Az agg is lehet gyermeklélek
egész életében, egy
ártó pillanatba, a
gyermekek lelkei
bele is öregedhetnek.
Amikor az anyasághoz
még nem vagy elég érett
és mégis megszületett, akkor
neked hozzá kellene alkalmazni
mindent, hogy neki jó legyen,
hisz akkor neked is jó lesz.
Így előbb-utóbb ti együtt,
felnőttök egymáshoz még
mielőtt azzal elkésnétek.
Van amit hozunk, van amit
meg is lehetne tanulnunk,
hogy abban is boldoguljunk.
Ha van családod, megvan
mindened, a sorsod arra,
szeretettel fel is építheted.
Az anyai nagyanyja mondta,
aki túl sokat költ a külcsínjére,
ott nagyon üres lehet a belseje.
Ne tévesszen meg soha kicsi pulya,
a dicsekvés szagos hátterében, ott van
a magyarázat, nem ő az aki teremtette.
Az apjának a gyermekkorára is gyakran
gondolt, aki neki úgy
mesélte, hogy ült a
küszöbön és várta,
hogy megjöjjön az ő
anyja, de mindhiába, ő
csak főzött a konyhában.
Amíg élt az apja, nem adta fel,
csak várta és várta, hátha neki is,
ad az Isten és életében lesz anyja.
Az apjának az anyja, úgy ment el
élemedetten is adva a látszatosra.
Pedig neki nem volt az érzés szerint,
egyszer sem az anyja, nem akarta,
a szülés fájdalmában megutálta.
Az ő sértettségét megtartotta,
nem engedte közel soha, hát
azért volt neki igazi az apja.
Becsüld meg a pillanatot
amikor boldognak érzed
magadat, mert az, egész
életedben megmaradhat.
Úton voltak, nem főzött
az asszonya, igen éhesek,
hát fölmennek a padlásra.
Na gyere mondja a kicsinek,
nézzünk némi harapnivaló után.
Fölmennek a szénapadlásra, onnan
át a házba. Ott van ám a terülj – terülj,
hála Isten nem vitte le a múlthéten az
utánpótlást, most az is ott lenne a
talicskában, onnan meg vissza,
ugyan, hogyan, kinek kell az.
Úgy igyekezz szeretni,
hogy ha nem fogod a
kezét is érezze még,
van neki is lehetőség.
Merítsen belőle amikor
ő szeretne, boldoguljon
a saját életét, ne a tiédet
élje. Ne várjad, hogy azt
ki is mondja nap mint nap,
ami neked természetes,
neki még hosszú út az.
Kanyarít egy jókorát a
sonkából, a vállára vet
két jókora kolbászt.
Gergely jön utána,
rezeg még a pici
lába a létrafokán,
amikor a következőt
keresi a láthatatlanba,
csak az érzésére hagyva.
Eszébe jut az öregapjával
le – föl járkáltak így a létrán,
hogy ha kalandra lenne kedve
se essen kétségbe, ami igazán
nagy élmény volt az ő számára.
Meg amikor kivitte egy nyáreste
őt a nagyapja a sötétbe, hogy ott
tájékozódni tanítsa. Amíg elértek
a sötétben a szénaboglyához, hát
néhányszor inába szállt a bátorsága.
Ha nem szégyellte volna magát, vissza
szaladt volna a konyhába. Mindenféle
árnyak, surranások, kattanások, nyisszek.
A férfinak embernek kell ám lennie a talpán,
mondta neki a jó öreg. A nők, a gyermekek az
öregek a férfiakra vannak bízva, az életerős
férfinak, a lelkéből, szívéből, az eszével, a
védelmet kell sugároznia. A férfi nem
attól erős, mert nagy a hangja,
gyorsan lendül az ökle, hogy
az ő erejét fitogtathassa.
Hanem attól, amikor
a szeretteit megóvja,
védelmezve a karjait
feléjük kinyújtja, tárja.
Kölcsönös tisztelet és
szeretet, abban az erő.
attól a családok erősek.
Ha egy időre el is hagyják
a Hazájukat, a Világ bármely
pontjáig el is mennek, a család
szeretete, oda is elér, nem hagyják a
messziben sem magukra, egyedül őket.
A tisztelet szép, a szeretet jó, jónak való.
Ha a család elfogadó, nem kötelezően erős
a köteléke, az a jó, a szabadon hagyó, erőt adó,
a hatásokat állják, szét nem szélednek végleg.
Tudják, hogy otthon a szeretteik várják őket, a
Hazájukhoz hűek, elmennek, de megjönnek.
A szeretet nem múlik, a boldogság a barátja,
mert rajtuk van már, az Istennek az áldása.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.