Amíg nem tudod, mi a saját sorsod,

élsz bele, néha megérintve,

mellette, azt a, hinnye.

Pedig élhetnél

benne és nem

lenne szükség,

a fölöslegesen

generált irigységre.

Hiszen miért lennél

irigységben, ha jól

élhetnél a sorsodban.

Nem pénz függvénye.

Ha nem ismerték még

fel, mi lenne a dolguk,

ugyanazt nyomják, ah.

Ami már nem tölti fel,

nem ad hozzá se mert,

megvan, azáltal, már

minden, ami lehetett.

Mindkét oldalunkhoz

teljesítenünk, fontos.

Amikor megláttam, mi

minden mutatja meg,

ki milyen ágról jött.

Milyen feladatokat

hozott, egyenes vagy

oldalról kapott-e

a feladata.

Ami jót ő,

önmagáért

tegyen meg.

A késztetések

ott vannak benne.

Motiválja azt a lelkes,

szíves, gondolkodó énje.

Feladatnak mondom azt,

meg figyelmeztetésnek,

nem ártásnak, na meg,

még súlyosabban

is fogalmaznak.

Akiknél más

szó nincs,

arra, ah.

Jó szavak

és szépen

fogalmazott,

segítő mondatok.

Inkább a megelőzés

berkeiben maradok.

Vakmerően nyitnak

meg olyanokat, amik

ismeretlenül, hatnak.

Kezeletlenül maradnak,

nem tudják mit tesznek,

tovább hatnak, hinnye.

Amikor rájöttem,

a határaimat,

tapasztalva.

Mit bírok

el, s mi

lenne,

az, ami a

 tudásom

általi,

nevessé

és nem

híressé

tenne, ah.

Felismertem

és azok által,

hova, merre,

van nekem

az előre.

Mások

meg hol

találják,

mutatja

a sorsuk.

Miért is

rajzolta volna,

fölöslegesen,

a tenyerünkbe,

a hatalmas Isten.

Adta kapaszkodónak,

biztos pontnak, vagy

a mihez képest, hol,

merre menjünk,

útmutatónak.

Méltóságot,

tartást adó,

ha van mihez,

viszonyítani,

azt, amiben,

benne élhetünk.

Megelégedettek

is lehetnének ők,

akik már ismerik,

a miért mellette

és nem benne.

Kontrolláló

ismétlések

és rendben.

Sorsszerű,

mondom,

ha látom.

Nem is

teszek

hozzá,

sem el

belőle.

Mondom

amit látok,

leolvasom

a sorsokat.

Jó szerencsét,

jóérzésű emberek,

tisztelettel könnyebb.

Oktatás, nevelés oldalt,

 a MA-MI alapítványt,

ajánlom szeretettel.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Julamami