Megszülettünk, kit vártak, kit meg nem.
Az kihatással van, a továbbiakra, azt a,
minden olyan helyzetekben, ahol újra
megismétlődhetnek azok a rezgések.
Amikor, még nem biztos, hogy meg is
magyarázódnak, akkor, a miértek.
Van az Isten, ki hiszi, ki még nem,
majd megtörténik, az is idejében.
Ne erőltesd, úgy sem hiszik azt el,
megvannak a jelei ha szajkózza csak.
A belső átlátás, kihallás, megérzés,
maga a harmónia, az alkalmazkodás.
A természeteshez igazodva és azon
belül maradva, ott a kisugárzásban.
A tudás, ugyanúgy kirezeg, hinnye.
Az Általános műveltséget növelő
„Tenyérolvasó”,, remekül a helyére
teszi az érintettekben, a sorsukat.
Megmagyarázódnak a generációs
jelek, feladatok, hozadékok, mind.
Ki mikor jut el oda, neki szükséges
alkalmazkodnia, ott ahol,
nem ismerik,
annak a
fontosságát,
fel sem fogják.
Önismeret nélkül,
a sorsnak tartást adó,
méltóságot megtartó ereje
nélkül, aztán, ugyan, hogyan.
Az Istenhez közeli rezgésben,
amikor elérte, ah, nem romlott el.
Nem megértett, ha túl nagyok a
rezgéskülönbségek ott, hinnye.
Nem megy át a mondanivaló, ah.
Elvárják, a gyermekektől, csak
ők legyenek toleránsak, hinnye.
Ha jól figyelnek, ismételhető, a
még el nem felejtett, emberies.
Meglehetne tanulni a „hogyant”,
vagy a múltba révedni serényen.
Lehet beállni a nemlétező sorba,
na meg azt mondani, ami sosem
volt és valószínűleg nem is lesz.
Érte tenni, nem, csak élvezni a
megteremtetteteket, azt igen.
Ha minden úgy lenne, ahogy
azt mutatják, csoportokban
születtünk volna meg, nahát.
Vannak akik fel is adják, mert
nem szeretnének leépülni,
a Hazájukat elhagyják, ah.
Remélhetőleg nem végleg.
Magukból indulnak ki, azt
gondolják, mindenki tudja,
legalább ne ártsál, hinnye.
Összefüggésében is látják,
már sokan, nem mindenki.
Nem fontos, hogy mit adott
bele az egyes ember. Hát, ha
látnák is kívülről önmagukat,
elszomorodnának, mire fel,
ennyire elrugaszkodottak.
Látszik már ami látható,
a tekinteteken átható.
A fokozatosság hiánya.
Mindent megmagyarázó,
nem látszatos, valóságos.
Milyen jó is lenne, ha, a jók, a
szépek, az okosak, a tanultak,
az intelligensek mellett. Azok is
elférhetnének, akik elérték azt, a
saját szorgalmukkal. Rálátásukkal,
amit a többiek észre sem vettek, ah.
Ki is kínlódták a saját kútfőjükből, a
következő lépésüket, minden apró
részlet bennük van, mint tudásuk.
Ah, tehetségként nem azt hozták,
később élik meg, megérdemelten.
Nincsenek hiányosságaik se oda,
sem amoda, átlátva, kihallva és
megérezve, haladtak előre.
Sokan vannak még erős
tagadásban, nincs két
oldalunk, sem jobb,
sem bal oldalunk.
Ha jók leszünk,
akkor egyben,
ha nem, hát
majd jól ki
lesz találva.
Mi is legyen
velünk most,
sorstalannak
lenni, hinnye.
Átéltünk már
sokfélét és
sokszor.
Függő a
viszony,
mi mindig
alkalmazkodunk.
Persze nekünk az,
nem gond, hiszen,
a születésünkkel
azt is hoztuk, ah.
Nem mindegy, mi
módon nyugtázzuk,
megcsináltuk, vagy
végig vegetáltunk.
Emberismeret és
tisztelet is legyen
ottan bőven, hogy
vihessenek belőle,
onnan, elmenőben.
Jó szerencsét, minden
jóakaratú embernek, ah.
Magyarországról, Pakson,
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami