Amikor elveszett a sikernek a fénye,

amikor meglett már minden

és előre tervezve, ah.

Mi módon terelje,

elmentek érte,

messzire, ah.

Néhányan,

akik úgy

döntöttek,

ők lesznek,

azok, akik azt

megmondják, ah.

Mindenen túltolták,

alaposan, mellé nyúltak.

Ki kinél erősebb, ki meg a

másiknál fifikásabb, jön a

következő, akinek meg,

már minden mindegy.

Elég régen, túlment,

minden a tisztelhető

határon, eldöntötte.

A maradványból majd,

odalök tán, némi neműt, ah,

hogy érezzék a gondoskodást.

Egy Haza ez csak egy, ide tettük

a sok jót és szépet, hogy amikor,

szükséges visszakapjuk, mindazt.

Mondjad, minek neveznéd magad,

már régen túlmentél mindenféle jó

és szép határán, belemásztál abba.

Ami kontrollálhatatlan, most aztán,

vergődsz is benne, rájöttél, de kár

volt akkor, túlmenni, minden,

működőképes határon.

Megvezettek, ejnye.

Már csak  a hozadéka

látható, nincsen, igaz,

emberies szó, hinnye.

Elkészült hát, mily menő,

hű de mű, nem működő.

Még szerencse, hogy az

élet élni szeretne, meg is

találja, minden apró jelét.

Annak, amivel újra, megint él,

 a lelkesen szíves, „csendzenél”,

 az emberies intelligens, hinnye.

Nem kopik ki belőle, naponta

életszerűen van az fejlesztve.

Lehet agyafúrt, túlképzett, ah,

érezhető az intelligencia hiánya.

Szenvednek, elhasználódnak ott

a tehetségek, a kontroll nélküli,

nem ad bele, csak elvisz belőle.

Pörög a szó a szájából, semmit,

át nem gondol. Habzsolva, maga

mögött hagyna, mindent, hiszen

úgy tudja semmiben nem ő a hunyó.

Magasan röpködő, nem tisztelhető.

Meglenne hozzá minden, ami élteti,

a teremtő megteremti, nem bízta az

emberekre, tudta, el tudják rontani.

A múlt elmúlt, figyelj a mára, a most,

éltető pillanatára, a holnap a küszöbön,

úgyis megvár, nem késel le, semmiről.

Kezd el hát, még egyszer, ismételj, ha

a mókuskerék adott és éppen ott.

Azt is megláthatod közben, amit

 addig nem látott meg a szemed.

Felelősen tegyed, emberekről

döntesz, nekik az életük lesz.

Összefüggésében látnak már

 sokan, látják már azt, ami van.

Tiszta úton járni, tisztelhetőnek

maradni és nem habzsolva élni,

mert gyorsan ki lehet üresedni.

Időben észrevenni, ha megvan

már minden, nincs más semmi.

Az élet, egy lelkesen, szívesen,

gondolkodó hármas, ah, ennyi.

Minden körülmények között,

emberiesnek lenni, maradni, ah.

Mielőtt kikopna, újra ismételni, s

nyugodtan naponta tükörbe nézni.

Nem ám összevissza ígérgetni, ah.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, a tiszteletért,

 maradjon  és éljen a remény.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból, szeretettel.Julamami