Megjárna neked is, aki ide
teremtetted a szépeket
és a jót is, a mindenkiért
szólót, a jó minőségű életet.
Mert egy Haza ez csak egy, mi
mindannyian teremtettünk is ide,
akik tevékenyen alkottuk ezt meg.
Ugye azt ami nem jó nekünk biza,
csak tájékozatlanságodból teszed.
Nem viszed bele se, a te ki tudja
mikori sérelmeidet, mert azzal
árthat minden döntésed ott,
ahol azáltal nem tudják ők
végigvinni a saját sorsukat.
Mond te felelősnek tartod
magadat, ha azt sem tudod
mit vállaltál fel, mert nem
is látod át, nem is hallod ki,
de átgondolni sem tudod.
Mindenkinek járna abból
nem rólad szól, másokról.
Esetleg lehetne a hiányt
pótolnod, megtanulnod,
hát tegyél magadért és az
Isten is megsegít tégedet.
Nevetségessé válhatsz te is,
ha azt amit természetesnek
vesznek mások, te nem tudod.
Lehet vágytál rá, hogy tiszteljenek,
helyette azt érted el, amiért már
irigyelnek téged, hiszen arra vágytál,
tisztelni nem ilyenekért szoktak, így
csak lehajtott fejjel megalázkodnak.
Nem tetted meg azt a pluszt te se,
ami által már tisztán adni is tudnál,
hisz önmagadnak járna a tudás már.
Ezek ott vannak az emberek körül,
amit a többiek megérezve tudnak.
Szerintem már fontos lenne tudni,
a 2017. év az a mesterek száma,
mindenki, az ő tehetségének
megfelelő sikert megtalálja.
Majd hiába nyomja még aki,
azt sem tudja mit vállalt fel,
a visszájára fordulva látszik,
majd az amit nem szeretne.
Amikor már azt is átlátod,
senki más nincs úgy
otthon abban se,
nem lát rá arra.
Hát nyugodtan
megcsinálhatod,
a hozzátartozó
lehetőségeket,
úgy gondolod,
birtokolhatod.
Csak te látod,
hátha más
nem, hát
rákapsz
s egy
idő
után
már
te
magad
motiválod.
Jókat kuncogsz
azon, hogy bármit
megcsinálhatsz,
észre sem veszik,
nem a jó szándékod
vezet abban tégedet.
Nem vigasztalnálak
meg tégedet, látszik.
Megérzik, át is látják,
gondolkodva élők ők,
tudják mit is csinálsz,
nem kérdezted őket,
hát megvárják amíg a
többiek is meglátják.
Mindenki így született,
csak vannak akik nem
mentek mellé, így aztán
összefüggésében látják.
Szintkülönbségeknek
mondom, amikor arra
igyekszem rámutatni,
hogy léteznek ám ők,
köztetek is, ha nem
is tudtok róluk,
attól ők még
ott léteznek.
Ha nincs más
mögötte, mint
a tájékozatlanok
sora, sorban állva,
besorolva az ő nem
is létező sorukba.
Hiszen az nem is
az ő sorsuk, megélnek
csak valami álságosan
igen jót, fölöttük valót
vettek vele célba,
raktak bele oda.
Ha felfognák mit
tesznek a hozzá
nem értésükkel,
elhinnék van Isten,
most önmaguktól
mentette meg
őket éppen.
Ahol ők még
az alapjaiknál
sem lehetnének,
ha tudnák, mi
a saját és a
generációs
jelük, nem is
lenne dolguk
azzal, sosem,
élnék az életet
kiteljesedve.
Mond,
tudod-e
miért oda,
születtél meg,
a feladatodat
felismered-e.
Ha ott van a
lehetőséged,
azon belül te
a dolgodat
teszed-e,
úgy, hogy
nem árthatsz
senkinek se vele.
Azt a fejlődésben
lévőt, felelőtlenül
miért emelted fel,
abba a helyzetbe,
ahol másnak van
megérdemelten
a tudásával a helye.
A nemcsak számodra
jót és szépeket is
feltételezed-e,
tudod-e hol
vannak a
határaid,
mennyit
kellene
tenned
azért,
hogy
szóba
jöhess,
akkor is,
amikor a
dicséret
már nem
álságos,
se nem
is hamis.
Tudod-e
adni jöttünk
mi mind,
s miután
már azt is
teljesítettük,
lépünk tovább,
s magunkat is
felépítjük oda,
ami elvárható
generációsan.
Hiszen átérzed,
átlátod, átgondolod,
mert ezeket tudod.
Így születtünk mind,
menet közben attól
függően ki, miért
nem adta meg a
lehetőségeinket,
fogunk mellette
ballagni a saját
életünknek, s
azt érezni, tán
a sorsunkat
nem is
tudjuk
tejesíteni sem.
Ez csak időleges,
mert jön az a pont,
amikor átfordulunk,
s megint egy újabb
szinten találjuk
magunkat.
A várakozás
helyett csak
úgy megint
megtörtént,
meg kellett élni,
azt a nehezet,
egyébként
nem megy.
Ami csak jön
meg nem is
érdemelten,
az úgyis a
pocsékig
is elmegy.
Mindenben
ami eléd tárul
mint a saját utad,
van valami neked,
valami olyan ami
érted is szól,
nemcsak
másokról.
Mert miközben
teszed a hétköznapi
dolgodnak tűnőt, már
teljesíted is a sorsodnak
megfelelő éppen időben
lévőt, amit addig nem
tett meg senki sem.
Mert nem ismerte
fel, az alapokhoz,
először adni, a
jóért tenni kell.
Amikor a családod
benned tiszteletet
generált, amikor
nem vársz el
többet,
tőlük,
mint
amire
képesek.
Amikor már
alapban tudod,
a szereteted az
ajándék dolog.
Mert, ha már
felismerted
magadban
azt az érzést,
kezelni is tudod,
hogy az emberies
létedet formálja az.
Felelős is vagy azért
amit te már látsz és
ők még nem látják.
Nem mindegy az,
hogyan tálalod,
amire már elég
érettek azt gondolod,
hogy ideje elmondanod.
A tartás és méltóság az
a belsőkben formálódik,
pont a hatások által, ami
éri őket óhatatlan, ha akarják,
ha nem, történnek velük, azon
történések, amire felkészülni
ők nem tudtak, mert a belső,
a szíves, a lelkes, a gondolkodó
énjükről még nem is hallottak.
Elértem, megértettem, igen
hálás vagyok a sorsomnak,
hogy megtartott ilyennek,
amilyenné az Isten tett.
Amiről nekem most,
fontos tájékozottnak
lennem, az a hogyan,
abban amit nem én
teremtettem meg.
Rám lett hordva,
minden olyan,
ami nem is
tükrözi a
valóságot,
de jó nagy
hátrányt
is okozott.
Tájékozatlan
vándoroltam az
online világában,
az embereket,
a hasonlókat is
bevonzottam,
akikből tán sokan
mást feltételeztek,
az üres mindenféle
össze-vissza beszéd
alapján énrólam is.
Pedig én is csak egy
kis porszem vagyok,
aki talán, tisztán is
tájékozott, s azáltal
mellé nem ment,
sem el nem romlott.
Megtalálta önmagában,
a saját tehetsége által a
sorsában is kezelhetőt,
a középpontját, amitől,
el – el távolodhatott,
hiszen egyre inkább
felismerte a határait.
Kihallottam a helyeset is,
a nem ártok, nem bántok,
de magamra is vigyázok,
hétköznapi szinten is
működött,
az arról kérdezők a
helyükre is kerültek,
érzéseim fokozatosan
felerősödve segítettek.
Oktatva is tapasztaltam,
emberesedtem közben.
Ezt neveztem el szinten
tartásnak, szintemelésnek,
amikor tudom, kinek mi az
a magasság, amiben még
nem tér el az egészséges
határaitól és önmagától.
Különös oktatás,nevelés,
önmagad megismerése,
a saját tenyereid által.
Nem lehet mellé menni,
mert jelez közben a lelked,
a lelkiismereted kontrolljával,
a tudásomat is kontrollálod.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból,
szeretettel.
Julamami
