Ha nem tetszik amit a tükörben látsz,

változz, hogy szebbet láss.

Ha nem tanultál

meg alkalmazkodni,

ideje  lesz, bepótolni.

Ha elkényeztetettként

nőttél, minden érted szólt.

Nem volt szükség adni, elég

volt csak, elfogadni, nem volt

másik minta, csak éltél bele.

Elhitted az a jó, ami ott volt,

előtted és lemásoltad csak.

Mindenki, úgy volt vele,

miért pont, ő szóljon rád.

Generációkon keresztül,

az már, azt szülné, hogy

észre sem veszed, miben

vernek át, ah, a sajátodban.

Nőnek ki, hirtelen kezeletlen.

Hisz elvártad, azt, amikor már

úgy érezted, felnőttél, hogy

mindenki neked hajbókoljon.

Persze ott van, a minta is, ami

hat akkor is, ha nem azt hoztad,

generációs feladatnak, hinnye.

Minta, például az, hogy neked,

mindig igazad van, ha törik,

ha szakad, igazad van, ah.

Nem kaptál lehetőséget,

nem ébredtél rá időben,

neked lenne szükséges

alkalmazkodni, hinnye.

A másik, amikor végre,

rájössz a siker ízére és

nem tudsz megállni, se

összefüggésében látni.

Kulcs az alkalmazkodás,

addig, amíg rájössz, hol

vannak a saját határaid.

Ha elhitették teveled,

vagy nem bírtak már el

veled, addig elmehet,

túlzásokba eshetsz.

Magadtól félhetsz.

Felismerve a saját

és generációs

határokat,

segíthet.

Lesznek,

 miértek.

 Különben,

olyan erővel

 adod majd, a

tudtukra, hogy

feladhatják, ah.

Rád hagyhatják.

Mielőtt, te még

rájöhettél

volna a

megoldásra.

Téged, már be is

kategorizáltak,

nem a nehezebb

utat választották.

Amikor mutathatták

volna azt, szerintük

mi lenne a helyes, ah.

Hanem benne hagytak

egy helyzetben,

ahol pont

az volt,

nekik

előnyös.

Hát nem

változtál,

miért is.

Egyre

jobban,

biztos voltál,

abban, hogy amit

és ahogy csinálod, az

 a legjobb megoldás arra.

Felemelkedtél  hát abban,

jól begyakorolva, nap mint

nap, alaposan rápakolva, ah.

Aztán megváltozott a helyzet,

már nem adták a lehetőséget, ah.

Hát eldöntötted, akkor is a csúcson

leszel és elvetted másoktól, az ő már

jól megérdemelt életminőségüket, ah.

Úgy jártak, hogy az elismerésük helyett,

a szintjük alá, alacsonyítottad le, őket, ah.

Ne árts és ne bánts, de magadra is vigyázz ám,

ha megaláznak akkor, amikor a dicséret jöhetne.

Gondolkodjál el, kérlek, csupán annyi, az ott nem a

 megfelelő embertől jött, akkor sem, ha az, a látszata,

azt mutatja, csak önmaga fölé, lett ő kiemelve, hinnye.

A megfelelő tehetséghez, társul az alkalmazkodás, van

úgy, hogy azt szükséges megtanulni a sikerhez, hinnye.

Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami