Amikor elhitetik akivel lehet,

hogy nincs más, csak megint az

és mindig csak ugyanaz, hinnye.

Amikor levisznek akit csak lehet,

oda ahol nem csináltak, semmi jót

se szépet, csak önmagukért tettek.

Nem tanulja, amit nem tud minek,

hisz úgy tudja, mindent tud.

Ha mégsem, majd másokét

ollózza, másolja, mint a sajátját

úgy mondja, kerülve jó pozícióba.

Mások is rákaphatnak gondolkodás

helyett, elveszik a mások tudását, ah.

Odáig tolulva, olyan lesz, mintha mi,

átköltöznénk, egy másik országba.

Gondolkodni, gondolkodni, hinnye,

mindenki, aki látható minta is lett.

Mivé lesz, amiért sokan tettek,

vetettek, de nem ők aratták le.

Megelőzés, megelőzés, hinnye.

Emberismeret nélkül a semmibe.

A sok szép, s jóból kialakult energia,

megy is mind, a szintje alá pocsékba, ah.

Úgy nincs vele tovább macera, hinnye má.

Összefüggésében látás nélkül nem megy.

Aki azt generálta, csak az tudja, levenni,

  ha nincs meg, rábízza azokra, akik már

összefüggésében látják az egészet.

Hiába minden mismása, mindenki

tudja, előreviszi a tudás hatalma,

azt is, aki nem is mozdulna, ah.

Egészséges a Világ körforgása,

Istennél van az alkotás, a Haza.

Ott szükséges és mindenkinek

kiteljesedni, ahol született, ah.

Amikor már kinőtt belőle, de

adott a tudásából bele, lehet

lennie, a Világ hasznára, ah.

Hasonlóan rezeg a Hazája,

mint ő maga, s az ő családja.

Amit hoztunk tehetségként,

ott van bennünk mind.

Nincs szükségünk

rá, hogy tanuljuk,

ha már tudjuk.

Általa fejlődünk,

továbbadjuk azt.

Erősödik a Haza.

a sokféle tudás ad,

nem visz, hinnye.

Amit nem tudunk,

azt szükséges lenne

mind megtanulnunk.

Tájékozottnak lenni, ah,

hogyan, mit szükséges

még tennünk, hogy jó

legyen az életminőség,

amiben lehetne élnünk.

Tégy magadért, amikor

elérted amit szeretnél,

ha még nem tudnál, hát

tanulj meg tenni másokért.

A vezetés nemcsak rólad szól,

nem azzal van vége, hogy te

bejutottál a sikerbe, hanem,

pont ott kezdődne, minden.

Ami a többiekről szólhatna,

minden a feje tetejére állva,

nincs aki azt fordítani tudja.

Összefüggésében nem látja.

Ha csak tárgyakkal fogod

körbe magadat, az éppen

visszahúzó erő, abból

meríteni nem tudsz.

A belső, emberies

erő elhagyhat, ah

épp a fordítottja az.

Viszont, láthatóan,

meggazdagodhatsz.

Irigyeid lesznek sokan,

versenyhelyzetbe érve,

haladsz, ki tudja hol van,

annak a teteje, vagy az alja.

Idő kérdése csak, ha nem látod,

meg magadat, a határaid szerint,

sem másokat, így, nem érhetik el,

azt amire születtek a tehetségesek.

Az ízes élet, maga a nehézségek sora.

Aki azt nem vállalja, nem fejlődik, csak

átvegetálja, az intelligensek át is látják.

Aki csak meríteni szeret, velük csináltatja.

Nem kockáztat, úgy nem is hibázhat, hinnye.

A megfelelés sorába beállva, mindent megúszva.

Szajkózásra állt a szája, nincs benne több, hinnye,

marad ott hosszasan, hol ebben, hol meg abban van.

  Vajon mi a csábító abban, a nemlétező sorba beállva,

elveszik a fénye, lefékezve, kihasználva, sose ér révbe.

Megélik a jót és szépet helyettük, mert nem érdekli őket,

tevékenyen fejlődni is szükséges, ahhoz, hogy a népnek a

gyermekei ne szenvedjenek tehetségesen, a siker helyett.

Önmaga szerint építteti a katyvaszt, ah, át sem látható, ki

sem tudnak jönni belőle, nem látják át, se előre se hátra.

Az egészségtelen körforgásba dagonyázva, leépülés,

a gyors körforgás ritmusát fel nem ismerve, marad

ugyanaz. Nem haladtak, körbejárnak, mint a

nyomtatólovak, így stabil gödröt ásnak.

A sok nagy ember meg, vagy szenved,

vagy magát a családját mentve, megy

neki, a boldogulást mutató Világnak.

Ha ismernék a saját és generációsan

fontos lépcsőfokokat, megismernék,

mindazt, amit még nem tudnak. Újra

láthatóak lennének, a tehetségesek.

S nemcsak az látszana, kinek miből

van már meg a többlet többlete, ah.

Másoknak meg nincs lehetősége se.

Haladna mindenki a saját ritmusát is

ismerve, a generációsat az alapokat,

lerakva a következőknek, sarjaknak.

Mert ott már láthatók azok, akiknek a

 hozott tudása, a tapasztalata megvan.

Nem pironkodnának sokan azon, hogy

abból, ami látható, kategorizálnak be

bennünk, mintha másabb nem lenne.

A tisztelet szép, a szeretet jó, nem

szabadna, hogy kiüresedjen a szó.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami