Édes Hazám csodaszép, benned élve,
a fejünkből kinézve, nyugdíj
helyett aprópénzesen, ah.
Pedig, dolgoztam ám,
egész életemben.
Talán jobb lett
volna zsíros
kenyéren,
otthon
maradni.
Anyáskodni.
Felnevelni, a
gyermekeimet,
úgy, ahogy, csak az
anya tudja, más nem.
Akkor könnyebben,
számolna el az ember,
a miértekkel is, hinnye.
Megélni, benne élni, ah,
nem kiszolgáltatva lenni,
az ott időzőknek, hinnye.
Mások által nevelődnek,
este összeszeded őket, a
hozzá nem értő is ott van,
közöttük, kontrollálatlan.
Van akiknek pont a nevük
rontja el. Vannak akik azon
iperednek, hogy alájuk van
tolva minden, még éretlen.
Vannak akik a mások nevét
bemocskolják, mert azzal,
szereznek maguknak nevet.
Vannak akik érdekből, húzzák
le azt aki helyett ők pályáznak.
Van akinek, a meg nem került
igazolványaival bármit lehet.
Van akit, a mások elvett pénze
tesz maga fölé emelve nevessé.
Tisztesség, becsület, szaktudás,
ha még szabad, ha még lehet.
A tapasztaltatom szerint,
mindezek, ah, hét generáción
keresztül hatnak, jót, rosszat.
Tervezve élni, könnyebb lenne,
látszik sok minden bizony,
körbe is ért, vakmerő,
jól ki van próbálva, ah.
Futnak a semmibe ők,
a jóakaratúakat még
feltételezők, hinnye.
Laci te jer ide, mondja,
írja, a költőtársa fiának,
a híres, nagy költőnk.
Az ihletet a hétköznapi
életben a bizalom adja,
jól ki van az, próbálva.
Ha nem veszi észre,
simán rá is telepszik,
megrázó mint a rája.
A sorsolvasás bizony
kitűnő agytorna, azt a.
Pihen a komp kikötötték.
Nekem, a vár fontos ott,
nem a borvidék, hinnye.
Ha nem dohányzod, iszod
magad halálra, jó is lehet a
minősége az életednek, a
visszafele úton korosan.
A remény sose hagyjon
el, tervezz és végezd el.
Aprócska sikereknek is,
megcsináltamként örülj.
Magadhoz mérjed azt, ah,
a talpadon maradva jöhet, a
jó sorsod, mindent idejében.
Megmondják-e, hogy hova
hányan lehetnek már, kérdezés
nélkül, csak úgy, bejelentkezve.
Nem jó az, ha nem is veszik
észre, ott az ismétlése, ah.
Se lát se hall, gondolja,
ha ő is úgy van azzal,
mások a koruknál
fogva már gügyék.
Bizony vannak és
sokan, akik még
nagyon is jól,
használják
az eszüket.
Gyakorolják
a hivatásukat,
egész életükben.
Így azzal ki tudnák
egészíteni, azt,
amit nem
kapnak
meg,
azt a.
Kinek mi
lenne a dolga,
az interneten,
sokféle lehetőség,
volna, kiegészítésként.
Hát nem érdeke az, ami
nekünk, lehetőség lenne.
Miért is nem fontos, a mi
életminőségünk, hinnye.
Én tudom, amikor éppen
gyakorlom a hivatásom,
alkalmazkodom, mert
nekem, az a dolgom.
Gyakorlom azt, amit
mások nem biztos,
alázatnak hívom.
Óvatosan mondom,
tanulni nem késő,
s nem szégyen,
semmiképpen.
Oktatás, nevelés.
Tanácsadás.
Magyarországon,
Pakson a Hergál Házban,
bejelentkezéssel.
Szeretettel,
Julamami