átbeszélik az

új információkat és azok a helyükre kerülnek.

Kibékülések lehetnek belőle, másképp látják

már azokat a megmagyarázhatatlanul nehéz

érzéseket, néhány emberrel kapcsolatban.

Több külföldön élő magyar embert oktattam,

más országbéli magyarul beszélőt még nem.

Így csak azt mondhatom, a magyarokra hat,

nekik már megoldódott azóta sok minden,

amit nem tudtak oldani, már a sorukat élik.

Arra szántam, az embertársaimnak segítsek,

akkor is ha máshol időznek, élnek a magyarok.

Ha eldönti, meg tudja tanulni, az elnevezéseket

 is magam fogalmaztam meg, megjegyezhetőek.

Életre szóló élményt nyújt, azt megígérhetem,

átértékelődik sok minden, az addigihoz képest.

Tengernyi a kontrollálatlan behozott és abból

csináltak nagy divatot, kérem szépen ez a

Julamami Magyaros Agyalósa íme feltalálva.

Hazaszeretőként az emberieseket szólítom,

nem kellene hagyni a semmibe veszni, hátha,

nemcsak a magyarokról, de emberekről szól.

Tartást, méltóságot ad a 20 óra alatt és úgy,

hogy felismerik a miérteket, amik eddig is

 voltak nekik, mint válasz nélküli kérdéseik.

Már sok mindenben használják, igazolni

tudják azt a személyt, a saját tenyerei.

Tervemben van, hogy megtanítanék

több, arra alkalmas emberségest,

oktatni, nevelni a tudásom szerint.

Vegyék meg és vigyék tovább a tudást.

Ha az én Hazám nem veszi meg, mert

nem is érdekli mit találtam fel, akkor

eladom oda, ahol ezt meg is becsülik.

Hiszen a sok tízezer ember által, akik

megtiszteltek és tanácsért hozzám ide

eljöttek megtapasztalhattam valami

nagyon fontosat, emberségeset.

Mindenkinek van

méltósága, tartása,

azzal születtünk meg.

Nemcsak úgy mondom,

ott van az embereknek

a tenyerében, mint a lelkük

térképén, a sorsuk térképén.

Minden ami rájuk és a szeretteikre,

tartozik, az ő generációs jeleik is ott.

Ami fontos a családok összetartozásában,

mert ott vannak a jelek ahhoz mindenkinek.

Mit lehetne tennie a családjáért, önmagáért.

A magzati szakaszuk is megmutatkozik ám,

mint fontos információ azokra a nehezen

megoldható helyzetekre, amit később

 látni is lehet, hogy abból táplálkozik.

Nem gondoltam volna, hogy idáig

eljutok, ennyi mindent láthatok

a tenyerek által, az emberekről.

Az Isten megengedte nekem, a

 sorsomat ehhez alázatban élem.

Mi lenne fontos nekik, hogy el

is érjenek időben önmagukhoz.

Meg tudják valósítani a sorsukat,

úgy tudjanak élni, hogy eltévedni

ők végleg nem fognak, észreveszik

időben a váltás pillanatait, mert érzik.

A tapasztalatom, hogy a jobb oldalon van

a lelkünk, a szívünkkel szemben motivál.

Adja az impulzust a szívnek, mire vágyik, mit

szeretne megélni, mi ne maradjon az életünkből ki.

Hétköznapi szinten is, bizony tud nagyon erősen jelezni,

amikor már türelmetlenül várja, hogy a szív mozduljon és

adja az intenzív impulzusához a ritmust.

Nagyon komoly lelkiismeretfurdalást tud

generálni, ha nem jut el a gondolkodó agyig

a jelzése, nem hagyja annyiban rezegve jelez.

Amikor már összeér a lélek impulzusa, a szív

ritmusával, együtt hatnak a gondolkodó agyra,

 megvan az életünknek, egyensúlyban a ritmusa.

Mindezeket sikerült lerajzolnom egy nap alatt,

153 oldal már az egész a mai napig, tehát friss.

Más nem tudja tanítani, mert, nem tanítottam

meg az oktatására még senkit, a sorsra bíztam,

meghozza az alkalmas jelentkezőket időben.

Ennek egy része a Különös oktatás nevelés,

az alapja annak, hogy rendet teremtsenek

az emberek a saját lelkükben, szívükben,

gondolkodó agyukban, legyen harmónia.

Mindennek megvan a maga életrezgése.

Azoknál, akik már tudják, hogy alap dolog,

felérni a saját lélekszintjükhöz, felelősen élni,

hogy a sarjaik is tudjanak majd miből meríteni.

Legyen szép ez a nap, egészséges maradj. Tiszteletem,

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, elérhetsz,

heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 hívásával.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

 

Szép napot kívánok neked is,

jó szerencsét minden jóhoz.

Ne félj megtapasztalni a jót,

a hasznossá tehető szépet.

Nap mint nap, kontrolláld.

Hiszen az élet sűrűjében,

a megoldásokat is látod.

A könnyen jött el is megy,

nem erősíti a lelked, szíved,

kontrolláló intelligens agyad.

Oszt, mily dicsőség az neked,

lopni, az árván nőttől, hinnye.

Tartás, méltóság, lesz az alap.

Adok – kapok, s egészséges

körforgásban maradok.

Tisztelni, szeretni,

jó időben, jó

helyen

lenni.

Mit is

jelent ez,

önmagadat

megismerve,

embernek

lenni.

Annyi

az csupán,

megmaradni

nem fordulni ki.

Mivel tartozom

önmagamnak és

mivel a sorsomnak.

Generációsan a saját

családomnak, a többi

embernek, azzal, hogy

amikor lehet, vagyok.

Önmagamhoz képest,

alkalmazkodok, ahhoz,

amihez, akkor, épp tudok.

Amit nem tudok, megtanulok,

magamhoz is tisztelettel vagyok.

Mert, ha a kiteljesedés ritmusában

jól alakulok, emberiesnek, megmaradok.

Felismerve a határaimat, megint alkalmazkodok,

tulajdonképpen, úgy igazodok, hogy maradjon meg,

az érzésem, egyedül születtem,  egyszemélyes a lelkem.

Vannak, akiknek egyszerűbb, ha másokra hárítják mindazt,

amit ők sem tartanak tiszteletben, a minta az nagyon fontos.

Megtapasztaltan, megőrizni a saját belső tartásodat magadnak.

Generációkon keresztül, követheti, mindenki, akire az hárul, tán

nem is tudja, neki is lehetne, a sorsában, fontos dolga.

A tartás, a méltóság, belülről jövő fontos érzés,

motivációnak neveztem el, ami meghatározó.

Persze csak akkor, ha azt észlelte s már tudja,

érte motiválja, a lelke, szíve, gondolkodó agya.

Amikor összeáll, az már jól muzsikál, harmónia

aminek nevezik, nemcsak mondvacsinált ám, azt a

 mindenit, ha megismerted önmagadat, az neked teljesít.

Mindezek meg is nyilvánulnak az életed során, mint lehetőség.

Nem biztos, hogy pénzbeni gazdagodással is járhat együtt mindaz.

Gazdagodik, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, mint intelligensnek.

Az intelligensek vezetni születtek, így gyakran fordul elő, hogy őket

a láthatóságtól félre rakják, mert már megvezetni nem tudják őket.

Belőlük van a tudás ugyan, de ők azáltal, a saját tudásukkal, meg nem

nyilvánulhatnak, hiszen erős tükröt tartanának, az egyéniségükkel.

A rezgésében benne, mindenkinek minden, nemcsak az enyém ez,

 a kifinomultan átrezgő, sokan vagyunk így már ezzel, átjön az is, ah.

Ölelni jó, ha szeretetből való, ha nem szereted, ne tedd, az is átmegy.

Magyarázkodással, az, meg nem változtatható, tanuljál, hogy tudjad,

Élj úgy, nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok, ember vagyok.

Ismerd, a sorsodat, a generációs feladataidat, igen sok dolgod lehet.

Ha egyik feladatodat elvégezted, láss hozzá a másikhoz, ne a mások,

élethelyzeteiben kutakodj, mert közben punnyadhat ám a sajátod.

Elpocsolyásodik,, előbb-utóbb, észre sem veszik és átrezeg rajtuk,

s ott állnak a kirakatban, a lelkük pőre, hiszen nincs ki megőrizze,

Van az Isten, ha hiszed, ha nem, majd felismered, a saját idődben.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy

2017.03.11. – 2021.03.11.

Vigyázz magadra mondják,

köszönöm igyekszem,

te is tedd azt,

szoktam mondani.

Más nem vigyázhat rád,

honnan tudná te abban

az élethelyzetedben,

mit szükséges,

azzal megtapasztaljál.

Ugyan mit is jelent ez,

nála, nála, nála, nálam.

Emberismeret, sors és

generációs feladatok

ismerete helyett döntés.

Az emberi méltóságukra

hat mindaz most, mert

a racionális szerint van

minden. Ha nincsenek

ellátva, hogy maradjon

meg a tartásuk, ahhoz

képest amit mind

ide teremtettek.

A vállalkozásaikból

tartották el magukat

most életszerűtlen,

megfelelő pénz

helyett a semmit

látják és az igéreteket.

Nekem talán könnyebb,

hiszen magamat neveltem.

Mentem amerre azt láttam,

hogy már előre mehetek úgy, hogy

nem ártok, nem bántok, de haladhatok.

Abban a ritmusban ahogy képes vagyok,

könnyű nem ártani akkor, ha látod mi az,

amiben te már a saját szinteden lehetsz.

Nem megsértődni, más meg másban

érte el a megfelelő szintjét a saját idejében.

Ezért, aki még nincs időben az ő szintjén,

nem érthet téged, mit miért mondasz.

Önismereti oktatás az önbecsülésért.

Átsegíti magát az akadályokon időben,

úgy nem csaphatják be, nem tévedhet el.

Van a másik, gyakran megtévesztő érzés,

 amikor feltételezi az ő szintje már magasabb,

vagy, hogy ugyanazon a szinten voltak megbántva.

Pedig a helyzet az, úgy áll, az ő dolga lenne mindaz,

hogy a másik oldalon se legyen már abból hiánya,

mindenki tudja  azt, van a jobb és a bal oldala.

Ha utána is az egyiket pakolja, mert azt már

jól megszokta, még nagyobb hiányok lesznek,

ott amire még nem gondolt, oda nem teljesített.

Igyekeztem mindent, ami feljött az életem  során

mint általam addig nem teljesíthetőt, megoldani,

amikor már értettem, miért nem tudok haladni.

Szerintem mind a 27. évem tapasztalójaként,

jó tanácsot adónak, nevelőnek, oktatónak,

a meglátásomat igazolják több százszor.

Azok az élethelyzetek, amikor ott van

a generációs jele annak, hogy ő most

hanyadik generáció melyik ágának,

az el nem végzett feladatát kapta.

Sok nehézben volt szükséges az,

hogy megtapasztalva éljem át,

nem számíthattam senki másra.

Nem tudhatja azt senki, mi az ami

felszabadíthatja átélve a lelkes énem.

Általános műveletséget növelő “Tenyérolvasó”,

ami által mindenki végigéli a múltjának minden

nehezét,  amit addig nem tudott megoldani.

Felszabadulnak azok az energiák amiket

attól  kezdve már tud kezelni az övé lett.

Minden fölösleges feszültségek nélkül,

meg tudják oldani ott a helyzeteiket.

Most éppen a racionális oldalamnak

a kontrollját tanulom, hogy meddig

mehetek el úgy,  hogy azt a kicsit,

amit még képes vagyok teremteni,

önmagamért és azzal generációsan

szerintem magam teljesíthessem.

Próbálkoztak már oktatni amit

nem lehetne, hiszen én nem

engedtem meg, plágium

lehet belőle.

Én szólok

ezzel is

most is,

ne tedd.

Valami

nagyon

fontosat

találtam

meg és fel.

Valószínű,

ha másik

országban

élnék, már

nevesednék

a találmányom

szerint oktatnék.

Hívnának, meg is

becsülnének, hisz

valami nagyon jót

működőképeset,

használhatót

fedeztem fel.

Természetesen

csak az egy szinten

lévőknél egyszerűbb,

a többiekkel is lehet

lassan felépíttetni

önmagukat.

Mert mindenki

magának, maga

szerint csinálja azt.

Személyre szabom,

akkor is, ha csoportos

az oktatás, vagy nevelés.

Tapasztaltan tudom,

magam szerint adom,

a szavakat a helyükre

teszik magukban, mert

úgy mondom, hogy az

át is megy ott rögvest.

Itt vagyok, létezem,

olyan rajzos oktatási

anyagot találtam fel

és rajzoltam meg, amivel

felemelkednek az emberek.

Már a saját szintjükön, önmagukká

válnak aközben, olyan érzés mint a

 hazaértem érzése, egy pillanat alatt.

A gyakorlatban átérezve, kihallva és

meglátva benne, a most lényegét.

A racionális és a lelkes énjük

közötti egyensúly most

nagyon fontos lett.

Az egészségük

felépítéséhez,

megtartásához,

abból tapasztalva,

kiteljesedhetnek.

A nagy emberek

nagy feladatokat

kapnak, mit kezdenének

egy könnyű elvégzésével.

Szintet váltanak, azután már

azáltal  is boldogulni tudnak.

Tisztelettel vagyok.

Jó egészséget kívánok.

Szeretettel.

Julamami védjegy

Aztán mondjad, te milyen módon építed

fel, önmagadhoz, saját magadat.

Miért veszed magadat, annyira

komolyan, hogy nevetséges az.

Az életet élni is szabad, nem

a mások általi sablon vagy.

Megélni már a hivatásodat,

a tehetséged abban hoztad.

Aztán miért is nem veszed,

elég komolyan, a saját

sorsodat, az életedet.

Magamat neveltem

és taníttattam arra,

amit nem hoztam.

Tapasztaló oktató,

nevelő lett belőlem.

Megtanítanék úgy,

oktatni, nevelni vele,

hogy mindenkinek ott

attól ketté álljon a füle.

Nézhetsz gügyének, ah,

ha valahol felhasználnád,

élni fogok a védjegynek a

 nekem járó védelmével.

Már felnőttem ehhez,

élek a lehetőséggel.

Megélem a sikert,

a magamnak járó

egyszerűben és

nagyszerűen.

Ugyan, hogyan

várhatnád el,

a  sarjaidtól, te

adhass tanácsot.

Amikor ők már azt

is felismerték, mi a

módja. Úgy megélni,

nem ártani, se bántani.

Viszont magukra vigyázva,

megélik a jót és a szépet is.

Mindenki tanulhat mástól.

Vajon tudod-e, honnan

jöttél, meg hova

is tartanál.

Vagy majd

megoldja,

az aktuális

furfangosa tán.

Amikor azt el is

hiszi, csak

neki lehet

önmagához

való esze, nem

tartja a többit

tiszteletben.

Hát ott van

mellette, ah,

ugyanúgy ér

révbe azzal,

amit ő hozott.

Hasonló, de nem

az igazi. Vakmerően

feltételezi nálánál se,

okosabb, se hamisabb,

nem is létezhet.

Pedig felfordult

az alja, jól látható.

Ha ismered már a

sorsodat, felfogod a

 generációs jeleidnek,

a fontosságát, tanulsz.

Fejlődsz, oda ahol, vár

a tudásodnak az a tára,

ahol, ami által, lehetsz,

a kitűnő specialista.

Néha nézz magadba,

nem ártana tudnod,

hol tartasz, mit nem

csináltál még magadért.

Úgy meg, mit várhatnának

tőled, a sarjaid, tanácsokként.

Hiszen nincs hiteles bizonyíték,

ami látszik, azt éppen, hogy el

kellene rejtened, hogy ne oda,

vonzzad arra, az ő figyelmüket.

Kétségessé válhat a tudásod,

ha nincs a gyakorlati életed

során, a hétköznapjaidban.

Amikor beült a tartásod,

méltóságod, tudni fogja

minden olyan emberies.

Jó helyen lesz melletted.

Az éretlen szót, hagyd

magadban, nem jó az,

 idő előtt ne arasd le.

A tudás hatalom,

csak a jó és szép

oldalad igazolja.

Persze csak,

csendben

mondom.

Nem is

mindenkinek

szól, a sorsát,

gyakorolva,

megtanulni.

Sikeresként,

a tehetségét

jól megélni.

Önmagáért

tenni, hogy

a sarjainak

ne hagyjon.

Úgy hátra, a

meg nem

oldottból.

Ami mint

nehezék

nem is

róluk

szól.

Nem

lenne

hiány se,

benned,

ha tudnád.

Mi vinne előre,

tégedet, éppen

abban, amiben

vagy, nem is

hiányzik,

ahhoz

semmi.

Hahó, lám

itt a kulcs.

Használd,

ha már

tudod,

mi a

hiány,

hol a

többlet.

Éljed meg.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Heringes Árpádné,Julamami

 

 

 

 

Ha kimaradsz, lemaradsz, ez

 most már, az (éven belüli) állapot.

Tegyed a dolgodat, ami éppen adott.

Ne bánkódjál, ha nem fizetnek eleget,

kérjed, érveljél, ne bántódjál meg.

Hiszen ide teremtettük a szépet,

 jót, az építően hatót, azt várjuk,

ne a nettóval számolják nekünk.

Amit azért tettük bele, hogy azt,

nyugdíjként megkapjuk, hinnye.

Aztán kipróbálták-e, meglehet-e

élni belőle, vagy ez van és kész.

Kommunikálni, kommunikálni,

megtanulni jól kommunikálni.

A hivatás az, amikor tudod,

mi a dolgod. S teszed,

azt, ami éppen van,

mert tudod, hogy

azzal van dolgod.

Majd, a széphez

jóhoz, adod,

tapasztalod.

Tudás

nélkül,

is lehet,

akkor

viszont,

ne bántódj meg.

Csinálj valamit és

figyelj arra, legalább,

ne ártsál, azzal, senkinek se.

Elsősorban önmagadat, fontos

lenne megismerned, nem egyformák

az emberek sem, nagyon különbözőek.

Emberismeret, alázat nélkül nem megy,

nézz magadban szét, keresd meg mi az, ami

által nem sérülhetsz, megélni belőle, a lényeg.

Ne várjad, hogy megbecsüljenek, ha olyat még,

nem tapasztaltak saját magukon, nem ismerhetik,

mi lenne a lényeg, még a túlélésben is tartást ad.

A belső tartás, a legfontosabb, arra építkezünk,

abban, fontos otthon lennünk. A kontroll figyel

és jelez benned, hogy meddig mehetsz, úgy,

hogy erősödjél, pont attól, ami történik.

A tapasztalás érted is szól, na meg

másokról is szólna, mert, most,

 a tudás alapú hivatás, fontos.

Örülj, ha van miből adni, úgy

a motivációd, nem fogy ki.

Egészséges körforgásban

maradva, ne vágyakozz, a

 talpaidat, a földre rakjad.

Mert kevesen tudják még,

hogy az, amivel, el vannak

foglalva, kevés lesz már ahhoz,

hogy megerősödjenek tapasztalva.

Kölcsönös tisztelet, mindennek az alapja.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

 

Már, igen, régóta, ismerem a (hazaértem érzését),

az engemet, megtisztelő, emberek, által ismertem

meg, a (Hazaszeretetnek), a meghatóan jó érzését.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a most,

engemet, megtisztelőhöz és akkor, éppen, oda.

Az emberiesem, adja a tartásom, a hivatásom.

Most még, nehéz lenne, ezekről lemondanom,

mert, gyakorlatilag, összefüggésében, látom.

Sokan vagyunk így ezzel, akiknek nem lehet,

mindegy, milyen élményt visznek haza, hinnye.

S azután, miért is jönnek el, az ide látogatók,

hát azért, mert a tudás, itt lakik bennünk.

Ha a tudást nem tiszteled, hiába minden,

amit biztosnak érzel, holnap más lesz,

az aki teljesíti és minden kívánságot ott.

Amikor nincs benned a tudás iránti tisztelet,

önmagadat nem tiszteled, majd megtudod,

 idejében, kevés a tanult tudás, a hozotthoz.

Ha tisztelet nincsen benned, kezed csak

legyintsen, jobb legyintéshez igazodni,

mint megalázó kezet rázogatni, hinnye.

Tudás alapú, minden fontos, ha neked,

olyanod még nincsen, tanuljál sürgősen.

Nem elég, a túlzó pénz, ha nem valóságos,

nem tükrözi, az igényességét, a helyeknek,

ha csak adott helyszínekre tolnak pénzeket.

Kinek, mi az, ami, a másiknak, nem ugyanaz.

Valószínűleg, voltál már, olyan helyzetben,

amikor, láttál olyat, ami szerinted, nem

helyes és nem tettél semmit,

hogy figyelmeztesd.

Mert nem

akartad,

bonyolulttá

tenni a

napodat,

azzal, hogy

esetleg,

nevetségessé

válhatsz.

Mi történik,

mondjuk, két,

összekapaszkodó

furcsán vigyorgó,

fiatallal.

Ha elesnek

és lent is

maradnak.

Mindenki

elmegy

mellettük.

S majd, mint

a kidobott

fölöslegessel

bánnak velük.

Akik pont arra

figyelnek fel.

Jó volna, ha

tudná az ember,

hol lennének, addig

biztonságban. Amíg,

magukhoz térnek,

ráébrednek a

 valóságra.

 Nem

sérülnek.

Ha nem

tanítod rá,

hol vannak, a

 kezelhető

határaik.

Mit

vársz

el tőlük.

Van-e

megoldás

emberiesen.

Látják-e azt, a

kamerák és kik

láthatják, mennyire

lehet tudni, mikor

vannak értünk is.

Menyire kellene,

odafigyelőnek

lennünk,

vagy

ideje,

lenne,

egymásra

jól figyelnünk.

A biokamerák,

jól működnek-e,

még bennünk.

Vagy már,

csak

magunkra

figyelünk.

Azzal meg,

mire megyünk.

Emberismeret,

oktatás, nevelés,

tiszteletem.

Jó napot,

neked, akinek

elsiklottam, a

köszönése

felett,

szép napot.

Más vonta el,

a figyelmemet.

Lehet, hogy ez csak

nekem tűnik fel, de

nem gondolnám,

hogy ne lenne,

fontos az.

Mi lesz,

akkor, ha

nem törődöm

módon, kezdünk

el élni, hinnye, ah.

Ha sérül a belső

tartás, méltóság,

ki hozza rendbe.

Egyszer körbeér,

megjelenhet és

mindenkinél.

“Nekem

fontos a

család” és

neked, fontos-e.

Délelőtt, 11 órától,

beszélgetek, a

generációs

jelekről,

feladatokról.

Ha érdekelne,

gyere, hallgass

meg, kérdezz.

Rajzold le egy

papírra a bal

tenyereden,

alul lévő erős

vonalakat, úgy,

ahogy ott vannak.

Jelöld meg, azzal,

amiről, tudod,

az a tiéd és

névtelen

maradhatsz.

A jeledre hivatkozok,

 meghallod, mit látok.

Rajtunk múlik,

minden, ami

igényként,

belőlünk

indul ki.

Segíts

magadon,

az Isten is megsegít.

Prevenciós lettem, 2000 előtt,

azóta már, a hivatásommá lett,

tapasztalva oktató, nevelő vagyok.

Szerencsés napot kívánok.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Szeretettel.

Julamami védjegy

 

 

 

 

 

 

 

Ne keverjed össze a szintedet,

ha már felismerted, a tied lett.

Ugyan mire jó a szomorúság,

amikor, azzal magadnak is

ártasz, vedd vidámra azt.

Amit csak lehet, ne legyen

gond az sem, ha gügyének

néznek, attól nem leszel az.

Csak az Isten a tökéletes, mi

mind, kiteljesedni jöttünk le.

Mit hoz, milyen minta volt,

tán nem is alapozhatott.

Ejnye, megalapozott

volt-e az, amire

felépíthette ő

önmagát.

Volt-e

hiánya,

miből van a

többlet benne.

Mivel, hogyan,

jutott el ő, arra a

szintre, megállja-e

a helyét, s jól érzi-e

magát, abban benne.

Kommunikálni tanul-e,

segítőnek születette-e.

Érzésekből állunk, élünk,

a lelkes, szíves, gondolkodó,

az énünk, rávezet a szintünkre.

Nem az a fontos, hogy mi mikor,

honnan, maradunk ki, esetleg le.

Leginkább eltudjuk-e képzelni

magunkat, a saját sorsunkban,

úgy, hogy jól érezzük magunk.

Ha egyszer megcsípted, azt az

érzést, hát biz tudjad már azt,

 a továbbiakban a magadénak.

Boldogulni tudtál abban ma,

felismered a helyzetet ott.

Esténként nyugtázzad, a

napodat, hogy tudjad,

az adott napodra való,

emberségedet megcsináltad.

Nem tudok rá jobb kifejezést,

mint a megelőzést, mint érzést.

Ott van benned annak a kontrollja,

eligazít, mielőtt mellé mennél, jelez.

A lelked vergődik, a szíved melléver,

 gondolkodó az agy, a türelmedet kéri.

Időben ismerjed fel az arra alkalmas,

sejted, várja az impulzust, a szíved,

adja hozzá a te életritmusodat.

Csak a tied nem másé az.

Emeld feljebb a fejed,

ne lógasd az orrodat.

Örömködnek azok a

sejtjeid, akik azt a jót

felismerik, közvetítik.

Hiszen érted vannak,

s mind, jó szándékúan,

benned és érted, ha

azt már megértetted.

Alkalmazni is kezded,

a hétköznapi életedben.

Miért ne lenne jókedved,

nem szeretne szomorkodni,

egyetlen sejted se, élni szeretne.

Tiszteletem, az őszinte szavakért,

felkészített vele az alkalmazkodásra.

Sosem választottam volna a könnyűt,

mindig a nehezebb vonzott, éreztem, a

lehetőségét, a megcsináltam érzésnek.

Alapos, motiváló a siker buborék,

ha szomorú vagy, nem működik.

Éld meg, amit az életed éppen

odatett, nézzed meg a másik

oldalát, fordítsd a magadéra át.

Meglátod benne a humorost.

Maradj azon a szinten, ami ott

éppen neked adott, ne szomorkodj.

Azt nem az Isten teremtette, s talán,

valaki elfelejtette az ajtót, eltévesztette.

Jegyezd meg a jóhoz a bejáratokat, oda menj,

nem szomorúságra teremtett senkit se az Isten.

A élet élni szeretne, megtalálja a módját, újra és

megint, a saját szinteden közlekedve, menni fog.

Törekedjél a saját szintednek a minőségére legott.

Minden emberies önmagáért is felelősen született,

márpedig mindannyian így landoltunk, azt a, hinnye.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), érted,

hogy ne szomorkodva éljed át azt, aminek örülhetnél is.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online,

ha bárhol is éltek most, a szép nagy, toleráns Világban.

Szeretettel. Heringes Árpádné e.v. ,Julamami védjegy

 

Jó egészséget, így

 köszöntünk, a nap

 minden szakában.

Megtanultunk mi

mindent, amit csak

ott lehetett, mert

arra igen igényesen

a higiénés felügyelt.

Ha nincsen benne

veleszületetten, hát

tanulnia még lehet.

Hypó szaga áradt,

ott a megelőzésre

nagyon vigyáztak.

Mondja, azoknak

akik a tréningeket

tartják, van-e valami

emberies alapja, vagy

csak a gyorstalpalón

tanultakat nyomja,

nem a sajátja.

Ha csak ők

lehetnek

akkor a

kontrollálás,

mihez képest.

Elindult valami,

érezni, ki tudja azt

most megállítani.

Ha már nem él itt

benne, elvonult már

a hétköznapokból,

csak ünnep lett az

élete, kiszolgálja

a sok cselédje, ő

 maga bízhat-e,

hogy nem ugyanez

történik majd vele.

“Látszik, hogy nagyon

betegek, fátyolosak

a tekintetek, náthás,

erősen váladékosan

köhög valamire,

egészen

közel

hajolva.

A kicsinyek

megszeppenve

nézegetnek körbe.

Mintha ők nem is

tartoznának össze.

Vajon azt ami ott

történik látják-e

mások és mi lesz

ha rájönnek arra.

Mondja sírni tud-e

még őszintén néha.

Összenézünk

kétszer is,

riadt,

nem

biztos,

hogy

család,

árad ott az erős

 kiszolgáltatottság.

Hány ember lesz

tőle majd beteg,

s miért hajolt oly

közel az áruhoz,

nem vásárolt.

Talán a

kamera

kevés

ehhez.

Mondja,

tudja-e

hol tartunk,

ahhoz képest

amit eltervezett.

Vagy átgondolta-e

valaki mindezeket így is,

mi minek a következtében,

mivé válik menet közben.

Összefüggésében látják-e azt,

azok akiknek minimum kellene.

Hol vannak az egészséges testi

és lelki határok, kinek mikor,

nem lesz ott kontrollja,

vagy nem is volt soha.

Hol fordul ki az ember,

amikor már minden

mindegy, mert

nem törődik

vele senki,

hát ő se.

Valamit

tennie

kell,

hol

tart,

most,

van-e

mérce,

mérik-e.

Tudják-e,

hol a kezdete,

a közepe és van-e

mindezeknek vége.

Emberismeret van-e.

Vagy elég ha elindul

magát oldja az meg.

S gondoltak-e arra,

hogy azt akkor nem

úszhatja senki meg,

ha telített lesz az,

aminek itt nem is

lenne már helye sem.

Fejlettebbek voltunk

annál, hogy szóba is

jöhessen és íme,

nehezen hiszem,

még mindig

gondolkodom,

hogy hátha nem is az.

Édes Hazám Csodaszép

sok szépet és jót tettünk

ide bele, ahhoz, hogy a jót

és szépet majd élvezni mi is

tudjuk, ha eljön az öregség.

Az ember tervez az Isten

annak a végére pontot tesz.

Vajon tudja-e az aki maga

fölött vállalt feladatokat,

hogy felelős mindazért,

amit megteremtett.

Vagy ami szabadon

árad, minden mindenre

hatva, sok ártatlan lehet

a lazaságnak az áldozata.

Vannak-e határok, amik

átláthatóan egészségesen

bővíthetők kontrollálva, vagy

lesz ami lesz, rá van bízva a

természetnek erejére.

Ugye nemcsak

ennyit érnek az

emberek, mert az

is látszott, hogy ők

valamikor voltak jobb

sorsra is érdemesben.

Ki nem szólt ott időben

kinek, s ki odázta azt el.

Miért kell minden, ha

azt már élvezni úgy sem

lehet, eszébe jut-e bárkinek,

hogy az hiányzik már sokaknak.

Hiszen nem terem magától az se,

nem lesz több belőle, csak kevesebb,

ha nincs hova mit vessenek, aratás sincs.

Van-e még tartás, méltóság ott,

ahol mindezek kontroll nélkül

elindulhatnak mint átláthatatlan,

esetleg megállíthatatlan folyamat.

Nem velünk van a gond, akik átlátjuk,

kihalljuk, megérezzük, átgondoljuk, nem.

Ha benned alázat nincsen, akkor a kezed,

legalább legyintsen, hogy lássák az emberek,

nem érdekel az téged, mi lesz most velük, nem.

Jobb szembenézni a valósággal, mint remélni azt,

ami soha nem lesz úgy, ahogy az természetes lenne.

Édes Hazám Csodaszép, ne hagyjál el, hiszen a szépet

és jót amit megteremtettünk ide, nem kaptuk meg még.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Hét te Tüske koma, aztán hagyd már

abba. Cupáknak nézed a bokámat.

Harapdálsz rajta, finom kis,

tüskelyukakat, hű de hányat.

Mire leírom a gondolataimat,

te boldogan szuszogsz, néha,

meg is tisztelsz vele, hangosan

horkolsz, szabadon a lábamon.

Mond felvállalod-e, ki vagy te és

mit kellene tenned önmagadért, a

 szeretteidnek elmondtad-e ki mit

 hozott, ki nem csinálta meg azt.

Ismered-e a generációs jeled,

tudod-e miért vagytok ti

egy család, a

 szeretteiddel.

Voltál-e már

mindenhol

azért, hogy

tájékozott

legyél,

vagy

beéred

azzal is ami

 lehetséges,

amiről a

 tenyered

mindent

elmesél.

23. éve

annak,

hogy

nézem,

olvasom,

kutatom,

meglátom,

összefüggésében

leolvasom a tenyereket.

Elmondhatom, nagyon nagy

kegy ez, hogy hozzám eljönnek,

megtisztelnek, rám bízzák azt,

ami a legpontosabb sajátjuk.

Aki már ismeri a tenyerét,

úgy is működik, ahogy az

ott van, nem azért mert

már olvassa, hanem

mert az tényleg

a pontos sajátja.

Megszenvedtem

azt, hogy rájöjjek,

nekem adta az Isten,

mert nálam van jó helyen.

Felnőttem ahhoz, hogy mit

is jelent, emberiesen segíteni

az embereket, ez nagy kegy.

Az első hét évben minden

olyat is láttam, amitől

később fejlődhettem.

Ezért hát szeretném

bevinni, az emberek

számára olvashatóvá

tenni a saját tenyerüket.

Mert fantasztikus jelzések

az elszíneződések, megmutatják,

hol lehetne megelőzni a betegséget.

Merre lehetne úgy menni abban is,

amiben éppen van, hogy ne menjen

mellé, ne mások szerint, önmaga

szerint dönthessen.

Hiszen egyenként

születtünk mi meg.

Hoztuk azt a saját

és generációs jelet,

ami át is segíthet azon,

ami éppen a feladatunk.

Mert, ha csak úgy bele élnek

az emberek és a sorsuk ismeretlen

számukra, bizony lesz egy pillanatuk,

amikor rá kell jöjjenek, jól mellé mentek.

Ismerd meg, hogy a tenyeredben lévő

jelek mit is mutatnak neked, segítsd a

 családodat, azokban a helyzetekben,

amiért a kontroll nélkülinél kérdeznek.

Amikor oktattam a jelentkezőknek, azt

is elmondtam, hogy előbb emberesedjen,

s ezzel nevelgettem is felfele a szintjére,

 csak utána és nagyon óvatosan tapasztaljon.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, ez a

legfontosabb része, ha idáig nem jut el, akkor,

hagyja, hogy a sorsa rávezesse, arra a helyzetre.

Amikor megérti, ő nem foglalkozhat emberekkel,

nem arra szánta az Isten, de a saját hasznára lehet,

az amit megtanult, idővel segítővé emberesedhet.

Nem adják azt, se egy pillanat alatt, de akkor sem,

ha felismeri már a jeleket a tenyerekben, de az

élettapasztalata még ahhoz, nincsen meg.

Nem mondhatom, pedig mondanám,

a jóslással foglalkozóknak, hogy

fejlődniük is lehetne, hiszen

az emberek, a Világhoz

igazodva, óriási nagy

fejlődésekben vannak.

A “mosthoz” felfejlődni, a

 tiszta energiához igazodni.

A tiszta energiákban már

nem működnek, a régi jól

beváltak, a Világ attól már

elhaladt, aki nem tanulja

meg a most energiáját,

az bizony lemaradhat.

Persze, hogy jövök én

ehhez, hiszen nem

tartozom se ide,

se oda, így biza,

tartozom hát

mindenhova.

Aki éppen

megtisztel.

pont oda.

Adjon az Isten,

minden földi jóból

annyit ami mindenkinek

akkor éppen a legjobb.

Mindenkinek megvan

a maga dolga, de az,

hogy még be sem

nőtt a feje lágya

és már jósol,

na azt ne.

Ezek biza

energiák,

ha egyszer

belenyúlsz,

olyanba ami

ismeretlen

számodra,

ki hoz ki

belőle, ahh .

Segíts magadon az Isten is megsegít,

ismerik sokan, így neveltem fel magam.

Nehéz azoknak a fiataloknak, akik azt

hiszik, hogy a szüleik emberi méltósága

majd segít rajtuk is, mert ahhoz szoktak,

hogy mint egy védelem fogja őket körbe.

Valóban létezett ez, de az üres erősebb,

erre is jó a Különös oktatás, nevelés.

Visszarendezi benned a tartásodat.

Amikor az ember már nem fontos,

amikor azt, onnan számolják,

hogy ki vagy,

mennyi a

pénzed.

A pénz adja

neked azt a

méltóságot,

ami addig tart.

Így tükrözi feléd

a valóságos életet,

a szerzett pénzed által.

Megkülönböztet, de ha

 nem te teremtetted,

nem adtál abból a

 jóból, szépből se,

ami a tehetséged,

nem is járna meg,

ez érezhető is lesz.

Ha elfelejtődik az,

ki mit tett, ki mint

vet, nemcsak arat,

akkor egy katyvasz

mindaz. Ha te látod,

a sarjad nem biztos,

szülő ébredj, mert

mindegy hány éves

a sarjad, belefuthat.

Ami az egyik

ember életműve azt

a másik honnan tudná.

Ha nem lett belőle sok

pénze, hiszen akkor az

tárgyakban látható lenne.

Különös oktatás, nevelés.

“Emberies” nézzél te is rá.

Gondolják-e, ha nem így mérik,

láttam egy felvételt egy

nő az úttesten táncolva

vetkőzik, hogy magára

a figyelmet felhívja, nem

tudom, kinek mi jutott az

eszébe róla, nekem az,

hogy” bajban” van.

Te voltál-e már olyan

helyzetben, minden

idegen körülötted,

 egy kontrollálatlan

pillanatodban esett,

kerültél abba bele.

Kiszolgáltatott voltál-e.

Ki vagy te akkor,

ha nem tudják,

nem ismernek,

sosem láttak.

Ha nincsen

körítésed,

ha magadat

kell vezetned.

Képes lennél-e

arra, megmaradó

méltósággal, hogy

közben kimégy

az ismeretlen

nagy Világba.

Pedig nem is

utaztál sehova,

csak elsodortak

az események oda,

figyelmetlenséged

következménye az.

Mert a tartás és

méltóság az

ott nem számít,

ahol az sose volt

 nincsen benne jó bolt.

Kipróbáltad-e már, milyen

az, ha kérned kell idegen

emberektől, az érzésre

nem tudsz nem figyelni,

mert elhatalmasodik

rajtad, megalázott

leszel és gyorsan.

Vannak akik még

nem is sejtik azt,

hogy mennyire

megváltozott.

Az emberies

nem mindig

elég óvatos.

Erre már jól

felkészültek

a nem vetők,

csak learatók.

Megtévesztő a

 pénze rezgése,

mert van akit

felemel oda,

ahol neki

soha

nem

lenne

helye.

Hasonló

a két rezgés,

az intelligens

és a sokpénzes,

megtévesztően

hasonló rezgések.

Ha nincs még meg

az egészséges

kontrollod,

felismerni

nem tudod.

A 23. évem

gyümölcse az

is  lett, hogy

otthon vagyok

az emberies

rezgésekben.

Na meg sokat

már felismerek

azokból, amiket

mások még nem.

Tanuld meg, ha ez

még nincsen benned,

mert gyakran leszel

olyan helyzetben,

hogy bevonzod,

azokat, akik

viszont

tudják,

mi a te

hiányosságod.

Ha megfelelőek

lesznek hozzá

a körülmények,

hozzálátok itt is,

hogy megérezze

mindenki, akinek

már vannak ilyen

gondjai, hogy még

nem tudja érzékelni.

Megelőzés, megelőzés…

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból kívánok,

mindenből annyit, ami

nektek a legjobb.