Édes Hazám csodaszép, benned élve,

a fejünkből kinézve, nyugdíj

helyett aprópénzesen, ah.

Pedig, dolgoztam ám,

egész életemben.

Talán jobb lett

volna zsíros

kenyéren,

otthon

maradni.

Anyáskodni.

Felnevelni, a

 gyermekeimet,

úgy, ahogy, csak az

 anya tudja, más nem.

Akkor könnyebben,

számolna el az ember,

a miértekkel is, hinnye.

Megélni, benne élni, ah,

nem kiszolgáltatva lenni,

az ott időzőknek, hinnye.

Mások által nevelődnek,

 este összeszeded őket, a

 hozzá nem értő is ott van,

közöttük, kontrollálatlan.

Van akiknek pont a nevük

rontja el. Vannak akik azon

iperednek, hogy alájuk van

tolva minden, még éretlen.

Vannak akik a mások nevét

bemocskolják, mert azzal,

szereznek maguknak nevet.

Vannak akik érdekből, húzzák

le azt aki helyett ők pályáznak.

Van akinek, a meg nem került

igazolványaival bármit lehet.

Van akit, a mások elvett pénze

tesz maga fölé emelve nevessé.

Tisztesség, becsület, szaktudás,

ha még szabad, ha még lehet.

A tapasztaltatom szerint,

mindezek, ah, hét generáción

keresztül hatnak, jót, rosszat.

Tervezve élni, könnyebb lenne,

látszik sok minden bizony,

körbe is ért, vakmerő,

jól ki van próbálva, ah.

Futnak a semmibe ők,

a jóakaratúakat még

feltételezők, hinnye.

Laci te jer ide, mondja,

írja, a költőtársa fiának,

a híres, nagy költőnk.

Az ihletet a hétköznapi

életben a bizalom adja,

jól ki van az, próbálva.

Ha nem veszi észre,

simán rá is telepszik,

megrázó mint a rája.

A sorsolvasás bizony

kitűnő agytorna, azt a.

Pihen a komp kikötötték.

Nekem, a vár fontos ott,

nem a borvidék, hinnye.

Ha nem dohányzod, iszod

magad halálra, jó is lehet a

 minősége az életednek, a

visszafele úton korosan.

A remény sose hagyjon

el, tervezz és végezd el.

Aprócska sikereknek is,

megcsináltamként örülj.

Magadhoz mérjed azt, ah,

a talpadon maradva jöhet, a

 jó sorsod, mindent idejében.

Megmondják-e, hogy hova

hányan lehetnek már, kérdezés

 nélkül, csak úgy, bejelentkezve.

Nem jó az, ha nem is veszik

észre, ott az ismétlése, ah.

Se lát se hall, gondolja,

ha ő is úgy van azzal,

mások a koruknál

fogva már gügyék.

Bizony vannak és

sokan, akik még

nagyon is jól,

használják

az eszüket.

Gyakorolják

a hivatásukat,

egész életükben.

Így azzal ki tudnák

 egészíteni, azt,

amit nem

kapnak

meg,

azt a.

Kinek mi

lenne a dolga,

az interneten,

sokféle lehetőség,

volna, kiegészítésként.

Hát nem érdeke az, ami

nekünk, lehetőség lenne.

Miért is nem fontos, a mi

életminőségünk, hinnye.

Én tudom, amikor éppen

gyakorlom a hivatásom,

alkalmazkodom, mert

nekem, az a dolgom.

Gyakorlom azt, amit

mások nem biztos,

alázatnak hívom.

Óvatosan mondom,

tanulni nem késő,

s nem szégyen,

semmiképpen.

Oktatás, nevelés.

Tanácsadás.

Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban,

 bejelentkezéssel.

Szeretettel,

Julamami