Ha nem hoztad, tanuljad… 2017.11.03. julamami.com

Uram, nem sürgettem, nem kapkodtam.

A lelkemben, szívemben, gondolkodva,

tudtam, az élet arra való,

hogy megéljük érdemben,

azt amit nekünk szántál.

Hova rohannák, hát akkor

gyorsan megélések nélkül,

kizökkentve az életritmusomból, nem

haladnák, elfogyna a tartalmas, ízes élet.

 Nem láthatnék mást, csak a futást, kapkodást,

meg amit a hozzá nem értő, össze-vissza zilált.

Elfáradnék, s számomra kiüresedne az élhető Világ.

Amikor már úgy érzed, önmagadat ismered, hát akkor

még nagyon hosszú az út, amíg az embereket megismerheted.

Az ima nem árt, hát imádkozom tovább, itt szült meg bennünket

az anyánk, itt figyelt fel szeretettel ránk az apánk. Földből jövünk,

porrá leszünk, ide születtünk, ez a Hazánk nekünk, emberiesen a

 közvetlen környezetünkre is rá kellene érezzünk. Tisztelettel

 lehetne lenni egymás fele emberek, sok évig nekem, holnap

már neked is lehet, egy magadhoz képest lefékezett életed.

A sorsok körbeérnek, ki mint tesz másokkal vele is úgy lesz.

Jó szerencsét jó emberek, kereslek benneteket, szeretném

hozzáadni a tapasztalt, feltalált tudásomat, megrajzoltan az

egészhez, hogy sok embernek adhasson tartást, méltóságot.

Újra építhesse önmagát, a családjában megkapja a kérdésre

a magyarázatot, felismerje a generációs és saját feladatot.

Néha egy feloldásra, egy könnycsepp is megoldás lehet, ha

az emberieseket, gondolkodva segítőket, szíves, lelkeseket,

 hivatásukat gyakorolni nem hagyod, az egyensúly hiányos.

Az embereket az Isten jókedvében, nem megkülönböztetve

alkotta meg különbözőkre, szép színes is lett a Világunk tőle.

Mielőtt a sok döntést hoznád, talán meg kellene kérdezzed.

Nekünk belefér-e a sorsunkba a gyakori, hirtelen változás.

Ne legyen hiábavalóvá a szépen felépített életünk nekünk,

az emberiesek a sarjaiknak megalapozzák, felnőni hagyják.

Vannak amikor szükséges, nem helyettük élik, bíznak benne,

a szeretetnek, gondolkodva ráfigyelésnek, lett így értelme.

Amit összefüggésében megláttam, továbbadva, jót tenne

az embereknek, s jó kezekben, a Világ hasznára is lehet.

Minden ember hozza a sorsát, aki fel nem ismerve még,

azon nagyon túl megy, s abban sem találja a helyét,

van az úgy, hogy egy túl laza pillanat is elég,

hogy megtalálja megint az ő saját helyét.

Szeretettel.

Julamami