Tartásosnak születtél-e, s mond, az emberi
méltóságodat tiszteletben tartottad-e.
Van az úgy, hogy a vége az eleje,
magadtól, még
nem veszed
észre, hinnye.
Száguldasz,
elképzeled
a jövőtöket,
mintha a tiétek
lenne a Hazánk.
Így, hányan nem
tudnak megélni,
megkapaszkodni
sem, miért is
érdekelne
az titeket.
A miénk
ez a Haza.
Ki hitette
el veletek,
hogy nem
fontosak az
emberek, ah.
Fordítva
játszol,
learatod,
amit mások
vetettek, ah.
Az idő nem
mozdítható.
Ha nem kapja
meg az emberies
az alapvetően
megjárót, a
tiszteletet se.
Ugyan miért is,
tisztelnének hát
titeket, hinnye.
Azért sokat kell
ám, alázattal lenni,
mások érdekét nézni.
Hát nem merhet már,
szólni nekik senki.
Uram Isten, mi
történhetett
velük, hogy
ennyire, mellé
kellett menniük, ah.
Mi vagy ki tarthatja
fogva a lelküket, a
szívük miért nem
jelezhet nekik, ah.
Gondolkodjatok hát
el, miért kell ennyi,
mi legyen velünk, ah.
Ha, ennyi idősen sem,
kaphatunk lehetőséget,
egymásra mutogattok,
az nem segít, hinnye.
Kicsi a Hazánk ehhez,
hogy ennyi embert
alázzatok meg, ah.
Gondolkodni,
gondolkodni,
összefüggésében
is megtanulni,, látni.
Hova lett az igényesség,
az emberies értékek, ah.
Gyorsan bocsánatot kérek.
Tán, előbb ki kellene
érdemelni azt is,
amit úgy hisztek,
megjár nektek.
Még szerencse,
felülről az Isten
lát benneteket.
Nem gondolom,
osztozni akarna
ami egyedül az
övé, a hatalom.
Örüljetek ah, ha
megszólít még, a
lelkiismeretetek,
nem hagyott el
benneteket.
Tekerheted
előre, vagy
hátra, attól
az van, ami.
Az idő az úr.
Tanuld azt,
ami éppen
hiányzik, a
tudásodból.
Fejleszd fel
magadat a saját
szintedre, mindegy,
hogy mivel, csak a
valóságon belül tedd.
Mondanak olyanokat,
hogy önmegvalósító
jóslat.
Ugyan
minek az,
ha nem a, saját
szórakoztatására.
A bűvkörébe már,
saját magát zárta.
Tartásosan haladva,
méltóság nélkülivé válva.
Nem múlik el a lehetősége,
hiszen, benne van, tisztán,
természetesen megélte.
Már az övé az emberies
fejlődése, a pénzt nem,
de a méltóságát adja.
Nem kopik az ki belőle,
megtett mindent elérte.
Minden, azon múlik,
aki mindazt kitalálta.
Nem mindenkinek,
a meggazdagodás
lenne a dolga ám, ah.
A mások pénze se való
pocsékolásra, hinnye, ah.
Hol vagytok jó emberek,
ugye nem utánoztátok le,
azt ami sajnos divatos lett.
Vannak-e, emberies határok,
a könnyen jött, tényleg a tiétek.
Amit mástól elveszel, nem a tied,
terheli a lelkiismereted, hinnye.
Lehet, észre sem vettétek,
a túlzott jólétetek miért,
ártott meg ennyire nektek.
Kilakoltatnak, sok embert,
mindenük elveszik, az egész
életük gyümölcse is odalesz.
Védtelen anyák, gyermekek.
Egy Haza ez csak egy és
itt élhetnénk jólétben,
mindannyian, mert
megtettünk azért is,
minden jót, szépet.
Van akié még az is,
hogy az elődei
hibáit korrigálja.
Elkapja a gépszíj,
szokták mondani,
az nem, a saját sorsa.
Erősen beáll a nemlétező
sorba, menetel, masírozva,
az egyéniségét nem bontva.
Neki is van saját családja, ah.
Olyan világot kerekítettek,
hogy pénz nélkül haladni
nem lehet, hinnye.
Mindent a
maga idejében.
Meglátszik ám az,
a lélektérképeken, ah.
Kinek mikor van a most.
Nekem a 60. évem volt az.
7 éve annak most, hát megyek,
haladok, ahogy a valóságban
maradva, tudok.
Nem értek a
pénzhez, nincs
bennem, a kódja.
Hát tanulok boldogulni,
nem adom fel, keresem a
lehetőségemet, a módját,
annak, ami által végigviszem, ah.
Könnyebb nekem, vagy nehezebb,
attól függ, honnan nézem, tudom,
hogy mi az életfeladatom. S azon
belül, haladok, ahogy képes vagyok.
Veszem magamhoz a tudást, nahát.
Mire várnék, kitől kérnék tanácsot,
a válasz itt van nálam, a sorsom az.
Csupán egy olyan emberiesre várok,
akinek most az van a sorsában, hogy
a saját tudása által, már nem magának
szánva, de a saját hasznára is tolerálja, ah.
Adni tanulva, halad, mert az még a sorsából
kimaradt, az összetett tudás, ah, az óriási hatás.
Tartás, méltóság, az adok – kapok, talpon maradok.
A fokozatosság fontosságára figyelek, tapasztalok.
Semmi olyat nem akarok, amiért nem tettem meg azt,
amit tudtam és benne volt a sorsomban, a generációs
hozadékomban, ah. A saját sorsomat élve, engemet nem
játékszernek nézve, toleránsan, mutatom meg a szintjüket,
a tapasztalt tudásommal azoknak, akik a tanácsomat kérik.
Azután a saját szekerüket megtolják, s közben másokét is
húzzák, ha elakadna, az emberiesek életvitele, mindez.
Nem hagyják a másikat se magára, segítésre szánva,
no hiszen mi lenne a Világgal az túlzó önzésben.
S van az a pillanat, amikor ráébrednek arra,
ha nem tesznek önmagukért, senki sem
tudja mi lenne jó, személyesen nekik.
A legyártottak már másról szólnak.
A hivatástudat, velünk született, ah.
Összefüggésében látni, tanulható.
Amikor beértek a vezetésre, akkor
is vezethetnek, ha éppen mások
ülnek, azokban, a székekben,
Egyensúlyban maradni, ah.
Az irigység nem magyaros
virtus, lefele húzó energia.
Külcsín, belbecs, értelmes.
Mindennek megvan a maga
ideje, az emberek, egyenként,
tehetséggel születtek mind le.
Ha gátolva is vannak, átmeneti
az csak, hatalmas maga az Isten.
Az emberek pontosan tudják, mi
jó nekik, mi és ki viszi előre őket.
A hasonlók, egy rezgésszinten,
egymást segítve, a céljukba érnek.
Az életminősége adott, az embereknek,
ki miben képes fejlődni, élni a lehetőségével.
Aki keresi meg is találja, az egyszerű faék is addig
tartja a rárakottakat, amíg nem fordul a visszájára az.
Lehet pont az billenti ki, ami addig megtartotta, ha nem
a saját kútfőjéből való, nem hozzáértő, ő nem azt hozta.
Erőlködhet, ha tobzódik a hiány – többlet, körforgás lesz.
Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt is lehet, a minőség,
maga az életszerű, az ízes, tartalmas, megélhető sorsunk.
Honnan tudná más, hogy mi jó neked, benned van a jele,
a lelkes, szíves, gondolkodó éned, az intelligens agyad.
Hétköznapi szinten használjad, amit az Isten adott,
ne várjad, értelmesen éljed meg, a mai napot legott.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, neked is.
Aki érted, mi hiányzik belőled, hogy jó minőséget élhess.
A legnagyszerűbb érzést élheted az egyszerűben, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami